Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-10-05 / 39. szám
1935. október 5. Keresztény világnézet, embervédelmi munka, felebaráli szeretet----— —IW—— — to s megoldására a hatóságnak és táradalomnak egyaránt az egész nemzet jövendője érdekében, a legnagyobb eréllyel és áldozatkészséggel kell törekednie. Befejező közlemény a jövő számban. Irta: LIBER ENDRE — Két közlemény — Lássuk mindenekelőtt, hogy a keresztény világnézet szempontjából kicsoda az ember? Boldog emlékű Prohász- ka püspök erre így válaszolt: „Az ember Istentől való, halhatatlan lélekkel bíró, örök életet váró halandó, aki nyugtalan, míg szíve Istenben nyugalomra nem talál.“ Nézzük meg azt is, hogy ugyancsak a keresztény világnézet szempontjából: mi a társadalom és a társadalom célja? Erre megtaláljuk a feleletet a Quadragesimo anno kezdetű pápai enciklikában, amely ezt mondja: „A keresztény tan szerint az Isten az embert mint társas lényt a földre helyezte, hogy a társadalomban az Istentől rendelt tekintély alatt élve, minden tehetségét a Teremtő dicséretére és dicsőségére tökéletesen kiművelje, kifejlessze és hivatását hűségesen betöltve, ideiglenes és örökkévaló boldogságát megszerezze.“ Mindkét most idézett meghatározás egy végcélt jelöl meg: az öröklétet; az Istent. Ha ebből a szemszögből nézem a szociális embervédelem problémáját: a munkanélküliséget, a nyomort, a csa- lé Ji élet bomlását, az ifjúság bizonytalan és reménytelen helyzetét, a dolgozók erejének kihasználását, akkor Ismét idéznem kell a Quadragesimo a n n o -t, amely megállapítja, hogy „a jelenkor társadalmi és gazdasági viszonyairól túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy az emberiség nagy részének rendkívüli módon megnehezítette az egyedül szükségesnek — az örök üdvösségnek a keresését.“ A mai ember több mint két évtized óta tömegharcok, gazdasági válságok, nemzeti és társadalmi átalakulások középpontjában áll. A ma emberi társadalma soha nem képzelt technikai tudás birtokában, a természettudományok nagy fellendülése közepette millió és millió tagjának csak gyötrő testi és lelki szenvedéseket tud nyújtani. Nekünk, akik szociális kérdésekkel foglalkozunk, szüntelenül látnunk kell azokat az embertömegeket, akiket az emberi önzés és rövidlátás embertelen körülmények közé taszított, pedig nekünk tudnunk kell azt is, hogy a „nyomor gyakran kezet nyújt a bűnnek“, már pedig a bűn hátráltat, gátol, akadályoz abban, hogy a végső célt: Istent elérjük. Krisztus urunk Isten országát jött megalapítani a földre, hirdetve Isten gyermekeinek testvériségét — és ezzel azt a felelősséget, amellyel nemcsak a magunk örök céljának eléréséért tartozunk, hanem azt a felelősséget is, amelyet másokért, azokért az embertestvéreinkért viselünk, akikkel az életben találkozunk és akiket módunkban lenne egy szóval, egy cselekedettel előbbre segíteni az örök cél felé. Ennek a másokért való felelősségnek a tudata sokszor igen nagy terheket ró az egyes emberre. A lelki és testi nyomor karjai között olyan megdöbbentően sok testvérünk vergődik, hogy nincsen nap hogy ne találkoznánk velük az otthon nunkban, a családban, rokoni vagy baráti körben, társadalmi vagy egyesületi életünkben és nem utolsó sorban a hivatalunkban. A szociális munkát, — a társadalomét éppen úgy mint a hatóságét, — a keresztény világnézetből fakadó felelősségérzetnek kell irányítania. A felelősség érzete megkívánja azonban, hogy szociális munkánk eredményességét minden rendelkezésünkre álló eszközzel biztosítani törekedjünk. Az eredményesség egyik első feltétele: a szervezettség. A szociális embervédelmi munka szei’vezetét nem lehet máról-holnapra kiépíteni. A főváros hatósága például évek óta azon fáradozik, hogy a hatóság szervezett és rendszeres közjótékonyságát és főként inségenyhítö tevékenységét minél tökéletesebben kiépítse. Az inségenyhítést szándékosan említettem, mert a rendkívüli méretű munkanélküliség és elszegényedés a szociális munka előterébe helyezték az ínségesek pillanatnyi megsegítését és ez a tevékenység átmenetileg sajnos, háttérbe szorította az Ínség megelőzését szolgáló valódi szociálpolitikai tevékenységet, mely bizonyos kultúrális szellemi és világnézeti adottságokon kívül megfelelő anyagi erőforrásokat is igényel. Tudjuk jól, hogy a legsúlyosabb szociális bajunk leghatékonyabb orvossága a munkanélküliség megszüntetése lenne. Úgy az államnak és a hatóságoknak, mint a társadalomnak el is kell követnie mindent, hogy minél több munkaalkalmat tudjon teremteni, de közben nem nézhetjük tétlenül az inségbejutott egyének és családok vergődését, felebaráti és nemzeti szempontból pótolhatatlan értékek pusztulását. A hatósági inségenyhítésnek szervezettsége abban áll, hogy a hatóság a rendelkezésére álló segélyeszközöket a lehető legigazságosabban elosztva minden ínségesnek akkor és azt a pillanatnyi segítséget nyújtja, amikor és amelyre annak a legnagyobb szüksége van. De a szervezett szociális munkára törekszik a hatóság akkor is, amikor nem egyes elszigetelt csoportok, mint például munkaképtelenek, aggok, árva, vagy elhagyatott gyermekek, stb. védelmét akarja kiépíteni, hanem az ember védelmét — mint mondani szoktuk — a bölcsőtől a sírig akarja megszervezni. Sőt az embervédelmi munkának a gyermek megszületése előtt kell megkezdődnie és végig kell kisérnie az egyént a csecsemő, a gyermek, az ifjú, a felnőtt, és az aggkorban. A főváros hatóságának szociális intézményeit és tevékenységét már így korosztályok szerint szoktuk csoportosítani. Az embervédelmi munka megkezdődik a főváros által támogatott Országos Stefánia Szövetség védöintézetei, szülőotthonai, bölcsödéi és napközi otthonai útján, folytatódik az óvodákban és különösen azokban a berendezett napközi otthonokban, amelyekben egész napon át gondozzák, ellátják és foglalkoztatják a szegény munkanélküli szülök vagy munkábajáró szegénysorsú szülök gyermekeit. Az iskolás gyermekeket védőszárnyai alá veszi az iskola- orvosi és iskolanövéri intézmény, amelyek egészségügyi és szociális gondozásukat irányítják. Az árva gyermekek az árvaházakban, azok a gyermekek pedig, akik valamely erkölcsi vagy anyagi okokból átmenetileg a családból kiemelve, a hatóság gondozására szorulnak: az átmeneti otthonban nyernek elhelyezést. De az iskolaköteles gyermekeknél a szociális gondozás mellett nagy jelentőségű egy határozott nevelési programúinak a megállapítása is, amely Programm azután irányadó a gyermeknek a nevelése az óvodától a legfelsőbb iskolákig. Ennek a nevelési programúinak is tartalmaznia kell azokat a magasabb gondolatokat, azokat a magasabb eszméket, amelyeknek megvalósítása biztosítják számunkra azt az igazságot, hogy a gyermek a jövő ígérete, a nemzet jövője. Az iskolaköteles koron túli gyermekeknek védelménél határozott zökkenő következik. Az iskolából kikerülő ifjúság gondozása, sajnos, nagyon hézagos, napközi otthonok és újabb ta- noncotthonok felállítása, a munkanélküli ifjúság megfelelő foglalkoztatása és azzal kapcsolatban szellemi és erkölcsi továbbképzése, illetőleg védelme olyan feladatok, amelyeknek a fokozaolyan fokon egyesítse magában a kiváló fényerő,, gazdaságosság és megbízhatóság előnyeit, mint a-[Í4,n -mlUunüMlit elgázolták— Az Uj Budapest tudósítójától — Igen érdekes elvi jelentőségű vita került eldöntésre a minap a Tábla Külley- tanácsa elé. A kincstár ugyanis pert indított a főváros ellen, aki azután sza*- vatosként az egyik nagy biztosító intézetet is perbe hívta, azért, mert a főváros egyik autóbusza elütötte Kamandí nevezetű rendörfötörzsörmestert. A biz- zetett Kamandinak, mégis a kincstár is tosító intézet 8.500 pengő kártérítést fi- íellépett követelésével, miután őket is károsodás érte. A rendörfötörzsörmesternek ugyanis idő előtt nyugdíjat kellett fizetni, minden szolgálati ellenszolgáltatás nélkül. Bizonyítani kívánták azt, hogy a főváros által okozott kárért a kárfizetésen túlmenöleg is felel a biztosító a kincstárral szemben. A rendőr, ha nem éri baleset, hosszú éveken keresztül teljesíthetett volna szolgálatot, a baleset következtében azonban kénytelenek voltak öt nyugdíjazni és minden ellenszolgáltatás nélkül neki nyugdíjat fizetni. Az elsöbiróság azonban a kincstár különös keresetének nem adott helyt. A fellebbezési bíróság pedig az iratok ismertetése után elnapolta a tárgyalást és csak október végén fog majd ítéletet hirdetni. Biehn János IX., Ferenc-körut 46. Telefon: 87—8—03. A&zíallo^ás, szlgeieléá, fedélleraez ~ leíöfedés, moíorbenzol, paraffin. ©*$OOOe* ••••©900 5ÖCÍÍ-IU-Í ♦ 1. Ml. ÁLLSMl I VAS-, A [ÉL- ÉS 6 É P S V Á S A K i BUDAPEST i > * Házi vízellátás Kertön kézi- és géphajtásu szivattyúk Kitűnő tartós kivitel O csó érak Nagy készlet \ Forgalomba hozza: : MAGYAR KIRÁLYI ÁLLAMI : VASGYÁRAK KERESKEDEM! KÉPVISELETE R. T. : Budapest, V., Vilmos osászár-ut I 28 : TELEFON: 27—3-20.
