Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-10-05 / 39. szám
XIII. évfolyam 39. szám Budapest, 1935. október 5 Előfizetési érák: Egész évre.................................................. 30 pengő Fél évre.......................................................... 15 pengő Egyes széni éra 0O fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : fDOBY ANDOR Da Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-utca 9. Telefon: 82^8^23. Postatakarékp. csekkszámla 30.913. Vátcwóvz A Verebély-ügy Ssöke Gyula felíünöm a közigaxgatási bíróság Ítéletével kapcsolatban Abból a beszédből, amellyel az új XIV. kerület születésnapján az elöljáróság, előtti térségen az őszi délelőtt verőfényében a kerület polgársága nevében Petrovácz Gyula a polgármestert köszöntötte, megragadta figyelmünket egy egyszerű mesterkéletlen fordulat. Azt mondotta ugyanis Petrovácz, hogy a polgármester tiszteletére nem emeltek diadalkapukat, mert a virágok elhervadnak és lehullnak a lombok, de Szendy Károlynak, az új fővárosi kerület megalkotójának a nevét hirdeti maga az elől járó sági épület és annak újonnan nyitott kapuja. Elnéztük hosszan az örvendező Petrovácz Gyulát, ott a rákosi rétek tő- szomszédságában, az Uristen szabad ege alatt, amint a jó ember boldog megelégedettségével látta beteljesülni élete álmát: az önálló Zuglót. És ha Szendy Károly alkotó polgármesterségét az új kerülettel kapcsolatban megörökíti az előljárósági épület, akkor azt is el kell mondanunk, hogy ércnél maradandóbban van a zuglóiak szívébe vésve Petrovácz Gyula neve. Nem csüggedő akarattal, páratlan lelkesedéssel, a legönzetlenebb lokálpatriotizmussal vívta Petrovácz tizenöt esztendőn át képviselőházban és városházán a csatát, hogy a városnak ez az amerikai méretekben fejlődő tartománya elszakadjon a belsőerzsébetvárosi és kőbányai résztől és élje a maga külön életét, amely annyira, de annyira más, mint a kőbányai gyárvárosé, vagy a Király-utca és az Erzsébet-körút vidékéé. Petrovácz Gyuláé a legnagyobb or dó, hogy a kisemberek kerülete: az új XIV. kerület immáron önálló egészként fogja öntözni a maga apró virágos kertjeit és nevelni kis emberpalántáit, a felvilágosult polgáriasodás jegyében, a keresztény és nemzeti eszme lobogója alatt. Ezekben az ünnepi napokban Petrovácz Gyula nevétől visszhangzik a főváros legifjabb kerülete, annak a Petrovácz Gyulának a nevétől, aki jól ismer ott minden legkisebb utcát, ismeri kerülete apraját-nagyját, mert valóban: városrészének nemcsak a közmegbízatásokat megérdemelt, hanem azokat valóban meg is szolgáló embere ő. A szerdai nap ünnep Petrovácz Gyula életében, a betakarított kalászok ünnepe, amelyekért méltán illeti őt hála és dicséret. Az ünnepnapokra következő hétköznapok új célkitűzések és új magvetés közepette fogják látni ezt a deresedő fejű, de lobogó szívű férfiút, akit méltán nevezhetünk a budapesti polgár ideális példaképének, a polgári munka, öntudat és tisztesség áldozatos hősének! Egyike ö a köz javára a legteljesebb önzetlenséggel munkálkodó politikusoknak, akik gyéren, szörnyű gyéren vannak szeretett fővárosunkban. ■—- Az Uj Budapest tudósítójától — A déli kerületben a közigazgatási bíróság ismeretes ítélete nyomán az egész vonalon megindultak az új választás előkészületei. A Keresztény Községi Párt keddi értekezletén beszámolt az elnöklő' Csilléry András arról, hogy az új választásban a Wolff-párt ugyanazzal a jelölt-listával indul, amelyet féléve a keresztény polgárság bizalma diadalra segített. Az új választás kiírásával a problémák egyik fele végérvényesen elintéződött. Várospolitikai körökben továbbra is élénk megbeszélés tárgya a problémának másik része: a Verebély-ügy, a közigazgatási bíróságnak az a határozata, hogy a választási bizottság tagjait egy évre megfosztották állampolgári jogaik gyakorlásától. Erről a nagyfontosságú jogi kérdésről SssőKe Gyula dir. felsőházi tag, aki a kereszténypárt választási-védője volt a közigazgatási bíróság előtt, a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A déli kerületi országgyűlési választás ellen beadott panaszt a közigazgatási bíróság eldöntötte. Bírói ítéletről lévén szó, nem kritizálom úgy, mint az igazságügyminiszter, de annyit feltétlenül megállapítok, hogy a közigazgatási bíróság a rossz választási törvény alkalmazásában igen erősen tévedett. Vélemény dolga, hogy a választás során követtetett-e el törvénysértés és hogy ez a törvénysértés olyan nagy-e, amelynek maga után kell vonnia a választás megsemmisítését. A bírói kog- nició az, hogy igen és én, aki a bírói ítéletet tisztelem, az ellen nem vitázom. — A törvény alkalmazása a bíróságnak kötelessége. Az alkalmazási mód azonban csak olyan lehet, amely a törvényen és az élő jogszabályokon alapszik. A törvény alkalmazási módjára nézve a bíróságnak már van kijegece- sedett gyakorlata és természetesnek tartottuk volna, hogy azt követik. Mégin- kább az élő jog szabálya az, hogy a kereseti kérelmen túl a bíróság sem terjeszkedhetik ki és bizonyítás nélkül nem ítél, főleg pedig el nem ítél. A jelen esetben a bíróság túlment a kereseti kérelmen, nem alkalmazta ebben a törvény alkalmazásában követett gyakorlatot és ítélt bizonyítás felvétele nélkül, csak feltételezés alapján és megítélte és elítélte a választási bizottság működését olyan szuppozicióval, amelyet a választás-védelem tagadott, amelyre mindannyian bizonyítást kértünk és amely bizonyítás el nem rendelése dacára az ítélettel nemcsak a választás sorsát döntötte el, hanem a választási bizottságot is megbélyegezte. — Nem kétséges, hogy a választási törvény tényleg rossz. Az sem kétséges, hogy a választási bizottság a munkáját a legnagyobb lelkiismeretesség mellett sem képes az erre a célra kijelölt pár nap alatt perrendszerűen ellátni. Maga a panasz bírósági előadója kijelentette a tárgyaláson, hogy nem volt képes az iratokat pár hét alatt elolvasni. Mégis a választási bizottságot hibáztatja az ítélet azért, mert pár nap alatt nem jelölte és indokolta meg perrendszerűen, mely aláírásokat tart jónak, melyeket rossznak és ekkor feltételezve, hogy az ajánlási ívekre tett bizonyos jelek bizonyos jelentőséggel bírnak, ahelyett, hogy ebben az irányban a bizonyítást felvette volna és azt a pár tanút kihallgatta volna: megállapítja, hogy a választási bizottság eljárása törvénytelen és a bizottság elnökének és tagjainak a választói jogát egy évre felfüggeszti anélkül, hogy legalább ezeket meghallgatta volna. A törvény erre csak akkor ad jogot, ha valamely személynek a cselekvése a választás, vagy valamely szavazat érvénytelenítését okozta. Nem vitatkozva azon sem, hogy itt a választás érvénytelenségét nem egy személynek, hanem a választási bizottságnak a hivatalos cselekvése okozta, és pedig az ő törvény- szerű kötelességének a teljesítése közben végzett cselekménye, tehát a jelen esetre a törvény 128. §-ának az 1. bekezdése nem is lett volna alkalmazható; áll az a jogszabály, hogy senkit meghallgatás nélkül és bizonyítás nélkül megítélni nem szabad. — Ennek a bírói tévedésnek ugyanis igen fontos következményei vannak: Senki sem fogja vállalhatni a választási bizottsági tagságot, ha ki van annak téve, hogy tőle a köz- igazgatási bíróság olyan perrendszerű eljárást kíván, amelyet maga a választási törvény sem kíván, maga a közigazgatási bíróság sem tudott elvégezni, amelynek a gyakorlatban megfelelni sem lehet és ezért az önzetlen közérdekű munkáért ő kapja még a legnagyobb büntetést, választói jogának a felfüggesztését. — Nem lehet a törvényt úgy magyarázni, hogy a választási bizottság eljárásáért a választási bizottság tagjai saját személyükben felelőssé tétessenek, ha a saját személyükben büntete- tendő cselekményt el nem követtek. — Még kevésbbé szabad a választási bizottság tagjait saját személyükben a választási bizottság működéséért elítélni, ha a vizsgálatot le nem folytatják és a bizonyítást fel nem veszik. — Jeszenszky Jenő és Zsellér Imre választási bizottsági tagok egy évig sem választók, sémi választhatók, tehát az országgyűlési képviselő-választásban részt nem vehetnek és képviselőkké nem válaszhatók. Az állampolgári jog gyakorlásának ez az elvonása közjogi tekintetben tényleg nagy sérelem és az alkotmányos életben igen nagy büntetés. Mégis nem olyan nagy és érzékeny hatást vált ki, mint Verebély Jenő esetében, aki ezáltal felsőházi tagsági jogát, sőt némelyek szerint törvényhatósági bizottsági tagságát is elveszti. — Az ítéletnek a kihatása tehát sokkal nagyobb, mint az első pillanatra látszik. Természetesen vetődik fel a gondolat, hogy ilyen esetben lehet-e a mentelmi jogra való tekintet nélkül ítéletet hozni. Az országgyűlés tagjait ugyanis megilleti a jog, hogy őket a Ház engedélye nélkül nem lehet felelőségre vonni, még inkább elítélni. A jelen esetben pedig nemcsak, hogy meg nem hallgatták, de el is ítélték a legnagyobb büntetésre, ami az országgyűlés tagját érheti. Ha a bíróságnak a helyzetről az a véleménye alakult ki, hogy a választási bizottság tagjai ellen is el kell járni, úgy feltétlenül intézkednie kellett volna a mentelmi jog felfüggesztése iránt. Igaz, ugyan, hogy a mentelmi jog magyarázata sokak szerint csak a kifejezetten büntető eljárásra szól, ámde senki sem tagadhatja egyrészt, hogy ez vele szemben büntető eljárás, másrészt pedig fennáll az a gyakorlat, hogy polgári perben sem' lehet, például, ha bírói idézésre a tanúkihallgatáson meg nem jelenik, még tanuságté- telre sem elővezetni, vagy pénzbírsággal kényszeríteni. Ebből az esetből kifolyólag is szükséges, hogy revideáltassék egyrészt a közigazgatási bíróság hatásköre, másrészt a mentelmi jog területe00 to CD ) W 3 Ct" ^ ú < • i—i M a 1* 1 O • < íj* c+ dl N Ű ^ J.AM T s;n
