Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-09-21 / 37. szám
UJBUHAPEST 1935. szeptember 21. A beszélgetés végén Sipőcz főpolgármester rátért a várospolitikai közélet egyik legérzékenyebb pontjára, a főváros és a környék viszonyára és arra a kerekasztal-konferenciára, amely hívatva lenne a főváros és közvetlen környéke közötti ellentéteket elsimítani. Erről a nagyfontosságú problémáról a következőket mondotta Sipőcz főpolgármester: — A főváros nem ellensége a környéknek, a főváros sem a Helyiérdekű tarifa, sem; a kövezetvám, sem a nagy- vásártelep monopóliuma tekintetében nem tart fenn harci frontot a környékkel szemben. Érzelmileg minden magyar embernek az a kívánsága, hogy ugyanegy ütemre dobbanjon Budapestnek és környékének a szíve. Sajnos azonban: az éremnek van másik oldala is, és súlyos, szinte leküzdhetetlen akadályai vannak a főváros és a környék közötti harmónia olyaténvaló megteremtésének, ahogy azt a környék kívánja. A főváros sokkal nehezebb anyagi helyzetben van, semhogy a környékkel való béke kedvéért lemondjon nagyfontosságü bevételi forrásairól. Ebben az irányban én azt az autoch- ton budapesti álláspontot vagyok kénytelen elfoglalni, amelyet Petrovácz Gyula az Uj Budapest legutóbbi számában a HÉV tarifa ügyében annyira meggyőző erővel fejtett ki. ProczeSler Bálint Icövezö mester Budapest, X., Korponai u. 11. Telefon: 48-1-32. TELEFON: 37-4-03. SZABÓKY GYÖRGY PARKETT ÉS PADLÓZÁS1 VÁLLALAT BUDAPEST, IX., ÜLLŐI-ÚT 73 Vállalok mindennemű parkett-munkát, új és régi fektetést, gyaJulást, eresztést, kefélést, a egkedvezőbb feltételek mellett. Szakvélemény- í^^ye^é^Jköltfi^égvetésse^^^jtalairu^^zolgálok^ Asz LcUfCH Régebben, de mondhatjuk, hogy még a század elején is, egy csomó kereskedelmi utazó néhány világjáró vagy Európa fővárosait megtekintő, esetleg látogatást visszaadó államfő volt Budapesten külföldi vendég. Nem csoda: Hisz Ferenc József király is a bécsi Burgból csak úgy látogatóba járt néha, évente egyszer-két- szer a budai palotába. rotter járt, az utazó csak akkor, ha ott is volt vevője. Ma más a helyzet. A helyesen megindult és fejlesztett idegenforgalmi propaganda nyomán ma már hiányzanak a megszűnt Magyar Király, Angol Királynő és a többi eltűnt szállodák. Igen komoly problémaként mered elénk az idegenek elhelyezésének kérdése. cia, angol vagy olasz szóra megtaníttatná. Nem mondom, hogy töltsék meg a koponyájukat idegen nyelvekkel: nehezen is menne. De a „Bitte s e h r“, „J a w o h 1“, vagy „Thank You“ vagy „Itt kell átszálln i“, „Jobbra vagy balra tessék m e n n i“-féle válasz a külföldi előtt értett nyelven óriási hatásúnak bizonyulna, amit nem tudna elfelejteni soha. Össze kellene állítani a közlekedés, a szállóipar és az idegenforgalmi szakértőknek egy ilyen 100—200 szavas szótárt és amikor megtanítottuk már a szavak értelmére és azok helyes kiejtésére, akkor odaadni minden kalauznak, soffőrnek, rendőrnek, hogy tegye a táskájába ezt a kis szótárt. Az utazó egész nap az üzletfeleit, kereskedő és iparos vevőit látogatta vagy hívta meg a Magyar Király (megszűnt) Angol Király (megszűnt), a Fehér Ló (megszűnt), Fáris Szálló (megszűnt) hotelek szobáiban kiállított árúújdonságok megtekintésére, vásárlására. A napi munka után az utazó beült a szállók éttermébe vacsorázgatni. Ott hallgatta az „Es ist erreicht“ bajuszú dombóvári Babári Jóska, az öreg Banda Marci, Radics Béla és az akkori idők cigányainak híres muzsikáját. Némelyik ellátogatott az Ősbudába, a mai Angol Park helyén levő tingli-tangliba, vagy a híres Solymosi Orfeumba, — a mai Fővárosi Operettszinház helyén levő varietébe — vagy annak télikertjébe. Johnson és Dean, az énekes négerpár, meg az olasz mandolinos zenekar volt akkor a favorit attrakció és hogy ezek egyeduralmát letörjék, egy vállalkozó a budai oldalon a Lágymányos egy kis szigetén Konstantinápoly néven néhány évig fennálló olyan mulatót teremtett meg, ahová néha-néha egy-egy idegen is ellátogatott. Ez volt nagyjából a külföldi idejöttek körforgása. A várba csak a globeMa már különösen tavaszi és őszi hónapok idején a külföldi vendég nem azokból kerül ki, akik pénzt akarnak innen elvinni, hanem akik pénzt hoznak ide. E változott viszonyok között bölcs és előrelátott intézkedésnek bizonyulna, ha Szendy polgármester gondolkozna azon, hogy nem lenne-e helyes, ha Budapest kitűnő pedagógusai havonta legalább egy-egy félórát fordítanának arra az iskolákban, hogy miként kell az idegenekkel bánni, mit tegyünk, hogy az idegen jól érezze magát, hogy megbecsült vendég. Nagyon helyes lenne, ha a Beszkárt és az Autóbuszüzem kalauzait 100—200 leggyakrabban előforduló német, franAz idegen Budapesten, — budapesti figura lett. A budai kiskocsmák vidékén ép úgy, mint a Belvárosban, vagy a körutakon. Becsüljük meg őket mert pénzt hordanak ide. És ez az, amiből ma nagyon sok hiányzik! [BÁNKI EMIL OKL. ÓRÁS BUDAPEST, IV., VÁCl-U. 49. ] Mindennemű órák szakszerű , javítása. | sokévi külföldi gyakorlattal. Oraraktár \ Fővárosi tisztv.-nek 10% kedvezmény ; A legkedvesebb pesti ßely, az ANGOL PAUK Uj tarka élet és nagy meglepetések. A nyár művészi életének szenzációi. Minden csütörtökön hazai és nemzetközi művészekkel nagy elite-esték. A m. klr. Operaház tagjaiból alakult zenekar hangversenyei. A Budapesti Szlmfónfkus zenekar koncertjei. Berkes Béla 50 tagú cigányzenekarával és kedvenc művészekkel nagy magyar esték. The Great Melody Band monstre jazz tarka műsorai. Katonazene a rendőrzenekarral. Gyermekdélutánok. A ma emberének szórakozóhelye cm* ffiROSMU NOTESZ A NAPTÁR SZERINT SZEPTEMBER 21-ÉN, az új fővárosi törvény szerint szeptember 15-én kezdődik az ősz. Veronács Gyulának, a közgyűlés gondos háznagyának külön kalendáriuma alapján azonban a fővárosnál az őszi szezon kezdete ebben az évben kitolódik: egészen szeptember 25-én délutáni fél hat óráig, amikorra is az őszi szezon első, még pedig rendkívüli közgyűlésére hívta össze a főpolgármester a város parlamentjét, hogy hivatalába iktassa S z e n d y Károly polgármestert. A kiváló Veronács mester különben megtette a tőle megszokott körültekintő pontossággal az összes szükséges intézkedéseket erre a rendkívül ünnepélyes alkalomra. Az új városháza bőven fellobogózott palotája előtt két díszruhás lovasrendőr fog posztot állni, a rendőrség külön díszbe öltözött csapattal vonul fel a lépcsőházakba, legmagasabb kucsmáját és leghosszabb portási botját veszi elő még a kapus is. Abban a minutumban, amikor a díszmagyarba öltözött polgármester leleszi a hivatali esküt a főpolgármester kezébe, még pedig délután háromnegyed hat óra tájban, megszólal a belvárosi fő plébánia templom híres polgármester-harangja. Rejtett vezetékek hozzák a harangszót az Eskü-térről a közgyűlési terembe, természetesen erősen letompított mértékben, hogy a rossz akusztikájú közgyűlési teremben a harang csengő-bongó hangja ne nyomja el a polgármesteri eskü szavait. Maga a közgyűlési terem is — eltekintve a feketébe öltözött városatyák gyülekezetétől — ünnepi módon fel lesz díszítve és kivilágítva ebből az alkalomból. Az elnöki emelvény két oldalán ott fog állani a két magyar díszruhás ifjú tisztviselő, a zsúfolt karzatról lobogók omlanak le, szemben az elnöki emelvénnyel a főkarzaton pedig villanylámpás girland fogja megvilágítani a főváros és az ország címereit. Minden vonatkozásban ragyogó és emlékezetes nap lesz tehát 1935 szeptember 25.-e, amikor Szendy polgár- mester megkezdi új, hatesztendős lu- strumát. * HÉTFŐN DÉLELŐTT MÉG OTT ÜLDÖGÉLT a polgármester titkári szobájában, hogy üdvözölje a szabadságáról hazatért régi, kedves barátját, Szendy Károlyt, szerdán délben pedig a sors kifürkészhetetlen rendeléséből már a Kerepesi-út melletti temető halottasházának ravatalán feküdt H u f- n a g l Imre, az ismert bútorgyáros, a fővárosi katolikus egyházközség világi elnöke, magyar királyi kormányfőtanácsos, az angyalföldi Keresztény Községi Párt elnöke, a pápai Szent Szilveszter-rend lovagja, örökös törvény- hatósági bizottsági tag. Amikor címeit felsoroltuk, már el is mondottuk élettörténetét az elhunytnak, akire hatvanötödik életévében sújtott le szívszélhűdés formájában tragikus váratlansággal Halál őfelsége. Temetésén ott volt az egész keresztény Budapest. A kereszténypárt régi, nemes hagyományokon nevelkedett idősebb gárdájának egyik legkedvesebb és legtevékenyebb tagja tűnt el vele a városházi közéletből, aki — mint önéletrajzában megjegyzi — mindég azon iparkodott, hogy élete a legtisztább összhangban legyen jelszavával: óra et labora. Valóban: Hufnagl Imre imádkozott és dolgozott! * A TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN A SZÉKESFŐVÁROS TERÜLETÉN az anyakönyvvezetői jog legfőbb gyakorlása a polgármester hatáskörébe tartozik. A polgármester általában igen ritkán él ezzel a különleges jogával, évente háromszor-négyszer fordul elő, hogy a podeszta személyesen eskessen össze egy-egy előkelő ifjú párt. Szendy polgármester a múlt hét szombatján debütált először, mint anyakönyvvezető. Kifogástalan fekete zsakett, csíkos nadrággal, szárnyas gallér, széles szürke selyem nyakkendő volt a polgármester öltözéke a pre- miéren: a polgármester mellén a házasságot kötő anyakönyvvezető törvény- szerű nemzetiszínű moare szalagja feszült. (A polgármesternek külön anya- könyvvezetői selyemszalagja van az efajta ünnepélyes alkalmakra.) Külön megtiszteltetés a sajtó számára, hogy a városházi sajtóiroda volt az, amelynek tiszteletére a polgármester az anyakönyvvezetői ornátust magára öltötte: Wertz Béla kollégánk leánya rebegte el daliás vőlegényének a boldogító igent, miután ezirányban a polgármester kérdést intézett hozzá. Az első, Szendy polgármester által kötött házasságnál S z é chy András tanács jegyző jungált a tőle megszokott pontossággal és verzátussal. Szendy polgármester rövid, okos és szellemes beszédet intézett az ifjú párhoz, áldást és boldogságot kívánván a nagy nap alkalmával. A házasságkötés alkalmával a szertartásmesteri teendőket gróf Lázár Imre fogalmazó látta el ügyesen és tapintatosan. * A LEGFIATALABB VÁROSHÁZI MÉLTÓSÁGOST: Farkas Ákos tanácsnokot, az elnöki ügyosztály népszerű vezetőjét vacsorán ünnepelték szombaton este a Gellért-szálló külön termében a városházi újságírók. R á t k a i Károly dr., az Esti Kurír fővárosi rovatának vezetője, az Uj Főváros felelős szerkesztője tartotta a testület megbízásából az ünnepi beszédet. — A Fővárosi Rovatvezetők Testületé — mondotta Rátkai —- azt a köny- nyű és rendkívül kellemes feladatot bízta rám, hogy kormányfőtanácsossá történt kinevezésed alkalmával tisztelettel és szeretettel üdvözöljelek. Ezt az üdvözlést arra a barátságra való tekintettel, amely esztendők hosszú sora óta kapcsol össze bennünket, önmagunk leleplezésével kell kezdenem. Mi a Te kormányfőtanácsosi kitüntetésedet ürügyül használtuk fel arra, hogy itt ma este vendégül láthassunk. Egyszerűen együtt akartunk lenni Veled, hogy bizonyságot tegyünk Hozzád való ragaszkodásunkról és elhalmozzunk a jövőre nézve jókívánságainkkal. ■— Az újságírók általában nem tisztelik a tekintélyeket, nem hajtanak térdet parancsszóra világi hatalmasságok előtt, ellenben készséggel tolják a szekerét azoknak, akikben jó szándékot, puritán gondolkozást, alkotóképességet
