Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-10-26 / 42. szám
4 wfmnmpJEsr 19S5 október 26. Meg kell a harcot indítani a városfejlesztési frázisok ellen! Irta: SZŐKE GYULA dr. A jövő évi költségvetés pénzügyi tárgyalása során több új kívánság merült fel a főváros külső részeinek a fejlesztése tekintetében. Különösen a budai oldal szinte minden egyes utcájának a kiépítését sürgették. Felállítjuk az új elöljáróságokat, hogy a külső részeken lakó polgár társaink ügyesbajos dolgaikat minél könnyebben elintézhessék és minél gyorsabban megközelíthessék a kerületi hatóságot. Építünk kint iskolákat, szervezünk különböző hatósági állásokat, közegészségügyi berendezkedéseket, utakat építünk, csatornázunk, közmüveket helyezünk el: és akkor sírunk, hogy a főváros lakossága csökken, főleg a belső területeken, a közterheket nem győzzük, a közüzemekre ráfizetünk, a főváros pusztul! Újabb rohamra leszállítjuk a közmüvek szolgáltatási díját, a közlekedési tarifát, a szerencsétlenül megszerzett ,,Hév“-vel segítünk, hogy a külső perifériákról a fővároson kívül költözzenek az itt kereső emberek: a költségvetés pénzügyi egyensúlya felborul és jön a szanálás. A nagy vásár- csarnokot felépítjük, a szinte megközelíthetetlen déli határra, felépítünk egymásután két kikötőt is, megszüntetjük a központi vásárcsarnokot és a duna- parti piacot, üresen állanak a közraktárak a Dunaparton: és panaszkodunk, hogy a főváros lakosságának tönkre kell mennie. Évek hosszú sora óta közgyűlésen és sajtóban élő tiltakozásként emelem fel a szavam ez ellen a téves rendszer ellen és megdöbbenve látom, hogy mindaddig meg nem értenek, amíg a további romlás nem fogja megértetni a vezetőséggel, hogy nem lehet várost fejleszteni terv nélkül, a polgárság vagyonát és megélhetését biztosítani gyakorlati elgondolások nélkül, nem lehet Nagy-Budapestet játszani pénz nélkül. A főváros ma már kiköltözött a budai hegyekbe, ha módosabbak a polgárok, vagy a rá- kosi homokra, ha a szegényebbekről van szó. Maga a főváros tehát a Nagykörúton belülről vagy Budának az Er- zsébet-hidtól a Margit-hidig terjedő Tabán, vízivárosi és krisztinavárosi része pedig kihalóban van, a házak pusztulnak, a telkek üresen maradnak, ma- - ga az egész Tabán is letarolva, az adófizetők tönkremenve. Idegenforgalom címén építjük ki a külső utakat, ugyanakkor a Dunának a Belvárosban lévő partja kiépítetlen, hepehupás kövezetü, kis -köztisztasági bódéval éktelenítve, mert erre pénz nincs, jóllehet azért volt sürgős a piacok kitelepítése Az egyetem környéke, vagy üres telkekből, vagy földszintes düledezö házacskákból áll, néhol tarkítva kőóriásokkal és téglarengeteggel, az életet mutató fák nagyrésze kipusztítva, a lakások és üzlethelyiségek üresen várják a végrehajtót. Szomorú kép. Mindez azért, mert nincs átgondolt városfejlesztési prog- rammunk és nincs terv, amely az építkezések egymásutánját és a lehetőségek határait megszabják. Pedig enél- kül nem előre, csak hátrafelé haladunk és ebből nem szanálás, hanem pusztulás következik. Tárgyilagos szemlélet mellett meg kell állapítani, hogy a kő- rengetegből összeállított szűk területre zsúfolt házóriásokból álló nagyváros nem lehet az emberiség ideálja és közegészség, köztisztaság és rendészeti tekintetben egyaránt elkerülendő. A felhőkarcoló nem az emberi lélek, csak a pénz ideálja lehet. A terek, kellő szélességű utcák, fásítások, szóval levegő nélküli leuniformizált lakásoktól menekülnek az emberek, ki a környékre és keletkezik a másik véglet, amelyet úgy itt Budapesten, mint a Balaton körül mindenhol látunk, hogy tervszerütlenül, szinte mindenki épít úgy és oda, ahogyan és ahova akar. A főváros egész környéke szinte lakott terület. Nemcsak a keletkezett városok, ami egész természetes a nagyváros életében, de a meggondolás nélküli parcellázások, telepítések és végül minden ingatlantulajdonosnak kint a földjén eszközölt lakóházépítése olyan nagy területre terjesztette ki a fővárost, hogy azt normális viszonyok között sem lehetne minden tekintetben megfelelően igazgatni. A háború előtti fővárosnak tiz köz- igazgatási kerülete látta el az adminisztrációt és már akkor nehézséget okoztak a különböző előkészítés és kellő berendezés nélküli telepítések és a bankok által az utak vüágítása, csatornázás és vizvezetéknélküli telkeken épített nagy bérházak, vagy kistömegla- kások hangosan kiáltottak védelemért a meggondolatlan területbeépítések ellen. Ugyanakkor már erősen hangsúlyoztuk, hogy a város belső részének az építésére is komoly tervet kérünk és kapcsolatban a már akkor is magas színvonalon állott városi kertészettel kívánjuk a főváros belső részeiben a lakhatóságnak a biztosítására megfelelő terek kiképzését, bizonyos utcák kiszélesítését, fák ültetését és olyan parkok létesítését, amelyek nemcsak a város díszére vannak, de a közegészségügyünknek is szolgálatot tesznek. Már abban az időben megakadályoztuk a belvárosi Károlyi-kert felparcellázását és beépítését és sürgettük a Ferenc József-rakpart rendezését, valamint főleg a Nagykörúton belüli városrésznek a rendezésére terv készítését. Hogy azután ezzel a gondolattal labdáztak és a városi tanács, valamint a közmunkatanács a felelősséget egymásra hárította át, a jogot azonban önmagának vindikálta a másikkal szemben, — okozta azt, hogy még ma is a kezdet kezdeténél sem vagyunk és éppen úgy nem történt semmi, amint nem történik semmi a Tabán-rendezéssel és minden mással, ahol komoly elhatározó agynak és kéznek az elhatározó munkájára volna szükség. Évtizedeken át gondolkozunk, kísérletezünk, tárgyalunk, újabb és újabb terveket kovácsolunk, fellegekben járunk és ugyanakkor nem látjuk meg a huzavonának azt a nagy következményét, hogy ezzel olyan nagy bajt okozunk, amelyből nem tudunk kilábolni. Nem beszélek már az ötletszerűségről, amellyel egy-egy feldobott jelszólabda után futunk, hanem beszélek arról az állapotról, hogy ez a milliós város nagy területi kiterjedésénél fogva a közüzemeket oly nagy területre kénytelen építeni, amelyet már nem bírhat el. Olyan nagy területen kell közigazgatni a köztisztasági, közegészségügyi és rendészeti intézkedéseket fenntartani, melynek költségeit már nem viselhetjük. Magához vonja az egész ország szegénységét, amelyet már nem képes alamizsnával ellátni és ugyanakkor az elhibázott közlekedési politikával módot ad arra, hogy aki a városban, sőt a várostól szerzi a jövedelmét, az a viszonylag olcsóbb környező területekre menjen lakni, amiáltal a főváros önmagát fosztja meg adófizető polgáraitól. Az egyik oldalon azt mondják, hogy a villany, gáz, viz és villanyosvasut, valamint autóbusz díját le kell szállítani, mert az oly magas, hogy azt a mai viszonyok között megfizetni nem lehet. Mások viszont arra hivatkoznak, hogy sehol a világon ilyen olcsó egyik sincs, tehát még föl kell emelni. Mind a kettőnek igaza van és egyiknek sincs igaza. Az a szegény nincstelen, aki a szenvedések elöl a főváros jótékonysága alá menekül, tényleg ezt sem tudja megfizetni. Aki azonban megfelelő jövedelemmel rendelkezik, vagy aki megfelelő vagyon boldog birtokosa, annak feltétlenül meg kell fizetnie legalább annyit, amibe helyes, ésszerű gazdálkodás és üzemvezetés mellett ez a szolgáltatás a fővárosnak kerül. És itt van a másik nagyon fontos kérdés. Lehet-e azt kívánni a fővárostól, hogy csak azért, mert valakinek valahol a budai hegyek között egy kis villája van, amelyet abban a tudatban épített, hogy sem az a terület, sem a környék közmüvekkel ellátva nincsen, most a főváros utat építsen, csatornázzon, vizet és világítást adjon, amikor ennek a vezetésére való töke rendelkezésére nem áll és olyan sokba kerül ez a berendezkedés, hogy azt sem a több kis villatulajdonos megfizetni nem tudja, és a szolgáltatás a fővárosnak a berendezkedésen kívül naponként több, mint kétszeresébe kerül a n n ak, mint amit a mai egységárak mellett azért a főváros kap? Nem célszerübb-e akkor, már csak a közüzemek szempontjából is, ha tér v- szerüen fejlesztjük a főváros beépítését és elsősorban ott adunk építési engedélyt, ahol a közmüvek már megvannak, ahol azok ezáltal ki is fognak használtatni, és pedig olyan mértékben, hogy ennek következtében az egységárak le is szállíthatók. Ilyen körülmények között nem helyesebb-e a pesti és budai oldal belső részeinek az újraépítése, ahol már leromlott házak vannak, amellyel az olcsóbb lakás és megélhetés de egyúttal az olcsóbb közigazgatás áldását is tudjuk biztosítani. Szívből örülök, ahányszor módomban áll fiatalkori sétáimat a budai hegyek között megismételni és visszagondolni arra a fejlődésre, amit a városnak ez a része ez alatt az egy emberöltő alatt elért. Ugyanolyan erős fájdalom fog el azonban akkor, amikor látom a Belvá- x'os szűk, romokban heverő házaitól szegélyezett utcáit, a Szerb-utca üres telkeit és az e körül lévő egyéb kis utcákat, amelyek nem az oktalan túlmagas emeleteket számláló házakat, de a rendes három-négy emeletes épületeket sem képesek évtizedek óta megkapni. Vagy, ha látom azt a sivárságot, amely az üres lakások és üzlethelyiségek következtében itt van, vagy végigmegyek az elhanyagolt Fövám-téren, Dunaparton és látom azt a kihalt részt, amelyen pedig a főváros legélénkebb kereskedelme volt addig, amíg a balgaság és nagyzás ördöge a vásárt onnan nem száműzte. Ezekben a gondolatokban van a legközelebbi jövő programmja. A levegőben-járás helyett a gyakorlati lehetőségek, a fellengzős tervek helyett a megoldható komoly polgári elgondolások, a luxus-építések helyett a helyes gazdasági intézkedések azok, amelyek ma rajtunk segíthetnek és amelyek megengedhetök. Sokan talán szük-lá- tókörnek, önbizalom hiányának, vagy nyárspolgári gondolkodásnak fogják ezt tekinteni; én azonban a jelen és jövő megélhetésének, a jövő élet biztosításának és a főváros helyes fejlődésének tartom. A polgármester, — gondolom, — nagy megértéssel ugyanígy látja a jelent és hiszem, hogy ilyen elgondolással kívánja a jövőt is szolgálni, amelyben készséggel támogatjuk! Procgeiier Bálint leövesö mester Budapest, X., Korponal u, 11. Telefon : 48-1-3Í. Október hé 26-án, es du-an délután fél 3 érakori ügetőversenyek VIGNÁLl RAFAELLO bronzöníő BUDAPEST Lakás: Petneházy-utca 73/b. Gyár: VI., Jász-utca 74. TELEFON: 91—9—12. LISKA JENŐ okleveles gépészmérnök vállalkozó Budapest, XI., f£züra£-utca 5-7 Telefon : 59-2-96. Marx es Mérei BUD APES IVVI., BULCSU U. 7. TELEFON: 93-3-86, 93-3-88 Mérnöki műszerek. Elektromos és üzemi mérő műszerek. Teljes iskolai és laboratóriumi berendezések. Tornaszerek. A főváros üzemeinek és hivata* lainak állandó szállítója. Alapítva 1900-ban. 80 munkás. Biehn János IX., Ferenc-körut 46. Telefon: 87—8—03. Aszfaltozás, szigetelés, fedéllemez - tetőfedés, motorbenzol, paraffin.
