Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-06-01 / 22. szám

2 nj’.JillfíjiPFST 1935 június 1. len lesz megállapítani, hogy a szanálási munka befejeződött. Nincs kétség afelől, hogy a szanálás egész komplexumának likvidálására elérkezett az utolsó óra. Ezt a kér­dést nem szabad őszre halasztani, hanem — miután úgy a autonómia, mint az adminisztráció meg van győződve a szanálási rendelkezések fölöslegességéről, sőt maga a kor­mányelnök is elismeri ma már e rendelkezések elhibázottságát, még a nyári szünet előtt le kell venni a szanálást és pedig vég­legesen á városháza napirend­jéről. Nincs itt más út, mint visszatérni az egyedül alkotmányos, az autonómi­ára támaszkodó városkormányzati módszerekhez. Szerintem helyes volna, ha az egész fővárosi novellát a kormány hatályon kívül helyezné. Én a belügyi tárca tárgyalása során konkrét indítvánnyal óhajtok a kép­viselőház elé lépni és szeretném, ha a belügyminiszter úr, aki iö- városi ember és akit nem a szol­gabíró mentalitása, hanem az européer gondolkodásmódja jel­lemez, megragadná ezt az alkal­mat és hatályon kívül helyezné elődjének szerencsétlen törvény- alkotását teljes egészében. Attól sem riadnék vissza, hogyha ez az intézkedés a törvényhatósági bizottság régi létszámának vissza­állításával járna és a mostani vá­lasztási eredményekből egy újabb skrutiniummal egészítenék ki a törvényhatósági bizottságot a régi létszámra. — Rá akarok mutatni a törvényhatósági tanács vissza­állításának fontosságára is, mert a városházi ügyek mai vitelét tekintve, egyre fokozódik bennem az a meggyőződés, hogy a közgyű­lési és a polgármesteri hatáskör kö­zé feltétlenül be kell iktatni egy kö­zépső szervet, mert csak így lehel a közigazgatást egyszerűsíteni és a polgármestert tehermentesíteni. Ez a kérdés is automatikusan megol­dódnék, ha az 1934: XII. t. cikket a kormány hatályon kívül helyezné. Keleten, ahol az emberiség bölcsője ringott, kígyókkal és az ottani év­ezredes hókusz-pókuszokkal, vadnyuga­ton és az inkáJk földjén különböző va­rázsszerekkel, Görögországban Pythia módszerével, az ősmagyaroknál tálto­sok és garabonciások közbenjöttével folyt a jóslás. A modern jóstudomány tenyérből, kártyából és más egyéb eszközökkel misztikus világítás mellett kápráztatja a jóslásban hívőket, természetesen kellő pénzösszegek lefizetése meUett. A legegyszerűbb jóslást tízfiüérnyi díj meUett a kopott toUazatú papagály végzi a Városliget zeg-zugos sétányain. Ezért a pénzért egy ládából húzza ki a papagály a ligeti börtönviselt gang- sztereknek a jóscédulát: „Ön nagy jellem, bátor, szókimondó, tisztességes, stb., stb.“ * A régi városligetben volt egy néni, aki aranyrojtos, vörös bársony drapé­riával díszített emelvényen állt és egy vízzel telt fokmérő üveg aljára bukta­tott le kézicsengö rázása és bíztató szavak között egy fabábut a húsz fil­lért fizető és jóslást kérő cselédlány­nak: — Kis mi ni max, teljesítsd kötelessé­gedet! Míg a bábu a bíztató szavakra csön­getés közben az üvegváza fenekére le- száílt és újból felkeringett, a néni hogy­hogy nem, kézbevett egy fővárosi, vagy Petrovácz Gyulának ez a nyilat­kozata egyrészt világos képet fest a mai városházi helyzetről, másrészt rendkívül érdekes javaslatokat tar­talmaz a városigazgatás jövőjének várható alakulása tekintetében. vidéki fényképészeti műteremből kise­lejtezett fotográfiát, amely egy jóképű, lövészbojtos „Zugsfiihrer“-t ábrázolt. A fotográfiát jelentős mosolygás és ka­csintás közepette a markába nyomta az ámuló szeplős, vagy ripacsos képű pesz- tonkának és hozzáfűzte: — Ez lesz kiszasszony a vőlegénye! Ezt hozta fel a minimax! * A minimaxos néni már régen meg­halt, sőt a keménytekintetű, kisuvickolt bajuszú zugsführer úr sem elevenedett meg soha a fénypapíron, de a jóslásban hivő pesztonka talán még ma is rendü­letlenül várja a kiválasztottját, mint Madame Butterfly a maga Pinkerton- ját. , * A június 2. és 3-iki budapesti tör­vényhatósági választásokkal kapcsolat­ban is nagyban folyik a jóslás. Miután áldozó-csütörtök előtt végle- geződött az induló pártok száma, a vá- jákosok, táltosok és garabonciások, ke­resztények és zsidók, Nepisták és ellen- zékiek, sőt a boletta-kiizdelemben telje­sen lemaradt nemzeti szociaüsták is papírt és ceruzát ragadtak és számol­tak, szoroztak, osztottak és kivontak és így áldoztak áldozó csütörtök reg­gel a jóslási fantáziájuknak, vájjon melyik pártnak mennyi városatyja lesz? j A szorzók, osztók, ki- és bevonok egyértelműen fogadkoztak: — ,,Az én jóslásom a helyes! Gömbösnek ennyi, Wolffnak annyi, Rassaynak egy ma­roknyi; szegény Fridrichet sajnálom, Ripka papát pedig várom!“ — — „Így lesz, úgy lesz, nem téve­dek, hisz jóslásomról jól ismerhettek!“ A jósok az asztalnál összevesznek, kibékülnek, reménykednek, keseregnek. * A jósokból ezen a héten jó sok van. Csak egy jós hallgat. A ligeti papa­gály. A kopott tollú papagály nem jó­sol, mert nincs ládájában arra cédula, hogy miként, mily egységekkel alakul az 1935-ös városháza. CQCI GC“ szellőző- jjjbUkLUCi berendezések SCHUBAUER FERENC magánmérnök Budapest, 111., Föld-u. 51. TELEFON: 62—2—06. ____________ Ju nius hó 1-én, 6-án és 8-án délután Hérakor Qgetö'versenyek JV0VES2 ^ aususztust°l szeptember közepéig van távol hivatalától. A FOKOZOTT IZGALOM jegyé­ben — amennyiben a túlfeszített iz­galom fokozásáról egyáltalában szó lehet — telik el a városháza utolsó hete a községi választások előtt. Foj­tott sugdolózás, jóslások és találga­tások a boltíves folyosókon és végig a hivatalokban! Amit egyáltalában nem is lehet csodálni, mert hiszen, ha valakiket, hát a tisztviselőket érinti közelről, igen közelről ez a választás. Szendy polgármester szinte az egyetlen, aki ezekben a forró napok­ban is megőrzi nyugalmát és hideg­vérét. A tőle megszokott lelkiismere­tességgel és precizitással intézi a fő­város ügyeit, tartja változatlan eréllyel kezében a közigazgatás gyeplőjét. A folyó munka százezer teendőjén, a súlyos reprezentációs kötelezettségeken felül is tele van energiával és tervek tömegével a vá­ros első polgára. * ' AZ ELNÖKI ÜGYOSZTÁLYBAN ILYENKOR készen szokott állani a pontosan kicirkalmazott szabadságo­lási előterjesztés. Junius közepén már szabadságra megy más eszten- tendőkben a főtisztviselők első cso­portja, a második cso/>ort pedig A mai zűrzavaros várospolitikai helyzetben mindent lehet csinálni, csak terveket nem. Nyoma sincs még semmiféle tanácsnoki szabadságnak, senki sem tudja, mikor végződik majd a közgyűlési szezon. Kétségte­len, hogy az új törvényhatóságra még a nyári szünet előtt a problémák egész sora vár, olyan problémáké, amelyek halasztást semmi körülmé­nyek között nem tűrnek. A szakta­nácsnokoknak pedig a polgármester intenciója szerint azokon a közgyű­léseken, amelyeket ügyosztályuk körébe tartozó polgármesteri előter­jesztések kerülnek eldöntésre, jelen kell lenniök. Ily körülmények között julius közepe előtt nem mehet sza­badságra egyetlen főtisztviselő sem. Viszont kétségtelennek látszik, hogy a nyári szabadságok a városházán októberig el fognak húzódni. í* POÉTIKUS SZÉPSÉGEKKEL TELT BESZÉDET mondott Liber Endre alpolgármester a Kiskunhala­son vasárnap felállított Orszdgzdszló avatásán. — A francia—német háború után — mondotta többek között Liber Endre — mikor a németek Elzász- Lotharingldt elvették a franciáktól és azt Németországhoz csatolták, Párisban az Elzász-Lotharingiát jel­képező szoborra a franciák gyász- fátyolt borítottak nemzeti gyászuk jeléül és ez a gyászfátyol mindaddig ott maradt a szobron, amíg Elzász- Lotharingiát a franciák visszakapták. A mi Országzászlónkat nem borítja gyászfátyol, pedig a mi Ország­zászlónk is a magyar fájdalomra, a trianoni gyászra és a velünk elköve­tett súlyos igazságtalanságokra fi­gyelmeztet. A gyászfátyol helyett a mi zászlónkat félárbocra engedve lengeti a szél és félárbocra engedve marad mindaddig, amig a mi gyá­szunkat, a mi fájdalmunkat a nap­sugaras magyar igazság eljövetele meg nem szünteti, hogy azután az árboc tetejére felhúzva hirdesse a magyar trikolór időtlen időkig az ezeréves magyar nemzet történelmi hivatását. Hatalmas lelkesedéssel fogadott beszédét az alpolgármester a követ­kező szavakkal fejezte be: — íme most Kiskunhalason is fel­avatom az Országzászlót, hirdesse ez az Országzászló is ugyanazokat a nemes és fenkölt eszményeket, amelyeket hirdetnek a Budapesten és az ország különböző helyein már eddig felállított Odszágzászlók. En­nek az ősmagyar városnak a falain belül is ttt fog állani a hazafiúi érzé­seknek az a szimbóluma, hogy ünnepnapokon és hétköznapokon egyaránt mindnyájunk lelkét át és átjárja a soha nem kisebbedő ma­gyar hazaszeretet! * VITÉZ BARÁTI HUSZÁR BÉLA másodéves joghallgató, Huszár Aladár volt polgármesternek, az OTI elnökének fia, húszesztendős korában meghalt. Temetésén, amely szerdán délután folyt le a Kerepesi- úti temetőben, a főváros számos fő- tisztviselője vett részt. A népszerű volt főpolgármester családi gyásza alkalmából a városházáról a részvét és a szeretetteljes együttérzés szá­mos nyilatkozatával keresték fel. * A NAPILAPOK között folyó éles versenyben az egyik lapkoncern az­zal a tagadhatalanul ügyes ötlettel igyekszik híveinek számát szaporí­tani, hogy születésnapi versenyeket rendez. A születésnapi verseny lé­nyege abban áll, hogy az év három. százhatvanöt napja közül kisorsol­nak egyet, borítékba pecsételik és közjegyzőnél helyezik el. A lap iga­zolt előfizetői közül annak, aki a bo­rítékba zárt szerencsenapon szüle­tett, tízezer pengő üti a markát. Ha azonban többen születtek azon a bi­zonyos napon, akkor a kiadóhivatal az idejében jelentkező szerencsés előfizetők között egyenlő arányban szétosztja a tízezer pengőt. Miért nem jósol a ligeti papagály?

Next

/
Oldalképek
Tartalom