Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-06-22 / 25. szám
4 19S5. június 22. TUB TffiAPEST A konverzió problémája Lamotte alpolgármester a főváros nagy külföldi kölcsöneinek aktuális kérdéseiről — Az Uj Budapest tudósítójától. — Rengeteg a szóbeszéd az utóbbi időkben a fővárosi kölcsönök konverziójáról, sőt egyesek a fővárosi kötvényeknek aránylag magas tőzsdei árfolyamát is azzal magyarázták, hogy a főváros egyes kötvényeinél konverziókat vett tervbe. A fővárosi kölcsönök terén kétségtelenül elsőrendű szaktekintély a városházán Lamotte alpolgármester, akinek ha ténylegesen nem is tartozik jelenleg hatáskörébe a főváros pénzügyi politikája, mégiá az ő véleménye döntő súllyal esik latba a külföldi kölcsönök felmerülő problémájánál. így legutóbb az annyira fontos bázeli tárgyalásokon Szendy polgármester különleges megbízásából Szemethy tiszti főügyésszel együtt Lamotte alpolgármester képviselte a székes- fővárost. A fővárosi kölcsönök konverziójának problémáját Lamotte Károly dr. alpolgármester a következő szakszerű, részletes és általános érdeklődésre számottartó nyilatkozatban világította meg az Uj Budapest számára: Ez a kérdés valóban állandóan megfigyelés tárgya a főváros részéről, de a főváros a közeljövőben nem látja elérkezettnek az időt, hogy egy kötvénykonverzióhoz nyúljon. Dacára annak, hogy az egész világon már ezideig is sűrűn történtek ilyen tranzakiók. A fővárosnak ezidőszerint tulajdonképen kétféle kölcsöne jöhetne konverzió szempontjából szóba. Az egyik kölcsön-csoport volna az úgynevezett ostendei kölcsönök, amelyek közé tartozik az 1910. évi 2 millió angol fontos 4%-os, az 1911. évi 105 millió francia frankos 4 %-os és az 1914. évi alternativ valutára szóló internacionális kölcsön, amely nek eredeti összege 134,300.000.— német birodalmi márka, illetőleg 79 millió hollandi forint volt. Ennek kamatozása 4V2%-os. Ezeken kívül szóbajöhet az 1927. évi kibocsátású 20 millió U. S. A. dolláros 6%-os kölcsön. — Amint az adatok puszta felsorolásából látszik, két merőben eltérő kölcsönről van szó, mert az ostendei kölcsönök mind háború előttiek, s kamatozásuk 4—4V2%, ezzel szemben a 20 millió dolláros kölcsön 1927-ben keletkezett, s kamatozása eredetileg 6% volt. Ha az ember a konverzió-lehetőségeket vizsgálja, akkor első pillanatra meg kell állapítani, hogy az ostendei kölcsönök kamatozása megfelel a békebeli nívónak, törlesztését pedig az 1926. évben megtartott ostendei tárgyaláson olyképen állapították meg, hogy az eredeti törlesztő terv helyett a hátralékos tőkék törlesztését 1934. július 1-től kezdve 1980. január l-ig, illetőleg 1981. és 1984. január l-ig tolták ki. — Ennél a kölcsönnél egy konverziót végrehajtani tulajdonképen csak akkor volna lehetséges, hogyha az egész magyar gazdasági életfjen ti kamatlábak lényegesen csökkennének, s a hitelezők is belátnák azt, hogy egy háborút vesztett és gazda ságilag nehéz helyzetben lévő országnak legalább is kamatkedvezményekkel kell segítségére sietni. Mindezideig egy önkéntes konverzió lehetősége az ostendei kölcsönöknél kizártnak látszik. — Az 1927. évi kölcsönnél más a helyzet. Ennek a kölcsönnek a kamatozása ugyanis 6%. vagyis oly magas, amelyről már világszerte kezdik elismerni, hogy ezt a gazdasági élet nem bírja. Ezenkívül ez a kölcsön U. S. A. dollárokra szól, vagyis egy olyan pénznemre, amely az utóbbi időben lényegesen eltért az aranyalaptól. E kölcsönnél tehát szó lehetne egy alacsonyabb kamatozású kölcsöiitipusra való áttérésről és ezenkívül esetleg az eredeti valutának aranypengőre, vagy más valutára való kicserélésére. — A kamatozás kérdését nagyrészt a kormánynak mintegy 2 évvel ezelőtt kiadott kényszer-rendelkezése elintézte, amennyiben kimondotta, hogy Magyarországon oly adós ellen törvényes jogsegélyt nem biztosít, aki ilyenfajta tartozásának 5%‘át lefizeti, illetőleg a külföldi hitelezők alapjánál letétbe helyezi. —■ Ámbár jogilag nem jelenti ez a kamatozásnak végérvényesen 5%-ra való leszállítását, mégis a praktikus eredmény nagyjából ez és a kük földi hitelezőknek is az a meggyőződésük, hogy az eredetileg megállapított kamatokat az adósok teljesíteni nem tudják. Hátramaradna tehát a konverzió indokául a valu tákban előállott eltolódás. Erre vo natkozólag nekem egyéni meggyő' ződésem, hogy a valutáris kölcsönök bizonyos rizikókat mindig tartalmaznak hol az adós, hol a hitelező szempontjából, amelyek azonban teljes mértékben soha sem ktiszöbölhe tők ki, amelyeknek miként való alakulását senki előre nem láthatja. Én a főváros szemontjából ezidősze rint ezt az indokot sem tartom ele gendőnek arra, hogy a főváros en nek a kölcsönnek a konverziójába belebocsátkozzon. — Ha az ember az elmúlt 5—6 esztendő konverziós történetét figyelte, akkor azt tapasztalhatta, hogy azok a konverziók, amelyek az adós szempontjából előnyöket biztosítottak, általában kényszer ha tása alatt történnek. Ez a kényszer vagy egy kifejezetten és nyiltan elrendelt intézkedés volt az illető ál lamok részéről, vagy egy kifejezetten ugyan nem kényszer-konverzió nak elnevezett intézkedés, amely mögött azonban ott állott az államhatalom a maga óriási tekintélyével és erejével, s amelynél számos olyan közvetett intézkedés volt kilátásba helyezve, (adókedvezmények megvonása, lombardirozás megnehezí tése, stb. stb.) amelyek végeredményben praktikusan ezeket a kon verziókat is egy kényszerkonver zióvá változtatták. A konverziónak egy másik típusánál a kényszert nem az államhatalom maga gépezte, hanem egyszerűen a kölcsönöket felmondták és, amennyiben valaki az új típusú kölcsönöket elfogadni nem kívánta, azt készpénzben kifizették. — A székesfővárosnak sajnos az előbb említett kényszerintézkedések nem állanak hatalmában, viszont oly pénzbőség sincs, amely egy felmon dás útján való konverzációt lehetővé tenne. Számunkra tehát kizárólag egy önkéntes konverzió lehetősége maradna férni, ami azonban sikerre csak akkor fog ve' zetni, ha az új kölcsön attraktívabb lesz a hitelezők számára. Elméletileg teljes lehetetlenség megmondani, mik azok az eszközök és módok, amellyel egy kölcsönt attraktívabbá lehetne tenni úgy, hogy amellett még az adós is bizonyos előnyökhöz jusson. — Mi jelenleg ilyen megoldási le hetőségeket nem látunk, s ezért mindennemű kötvény konverzióval szemben egyelőre várakozó álláspontra helyezkedtünk. Szerintem a főváros számára a közel jövőben egy másik financiális feladat vár megoldásra, s ez az 1930. évben akkoriban 8 millió dollár összegben felvett rövid- lejáratú hitelnek valamely formában való konszolidálása. Ez azonban egy egészen új gondolatkörbe vinne, amelyről nyilatkozni korai volna. Papanek dicséri a fővárost Elkészült a számszéki jelentés a főváros múlt évi zárszámadásáról — Az Uj Budapest tudósítójától. — Papanek Ernő, a székesfővárosi számszék nagytudású igazgatója, a főváros 1934. évi zárószámadásáról készített jelentését Sifücz főpolgármesternek az elmúlt napokban átadta. Jelentésében a számszéki igazgató részletesen ismerteti a zárószámadások számszerű adatait s azokat összehasonlítja a költségvetés tételeivel, valamint az előző évi eredménnyel. Megállapítja a számszéki igazgató, hogy a zárószámadások adataiból azt a következtetést lehet levonni, mintha az általános gazdasági helyzetnek különösen 1931. óta tapasztalható fokozott állandó súlyosbodása az 1934. évben a gazdasági élet egyes területein megállott volna, ami a székesfőváros gazdasági helyzetére is kihatott. A községi háztartás költségvetésében az 1934. évre előirányzott 10,013.349 pengő hiánnyal szemben az 1934. évben előírt bevételek és kiadások egyenlege 11.699.657.76 pengő fölösleget mutat, tehát az előírási eredmény a költségvetéssel szemben 21.713.006.76 pengővel kedvezőbb. Ez a kedvezőbb eredmény azonban főképen azáltal következett be, hogy az 1933. évi zárószámadások tárgyalása alkalmával hozott közgyűlési határozat értelmében bevételként számoltatott el az előző évek bevételi fölöslegéből a kölcsönpénzeknek annak idején átengedett és most visszautalt 15.425.570.24 pengő és az időközben megszüntetett üzemek 1.545.397.67 pengő tőke- vagyona. Ha ezeket a tételeket a bevételeknél ügyeimen kívül is hagyjuk és a kiadásokból is levonjuk azokat az összegeket, amelyek az előző évekből eredő terhek és kötelezettségek kiegyenlítésére fordítottak, az 1934 évi gazdálkodás még mindig tisztán 3.991.487.47 pengő bevételi előírás-többletet mutat. Rámutat azonban a számszéki igazgató arra, hogy a pénzügyi helyzetet nem az előírásra kerülő bevételek és kiadások tükrözik vissza leghívebben, hanem a ténylegesen befolyt bevételek és kiadások, vagyis a lerovási pénzkezelés. A községi háztartás lerovásszerű bevételi többlete 11,229.150.30 pengő volt az előző évi 5.249.893.81 pengő lerovásszerű kiadási többlettel szemben, tehát a főváros pénztári helyzete is némi javulást mutat. A főváros háztartására befolyással bíró összes tényezők figyelembevételével fölállított 1934. évi pénzmérleg 2,161.311.91 pengő hiányt mutat ugyan, ebben az összegben azonban az 1933. évben kimutatott 1,856.279.62 pengő hiány már bent- foglaltatik. Ez az aránylag kedvező eredmény a székesfőváros vezetőségének az 1934. évi gazdálkodásában is tanúsított kellő óvatosságot és takarékosságot igazolja. A számszéki igazgató jelentésének második részében részletesen foglalkozik a székesfőváros üzemeinek és — ezúttal első ízben — részvénytársaságainak gazdálkodá- val. Az üzemek átlagos hozadéka a községi háztartás javára a befektetett tőke 9.6%-a volt, ami megfelelő eredménynek mondható. Részletes ismertetést ad a jelentés az üzemek beruházott vagyonáról, tőkéjéről, a személyi kiadásokról és munkabérekről, a bevételekről és több egyéb — a főváros vállalataival kapcsolatos — kérdésekről. A jelentést számos összefoglaló kimutatás és színes ábra teszi a kívülálló nem szakemberek számára is használhatóvá és érthetővé. Székesfővárosi Pavillon W eingruber Városliget Naponta katonazene
