Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-06-08 / 23. szám
UJiSUDAPIST 1935. június 8. Összeült a tisztviselők parlamentje A Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége közgyűlése lelkes éljenzéssel szavazott köszönetét az Uj Budapestnek a tisztviselő-társadalom érdekében kifejtett önzetlen munkálkodásáért — Az Uj Budapest tudósítójától. — Csütörtökön tartotta a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége Liber Endre alpolgármesternek, a szövetségi érdemes elnökének vezetésével tizennegyedik évi rendes közgyűlését. Liber Endre alpolgármester, a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége el nöke, megnyitójában többek között a következőket mondotta: — Az egyesület életében az ilyen évi közgyűlések mintegy családi ünnep szerepét játszák, amikor is összegyűlnek a közelebb- és távo labbállók, kicsinyek és nagyok és az egymáshoz fűző belső kapcsolat őszinte erejénél fogva egyek, egyek egy szívükhöz közelálló közösségben, bár künn az életben más utak, más célok, más szándékok válaszszák el is őket egymástól. — Ma, sajnos beszédeinken szomorú monotonsággal húzódnak végig nagy megoldatlan kérdések: a tisztviselő társadalom nehéz megélhetése, életszínvonalának a süllyedéstől való megmentése, a jövőre nézve nem is a javulás, hanem legalább a meglevő helyzetnek a biztosítása. Magam immár ötödször szólok ebből az elnöki székből tagtársaimhoz és most is mint az előző években rá kell mutatnom nehéz helyzetünk minden eredőjére, de nem szabad csupán sötét és komor színeket festeni megnyitómban, nem szabad csak lemondásról beszélni, hanem hitet kell öntenem mindnyájukba egy szebb, egy jobb jövő elérésére. Liber alpolgármester ezután Rákóczi Ferenc emlékezetével foglalkozott, a tisztviselőtársadalom előtt ünnepélyesebbé kívánva tenni a Fővárosi Alkalmazottak Szövetségének ezidei közgyűlését. Ezután Büdó Jusztin dr. tartotta meg szokásos főtitkári jelentését, az ezévi Budó jelentés abban különbözik előző esztendei társaitól, hogy ez az utolsó volt: a népszerű főtitkár ugyanis nagy hivatali elfoglaltságára való hivatkozásával kénytelen volt díszes méltóságáról leköszönni. Érdemei elismeréséül őt a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége tiszteleti tagjává választotta. Budó Jusztin dr. mindvégig érdekes, mély gondolatokkal teljes főtitkári beszámolóját az alábbiakban ismertetjük olvasóinkkal: — A Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége főtitkári jelentése az évek során mindig több és több küzdelemről számolt be, a tisztviselő-társadalom egyre betegebb állapotának volt a szignifiká- tora, míg végül a teljes eseményte- lenségig jutott el. Az ügyvitel szürkeségei helyett helyesebbnek tartom egy kis kerek kép kontúrjait megrajzolni, hogy ezen keresztül tisztán lásson és helyesen ítéljen a főváros tisztviselőtársadalma abban a kérdésben, vájjon megtett-e mindent a vezetőség, amely ezekben a súlyos időkben megtehető volt. — Nem kétséges: a Fővárosi A1 kalmazottak Nemzeti Szövetsége legelsősorban érdekképviselet. Nincs az a teremtett lény, legyen az akár vezér, akár kormány, vagy államférfiú, akár érdekképviseleti tényező, aki úgy tudna ténykedni és cselekedni, hogy mindenki meg legyen vele elégedve. Hozzá kell vennünk, hogy a FANSz vezetőségének egész gesztióját csak akkor ítéljük meg helyesen, ha tekintetbe vesszük azt, hogy történelmi időket élünk. — Mi a tisztviselő helyzete? Any- nyira benne vagyunk a leépítésben, annyira értéktelen már gazdasági meztelenségünk foszlányos takarója, hogy már a memorandum'ozás terén is teljes szélcsend következett be. Ezért keltette az őszinte öröm megnyilvánulását 'a fővárosi alkalr mazottak széles köreiben a polgármester úrnak az a kijelentése, amikor is a FANSz újévi üdvözlő küldöttsége előtt a polgármester a törvényes és szabályszerűen megállapított törzsfizetések erőteljes védel- mezése mellett tett hitet. Sajnos bizonyos csökkentések a folyó esztendőben is bekövetkeztek: a ténylegesen hazavitt összeg, amiből otthon élni kell, újból kevesebb lett! A főtitkári jelentés ezután beszámol az automatikus előrelépés egy évre való újabb felfüggesztéséről, a Segítőalap műjködéséről, a Witrmb Elemér alapítványról, a szövetség akciójáról a gyakornoki kinevezéseknél a fővárosi tisztviselők gyermekei érdekében, a week-end szolgálatról, a FANSz tevékenységéről a Nemzeti Munkahéten, továbbá a FANSz) ünnepségeiről. Ezután általános figyelem közepette így folytatta beszédét Budó főlevéltáros: — Nyugodt lelkiismerettel állapítom meg ezekután, hogy az elmúlt szövetségi évben is teljesítettük kötelességünket. Ez annyit jelent, hogy tőlünk telhetőleg és a körülményekhez képest védelmeztük jogainkat és pedig többszörösen biztosított s az idők múlásával szerzetté vált jogainkat. Ez a síkraszállás mindenkor a lojalitás jegyében, abszolút korrekt és törvényes úton- módon történt. Munkásságunk másik területén állandóan arra töreked tünk, hogy a tisztviselői lelkeket lö- zelebb! hozzuk egymáshoz, egymás megismerésének, szeretetének és megbecsülésének a fokozásával. — Főtitkári jelentésemnek végén hálás köszönetét mondok mindazoknak, akik bennünket bármily módon és tekintetben támogattak, mindenek előtt elöljáróinknak és azoknak a kiváló közéleti férfiaknak: országgyűlési képviselőknek és törvény- hatósági bizottsági tagoknak, akik szerzett jogaink és szerény megélhetésünk védelmében mellénk álltak és irántunk való rokonérzésüknek lekötelező módon a nagy nyilvánosság előtt adtak kifejezést. Hálás köszönetét mondok a sajtónak, mely törekvéseink iránt megértést tanúsított és elsősorban a városházi sajtónak; ez a városházi sajtó, főleg az Uj Budapest, a tisztviselői érdekeknek nagyobb terjedelemben nyitotta meg'hasábjait. (Lelkes éljenzés és taps.) Ezekben számoltam be a FANSz tisztviselő-osztályának múlt szövetségi évi működéséről. Amint az elején már említettem, ez v/olt tizenkettedik beszámolóm. Kezdettől fogva az volt a törekvésem, hogy ezeknek az évi jelentéseknek a során becsületes, tiszta képet nyújtsak a Szövetség egy-egy évi működéséről. A krónikás érzékeny lelkiismeretessége s a jóra törekvő főtitkár lelkesültsége vezette a toliamat. Voltak, akiket megmozgattam, voltak, akik nem mozdultak; voltak velem együtt lelkesedők, voltak tőlem eltérőleg közömbösek. Mindezeknek és az összes kollégáimnak egy üzenetem van most, mikor több mint tizenkét év után a megtisztelő bizalomból viselt főtitkári tisztségemet leteszem: Igyekezzék mindenki, hölgy minél nagyobb igazi és hamisíthatatlan emberszeretet honoljon a szívében. Ha ez megvan, akkor könnyű szerrel lehetünk türelmesek, megértők, engedékenyek, áldozatkészek, sőt lelkesek is, és ha lelkesek, akkor apostolok is, egy eszme lelkes apostolaivá. Az út azonban itt is fokozatos s a legfelsőbb fok mindnyájunk szemében csak egy lehet: az ezeréves, csonkítatlan magyar haza és annak díszes, ékes koronája: Budapest! Felitinöen sxülclcebltí a MÁV a fővárossal Fellcay tanügyi tanácsnok nagy fontosságú megállapodása Bornemissza 1ceresKedelmi miniszterrel Az Uj Budapest tudósítójától. — A főváros vezetősége évekkel ezelőtt, amikor még S z e n cl y polgármester volt a közoktatási ügyosztály vezetője, rendszeresítette a fővárosi középiskolák tanulói részére azokat az egésznapos kirándulásokat, amelyek során a diákok és diáklányok az ország jelentősebb városait keresik fel. Alig néhány pengőre rúg fejenként egy-egy ilyen kirándulás költsége a résztvevő középiskolások számára: a főváros és az Államvasutak igazgatósága között ugyanis van egy megegyezés, amely szeinnt az Államvasutak 62 százalékos engedményt ad a III. osztályú vasúti jegy árából a tanulmányutak résztvevői számára. Az elmúlt héten nagy meglepetéssel értesült a főváros a MÁV egy átiratában arról, hogy az Államvasutak a j ö. vőben beszünteti a jegykedvezmény eddigi mértékét a fővárosi diákok számára. F e 1 k a y Ferenc dr. tanácsnok, a közoktatási ügyosztály agilis vezetője a MÁV-átirat vétele után nyomban felkereste Bornemisza Géza kereskedelemügyi minisztert és vele megállapodott abban, hogy a z iskolaév végéig, tekintettel arra, hogy éppen most vannak ezek az egésznapos kirándulások, a MÁV a jr é g i tarifa szerint fogja a diákok csoportos utazásait számítani. Akciója eredményéről FelHay Ferenc dr. tanácsnok a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A kereskedelemügyi miniszter úr előtt felvetettem azt ,a kérdést, hogy ha a MÁV a filléres vonatok utasainak 75 százalékos kedvezményt nyújt, indokoltnak tartja-e, hogy a legszegényebb középosztályhoz tartozó budapesti diákok ezeken a pedagógiai szempontból is igen fontos tanulmányutakon még 62 százalékos jegykedvezményt se kapjanak ? A kereskedelemügyi miniszter úr b e- látta érvelésem helyességét és megállapodtunk abban, hogy az is- kolaesztendö hátralévő részében m a- rad minden a régiben, szeptemberben azután a továbbiakat illetően újabb tárgyalások lesznek. — Hangsúlyozom azUj Budapest olvasóközönsége előtt ezeknek a tanulmányutaknak a fontosságát. Tanulmányi szempontból is igen nagyjelentőségű ez az akció, amelynek az a célja, hogy a fővárosi diák megismerje az ország népét, saját hazáját. A vidék nagyobb városaiba rendezzük ezeket az egésznapos kirándulásokat, kizárólag a középiskolások számára, éven. ként tízet-tizenkettöt, átlagosan öt-hat- száz résztvevővel. Hogy mennyire fontosnak ítéljük pedagógiai szempontból is ezeket a tanulmányutakat, mi sem mutatja jobban, mint hogy az utak megkezdése előtt az egyes városokat i s- mertetö prospektusokat osztunk szét a résztvevő középiskolai tanulók között. — Nem tartom kétségesnek, hogy az őszi tárgyalások folyamán arra a megállapodásra fogunk jutni, hogy a Máv nem hogy emelné, hanem még csökkenteni is fogja a diákok részére a viteldíjakat, hiszen azt is számításba kell venni, hogy ezek a tanulmányi jellegű utazások a MÁV személyforgalmi üzletét egyáltalában nem rontják, amit a 75 százalékos kedvezménnyel dolgozó filléres vonatokról éppen nem lehet elmondani.
