Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-09-28 / 38. szám
4 urmiMPrsT 1985. szept. 28. ■tf Irta: MÜLLER ANTAL Egyre nagyobb a kavarodás a Nemzetközi Vásár körül. A múlt hét szombatján a kereskedelmi miniszter hívta össze döntő értekezletre a főváros, a Kereskedelmi és Iparkamara és a Gyáriparosok Országos Szövetsége képviselőit. Ez az értekezlet sem döntött, állítólag azért, mert a Nemzetközi Vásár háromszázezer pengőt kitevő forgótőkéje felett indult meg hosszabb vitatkozás. Arról van szó, hogy az esetleg létesítendő részvénytársaság alaptőkéjéből a kereskedelmi és iparkamara mindössze 25%-ot akar jegyezni, ezzel szemben azonban a Nemzetközi Vásár meglévő forgótőkéjét az egyik órában a Kamara, a másik órában pedig egy, a Vásár és a Kamara viszonyát szabályozó miniszteri leírat magyarázatai szerint a kereskedelmi kormányzat követeli magának. Közben pedig múlik az idő, egyre jobban kiéleződnek az ellentétek a szembenálló felek [között, aminek végeredményben a közérdek, amely jelen esetben a magyar ipar és kereskedelem reprezentáns kirakata befelé és kifelé — látja kárát. Jogosan vindikálhatom magamnak a szakértelmet, ha a Nemzetközi Vásár múltjáról és jövőjéről írok. Az első perctől kezdve benne /voltam abban a bizottságban, amelyet a főváros közgazdasági bizottsága küldött ki a Nemzetközi Vásár ügyeinek intézésére. Jártam Lipcsében és Bécsben, tanulmányoztam az ottani áruvásárokat, láttam azt a hatalmas iramot, amellyel a kezdetleges budapesti árumintavásár a mai Európaszerte ismert és jónevű Nemzetközi Vásárrá nőtte ki magát. Úgy én. mint llovszky János bizottsági tagtársam, nemkülönben a főváros vezetősége részéről a mindenkori közgazdasági tanácsnok, továbbá Pértik főjegyző és Kállay tanácsjegyző mindent elkövettek abban az irányban, hogy a Nemzetközi Vásár hatalmas fejlődése során sohase váljon öncéllá, mindig a legtisztább és legönzetlenebb közérdeket tartsa szem előtt! A Nemzetközi Vásár együtt nőtt az önállóságát visszaszerzett Magyarország folyton fejlődő gyáriparával. Élt és megélt, virágzott és naggyá lett. Holott anyagi erőforrásai jelentékenyen kisebbek voltak, mint amennyit a külföldi nagy világvárosokban kaptak a nagy Messé-k. A fővárostól az alig néhány ezer pengő évi szubvención és az átengedett közterületen felül semmit sem kapott a Vásár vezetősége. Ezzel szemben például Lipcsében másfélmillió márkára rúg annak a támogatásnak az összege, amellyel a város vezetősége segélyezi a Messe-vezetőséget. A Nemzetközi Vásár ezen, aránylag igen csekély támogatása ellenére is, megtalálta mindig a számításait, és ami a legfontosabb: vezetőségében és a vezetőséget támogató különféle hivatalos és magánérdekeltségek között mindig megvolt az a harmónia, amely a békés fejlődésnek elengedhetetlen alapja. —(Őszintén megvallom: nem élvezettel olvasom a Vásár jövendő sorsáról szóló egymásnak ellentmondó híreket. Féltem a Vásárt a gyáripar és a Vásár mai vezetősége között egyre mélyebben tátongó szakadékoktól. Jól tudom azt, hogy ha a magyar gyáripar külön vásárt rendez, akkor a Nemzetközi Vásár létalapja azonnal megszűnik. Viszont azt is tudom, hogy kizárólag a gyáripar által rendezett Nemzetközi Vásár újra a régi árumintavásárok mértékére és nívójára siilyed vissza. Mindenütt szakadékok tátonganak, hol a helyes ösvény, amely a kivezető utat mutatja? Nem akarom az Uj Budapest közönségét a detail kérdésekkel untatni, ebben az ügyben a városházi nyilvánosságra csak a nagy kontúrok és az alapelvek tartoznak. A legfontosabb alapelv a főváros hatósága és közönsége szempontjából az, hogy a Vásár jövendő rendezésében döntő szerepet kell kapnia úgy anyagilag, mint erkölcsileg a fővárosnak. Kell pedig főleg azért, — és ez a másik nagy alapelv — mert a Vásár rendezését és vezetését nem lehet kiszolgáltatni egyetlen, a többinél talán erősebb és hatalmasabb érdekeltség számára. A Vásár rendezésében és vezetésében a jövőben is érvényesülnie kell annak a szempontnak, amelyért a főváros képviselői valamennyien annyit küzdöttünk a Vásár vezetőségében: megfelelő helyeket olcsó áron kell biztosítani a Vásáron a kézműipar és a kisipar számára, hogy maga a Vásár ne legyen egyoldalú üzleti kirakat, hanem az egész magyar iparnak legyen pártatlan és egységes, átfogó méretű reprezentánsa! Csak a főváros fokozott mértékű — Az Uj Budapest tudósítójától — Az idegenforgalmi tényezők régi kívánsága a személyszállító gépjármüvek után lerótt budapesti 54 filléres városi v á m: és a városi kövezetvámok eltörlése. Nem kétséges, hogy a vámolási eljárással kapcsolatban elkerülhetetlen súrlódások támadtak főleg a külföldi rendszámú gépkocsival Budapestre igyekvő utasok részéről. A polgármester most ebben az ügyben a kereskedelemügyi miniszterhez részletes és a legkisebb momentumokra is rámutatófelterjesztést intézett. A vámvonalaknál a vámolási eljárással kapcsolatban végrehajtott gépjármű- számlálás adataiból megállapította a polgármester, hogy a folyó év első nyolc hónapjában egyedül a Wien felöl jövő luxusautók száma az előző év ugyanezen idejének forgalmához képest 50%.- kal emelkedett! Ennek az előnyösen megindult folyamatnak további növekedése várható a London-Konstan- tinápolyi transkontinentális út magyar szakaszának elkészültével. Éppen ez az utóbbi körülmény teszi a polgármester nézete szerint parancsoló szükséggé, hogy a hatóságok napirendre tűzzék mindazokat a kérdéseket, amelyek a nemzetközi autóforgalom zökkeaésmenrészvétele az új vásári vezetőségben — legyen az hatósági jellegű vagy akár részvénytársaság — fogja garantálni megnyugtatóan, hogy a Vásár nem lesz öncél, ami hogy nem is lehet öncél, és az ügyek intézésében nem fognak túltengeni az üzleti szempontok. Bármilyen borsosak is voltak a múltban a Nemzetközi Vásár helyárai, bármekkora harcok dúltak is e tekintetben a kiállítók és a Vásár vezetősége között, a Kereskedelmi és Iparkamarának égisze mégis biztosította a Vásár számára a közérdekűséget, az egész magyar ipar és kereskedelem egyetemét illető célkitűzéseket és nagyvonalúságot. Abban a pillanatban, amikor vásárrá siilyed a Vásár —• vége van ennek az altruiszti- kus máznak, egyik pillanatról a másikra üres frázissá kopnak a ma jól hangzó jelszavak és kibújik a zsákból az a szeg, amelyet jó lesz továbbra is a zsákban tartani! Még egyet! Nem szokásom személyi kérdésekben szót emelni, mégis jelen alkalommal eltérek ezen szigorú elvemtől. A Vásár mai adminisztratív vezetősége nem érdemli meg, hogy a lekicsinylés hangján beszéljenek róluk. Abban, hogy a Nemzetközi Vásár mai nívóját elérte, jelentékeny része van az ügyvezetőség buzgalmának és szorgalmúnak. Kár lenne őket, az ő begyakorolt tudásukat, kipróbált szakértelmüket a reformnemzedék különféle zsenijeivel felcserélni! tes kialakítását előmozdítják és ezáltal ezt az átmenő nemzetközi forgalmat az idegenforgalom és a hozzá fűződő közgazdasági érdekek szolgálatába állítják. A fővárosban megvan a készség arra, hogy a nálunk is mindinkább jelentős köz- gazdasági tényezővé váló idegenforgalom növelése érdekében az autók városi vámjának eltörlésével közreműködjék a nemzetközi forgalom minél eredményesebb kialakításában, jólehet a személyautók városi vámjának eltörlésével a fővárost mintegy évi 80.000 pengő vámbevételi veszteség érné, ami a jelenlegi költségvetési helyzetben számottevő összeg. De, — hangsúlyozza a polgármester — az éremnek másik oldala is van. A kérdést tovább vizsgálva megállapítható ugyanis, hogy az autók fővárosi vámdíjának eltörlése egymaga nem oldja meg a kérdést. Ehhez az szükséges, hogy a vidéki városok által a személyszállító gépjáró müvek után szedett kövezetvámok is egyidejűleg eltöröltessenek. Hiábavaló volna ugyanis a főváros által szedett városi vám eltörlése mindaddig, amíg a fővárosig ú. tbaesö közületek kövezetvámot szednek. A kövezetvámnak sokkal nagyobb jeNagyjelentőségű lépési tett a főváros az idegenforgalom fejlesztése érdekében Ä polgármester feliratban kéri a kereskedelemügyi minisztert a géperejű járóművek városi és kövezetvámjának az egész országban való eltörlésére lentősége van ebben a kérdésben, mint a városi vámnak, már csak azért is, mert a kövezetvámok sokkal magasabb összegben (68—120 fillér) vannak megállapítva, mint a főváros városi vámja és mert a vidéki városok kövezetvámot szednek a szóló motorkerékpárok után is, amelyek után a főváros városi vámot egyáltalán nem szed. Egy-egy útvonalon több helyen is kell kövezetvámot fizetni, minek folytán az autósokat igen jelentékeny kövezetvám költség terheli. így például a 3008 kilométer hosszú transzkontinentális útnak 399 km. hosszú magyar szakaszán, amelyet autóval átlagosan hat-hét óra alatt kényelmesen meg lehet tenni, h á- rom helyen: Győrött 120, K o- máromban 68 és Szegeden 70 fillért, a Lillafüredre vezető útvonalon Hatvanban 68, Gyöngyösön 68, és Miskolcon 100 fillért a Párádra és Kékestetőre igyekvőknek, ugyancsak Hatvanban és Gyöngyösön 68—68 fillér, a Hort ob á g y o t felkeresőknek Szolnokon 70, és Debrecenb en 100 fillért, a Balatonra utazóknak pedig Székesfehérvárott 10 fillért kell kövezetvám. fejében személyautomobilonként fizetni. Egy Budapest-Lilla- füredi autókirándulás kövezetvám költsége tehát —- oda és visszautazást számítva — 4.72 pengőt tesz ki! Mivel a saját tengelyükön érkező személyszállító gépjármüvek után a vidéki városok részére engedélyezett kövezetvám szedésének, illetve megszüntetésének kérdésében az elhatározó lépés a kereskedelemügyi kormányzatot illeti, azt kéri a főváros, hogy e tekintetben elhatározását közölje a miniszter a polgármesterrel. A fővárosnak ugyanis, csak a miniszter álláspontjának ismeretében van módjában a személyautók és autóbuszok, továbbá a motorkerékpárok városi vámjának és kövezetvámjának eltörlésére a közgyűléshez előterjesztést tenni. Hangsúlyozza a polgármester, hogy ezt csak akkor fogja megtenni, ha a miniszter az érintett vidéki városoknak a személyautókra, moterkerékpá- rokra és autóbuszokra vonatkozó köve- zetvámszedési jogának egyidejű megszüntetését kilátásba helyezi. Biehn János IX., Ferenc-körut 46. Telefon: 87—8—03. Aszfaltozás, szigetelés, fedéllemez - tetőfedés, motorbenzol, parafl A Vásár nem öncél !'
