Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-05-25 / 21. szám
2 TTjmrmprsr 1935 május 25. lánnyal állunk szemben. Előttünk áll ugyanis az a talány, hogy mi történt azoknak a választó- polgároknak a szavazóigazolványával, akik ezeket a szava- zójegyekeí nem kapták meg és ennek ellenére nem szerepelnek abban a jegyzékben, amelyet a posta a kikézbesíthetetle- neknek minősített és az igazolóválasztmányhoz 'visszaszármaztatott szavazójegyekről készített. Ilyen szavazó jegy, amelyet a posta nem juttatott el illetékes kezekhez és nem szármáztátok vissza az igazoló választmányhoz sem, — óvatos becslés szerint is sok ezerre megy. Választási irodáinkban pontosan gyűjtjük azoknak a névsorát, akik nem kapták meg a szavazójegyet sem a postától, sem az elöljáróságtól és pedig azért, mert a két állomás között ezek a szavazójegyek elkallódtak. A választási irodáinkban felvett jegyzőkönyveket beszolgáltatjuk az igazoló választmányhoz, mert az a gyanúnk, hogy ezekkel a sem ki nem kézbesített, sem vissza nem jelentett szavazójegyekkel a szavazás alkalmával egyelőre meg nem állapítható egyének visszaélést akarnak elkövetni. — Pártszervezeteink meg fogják találni a módját annak, hogy ezeket a visszaéléseket meghiúsítsák. A szavazatszedő küldöttségekben helyetíoglaló párthíveinket kioktatjuk arról, hogy a becsületes és tiszta választás feltételeinek különösen ezen a téren érvényt szerezzenek. Minket nem téveszt meg a NÉP oldaláról elhangzó vád, amely a polgári ellenzéket támadja boletta-visz- szaélések miatt. Ez lehet igaz, lehet túlzás, lehet tévedés, de semmiesetre sem homályosíthatja el azoknak a jeleneteknek az emlékét, amelyeket a szavazóigazolványok kikézbesítésének legelső napján saját szemünkkel láttunk és amelyeket jegyzőkönyvekben fektettünk le. Megtörtént, hogy a postással együtt járó bolettagyüjtő az egyetemi professzor háza népétöl is elvette a szavazóigazolványokat ter- rorisztikus fellépésével és a szavazóigazolványokat, természetesen szelvények nélkül, másnap a NÉP irodája visszaküldte sűrű bocsánat: kérések között. Ezt a tényt például semmiesetre sem lehet az ellenzéki pártok manővereire kenni, hanem ezért az esetért és az ehez hasonló sok-sok más esetért a NÉP irodáknak kell majd felelniök. A bolettafronton egyébként két szereplő van: aki vesz, és aki elad. Sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy minden kerületben „indul“ egy-két olyan „párt“ is, aminek semmi egyéb célja nincs, mint gyűjteni a bolettákat és azokat részben az ajánlások beadása előtt, de különösen a pótlási idő alatt minél maga*- sabb áron értékesíteni. Ezt akartam én meggátolni akkor, amikor a köz- igazgatási bizottságban azt kértem, hogy ne csak a törvényben meg—• Az Uj Budapest tudósítójától. — Budapest nagyvonalú múzeumpolitikája, amely Liber alpolgármester és Némethy tanácsnok korszakalkotó érdeme, a közelmúltban szerencsés ásatások révén, amelyek a legfiatalabb magyar akadémikusnak, Nagy Lajos dr.-nak, az Aquincumi Múzeum tudós igazgatójának szaktudását dicsérik, számos idegenforgalmi szempontból is nagyjelentőségű feltárással gazdagította a magyar főszabott két évig terjedhető fogházzal való fenyegetéssel riasszuk el bűncselekmények elkövetésétől az érdekelteket, hanem minősítse a belügyminiszter ezeket a visszaéléseket kihágásoknak és magas pénzbírság kiszabásával tegye lehetetlenné, hogy valaki ezen a területen anyagi hasznot szerzzen magának. Ezekben világította meg Petro- váicz Gyula az Uj Budapest munkatársa előtt a községi választásokat megelőző hangulatot. A Keresztény Községi Párt nyugodtan megállapíthatja; magáról, hogy az ajánlások megszerzésében fizetett alkalmazottak nem vettek részt, a Keresztény Községi Párt nem adott el és nem vásárolt bolettákat. Az ajánlások megszerzésénél a Keresztény Községi Párt részéről sem presz- szió, sem erőszak, sem fondorlat, sem más hasonló jelenség nem merült föl. A Keresztény Községi Párt éppen ezért nyugodtan várja a titkosan szavazó polgárság akaratának megnyilvánulását. várost, amely hova-tovább nemcsak páratlan fekvése, hanem régészeti leletei miatt is nagy vonzóerőt fog gyakorolni. A Flórián-téri római katonai fürdő múzeumszerű restaurálása, a Halászbástya középkori kőháza, az Eskü-téri Diocletianus korabeli római várnak feltárása és a tabáni ásatások mellé most méltóan sorakozik a magyar székesfőváros második római színházának feltárása a III. kerületi ú. n. Királydombon, helyesebben a Viador- és Nagyszombat- (Határ) utcák, valamint a Pacsirtamező-utcák között elterülő régi, XVIII. századi kerek házcsoport helyén. Száztizenhárom év óta keresték régészeink e színház alapfalait, maradványait, aimelyek még egy Mommsen képzeletvilágát is izgatták. Feltárásuk szükségességét hangoztatták a múltban Schams Ferenc (1822), Kuzsinszky, Alföldi, Nagy Lajos és Palóczi Edgár. Feliratos kőtáblája, mely valaha főbejáratát díszíthette, néhány év előtt napvilágra került, de alapfalait egy bravúros ásatás kapcsán csak e napokban sikerült Nagy Lajos dr-na)k feltárnia. A Viador-utca tengelyében pompás állapotban került elő az egykori kőszínház külső terméskőfala, az egykori ráépítés építészeti maradványaival, a főbejárat alapzata, a Pacsirtamező-utca tengelyében pedig egy nagyszerű karban levő római út burkolata, mely a Dunaparttól e cirkuszhoz vezetett. Kisebb érmek és egyebek egészítik ki e szenzációs leleteket, amely a régi viskók lebontásának sorrendjében fognak gyarapodni, hogy remélhetőleg hamarosan a színház alapépítményeinek teljes feltárásához vezessenek. Csak álékor derül majd ki, hogy vizijátékok színhelye is volt-e e színház. Budapest két római színháza e város kétezredes múltjának beszédes jele, de egyúttal arról is tesz tanúságot, hogy már két évezred előtt, a világhódító római annak tudatára ébredt, hogy e várost illeti a Duna völgyében a kultúrális vezérszerep. A főváros múzeumpolitikáját, amelynek időszerű nagyvonalúsága ma a magyair tudományos élet egyik legnagyobb értéke, minden dicséret megérdemli, mert olyan látható patinát ad ennek a városnak, milyennel kevés főváros dicsekszik az Al- peseken innen. (p. e.) Régészeti szenzáció Óbuda és Újlak halárán Száziizenhárom éves kutatás után megtalálták a második római amfiteátrumot VXROSHÁL! NOTESZ ALIG EGY HÉT, és hipp-hopp, ittvannak a községi választások. Természetes tehát, hogy a városháza minden érdeklődése a várható eredmények felé koncentrálódik. Kimutatások, tabellák és jóslatok röpködnek a levegőben, mindenkinek van jól indokolt csoportosítása, különleges jóslata, hogy milyen összetételű lesz az új közgyűlés. A városházáit ilyen körülmények között természetszerűen a folyó munkálatokon kívül alig történik egyéb. A podeszta azon a tiszteletreméltó, korrekt állásponton van, hogy a legszigorúbban tartja magát a törvény betűihez és az intervallum ideje alatt nem óhajt beleavatkozni az önkormányzat jogaiba, kivéve természetesen azokat az eseteket, amelyekre vonatkozóan a törvény az átmeneti időre a halaszthatatlan szükségre való hivatkozással különleges jogokat biztosít a főváros vezetősége számára. Ilyen probléma azonban, amely haladékot nem tűrő elintézést követelt volna, mindez ideig nem fordult elő, és a húsvét előtt feloszlatott törvényhatóság hagyatékát változatlan épségben fogja örökségképpen átvenni az új törvényhatósági bizottság, ha majd június közepén megnyílnak a kapuk ... * A TISZTVISELŐK KÖRÉBEN egyelőre a státusrendezés az. amely kissé fölöslegesen is, de valljuk be: túlzottan izgatja a kedélyeket. Arról beszélnek, hogy a nyilvánosságra jutott tervezet szerint feltűnő előnyhöz jutottak egyes szakhivatalok, viszont más szakhivatalok meg degradálásszerü jelenségeket állapítanak meg jövőjüket illetően. Az érzékenyr lelkek például rossznéven veszik a tiszti főügyész és a főügyész-helyettes előretörését a magasabb fizetési fokozatba, ezzel szemben az árvaszéki és a tiszti orvosi személyzet a régi fizetési osztályaikban maradnak. A felhőket azonban eloszlatta a polgármester azon hivatalos nyilatkozata, hogy csak tervezetről és elgondolásról van szó, amely még csak nem is a polgármester tervezete és elgondolása, hanem nyers és pongyola vázlat csupán. Kétségtelennek látszik, hogy mire az illetékes fórumok elé kerül a státusrendezés, kicsiszolódnak belőle az efajta, érzékenységekre alkalmat adó különleges előretörések, amelyek már az első fogalmazásban is felesleges izgalom keltésére voltak alkalmasak. amíg a választói gyüléseSEKEN még ádázul acsarkodnak egymásra a különböző pártállású jelölt urak, fehér galambok röpködnek a városháza fölött, hirdetve, hogy rövidesen végeszakad a választási özönvíznek és elkövetkezik újra a béke korszaka. Arról beszélnek ezek a galambok, hogyha akadtak is néminemű eltérések, azok jelentéktelen epizódoknál nem voltak egyebek, és ma már semmi, de semmi akadálya nincsen annak, hogy a kormány és a törvényhatósági bizottság egyhangú akaratából Szen- d y Károly választassák meg újra Budapest polgármesterévé. Azt is újságolják ezek a fehér galambok, hogy a polgármester, aki maradéktalanul bírja a kereszténypárti vezérek bizalmát és szeretetét. régi bizalmas barátja Zsitvay Tibor nyug. igazságügyminiszternek, aki tudvalévőén a Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezetének vezére lesz a közgyűlési teremben. A vér nem válik vízzé: Zsitvay Tibor teljes mellel áll Szendy polgármestersége mellett, és a leghatározottabban van azon az állásponton, hogy annak a kormánynak, amely Zsitvay Tiborra bízta a főváros politikájának irányítását, megr kell tartania Szendy Károlyt, az ő régi és hűséges barátját és fegyvertársát a polgármesteri székben, annál is inkább, mert a polgármesteri állásra más jelölt egyáltalában nincsen is. így tehát Szendy Károly polgármesterré választása egyszerű technikai esemény lesz. * AZ ÉLET A LEGNAGYOBB RENDEZŐ! Hogy mennyire igaz ez az elcsépelt szólam, mi sem bizonyítja jobban, mint az alábbi történet. A nyolcvanas években a trencséni piaristákhoz járt gimnáziumba Wolff Károly, az adótárnok fia. Mint ö maga említi büszkén önéletrajzában: ugyanabban a padban, ugyanazon a helyen ült, ahol a nagyapja. Ott volt előtte a padbavésett neve a nagyapának: Wolff Jánosnak. Ugyanazon időben, ugyanabban az iskolában, sőt ugyanazon osztályban végezte középiskolai tanulmányait egy másik ifjú diák: S c h\v ét Henrik. A trencséni piaristák nyolcadik osztálya, mint ahogy az a nyolcadik osztályokkal történni szokott, 1892- ben letette az érettségit. A helybeli fényképésznél megcsináltatták az obiigát érettségi-fény képet, megvolt a bankett is, azután a vidám trencséni hegyek közül szerteszét szakadtak a nagyvüágba a nagyreményű ifjak. Wolff Károly jogász lett: Pozsonyban, Budapesten, azután német egyetemeken hallgatta a jogot, Schwét Henrik pedig a bécsi orvosi egyetemre iratkozott be. Teltek, múltak az esztendők. Tizenhét esztendővel az érettségi után, alig harminchat esztendős korában Wolff Károly már Ferenc József udvari tanácsosa és Aeranthal báró közös külügyminiszter mellett magyar közjogi előadó. Schwét Henrik útjai is elkanyarodtak a bécsi egyetemről, míg osztálytársa ily szédületes karriert futott be, Schwét újságíró lett Budapesten: rendőri, majd városházi szerkesztője a Pester Lloydndk. * NEM TUDJUK. ÖSSZEGYŰLT E néhanapján a trencséni piaristáknál az 1892-ben érettségizett tizennyolc
