Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-06-29 / 26. szám

XIII. évfolyam 26. szám Budapest, 1935. Junius 29. UJ BUDAPEST Előfizetési árak: Egész évre ..........................................- . 30 pengő | Fé l évre.......................................................... 13 pengő 1 Eg yes szám ára 60 fillér | ÉÉ? FELELŐS SZERKESZTŐ : DOB Y ANDOR I>R é Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV-, Kaas Ivor-utca 9. Telefon: 82^8^23. Postatakarékp. csekkszámla 30.013. Miért volt sssiilcség minderre ? I ——----­Vé gleges és részletes feleniés a Közgyűlési páríoK erővi­szonyairól a szaKszerüség [címén törvény hatósági bizott­sági tagoK megválasztása után — Nyár-előtti és nyár-utáni Programm az önKormányzati íórumoK számára : most csaK a beruházási Kölcsön részlet-tételei, ősszel: zárszámadás és státusrendezés Viravaló Azokkal a klasszikus kerekded- ségií definíciókkal és filozofikus jel­legű meghatározásokkal, amelyek annyira jellemzik Sipőcz Jenő elő­adásait, definiálta a főpolgármester a csütörtöki közgyűlésen az új tör­vényhatósági bizottság kapcsolatait a nemzet életéhez, és mérte le a maga finom jogászi mérlegén ’a köz­ségi választásokból levonható tanul Ságokat. Hangsúlyozta beszédében a főpolgármester, hogy nemes ha­gyomány e teremben átvenni a törvényhatóság örökségét, azt az emelkedett szellemet, amely a pár­tokat a haza és a főváros szereidé­ben egyesíti. A főváros a maga ősi autonómia jártak őrzése mellett nem akar különálló test és lélek lenni a nemzet életében, Budapest az állam­alkotó és nemzetszerv ezö magyar lélek nagy alkotása, amely méltón képviseli a magyar kultúrát, a nem­zet szellemi és anyagi haladását a világ előtt. Mennyire igaza van Sipőcz Jenő­nek abban, hogy Budapestet a nem­zet ereje, a váltakozó nemzedékek változatos és önzetlen munkája emelte világvárosi színvonalra! Szerényen jelentette ki a főpolgár­mester, de mindenki a teremben tudta, hogy az ő érdeme, hogy a magyar ele sett ség idején meg tud­tuk tartani a világvárosi színvona­lat, és hogy a közerkölcs tízparan­csolata, az Istenfélelem, a haza- szeretet az emberszeretet és az élet valósága érvényesültek a fővá­ros kögyülési működésében. De nemcsak a múlták szellemét idézte nemesveretű beköszöntő be­szédében Sipőcz főpolgármester, ha­nem útravalót adott a jövőt illetően is. Azt mondotta, hogy az újabb fejlődés lehetőségét kell megterem­teni: változatlanul fenn kell tartani azt az' odaádó lelkesedést, amelpr lyel kultúránk kincseit ápoltuk, hogy fényt sugározzanak az egész országra és messze idegenbe is. Szeretettel üdvözölte még a főpol­gármester a fiatalokat és azt ki- Vánta, hogy a régiek nagy tudása mellé hozzanak új színt, új erőt, új lelkesedést és egyesüljenek a nem­zetfenntartó nagy munkában. Okosabb és nagyszerűbb elöhan- got nem is tudtunk voIna elképzelni az új közgyűlési ciklushoz, mint ezt a főpolgármesteri beszédet, amely­ben egyesül a főváros történelmi el­vűt ott ságának öröktüze azokkal a nagy és szent eszmékkel, amelyek kiváló főpolgármesterünk kebelét hevítik. Nagy és áldozatos elhiva­tottságot vállal pártkülönbség nélkül Budapest új törvényhatósági bizott­sága, amikor a főpolgármesteri irá­nyító beszéd elhangzása után törté­nelmi jelentőségű pályafutását meg­kezdi. — Az Uj Budapest tudósítójától — Azzal a gyors és határozott tem­póval, amelyet a csütörtöki nap fo­lyamán egyhangúan újraválasztott polgármester agilitása és expeditív ereje diktál, a szörnyű kánikulában programmszerűen folyik a törvény- hatósági bizottság munkarendjének lebonyolítása. Pénteken az alpolgár­mesterek újra való megválasztása és a szakbizottságok tagnévsora ösz- szeállításának (bonyodalmas munkája töltötte ki a közgyűlés munkarend­jét, a jövő hét folyamán pedig végre megkezdődhetik az alkotó munka is a közgyűlési teremben. Erről a munkásságról és annak kapcsán, hogy a szakszerűség címén törvény- hatósági tagok megválasztása is megtörtént, a közgyűlés végleges számarányairól folytattunk beszél­getést Petrovácz Gyulával. Pe/rordca Gyula, a kereszténypárt vezetőségének ér tékes oszlopa felvetett kérdéseinkre a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Most, hogy a szakszerűség címén törvényhatósági bizottsági tagok megválasztása is végétért, nem érdektelen összeállítani a vá­lasztások végleges mérlegét. A tör vényhatósági bizottságnak — ler számítva természetesen a főtisztviselőket, és azokat, akik hiva~ tali állásuknál fogva tanácskozási, de nem szavazati joggal felruházott tagjai a törvényhatósági bizottság* nak — 158 tagja van. Ezek közül örökös tag 31, választott tag 108, érdekképviseleti tag 19. A válaszr tóit tagok közül a Keresztény Közu ségi Pártnak tagja 33, a Nemzeti Egység Pártjához tartozik 29, a Rassay-féle szabadságfronthoz 19, a szociáldemokratákhoz 21, párton- kívüli 6. Az örökös tagok közül ke­reszténypárti 15, a NEP-hez tartozik 13, pártonkívüli 2, Rassay.párti 1: maga Rassay Károly. Az érdekkép­viseleti városatyák közül a Keresz­tény Községi Pártnak kötelékébe tartozik 9, a Nemzeti Egység Párt­jához 9, a szabadságfronthoz 1. — Ha most pártállás szerint vizs­gáljuk a törvényhatósági bizottság tagjait, azt látjuk, hogy változatlanul a legnagyobb pártja a törvényhatósági bizott­ságnak a Keresztény Községi Párt, mert összesen 57 tagja van. A NÉP tagjainak száma ezzel szem­ben 51 , a Rassay-párthoz tartozik 21 bizottsági tag, szociáldemokrata szintén 21 és pártonkívüli 8. Vagyis mindazok az előzetes megállapítá­sok, amelyeket a választások előtt az Uj Budapest hasábjain teltem, és amelyek — hangsúlyozom — nem jóslások voltak, hanem a való té­nyek felismerésén alapuló következ­tetések, valamennyien teljes egé­szükben helyeseknek bizonyultak, a Keresztény Községi Párt maradt változatlanul a törvényhatósági bi­zottság legnagyobb pártja, amint­hogy igen csekély és jelentéktelen eltérésektől eltekintve szinte hajszálnyira megmarad­tak ugyanazok a pártkeretek, amelyek a feloszlatott törvény- hatósági bizottságban meg­voltak. — Megállapítható az is — foly­tatta nyilatkozatát Petrovácz Gyula —, hogy az új alakulással teljes és tökéletes folytatást ka­pott a múltkori közgyűlés. Azok az indokok, amelyek a Nem­zeti Egység Pártja részéről felme­rültek, mint a törvényhatósági bi­zottság hibái és okai a feloszlatás­nak, változatlanul megvannak. Eze­ket az adottságokat a választás ré­vén a NEP-nek megváltoztatnia serrt- mikép nem sikerült. Változatlanul fennáll a közgyűlési teremben a többségi pártok koalíciós uralma. A pártok erőviszonyai csakúgy a törvényhatósági bizottságban tör­ténő szavazásoknál, mint eddig az érdekképviseleti tagok és a szak- biottsági tagok megválasztásánál éppenúgy érvényesülnek, mint az- előtt. Teljesen változatlan a pártközi uralom, a szakbizottsági tag­ságok éppúgy arány szerint a pártközi értekezleteken osztat­nak ki, mint azelőtt. A Nemzeti Egység Pártja ezeken az érte­kezleteken ugyanolyan módon foglal helyet, mint az új tör­vényhatósági bizottság megala­kulása előtt. — Felmerül a kérdés ilyen körül­mények között: miért volt szükség minderre? Miért kellett a rengeteg izgalom, munka és költség? Mi ér­telme volt. a páratlanul éles válasz^ tási hadjáratnak, miért kellett a főváros admi­nisztrációját hónapokon keresz­tül elvonni nemcsak az alkotó munkától, de a tisztviselőknek a választási eljárásoknál való elfoglaltsága révén még a folyó ügyek intézésétől is? Miért kellett a fővárosnak a köz­jogi ügyosztályi vezető tanácsnoká­nak jelentése szerint a községi vá­lasztások technikai kiadásaira két­százezer pengőt elköltenie? Miért kellett az egyes közgyűlési pártok­nak a választási küzdelemben több mint háromszázezer pengőt kiizzad­nia, aminek nagyobbik felel kétség­telenül a NEP-et terheli? Miért volt szükség erre a több mint félmillió pengő haszonta­lan kiadásra, amikor — és ez most már a legprecízebben megállapítható — minden, de minden maradt a régiben? — Ami most már a törvényható­sági bizottság legközelebbi munka-

Next

/
Oldalképek
Tartalom