Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-09-14 / 36. szám
XIII. évfolyam 36. szám Budapest, 1935. szeptember 14, VÁROSPOLITIKAI ................................. uiwiiMMamn El őfizetési árak: Egész évre.................................................. 30 pengő Fé l évre.......................................................... 13 pengő Egye» szám ára OO fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBV ANDOR DH Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-ulca 9. Telefon: SZ^S-'ZS. Postatakarékp. csekkszámla 30.913. Szanálás helyett drágasági pótlékot!----- mm—mmmmmmm—mBHmammmmam—mm i----Pe trovácz Gyula a belügyminiszter szigorú szanálási leiratát retrográd intézkedésnek tartja — A Beszkárt-probléma egyetlen megoldási lehetősége: nem lenni tekintettel a környék érdekeire í Slpöcx a történelemben Szeptember elsején tizenötödik évfordulója múlt annak a közgyűlésnek, amely Sipőcz Jenőt a polgármesteri székbe emelte. Szerényen és úri halk- sággal, amely annyira illik az ő nemes- veretű egyéniségéhez, nyomtalanul múlt i-olna el ez a jubileum, ha barátainak és tisztelőinek nagy serege levélben és távirattal fel nem. kereste volna a zebegényi magányt, ahol Sipőcz Jenő a bölcsek derült nyugalmával tölti pihenése napjait. Az évforduló küszöbén nézzünk vissza az emlékezés fáklyájánál nem erre a tizenöt évre, melynek eredményei közismertek, hanem 1920. szeptemberére, amikor a nagy építő a romokban heverő Budapest újjáteremtését megkezdte. Divattá vált Sipőcz Jenőt a várostörténet egy korszakának és történelmi alaknak nevezi. Ha azonban a közhellyé iáit frázis mögé tekintünk, azt látjuk, hogy soha megállapítás találóbban nem hangzott el: Budapest történetének valóban históriai jelentőségű emberöltője fűződik elszakíthatatlanvl Sipőcz Jenő nevéhez. És ha a tizenötesztendős polgármesterség alatt anyagi eszközök hiányában nem is sikerült minden annyira, mint ahogyan az ő álmodó szép leikével együtt valameny- nyien szerettük volna, megdönthetetlen történeti igazság, hogy az önálló állami életet élni kezdő Magyarország fővárosának képét és struktúráját a legteljesebb sikerrel és évtizedekre és évszázadokra kiható alkotó tehetséggel Sipőcz Jenő formázta meg. Az ő feladatává tűzte ki a Gondviselés, hogy az oláh megszállás alól alig felszabadult, a háború viharaiban leromlott, szinte balkáni faluvá sülyedt Budapestet az ország legfőbb ékességévé restituálja vissza. O volt az, akinek nemlankadó munkával kellett gazdasági életünk főütőerét, a fővárost meggyógyítania, a vénák kihagyó verését újra szabályos üteművé és minden addiginál bőségesebbé varázsolnia. És ami mindennél fontosabb, az ő vállaira nehezedett az apostoli küldetés, hogy helyreállítsa a fékevesztett főváros és a keserű csonkaságba merevedett ország között a harmóniát, hogy a tékozló fiút, a keresztény és nemzeti eszme útján visszavezesse anyja: a szentistváni Magyarország hűséges és meleg ölébe. Az új Magyarország új fővárosának ilyeténképen való kialakítása Sipőcz Jenő elévülhetetlen értékű érdeme. Missziója azonban új méltóságában is nemkevésbé történelmi jelentőségű. És, hogy a szanálás elébe nyugodt lélekkel tekintünk, annak oka a Sipőcz Jenőbe vetett hit és bizalom. A férfiú, aki tizenöt esztendő alatt egyetlen jottányit sem változott, ezután sem fog megváltozni! — Az Uj Budapest tudósítójától — Nem kétséges, hogy rövid néhány hét alatt erősen meg fog élénkülni a ma csöndes és nyugalmas városháza. A súlyos és nehéz problémák egész sorozata vár megoldásra és az is bizonyos, hogy a főváros parlamentjében heves összecsapásokra fognak vezetni az egymástól eltérő vélemények. A nagy városházi problémák közül a legfontosabb a szanálás kérdése, melynek folyamatos menetébe riasztó rést ütött a belügyminiszternek az elmúlt hónapban a főpolgármesterhez intézett leirata, amelyben az új fővárosi törvény szanálási paragrafusának gyors és szigorú végrehajtására szólítja fel Sipőcz Jenőt. Hasonlóan izgalmas komplexum a Beszkárt-iigy, nemkülönben a zárszámadás és az új költségvetés kérdése is. Ezekről az aktuális problémákról Petrovácz Gyula országgyűlési képviselő, a főváros törvényhatósági bizottságának örökös tagja, a Keresztény Községi Párt egyik vezéregyénisége, a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Ami a legaktuálisabb városházi problémát, a szanálás kérdését illeti, a Keresztény Községi Párt fenntartja azt az eredetileg elfoglalt és meggyőződésből fakadt álláspontját, amelyet állandóan képviseltünk a múltban is: külön szanálási intézkedésekre nincs szükség a városházán! Ezen álláspontunkat a belügyminiszter legújabb, közismert rendeletével és leiratával szemben is fenntartjuk. — A választások előtt úgy látszott, hogy ez az álláspontunk legalább hallgatólagosan a kormány és a kormánypárt álláspontja is volt. Annál kevésbé értjük, hogy most a választások után a kormány ezt az ominózus kérdést szükségesnek látta újra napirendre tűzni és forszírozni. Olyan szanálást, amely a főváros kiadásait a máris angyonszanált közalkalmazotti státus újabb megterhelésével, kedvezményei elvonásával, az üzemi alkalmazottak fizetésének csökkentésével, másrészt viszont az üzemi tarifák burkolt, de határozott emelésével, a közönség terheinek fokozásával akarja végrehajtani, mi magunkévá soha sem fogjuk tehetni. Ha a kormány mégis ezt a szanálást forszírozza, akkor hajtsa végre ecélra kinevezett közegével: a saját felelősségére és saját népszerűtlenségére! A kormány pártja pedig valljon színt, hogy ezeket a retrográd intézkedéseket helyesli-e? — Szerintünk ma, amikor a szerencsétlen terméshozam következtében amúgy is általános drágaság előtt állunk és amikor a háztartás gondjai a közönség minden rétegében egyre erősebbek lesznek, a közönséget még erősebben megterhelni és a fix fizetésű városi alkalmazottaktól újabb levonásokat, illetve megvonásokat eszközölni — teljesen időszerűtlen és megengedhetetlen. Én a magam részéről azt az álláspontot képviselem, hogy egy7 drágasági pótlék, vagy7 legalább is a családi pótlék 100%-os emelése lenne ma időszerű és indokolt. —- Ennek a fővárosi alkalmazottak ellen irányuló kormányzati rendelkezésnek indító okát keresve, nem lehet kitérni annak megállapítása elől, hogy azt nem is annyira a főváros szanálásának érdeke kívánta, hanem inkább egyes állami tisztviselők kicsinyes irígykedése a fővárosiak némileg, illetőleg alig több javadalmazása miatt. Ez is egy ok arra, hogy pártunk minden egyes tagja a tizenhetes bizottságban ebben a kérdésben abszolút elutasító álláspontot foglaljon el és pártvezérünk az ő egyéni nagy súlyával ezen álláspontot ott is a leghatározottabban fogja képviselni. — A szanálással egyidejűén a főváros legfontosabb megoldásra váró problémája a Beszkárt ügye — folytatta nyilatkozatát Petrovácz Gyula. — A HÉV megváltásának annak idején a polgármester előterjesztése szerint az volt az indoka, hogy Budapest határain belül az átszállójegyek tarifája ugyanaz legyen. Mi ma is változatlanul azon az állásponton vagyaink, amint én az ügy7 tárgy alása alkalmával részletesen kifejtettem, hagy a tarifát úgy kell mogátlapfían'J, hogy a főváros terheit hordozó polgárság jusson előnyhöz és egyenlő elbánáshoz, nem pedig a fővárostól idegen községeknek és városoknak a főváros terheit nem viselő lakossága. Ha Kispestről Újpestre a főváros területén át lehet 24 filléres átszállójeggyel közlekedni, akkor kétségtelen, hogy budapesti polgárok Budapest határain belül 36 filléres jeggyel, vagy mint a zuglói polgárság külön 6 filléres surtaxe-szal a 24 filléres jegyen felül nem közlekedfbetnek. Ezekhez a meg nenr gyöngíthető és tényeken alapuló feltételekhez a Keresztény Községi Párt mindég és minden körülmények között okvetlen ragaszkodni fog. — A probléma megoldása nemcsak | az általános két filléres jegyáremeléssel történhet meg, hanem sokkal he- 1 yesebben I a kisszakasz-rendszerrel már megkezdett távolsági tarifák bevezetésével. Én azt hiszem, hogy ha a város határán átmenő forgalom jegyeit emeli a Beszkárt 2 fillérrel, ez maga elégséges lesz a Helyiérdekű tarifáinak a város határain belül történő leszállítása folytán előálló bevételi kiesés fedezésére. Ha pedig ez nem elegendő, akkor sem generális áremelésre, hanem a hosz- szabb utakra szóló jegyeknek arányos áremelésére szabad csak gondolni. — A kisszakasz-rendszer születési hibáját — azt tudniillik, hogy annak árát nem a szakaszjegy-árának felében, amint azt annak idején a törvény- hatósági tanácsban javasoltam, hanem ezen mérték alá menő túl alacsony hat fillérben állapították meg — ma már alig lehet kiküszöbölni. Bár ez a lépés a Beszkárt rentabilitása és a szociális szempontok szerint is még mindég helyénvalóbb lenne, mint a vonal- jegyek megdrágítása. — Ehhez azonban, — fejezte be általános feltűnésre és érdeklődésre szá- mottartó nyilatkozatát Petrovácz Gyula — egy nehéz művelet volna szükséges: az elkövetett hiba őszinte bevallása. Amire azonban sem az üzemnél, sem a városházán elegendő bátorság nincsen.
