Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-09-28 / 38. szám
XIII. évfolyam 38. szám Budapest, 1935. szeptember 28. UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI Előfizetési érák: Egész évre .................................................. 30 pengő J Fé l évre.......................................................... 13 pengő 1 Egyes szám éra 60 fillér || FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANOOIÜ 5>RSzerkesztőség és klatlóhlvíilal: Budapest, IV., Kanti Ivor-utca 9. Telefon: 82^8^-23. Postatakarékp. csekkszámla 30.913. Szcndy polgármesteri beiktatása egy jobb jövendő kapuját jelenti Petrovácz Gyula : Ne csak a beiktatási ünnepség tapsaival, hanem a munkás hétköznapokon is támogassuk a polgármester célkitűzéseit! — Nem az önkormányzattal együtt való szanálás, hanem parancsuralmi megoldás a fizetéscsökkentés, a kedvezmények elvonása és az üzemi szolgáltatások árainak emelése Isten {/ele, János! Bár nehéz szatírát nem írni róla, tudatosan mellőzzük a gúnyolódás és csipkelődés könnyű alkalmát Vázsonyi János legújabb politikai ténykedésével kapcsolatosan. Vázsonyi János, miután egyetlen egyszer sem szólalt fel a közgyűlésen, elment a polgármesterhez és bejelentette, hogy törvényhatósági bizottsági tagságáról lemond. Ha megrongált egészségi állapotára vagy másirányú elfoglaltságára hivatkozik Vá- zsonyi, azt mondjuk: Rendben! Am olyanféle nyilatkozatok jelentek meg, hogy a képviselő úr lemond, mert belátja tehetetlenségét a mai konok rendszerrel szemben, Visszavonul egy szer s- mindenkorra a városházi küzdőtérről, annál is inkább, mert miiünk csak ál- parlameniáirizmus van és így minden szélmalomharc amúgyis hiábavaló. Az is krímen, hogy az öreg Vázsonyiról még mindig nem neveztek el uccát Budapesten, holott ezt az arra hivatott szerv: a közmunkatanács, már régen elhatározta. Ez a zavaros és össze nem függő indokolás csak gyengén leplezi azt a lelki válságot, amellyel az önmagáved meg- hasonlóit Vázsonyi János ütközet nélkül hagyja el a csatateret. Az ingadozó lelki egyensúlynak első megnyilatkozása az az elszólás volt, amelyik az ifjú Vá- zsonyi utálkozó magatartását jelentette be a gazdag zsidókkal szemben. Most a főváros parlamentjét utálta meg Jánosunk, talán a spleen, de lehet, hogy egy előzetes reverzális következtében . . . Erről, az egyébként jelentéktelen személycseréről a demokrata fronton azért nem írunk kétsoros bejelentést, hanem vezércikket, mert egy komoly kérdést kívánunk feltenni Vázsonyi Jánoshoz, aki mint felbukkanó és soha vissza nem térő üstökös tűnt fel rövid vendégszereplésre a városházi firmamentumon. Arra vagyunk kíváncsiak, miféle prog- rammot adhatott és közéleti munkásságáról mifajta Ígéreteket tehetett egy, tagadhatatlanul súlyos név örökségével gyenge vállain, alig hat hónappal ezelőtt a választóknak Vázsonyi János, ha rövia félesztendő múltán szubjektív szempontok alapján hisztérikusan és nyúlszívűen megfutamodik a küzdelem elől, amelyre pedig szóban és írásban elkötelezte magát? A mandátum, immáron nem bizottsági tag. hanem csupán országgyűlési képviselő úr, nemcsak jogokkal jár, de kötelességeket is magában foglal még a Terézvárosban is! A politikusnak, aki a választók bizalmából helyet foglal a város, vagy az ország parlamentjében, hasonlítania kell az antik hőshöz, aki mindig megcselekszi, amit megkövetel a haza. A legnagyobb bűn a politikában: gyávának és pipogyának lenni. Képviselő úr, Ön megméretett és köny- nyűnek, nagyon könnyűnek találtatott. Búcsúzunk öntől: Isten vele, János! — Az Uj Budapest tudósítójától — A jövő hét szerdáján első rendes közgyűlésére jön össze a törvényhatósági bizottság, a rákövetkező héten a pénzügyi bizottság kezdi meg a jövő esztendei költségvetés tárgyalását: a városházán az egész vonalon megindul a munka! Szendy polgármester eskütétele is megtörtént ,a héten rendkívüli közgyűlés keretében, a jövő héten az alpolgármestereket fogják installálni, s így a személyi kérdések is végre valahára teljes nyugvópontra kerültek. A városházi élet mozgalmasságát fokozni fogja Sipőcz főpolgármester azon intézkedése, amely a tizenhetes szanálási bizottság összehívásáról intézkedik a legközelebbi hetekben. A minden vonatkozásban mozgalmasnak ígérkező városházi őszi szezon legfontosabb problémáiról Petrovácz Gyula a Keresztény Községi Párt álláspontját a következőkben ismertette az Uj Budapest munkatársa előtt: — Nem kétséges, hogy Szendy Károly polgármesteri beiktatásával most már semmi akadálya nincs az alkotó munka megkezdésének a városházán. Ami a polgármester szerdai programm- beszédét illeti, megállapítom, hogy beszédének az a része, amely az ő egyéniségét mutatta és amelyben az autonómiával való összhangját kívánta hangsúlyozni, őszinteségével és meggy őződéses voltával rendkívül kedvező hatást gyakorolt reám és pártunkra is. A beszédnek az a része viszont, amelyben a közeljövő munkaorogrammját nagy vonásokban vázolta, annyira széles-skálájú lehetőségeket mutatott, amelyek igazolják, hogy az ő beiktatása a polgármesteri székbe egy jobb jövőnek kapuját is jelenti és hogy a székesfőváros az ő kormányzása alatt fejlődni, emelkedni és régi jólétére visszatérni fog— Nagyon megfontolandónak és megszívlelendőnek tartom Szendy Ká- rolynak polgármesteri programmbeszé- dében hangoztatott arra vonatkozó kérelmét, hogy az autonómia törekvéseiben bizalommal támogassa. Igen fontos, hogy ez a támogatás ne csak az ünneplés perceiben, hanem a munka hétköznapjaiban is testetöltő valóság legyen. Hogy tehát azokat a javaslatait a polgármesternek, amelyeket gondos előkészítés és a szakbizottságokkal való megtárgyalás és alapos revízió után hoz döntés végett az önkormányzat elé, azokat bizalommal az ő személye iránt és az ő törekvéseinek abszolút korrektsége és jóindulata iránt emelje az autonómia határozatta. — A tapsokban megnyilvánult bizalomnak, — folytatta emelt hangon nyilatkozatát Petrovácz Gyula — határozatokban is kell jelentkeznie és lehetetlen valaki iránt oly módon bizalmat hangoztatni, hogy viszont előterjesztéseinek jóakaratú fogadását nem biztosítjuk részére. Ha azt akarjuk, hogy a polgármester alkothasson és az autonómiával karöltve dolgozhasson, akkor ehez nemcsak a polgármesteri beszédben kihangsúlyozott őszinte törekvés szükséges, hanem ezen törekvések megértése és értékelése a másik oldalról is — Ha ez nincs meg, akkor bármennyire autonómisták legyünk, túlságos szerepet biztosítunk a felügyeleti hatóságnak, amit éppen az autonómia barátainak kellene lehetőleg kizárniok és lehetetlenné tenniök azt, hogy a kormányzat döntsön el olyan kérdéseket, amelyeket a polgármester és az önkormányzat együttműködésének kell eldönteni. A fényes beiktatási ünnepséget kövessék hasonló emelkedett szellemű munkanapok és a polgármester törekvései találjanak megértésre és méltánylásra, nemcsak a beiktatás, hanem a hat esztendő minden egyes napján! Ezután a szanálási akció legközelebbi részletei iránt intéztünk kérdést Petrovácz Gyulához, kapcsolatban Sipőcz Jenő főpolgármesternek az Uj Budapest legutóbbi számában megjelent azon nyilatkozatával, amely szerint a főpolgármester a szanálást az önkormányzattal egyetértőén kívánja végrehajtani, azon gondolat jegyében, hogy: Szanáljon maga az autonómia! — Olvastam a főpolgármester úr azon nyilatkozatát az Uj Budapestben, amely szerint változatlanul az az ő álláspontja, hogy az autonómiával együtt akar szanálni. Errevonatkozóan hétfőn a Keresztény Községi Párt zúglói szervezetében tartott beszédemben is megmondottam és most újból hangsúlyozottan jelentem ki, hogy az autonómiával együtt szanálni csak az autonómia célkitűzéseivel egy irányban haladva lehet. Az autonómia minden pártja többszörösen hangsúlyozta már, hogy fizetés- csökkentéssel, a kedvezmények elvonásával és az üzemi szolgáltatások árainak nyílt vagy burkolt emelésével nem kíván szanálni. Ezekhez az autonómia pártjai hozzájárulni nem tudnak. Ha tehát a kormányzat mégis ehez a módszerhez kíván fordulni, ezt megteheti, mert van reá törvényes joga és törvényes szerve, de ezt én parancsuralmi megoldásnak tartom, nem pedig az önkormányzattal együtt való szanálásnak. De talán helytelenül is beszélünk ezeknél a kérdéseknél szanálásról, mert hiszen itt végeredményben két-három millió pengő megtakarításáról van szó, ami a főváros budgejében éppen any- nyira jelentéktelen tétel, mint a kimutatott 5.7 millió pengő deficit! — Nem akarok elébevágni a költség- vetés tárgyalásának az önkormányzati fórumokon — fejezte be érdekes és általános feltűnésre számottartó nyilatkozatát Petrovácz Gyula — és ezért a költségvetéssel kapcsolatban csupán megelégedésemnek adok ez alkalommal kifejezést. Örömmel látjuk, hogy a költségvetés egyensúlyban van. A kimutatott deficit nem az 1936-os gazdálkodásra vonatkozik, hanem az előző és elmúlt évek zárszámadási hiányainak a költségvetésbe való felvételéből áll elő.
