Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-10-12 / 40. szám
XKII. évfolyam 40. szám Budapest, 1935. október 12. UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI Előfizetési érák.: Egész évre.................................................. 30 pengő Fél évre.......................................................... 1-5 pengő Egyes szám éra 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOB Y ANDOR DR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor.utca O. Telefon: 82^8^23. Postatakarékp. csekkszámla 30.013. EGYESÍTENI! R nagyüzemek igazgatásának egyesítése, a versenyterületek kikapcsolása, a termelés olcsóbbá tétele a főváros szanálásának igazi útja Az els& exp&zé— Boldog volnék — mondotta, amikor elsőizben a pénzügyi bizottságban költségvetési expozét tartott Szendy polgármester — ha módomban lenne azt a képet, amit a pénzügyi bizottságnak egyrészt a jövő évi költségvetésről. másrészt a főváros gazdasági helyzetéről előterjesztek, világos, élénk és optimisztikus színekkel aláfesteni! — Beszéde további során kijelentette Szendy Károly, hogy a polgármester felelős az általa előadottakért és felelős azért is, ha nem a tiszta realitás alapján, lumem talán túl-optimisztiku- san festi, le a helyzetet. Bölcs beszéd, megfontolt beszéd Szendy Károly első budgelbeszéde, akár a fenti józan megállapítást nézzük, akár beszédének azt a részét boncoljuk, mely a világgazdasági helyzet relativitását, vagy a költségvetésen végighúzódó realitás-gondolatot, vagy a költségvetés szuppozició-elméletét tekintjük. Kern kétséges, hogy a polgármester alaposan megtanulta a költségvetési leckét. Megelégedéssel és egyben igen nagy örömmel vesszük tudomásul, hogy az első expozé a maga államférfim távlataival, abszolút tárgyismeretével és körültekintő gondosságával a legszebb ajándék, amelyet a székesfőváros polgármestere fövendő működésének zálogául a főváros milliós népének átnyújthat. Az elmúlt esztendők pénzügy politikai vonalvezetésével szemben bizonyos eltérést, sőt mondhatni ellentétet mutat fel Szendy Károly első expozéja. A főváros pénzügyi politikája természetszerűen a jövőben sem fog letérni a meggondolt takarékosságnak arról az útjáról, amelyre a páratlanul súlyos európai gazdasági és politikai helyzet különösképen kötelezi a trianoni Magyarország fővárosát, de mégis úgy latjuk, hogy nem költségvetési zárolások, hanem a józan optimizmus korszaka kezdődik el Budapest életében. Azé a józan optimizmusé, amely a polgármester immáron szállóigévé vált beiktatási jelszaván alapul: Szendy Károly nem akar a szegények polgármestere lenni, a régi bőségéhez és gazdagságához szándékozik ő visszavezetni Budapestet! Szendy Károly útja álmaink és vágyaink Kánaánja felé kalauzol bennünket, az új Magyarország megujhodó Budapestje az ő ideálja, élénk és harsogó ifjúi erő duzzad izmaiban, amint vállán egy milliós közödet életsorsával a magyar glóbuson masíroz előre, mindig csak előre! Budapest népe bizalommal és szeretettel követi Szendy Károlyt, reményben gazdag és tettben szapora korszakunk máról-holnapra páratlanul népszerűvé vált hősét. Áll a vártán, erősen és férfiasam, öntudatosan és fegyelmezetten virrasztva és várva: a nagy magyar éjszakában mikor hasad már a hajnal? — (Az Uj Budapest tudósítójától.) — A várospolitikai élei a költségvetés pénzügyi bizottsági tárgyalása és a szanálás jegyében zajlik. A főváros jövő esztendei költségelőirányzata egyelőre még csupán a pénzügyi bizottságot foglalkoztatja, a szanálási bizottság összehívására pedig minden valószínűség szerint a költségvetés közgyűlési letár- gyalása után fog sor kerülni. A polgár- mester azonban felkészülten szándékozik a szanálási tárgyalásokra menni, j amit mi sem bizonyít jobban, mint az a körülmény, hogy a szanálás ügyében szinte naponta folytat beható tárgyalásokat a szaktanácsnokokkal. Az ügyosztályt vezető tanácsnokok közül kétségtelenül Morvay Enrde dr. reszortjába fog esni a legtöbb szanálási intézkedés és igy Morvay tanácsnok a leggyakoribb vendége a polgánnester szanálási megbeszéléseinek. A szanálás várható fejleményeiről Petrovácz Gyula a Keresztény Községi Párt vezető egyénisége, a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: —- A szanálási célkitűzéseket illetően változatlan szilárdsággal dominál a Keresztény Községi Párt azon álláspontja, hogy a szanálást nem a kisegzisztenciák életstandardjának újabb és újabb leszállításával kell elintézni, hanem ott kell a megtakarításokat keresni, — amennyiben ezekre a megtakarításokra a főváros háztartási életében egyáltalán számot rfem tevő pár milliós deficit miatt szükség van — ahol ezek a megtakarítások a kisemberek ezreinek és ezreinek sérelme nélkül eszközölhe- tők. Nem a személyi kiadások megszorítása a fontos, mert az amúgy is jelentéktelen, hanem a dologi kiadások azok, amelyeknél a szanáló főpolgármester úr nagyobb restrinkciőkat eszközölhet. — A szanálási bizottságban meglesz rá a módunk, hogy ezen alapvető szanálási tételünknek megfelelő nyomatékkai kifejezést adjunk. Erre annál is inkább lehetőség fog nyílni, mert nem kétséges, hogy a polgármester, — aki a főpolgármester utasítására a szanálási előterjesztéseket a nyár folyamán formába öntötte, — elsőnek az üzemi szanálásokra vonatkozó előterjesztéseket fogja tárgyalni. Most nem a Beszkárt ügyeire célzok, amelyeki'e vonatkozóan álláspontomat már több ízben leszögeztem, hanem arra utalok, hogy a nagyüzemek általános igazgatásának egyesítése jelenthet olyan megtakarításokat a főváros háztartási életében, 1 />melyek alkalmasak a lakosság teherviselő képességének újabb igénybevétele nélkül a költségvetési deficit eltüntetésére. — Amikor a közelmúltban — folytatta nyilatkozatát Petrovácz Gyula —- üresedésben volt mind a három nagyüzem vezérigazgatói állása, minden nagyobb nehézség nélkül megoldható lett volna a nagyüzemek egyesítése. A helyzet a személyi szempontok miatt most kissé komplikáltabb, de nem megoldhatatlan. A közgyűlés a legútóbbi napokban tárgyalta az Elektromos Művek és a Gázművek vezérigazgatói szerződéseit. Mindkét szolgálati szerződés megállapítja azt, hogy abban az esetben, ha a törvényhatóság az Elektromos Műveket, illetőleg a Gázmüveket más székesfővárosi üzemel egyesíti, vagy ha más székesfővárosi üzemmel szorosabb kapcsolatba hozza, vagy ha a vezérigazgatói állás elnevezése egyéb okokból megváltozik, a főváros határoz a tekintetben, hogy a vezér- igazgató feladatkörét milyen cím alatt és milyen terjedelemben köteles ellátni. Ebből a szempontból tehát a nagyüzemek egyesítésének tulajdonképen személyi akadálya ma nincsen. — Természetesen nem lehet —- de nem is az én feladatom — számszerű adatokat közölni arról, hogy az üzem- igazgatóságok egyesítése mekkora megtakarítást fog jelenteni a személyzeti létszámban, természetesen a meglevő személyzet nélkül. Kétségtelen azonban az, hogy az üzemanyagok piacán az egyesítés megszünteti azt a tagadhatatlan konkurrenciát, amely egyes vonatkozásban ma is fennáll. E tekintetben tehát árcsökkentő hatást várok az egyesítéstől. Ami viszont az üzemi szolgáltatások eladási árát jelenti. az a meggyőződésem, hogy a mai konkurrencia megszüntetésével jár a világítási és fűtési üzemek egyesítése. Ha ez az egyesítés megtörténik, az Elektromos Művek és a Gázművek fel tudják osztani maguk között a piacot: kellő gazdaságossággal, a technika minden haladásának megfelelő figyelem- bevételével. — A hosszú részleteket kerülni akarom és ezért nem ismertetem az elektromos áram és a gáz harcát szerte Európában. Csupán arra utalok ehelyütt, hogy úgy a Gázművek, mint az Elektromos Műveknek megvan a maguk természetes és természetellenes piaca és az volna az elképzelhető legjobb megoldás, ha a gazdaságosabb és természetesebb piacot teljesen kiaknázná a világításnak és a fűtésnek odaillőbb fajtája, viszont nem forszíroznék az erőltetett világítási és fűtési területeket. Meggyőződésem, hogy a versenyterületek elhatárolásával és megfelelő gazdaságos kihasználásával, nemkülönben az igazgatás egyesítése kapcsán előálló racionalizálással, egyrészről jelentékeny olcsóbbodást érhetnénk el a termelésnél, másrészről fejleszthetnők az üzemeket, úgy a termelés fokozását, mint a nyomasztó verseny kikapcsolása után feltárható uj piacokat illetőleg. — Ha az új piacokat említem, rá kell arra is mutatnom, főleg a Gázmüveket illetően, hogy a főváros gázszolgáltatásának az egyre kultúráltabb környéki városokba és községekbe való kivitele jelentékenyen növelhetné a Gázművek fogyasztó piacait. Azt is meg kell állapítanom, hogy a gáz felhasználása terén különös intenzitású propagandával tartom beszerve- zendőnek a kisebb ipari üzemeket, viszont az elektromos áram kalória-értékének folyton fejlődő kihasználási lehetőségei annyira növekednek, hogy külföldi mintára az elektromos főzés és fű■g co-^1 M t~>. ■, í—1 ni b-J cíf HgÓ t—1 CD <1 ‘ c UJ. o 4 ca | rt>3 I
