Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-08-17 / 32-33. szám

4 UJ BUDAPEST 1935. augusztus 17. Sszép Budapestünk! — ^—— ■ ■ Irta: FODOR SÁNDOR miniszteri tanácsos, a Fővárosi Kösmunkák Tanácsa mérnöki osztályának vezetője Terveit, születnek, tervek meghalnak A régebben Erzsébet-sugárút, ma már Madách-út néven emlegetett útvonal terve sokkal szerényebb elképzelés mellett nyert megállapí­tást. A költségek kímélése céljá­ból nem is, egyenes vonalban, ha­nem enyhe ívben indul ki Karoly király-úti torkolatából, szélessége csak valamivel lesz nagyobb a Kos- súth Lajos-utca szélességénél. A szerényebb méretezésnek nemcsak a költségek csökkentése volt az oka, hanem az is, hogy forgalmi je­lentősége erősen lecsökkent, s igazi rendeltetése az, hogy a szűk utcájú túlzsúfolt városrész átalaku­lását elősegítse, a régi, elavult, szűk udvaros házak helyébe új mo­dern épületek épüljenek egymással összefüggő tágas udvarokkal, s eb­ben a dohos levegőjű, sötét város­részbe a napfény, a friss levegő be­hatolhasson. Miért népieienednek el a belvárosok ? De az; útvonal szerényebb mére­tei ellenére is biztosítják az útvo­nal esztétikailag kedvező kialakítá­sát azok az intézkedések, amelyek az új épületekre kötelezők lesznek, és pedig egyenlő épület magasság, egyenlőszámú emeletsorok, har­monikus színhatás fogják az új út­vonalon a kifogástalan város- és utca-képet biztosítani. Különös súlyt helyezett azonban a Fővárosi Közmunkák Tanácsa arra, hogy az új útvonal Károly király-úti torko­lata elsőrangú városképet nyújtson s ezért a tervek elkészítését egyik legkiválóbb építészünkre, Waelder Gyula műegyetemi tanár úrra bízta. Ennek a modern és mégis magya­ros jellegű toronyházas 'épületcso­portnak megvalósulása, egy újabb látványossága lesz fővárosunknak. Ez az egy pél;da is meggyőzően bizonyítja, hogy ,aránylag rövid idő alatt hasznosnak és szükségesnek látszó tervek, ha idejében! meg nem valósulnak, lassanként elvesztik je­lentőségüket. Mi ennek az oka? A felelet nem nehéz! Az életfenntar­tás ösztönétől hajtott beteg test, ha nem kapja meg idejében a mester­séges orvosságot, maga igyekszik kitermelni a kórokozó baktériumok ellenmérgét. Így van ez a városok életében is. Budapest lakossága legsűrűbben azon a területen lakik, amelyet a Duna és a Nagy-körut környéke bakáról. E területen legszűkebbek az utcák, kevesebb a tér, majd­nem teljesen hiányzik a parkozott terület. Itt legósdibbak a házak, legkisebbek az udvarok, követke­zőleg itt legegészségtelenebbek a lakások, s ily környezetben nem kellemes az állandó tartózkodás. Ha a statisztika nem is szolgál­tatna döntő számadatokat, mind­Második közlemény nyáján tapasztalatból tudjuk azt, hogy a lakosság állandóan vándo­rol ki erről a sűrűn lakiott terület­ről, s főleg Budának szép és egész­séges dombvidékén, továbbá Pest­nek főleg északi s egyéb, még tiszta levegőjű külső területén he­lyezkedik el. A Sashegy és környé­ke, a Németvölgy vidéke, a Pasa­rét, az óbqdai hegyvidék lankás lejtői, a Lipótvárosnak a Margit­szigettel szemközt fekvő területe, az Alsó rákosi rétek nagy része a háborút követő másfél évtized alatt mondhatni lakatlan pusztaságból modern és egészséges lakóvidékké fejlődött. Ez a természetes vándorlási fo­lyamat teljesen uj feladatokat ró a városrendezés intézőire. Az új lakó­területeket megfelelő uj úthálózat­tal, közlekedési eszközökkel kell ellátni. Mivel az uj települési he­lyek jóval távolabb esnek a város középpontjától, mint a régi város­nak jóformán csak a belső mag kö­rül kifejlődött lakóvidéke, az egyes régi útvonal-tervek jelentő­sége is nagyon megváltozott. Ehhez a nagy változáshoz azon­ban még egy rendkívül fontos körül­mény is hozzájárult. A fővárost, mi­ként a napot a bolygók, ma már vá­rossá fejlődött községek sora fogja körül. Ezeket a községeket részben a drágább megélhetési viszonyok miatt a fővárosból kiszorult, de fog' lalkozása folytán a fővároshoz kö­tött lakosság, részben a vidékről a fővárosba törekvő, de szintén az ol­csóbb életlehetőséget nyújtó elővá­rosokban letelepülő lakosság íoiyfon nagyobbra és nagyobbra növesztette. Ugyanaz idő alatt, amíg a főváros belső részeiből a belső lakosság az egészségesebb külsőbb fővárosi terü­letek felé, tehát kifelé törekedett, a külvárosoknak természetes fejlő­dése viszont befelé, a főváros felé irányult, s egyes külvárosok, u. m. Újpest, Rákospalota, Kispest, Pest- szenterzsébet már teljesen elérték a főváros határát. Nagy Budapest felé! Ily körülmények között természe­tes, hogy azok az utak és úttervek növekedtek fontosságukban, amelyek a főváros belső részeit a főváros külső részeivel kötik össze, s külö­nösen azok, amelyek a fővárosból a külvárosokba vezetnek. A főváros­nak és a környező külvárosoknak kapcsolata tekintetében sajnos igen kedvezőtlenek a viszonyok, s ma már körülbelül ugyanolyan termé­szetű, de sokkal nagyobb arányú feladat előtt állunk, mint ezelőtt hatvan évvel, amidőn a három vá­rost, Pestet, Budát és Óbudát kel­lett egy várossá, Budapestté össze­olvasztani; t. i. a legközelebbi jövő legnagyobb feladata az lesz, hogy Budapestet a környező külvárosok­kal Nagy-Budapestté olvasszuk egybe. A főváros lakosságának ez a fo­kozatos és lassú kiáramlása a kül­sőbb területekre tagadhatatlanul egészséges és kívánatos, tehát min­den lehetséges eszközzel előmozdí­tandó folyamat. A lakosság itt már tervszerűen korlátozott beépítésű területen lakik, ahol a belső város­részekéhez hasonló népsűrűség so­hasem fejlődhetik ki, s így részére a jó levegő, a napfény a jövőre is biztosítva van. Hogyan épül Vj Budapest? A szabályozási terv e helyeken már gondoskodik terek, parkok, széles fasorok létesítéséről, s a kel­lemesebb, derűsebb környezet nem­csak testileg, hanem erkölcsileg is érezteti kedvező hatását. Másodla­gos, közvetett előnye ennek a fejlő­dési folyamatnak, hogy a belsőbb városrészek lakossága a kiáramlás következtében ritkul, az elavult ósdi házak elnéptelenednek, a telekárak fokozatosan t csökkennek, s így itt is megindul az átépítési folyamat, amlynek eredménye, hogy a belső városrészekben is tágasabb utcák alakúinak s modern új házak épül­nek. Alapvető változások az uj építésügyi szabályzatban A közeljövőben megjelenő új épí­tésügyi szabályzat a lakosság ki- áramási folyamatának két előbb em­lített következményét észszerűen ki­aknázva a belső városrészek átépí­tése és a külső részek építkezése tekintetében egészen alapvető vál­toztatásokat fog tartalmazni. A szűk, sötét-udvaros építkezés lehetősége teljesen meg fog szűnni és az egyes épületek udvarai egységes tágas térségként fognak csatlakozni egy­máshoz. Meg fog szűnni annak a le­hetősége is, hogy törpe és túlmagas épületek kerüljenek egymás mellé s így az utcasorok tűzfalak éktelen látványát nyújtsák. A szigorúbb ren­delkezések ellenére is biztosítva lesz azonban szerényigényű kisla- kásos épületek) építése is, de; nem a mai még rendszertélen szétszórt formában, hanem rendbe sorakoz­tatva, s az egymás mellé épített egylakásos kisházaknál előre meg­tervezett, harmonikus kiképzéssel. El kell hogy tűnjenek az egyes kül­sőbb területeken oly szánalmas lát­ványt nyújtó bódétáborok is, s he­lyüket tágas, összefüggő kertekben álló egyszerű, de ízléses épületcso­portok fogják elfoglalni. Veszedelmes jelenség a telkek elaprózódása A telekaprózás szintén egyik ve­szedelmes jelensége a mai városi építkezésnek. Igen súlyos szociális okok szólnak amellett, hogy kicsiny, sőt törpe telkek is kialakíthatók Ieu gyenek, ennek hátrányait azonban kellőképpen ellensúlyozni lehet azzal, ha az épületek elhelyezése, magas­sága és kiképzése előre meghatáro­zott módon történik. Hogy ezt az eredményt kellő előírásokkal el le­ltet érni, arra máris megvannak a kellő tapasztalati eredmények, s ezért ezeknek csak általánosítása és kiterjesztése szükséges. Ennek a külterjes fejlődésnek meg vannak a maga szigorú bírálói is, akik nem minden alap nélkül ál'lít- jék, hogy a külterjes fejlődés a köz­nek igen nagy pénzáldozatába kerül, mert ritkább beépítésű vidéken a közműveknek, u. m. utaknak, vízmű­nek, csatornázásnak, a világítási hálózatnak megépítése aránytalanul nagyobb költséget igényel, hisz ugyanannyi lakost feltételezve, a közműveket sokkal nagyobb terüle­ten kell létesíteni. A külterjes fejlődésnek sok az ellensége Ez az állítás kétségbevonhatatlanul igaz, s bizony ez a tény- nem kevés fejtörést okoz azoknak, akik: a fővá­ros pénzügyeit intézik. Magasabb szempontból nézve azonban ez a tény is más képet mutat. A szüksé­ges közművek létesítése számos em­bernek nyújt megélhetési lehetősé­get, az iparnak, kereskedelemnek majdnem minden fontosabb ágazata vagy közvetlenül, vagy közvetve foglalkoztatva van. Az európai mo­dern civilizációnak lényege, s a gaz­dasági föllendülésnek nélkülözhetet­len feltétele, hogy lehetőleg minden ember dolgozzék. Mindaz, ami ezt elősegíti, a gazdasági föllendülést és ezzel az emberiség haladását se­gíti elő, mindaz pedig, ami a munka- lehetőséget csökkenti, csökkenti az általános jólétet s visszafejleszti a civilizációt. Természetes, hogy a külterjes fejlődésnek észszerű határok között kell mozognia. Az új letelepülési he­lyek fokozatosan csatlakozzanak a már beépült területekhez, a közmű­vek csak a szükséges méretben épüljenek és csakis ott, ahol már elegendő számú lakos van a közmű­vek kellő kihasználásához, s a la­kosság kiáramlásának nem szabad rohamosan végbemennie, mert kü­lönben a belső városrészek elnépte­lenedése súlyos gazdasági bajokat idézhet elő. Nem ok nélkül aggód­nak azok, akik a belvárosi utcákban egész sorát látják az üresen álló lakásoknak és üzlethelyiségeknek. A külterjes fejlődésnek mérsékelt határok közé való szorítása és he­lyes irányítása egyik a legnehzebb hatósági feladatoknak. Minden he­lyes és jó mozgalom mögött rend­szerint ott settenkedik a mohó üzér­kedés, s az a maga kíméletlen önzé­sével képes a mozgalmat helyes irá­nyából kizökkenteni. Ezt csak úgy lehet ellensúlyozni, ha a mezőgaz­dasági területeknek építési telkekké való felosztásánál a hatóságok nagy körültekintéssel, s ha kell, nagy szi­gorral járnak cl, s a külső területek beépíthetését csak fokozatosan te­szik lehetővé. A készülő építésügyi szabályzatnak egyik legfontosabb vívmánya az lesz, hogy a külterjes fejlődés észszerű irányítására a kellő jogi szabályokat megteremti. — Jövő számunkban folytatjuk — VIGNÁLI RAFAELLO bronzöntő BUDAPEST Lakás: Petneházy-utca 73 b. Gyár: VI., Jász-utca 74. TELEFON: 91—9—12. LOPOS GYULA Budapest, III. Bécsl-ut 85. sz Iskolapadok, tornaszerek, játszótéri bérén-, dezések, tenlszfltók és hajlított sportolkkok TELEFONSZÁM: 62-5-05

Next

/
Oldalképek
Tartalom