Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-01-26 / 4. szám
XU BUDAPEST 5 1935 január 26. Vezérigazgatók, akik nincsenek * Szőke Gyula rendkívül éles kritikája az üzemek vezetőségének felelőtlenségéről, az üzemi választmányok hatáskörének meghatározatlanságáról és a racionalizálásról, amire nagyobb szükség van az üzemek vezetésében és ügyvitelében mint valaha. Élelmiszerüzemet, de hivatkozhatnék akár mely más üzemre is éspedig nemcsak a nem kereskedelmi társaság alakjában működőkre, hanem a részvénytársasági alakban fennálló üzemekre is, hogy mennyire lényeges az, hogy az autonómia necsak a fölmerült egyes esetekben, vagy nagy bajok bekövetkeztekor, hanem állandóan és rendszeresen ismerje az üzemét. — Az Uj Budapest tudósítójától. — Általános feltűnést keltett úgy a városházán, mint közgazdasági körökben Szőke Gyula dr. felsőházi tagnak, a kereszténypárt kitűnő üzemi szakértőjének, lapunk legutóbbi számában megjelent, a Községi Élelmiszerüzemmel foglalkozó cikke. Megállapította é cikkében Szőke Gyula, hogy az üzem szatócsüzletté lett, melyben hústól kezdve pálinkáig minden kapható és ezekben az aprólékos pepecselésekbe ölte bele összes erejét az üzem, a nagy célok szolgálatára pedig semmi sem maradt. A helyzet azonban az, hogy nemcsak az élelmiszerüzem portáján van baj, fejetlenül dolgoznak az öncéllá süllyedt üzemek, részben azért, mert az üzemek racionalizálása még el sem kezdődött, de azért is, mert személyi kérdésekben hónapok, sőt évek óta olyan tülekedés folyik, hogy ezek a problémák kényességüknél fogva el nem intézhetők, aminek azután természetszerűen a szóban forgó üzemek, egyben a nagyközönség látja kárát. Ezekről a problémákról folytattunk hosszabb megbeszélést Szőke Gyula felsőházi és törvényhatósági bizottsági taggal, aki a felvetett kérdések a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: —- A Községi Élelmiszerüzemről írt cikkem bizonyos összefüggésben van tagadható.Hornul az ott folyó dolgokkal. Amikor az üzemvizsgálatot annakidején az én elnökletem alatt lefolytattuk, amelynek eredményeképen ■megállapítottuk, hogy a Községi Élelmiszerüzem fenntartása a főváros közélelmezése szempontjából szükséges, akkor nem vizsgáltuk az egyes alkalmazottak gesztióját, mert nem az volt a megbízatásunk. Az üzemvizsálat akkor az üzem közérdekeltsége szempontjából történt. Természetesen nem haladtunk el csukott szemmel az egyes üzemekben történtek mellett és a javaslatunkban rá is mutattunk minden egyes üzemnél, így tehát itten is, azokig a változtatásokra, amelyek az üzem fenntartása mellett közérdekből, valamint jogos magánérdekből is szükségesek. Amikor cikkemet megírtam, ezeknek a javaslatoknak a keresztülvitelét sürgettem ismét, tekintet nélkül arra, hogy a polgármester úr folytat-e ott egyes alkalmazottak ténykedései miatt vizsgálatot éa mi ennek az eredménye. De arra sem voltam tekintettel, hogy az üzem egy-egy lépése ma kifogásolható-e valamely szempontból. Nem is kívánható az, hogy nagy közérdekű intézkedéseket egyesek jó, vagy rossz cselekményei alapján követeljünk, mert az a meggyőződésem, hogy közintézményeket, főleg pedig közüzemeket egyes személyek kiválóságára alapítani, vagy azok megszüntetését egyes személyek gyarlóságai miatt követelni és az üzemet egyesek ténykedése alapján elbírálni nem, tárgyilagos és nem okos. — Tehát ki marad a közélelmezési üzem vezérigazgatója, lesz-e ott változás, vagy nem, bizonyára a polgár- mester aszerint fog dönteni, hogy kiben látja ezt a tudást, tapasztalatot, erélyt és megbízhatóságot, aki az üzem helyesen felfogott, közérdekű célját keresztül tudja vinni. Én ennél sokkal többet sürgetek. Sürgetem annak a közcélnak a kimunkálását, amelyért mi az üzemet fenntar- tandónak javasoltuk, sürgetem azoknak az előfeltételeknek a kiépítését, mely mellett az üzem feladatát megvalósítani tudja, sürgetem annak a köz- élelmezési politikának a kimunkálását, amely a főváros lakosain könnyít és ugyanakkor a termelők javát is szolgálja és sürgetem mindazon szerveknek a szoros kapcsolatban való együttműködését, amelyek erre a célra életre hivattak. — De ezzel egyidejűleg állandóan sürgetem a közüzemi vizsgáló bizottság javaslatainak a többi üzemekben való keresztülvitelét is. Ezek. a javaslatok nem egy üzemre vonatkoztak, hanem mindazokra az üzemekre, amelyeket fenntartani javasoltunk. Az üzemszabályzat megalkotása, a státus- rendezés, a fizetések és nyugdíjak arányosítása és biztosítása, a könyvelés rendszeressége, világossá tétele, a beszerzések gazdaságos eszközlése, a kezelés olcsóbbá tétele, a szolgáltatások árának leszállítása és az üzemek céljának az érdekében szükséges, átgondolt vezetés mellett való átgondolt munka minden üzemre egyaránt nélkülözhetetlen, ha azt akarjuk, hogy feladatuknak megfeleljenek. Éhez azonban az is szükséges, hogy az üzemekben a vezetés álkmdó kezekben legyen. Már a pénzügyi bizottságban és a közgyűlésen is rámutattam, hogy mindezeket elő sem készíthetik az egyes üzemek, mert a legtöbben vagy nincs vezérigazgató, vagy elmenőben van, vagy amint egyes esetekben látjuk, azok ellen kifogás emeltetett. Végül a tervezett üzemösszevonások szintén útjában állottak a gazdaságos és célszerű kiépítésnek. így az Elektromos Müveknél és a Gázgyárnál vezérigazgató már hosszabb idő óta nincs. A Beszkártnál és az ezzel kapcsolatos Hévnél és Autóbuszüzemnél a vezérigazgatói állás szintén üresedésben van. A Vízműveknél a vezérigazgató szerződése lejárt és az új vezérigazgató szerződésének egyes pontjai felett vitatkoznak, de nem az új vezérigazgatóval, hanem a város és a belügyminiszter egymás között. Az élelmiszerüzem vezérigazgatójának; a szerződése lejáróban és a személye ellen kifogás merült fel, és pedig látszólag nem alaptalanul. A Temetkezési Intézetnél a szintén lejáró szerződésű vezérigazgató működését sokan kifogásolják, különösen kapcsolatban a hihetetlenül drága temetési költségekkel. A Beszkártnál ezenkívül még maga a törvényhatóság a mai napig sem tudja, hogy mibe kerül a Hév. megváltása, ezt a szerződést sem ismerik; tehát, amikor tarifareformról beszélünk, a legnagyobb sötétségbe való ugrást akarjuk végezni, mert még mindig nem tudjuk, hogy mekkora teherrel kell számolni. Valahogy úgy van, hogy először gazdát kell adni az üzemeknek, aki teljes felelősséggel vállalhatja nemcsak az általunk javasolt, célszerű módosítások keresztülvitelét, de intézheti az üzem napi teendőit és állandó helyzete tuda.tában tárgyilagosan készítheti elő a javaslatait, mert tudja, hogy nem mozog alatta a föld. — Szendy polgármester, aki egyébként komoly és alapos ismerője az ügyeknek, erélyesen látott hozzá a rendezéshez. Nemcsak referáltat magának, de a legsürgősebb eseteket maga teszi vizsgálat tárgyává. Az. új fővárosi törvény a polgármester vállára nagy személyi felelősséget rakott és ennek a tudatában igyekszik a kérdéseket megoldani. A törvény tárgyalása során ismételten hangoztattam, hogy a felelősségnek ez a, koncentrálása a polgármesteri székbe Überm en- sebet kíván. Szendy kivételes tehetsége meg fog ezzel birkózni, de csak akkor, ha az üzemek élére odaállítja a felelős vezetőket, akik tudják, bírják és merik vállalni azt a felelősséget, amely kifelé a polgármesteré, de amely úgy a törvényhatósággal, mint a minisztériummal és a polgársággal szemben is kell, hogy valósággal a vezérigazgatóé legyen. Egyébként nagyon könnyen meg fog történni, hogy minden egyes kérdést az egyes minisztériumok vonnak magukhoz, már csak a felügyelet és a jóváhagyás indokolásával is és az autonómia joga és munkája a gyakorlatban voltaképen egészen elenyészik.-— Márpedig rendkívül lényeges, hogy a polgármester mellett nemcsak a közigazgatásban, hanem az üzemekben is —: és talán elsősorban éppen az üzemekben — az autonómia necsak hallassa szavát, de a döntő szó az övé legyen. Amikor az üzemek mellé a régi, bizonytalan hatáskörű igazgatóságok helyébe az új törvény a választmányokat állította, a törvény 21. §-ában kimondja, hogy az üzemi választmány az üzemvitel tekintetében tayiácsadó és véleménynyilvánító testület mind az üzemvezető, mind a polgármester, mind a törvényhatósági bizottság irányában. Nyilvánvaló, hogy a törvényhatósági bizottságnak nemcsak általános jogot akar biztosítani az üzemekre vonatkozólag, de a választmány útján arra és annak az üzletvitelére hatékony befolyást is akar engedni és biztosítani. Ez a befolyás azonban akkor sem gyakorolható, ha hiányzik az a szabályzat, melynek alapján az üzem dolgozik és amelynél fogva a választmány az ö munkáját kifejtheti, tanácsot adhat és véleményt nyilváníthat. Még az is hiányzik, hogy mikor, hogyan, minő ügyeket köteles az üzemvezető a választmány elé terjeszteni és ennélfogva, ha hiányzik a választmány rendszeres felvilágosítása, az ötletszerűen elébe terjesztett ügyekből sem a választmány, sem a szakhizottság, sem a közgyűlés az üzem munkájáról tiszta képet nem nyerhet. Csak például ragadom ki a Községi A Vásárpénztár élete és halála beszédes példája a halogatásokból következett kellemetlenségek sorozatának, nagy veszteségek előállásának és sikertelen rendezésének. És mindez elő nem állott volna, ha van szabályzat, melynek alapján a törvényhatósági bizottság és az ő kiküldöttei a tanácstól, polgármestertől és belügyminisztériumtól függetlenül megadhatják véleményüket és megtehetik az észrevételeiket és láthatják a véleményük eredményét és észrevételeik következményeit. Nagy súlyt kell tehát arra helyezni, hogy a közüzemi vizsgáló bizottság javaslatai keresztülmenjenek és kiküldessék az az új bizottság, amely ezeknek a javaslatoknak a kiépítésére és keresztülvitelére a polgármesternek és az ő munkatóm sóinak segítségére van. — Bizonyára akkor is lesznek hibák és tévedések, mert amíg emberek dolgoznak a földön, hibák és tévedések mindig felmerülhetnek. De meg kell adni a módot és eszközt arra, hogy azok minél kisebbek és ritkábbak legyenek és meg kell adni a lehetőséget arra, hogy az üzemek megfelelhessenek, — éspedig minél jobban — az ő hivatásuknak és szolgálhassák a fővárost és lakosságának az érdékeit. fimoii amal és Fiai mmmmmmtawmaammmmsmmBmmmmmmmmmmm ut-, csatorna-és beton építési vállalKozú Budapest, um, fuiú-u, io Telefon: 30-3-85.
