Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-10-19 / 41. szám

XIII. évfolyam 4t. szám Budapest, 1935. október 19. HJ BUDAPEST E10(Izeté*l Arak: Cgétz évre .............................. 30 pengő Fé l évre.......................................................... 15 pengő Egye» szAm Ara ŐO fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBV ANDOR D“ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-utca 9. Telefon: S2^S->-25. Poslatakarékp. csekkszámla 30.913. BcSMHpCp Rakovszky Iván, után. akinek érde­meit. a róla elnevezett park örökíti meg Budapesten, új ember került a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnöki székébe. báró Podmaniczky Frigyes, Polónyi Géza és Zielinski Szilárd nagymultú örökébe. Bessenyey Zénó dr., a Köz­munkák Tanácsának új elnöke, homo novus a várospolitikában, alig egy esz­tendeje budapesti képviselő, valamivel töf>b mint hat hónapja tagja csupán a főváros törvényhatósági bizottságának. Károspolitikai múltja nincsen, kétség­telen, hogy nem szaktudása, vagy tudo­mányos működése, hanem, az országos politika forgataga emelte őt díszes mél­tóságába. Jelen esetben a fővárosi közigazga­tásban való tapasztalatlanságát és a városházán való tagadhatatlan gyökér- Jelenségét nem rójjuk fel a közmunka- tanács új elnökének hibájául. Azt re­méljük ugyanis, hogy ő lesz az a hályo­got egyszerű bicskával operáló pásztor- ember, aki addig űzte bámulatos biz­tonsággal mesterségét, amíg egy orvos- professzor fel nem világosította a szem csodálatai; alkotásáról. Amíg Bessenyey Zénó nem fogja megismerni a Közmun­kák Tanácsa körül kavargó szövevénye­ket és hálózatokat, a maga elfogulatlan­ságával és gyakorlati tudásával el fogja végezhetni azokat az operációkat, ame­lyekre a Döbrentey-téren annyira, de annyira szükség van. Nem lehet tagadni, hogy esztendők óta mint, két szomszédvár állanak egy­másai szemben a főváros műszaki ad­minisztrációja és a Közmunkák Tanácsa elnöksége. Nem személyi okok idézték elő azokat a súrlódásokat, féltékenyke­déseket, hatásköri túllépéseket, amelyek lépten-nyomon előfordulnak, hanem a Közmunkák Tanácsának felállításáról szóló 1870:X. t.-c. elavultsága. Ez a hatvanötéves agg törvény, amely még az utcák locsolását és a mulatóhelyek kivilágítását is a Közmunkák Tanácsa hatáskörébe utalja, túlélte önmagát, részben azért, mert időközben a tech­nika fejlődése beláthatatlan perspek­tívákat vonultatott fel az építkezés te­rén, részben azért, mert a főváros mű­szaki, igazgatása ma valóban nem szo­rul a gyámkodásnak arra a mértékére, amelyet, a fentemlített törvény biztosí­tott a Közmunkák Tanacsa számára. Kapcsoljuk ki jelen alkalommal a Fővárosi Pénzalap bonyolult problémá­ját. most csupán arra akarunk rámu­tatni, hogy Bessenyey Zénó legelső és legfontosabb feladata: a Fővárosi Köz­munkák Tanácsának, a modern város- vezetés és városrendezés bonyolult gé­pezetébe való beállítása, nemkülönben hatáskörének megfelelő megállapítása a már elkészült, törvény javaslat gyors tető alá hozása útján. Annak a remé­nyében, hogy a megfelelő férfiú került, a megfelelő helyre, köszöntjük a Köz­munkák Tanácsa új elnökét, jóindulatú és pártatlan működése számára a, siker teljességét kívánva! ■ Szanálás és üzemegyesités Irta: SZŐKE GYULA dr. Az 1934. évi XII. t. c., amely a fő- I város közigazgatásáról szóló újabb tör­vényt módosítja, ékes példája annak, I mennyire nem szabad elfogultságból az íróasztal mellett, az élet ismerete j nélkül törvényt alkotni. Miután a kor- | mány tizenöt évig meg volt elégedve a városházán a polgármester és a sa­ját pártja működésével, elhatározta, hogy a fővárost szanálni fogja, mintha annak a gazdasági és pénzügyi helyzete ez alatt az idő alatt a vezetőség hibájá­ból leromlott volna. A törvény a fő­polgármestert tette meg a szanálás végrehajtójává. A polgármester főpol­gármesterré lett és vállalta a szanáló szerepét. A szanálásra rendelt két év­ből már közel másfél év eltelt. Mind­eddig nem történt semmi, ha csak tör­ténésnek nem lehet tekinteni azt, hogy van egy új jelszó: az autonómia maga szanál, nincs szükség a főpolgármesteri szanálásra! Ha komolyan vesszük a dolgot és nem játszunk a szavakkal, úgy megállapíthatjuk, hogy az auto­nómia éppen úgy nem szanál, mint nem szanál a főpolgármester, mert az autonómia nem állapított meg olyan ténykedéséket. vagy olyan helyzeteket, amelyek úgynevezett szanálásra szorul­nak. Más kérdés az, hogy a nehéz gaz­dasági viszonyok között a főváros gaz­dálkodásában lehet-e olyan módosítá­sokat keresztülvinni, amelyek újabb adómegterhelés nélkül a főváros jöve­delmeit emelik és oktalan kiadásmeg­szorítás nélkül a főváros kiadásait csökkentik. Erre nyugodt lélekkel lehet válaszolni: igenis, kell módot keresni arra, hogy a főváros háztartásából a gazdasági helyzet okozta hiány ki le­gyen küszöbölhető. A költségvetés most folyó tárgyalása során erről bőven lesz szó, ezért egy rövid cikk keretében ezúttal nem foglalkozom, csupán azt emelem ki, hogy ha tényleg elkerülhe­tetlenül szükséges, úgy a közigazgatás minden ágazatában lehetséges a kiadá­soknak egy bizonyos megszorítása, amint hogy a 10%-os zárolást ma is fentartandónak vélem és Szendy pol­gármester úr az 5%-os zárolást tényleg fenntartani is kívánja. Sokan megtalálták a szanálásra ve­zető kalauzt a közalkalmazottak járan­dóságainak a leszállításában. Nehogy pedig sok dolog legyen vele. lineáris leszállítási javasolnak. Hát igen! Akik nem szeretik a nyugalmat, akik nem akarnak gondolkodni és akik nem is­merik a helyzetet, azok tényleg a leg­könnyebb módot választják, mert ezzel zavarják a közalkalmazottak nyugodt működését, nem kell rajta sokat gon­dolkozni. mert egyszerűen bizonyos j %-okkal kell csak a járandóságokat [csökkenteni, de nem tudják azt, hogy j ugyanakkor esetleg a legszükségesebb \ megélhetési lehetősig határán alul is I mennek és a fizetés helyett ezután sc- \ gélyt kell az alkalmazottaknak adni. | Gondolom, nem kell tovább magya­rázni, hogy a közalkalmazottak zsebére elgondolt szanálás ezekután nem lehet a legbölcsebb dolog. A státusrendezés egyébként is megadja az aránytalan­ságok kiküszöbölésének a lehetőségét. Mások az üzemekre vetették a sze­müket. Csak úgy általánosságban nyi­latkoznak. Itt kell takarékoskodni! Megszorítani a kiadásokat! Leszállítani a fizetéseket! Csökkenteni a beszer­zéseket! Eltörölni vagy bérbeadni az üzemeket! Egyesíteni a nagy­üzemeket! Ezenkívül a legkülönbö­zőbb elgondolások szerepelnek a saj­tóban, szónoklatokban, gyűléseken. Már néhai Borvendég főpolgármester felvetette az Elektromos Művek és a Gázművek egyesítésének eszméjét, amelyhez újabban a Vízművek betársí- tási gondolata is csatlakozott. Az Elektromos Művek, a Gázművek és Vízművek egyesítése esetén — mondják —- csak egy székház kell és abban a székházban, ha jó nagyot épí­tünk, elfér valamennyi üzem igazgató­sága. Hogy ennek a székháznak a fel­építése mibe kerül és mibe kerül annak fenntartása, arról már nem beszélnek. Mondják, hogy kevesebb személyzet kell, és pedig elég csak egy vezérigaz­gató, elegendő egy választmány és az óraleolvasók, valamint az elszámo­lok egy részét el lehet bocsátani. Ha csak arról van szó, hogyan nevez­zük a vezetőt, úgy tényleg vezérigaz­gatóból egy elegendő lesz. De hogy hány helyettes lesz és csak eggyel is kevesebb lesz-e, mint ahány vezérigaz­gató eddig volt, és azoknak a fizetése kisebb lesz-e, vagy lehet-e. arról már nem beszél nek! Ezzel szemben az óraleolvasók, el­számolok, könyvelők, altisztek és nap­számosok is esetleg kevesebben lesz­nek, alkalom van több kisembert el- bocsájtani és kevesebb személyzettel dolgozni! Nem szükséges más, csak újból egy csomó számológépet besze­rezni és fölemelni a, munkanélküliek­nek a segélyét a most elbocsájtandók számára. Ha azután megszámítjuk, mibe kerülnek az új számológépek és segélyek, oda fogunk jutni, hogy ennél olcsóbb, ha megtartjuk a tisztességesen megfizetett régi személyzetet, amely lelkiismeretes munkával érdemli ki a megélhetését és nem kell szégyenkeznie az alamizsnáért. Egyetlen fontos argumentum az I üzemek egyesítésére az, hogy bizonyos agyagokat együttesen olcsóbban lehet ! beszerezni. Ez igaz. De ezt az egyesi- | tés nélkül is meg tudják csinálni, aminthogy az idén már az együttes be- j szerzés meg is történt. És ekkor jön a nagyágyú, amely I szerint egyesíteni kell az üzemeket, ne- ! hogy a fogyasztók közölt csináljanak i egymásnak konkurrenciát, és oktalan versengéssel ne emeljék saját kiadásu­kat és csökkentsék a bevételeiket. Ez azonban már nem igaz. Még csak ar­ról lehetne beszélni, hogy a villany és gáz egymásnak konkurrenciát csi­nálnak. De hogy lehet azt állítani, hogy a víz akár a villanynak, akár a gáznak versenyt csinál? Igaz, hogy a közmondás szerint: szegény ember víz­zel főz. De merem állítani, hogy ez a vízzel főző szegényember víz hiányá­ban nem fog villannyal vagy gázzal főzni. Ami a villany és gáz versenyét illeti, ez a verseny nem olyan, amelyik egyik­nek vagy másiknak ártana. Ha mind­egyik jól reklamirozza magát, jól ki­szolgál, hibátlan gázt vagy villanyt ad, ez konkurrencia lesz a szénnek és a tűzifának, benzinnek és petróleum­nak, de egymásnak semmiesetre sem lehetnek konkurrensei, mert megvan az a szerv, amely mindkettő fölött állva, sőt egyidejűleg még a Vízművek fölött is hatalmat gyakorolva irányítani tudja a nagyüzemek munkáját, hogy azok a közös beszerzéssel és az egymás melletti munkával csak csökkentik a kiadásaikat, de oktalan versengés elő nem állhat. A polgármesteri XII. ügy­osztály az ő nem is nagy apparátusával megteszi azt, amit egy közös vezér- igazgatótól és munkatársaitól akarunk, vagy kívánhatunk. Megteszi pedig anélkül, hogy bármelyik iiz.emben ér­dekelt volna és bármelyik üzemet a másik kedvéért elnyomnia -kellene, j Megteszi anélkül, hogy az egyes iize- j mekben a beavatkozásával zavar áll- j hatna be, vagy anélkül, hogy útjában i állana az üzemek helyes irányú fejlő- ■ désének. Vájjon ez az üzemirányítás helyes-e, ! vagy olyan formában kell egyesíteni, ! amint a kidobott jelszó mondja, nem lehet vitás. Legfeljebb arról lehet vi­tatkozni, hogy a XII. ügyosztály meny­nyire avatkozzék bele az egyes üzemek életébe és azokba mekkora . hatással dolgozzék az üzemi választmány, Ez a kérdés még nyitva van, és ennek a kér­désnek megalkotandó üzemi szabály­zatban való helyes megoldása megol­dotta az egész üzemirányítási problé­mát is. Intő példa előttünk a Beszkárt és az Autóbuszüzem egyesítése,, amely Oí < o 3r ca h-h' a j W Hr? O 5 5? I o­£ CQ C . H1 O * S i

Next

/
Oldalképek
Tartalom