Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-05-11 / 19. szám
1935. május 11. UJBUDAPrSl 5 Apponyi Albert örökében a budapesti egyetem egyetlen orvoskari diszdoktora: Sipőcz Jenő Egyhangú határozat alapján, ünnepélyes külsőségek között fogadja vasárnap a főpolgármestert diszdoktorrá az egyetemi tanács — Az Uj Budapest tudósítójától Értékes, ami ritka és megkülönböztet a mindennapitól. — Az öreg: Cato örökérvényű szentenciája jut az eszünkbe, amikor egy valóban ritka és értékes kitüntetésről adunk hírt. Sipőcz Jenő dr.-t, Budapest székes- főváros polgármesterét, a budapesti királyi magyar Pázmány Péter Tudományegyetem vasárnap délelőtti díszközgyűlésén az orvostudományi kar disz doktor óivá avatják. Sipőcz Jenő Apponyi Albert gróf örökébe kerül, az egyetlen orvostudományi diszdoktora lesz a budapesti Tudományegyetemnek, miután az egyetem tanácsa az orvosi kar előterjesztésére a kormányzó hozzájárulásával diszdoktorrá való egyhangú választással kívánta honorálni Sipőcz Jenőnek, a főváros főpolgármesterének kimagasló érdemeit. A budapesti kir. magyar Pázmány Péter Tudományegyetem a legnagyobb kitüntetést adományozta a főpolgármesternek, amelyet egyetem adhat. Az egyetemek kialakulásuktól kezdve rangokat osztogattak, melyek nemcsak saját falaikon belül váltak kötelezőkké, hanem mindenkinek szóltak, mindenki részéről elismerést kívántak. Az ősi pesti egyetem is ‘kezdettől fogva mint legnagyobb kitüntetést, tiszteletbeli diszdoktorsá- got ad azoknak, akik a tudomány és a közélet terén értékes munkásságot fejtettek ki az emberiség, vagy hazájuk javára. Sipőcz Jenő dr.-t 31 esztendővel ezelőtt avatta a Pázmány Péter Tudományegyetem doktorává. Neve ott van az egyetem doktorainak jegyzékében, és most egyben az orvostudományi kar diszdoktórainak sorában, akit a tanács tagjai doktorrá fogadnak. Fabinyi és a főváros Müller Antal a városíjá&i interregnum gyors likvidálását sürgeti, mert amíg meg nem ejtették a polgármester- választást, nem indultját meg a komoly közmunka-program — Az Uj Budapest tudósítójától. —j A községi választások dátumának közeledése, másrészről az országos politika iránti általános érdeklődés következtében a városháza ezen a héten keveset beszéltetett magáról. A főváros csendes heteit — mint arról Szendy polgármester lapunk mai számának más helyén: részletesen nyilatkozik — arra használja fel az adminisztráció, hogy előkészítse a beruházási kölcsön felhasználásának a törvényhatósági bizottság közgyűlése által immár elfogadott programját. Annál is inkább, mert kétségtelen, hogy a választó-közönség nagy tömegeit a személyi kérdéseken túlmenően elsősorban ez a közmunka- Programm érdekli. A huszonegymilliós beruházási kölcsön felhasználását különösen aktuálissá tette a pénzügyminiszter keddi költségvetési expozéja, mert ez az állami költségvetést ismertető kormánynyilatkozat sokszor és részletesen hivatkozik a főváros beruházó programújára is. Ezekről a kérdésekről Müller Antal országgyűlési képviselő, a Keresztény Községi Párt oszlopos tagja, a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársa előtt: — Meg kell állapítanom, h'ogy az a beszéd, amellyel Fabinyi Tihamér dr. pénzügyminiszter a képviselőház | keddi ülése elé terjesztette az 1935— 36. évi állami költségvetést, továbbá a közmunkák céljaira felveendő állami kölcsönről szóló törvényjavaslatot, sok vonatkozásban és részletesen érinti a fővárosi beruházó prog- rammot is, mondhatni: ennek a költségvetési beszédnek és az állami beruházási prog- rammnak gerince a főváros valóban aktív és energikus gazdasági politikája. Azok a tételek, amelyeket a pénzügyminiszteri expozé említ, túlnyomó nagy részben a városházi önkormányzat által kezdeményezett akcióból indulnak ki. A fürdőváros-komplexum, az idegenforgalmi probléma, az Erzsébet-sugárút megépítése, az útügyi kérdések, a Rudas-fürdő és a Széchenyi-fürdő bővítése, a Tabán rendezése azok a tételek, amelyekre valóban büszkén mutathatott rá mint tevőleges alkotásokra, mint a főváros alkotó programmjára a pénzügyminiszter úr, úgy is mint tagja a nemrégiben feloszlatott székesfővárosi törvényhatósági bizottságnak. — Amikor ezt a pénzügyminiszteri figyelmet az önkormányzat köszönettel nyugtázza, akkor egy nagyon furcsa ellentétre kell irányítanom a figyelmet. Micsoda gyönyörű kép lesz ez vasárnap délelőtt az ősi egyetem dísztermében! Egyetemi jelvényeikkel a tanács tagjai, a középen Sipőcz főpolgármester diszmagyarban, összes kitüntetéseivel. A tanács tagjai kézfogással fogadják diszdoktorrá Sipőcz Jenőt: kézfogásnál a rektor feláll, arccal Mária Terézia képe felé fordulva, tőle jobbra a hit-, jog-, orvos- és bölcsészettani dékánok, mindenik mögött a pedellus, a rektor baloldalán a sub auspicis gubernato- ris felavatásnak két jelöltje adja át az okleveleket. A diszdoktorrá avatás alkalmából a főpolgármestert barátainak és tisztelőinek nagy serege halmozta el szerencsekívánataival, lévén a dísz- doktorság az elérhető legmagasabb tudományos kitüntetés és elismerés. Ugyanaz a pénzügyminiszter, aki a költségvetési expozéban annyiszor volt kénytelen a főváros energikus építő politikájára hivatkozni, kritizálja leirataiban súlyos szavakkal a fővárosi költségvetés deficitjét, amely nélkül természetes, hogy csak csontvázháztartást tudunk vinni, minden beruházás, minden alkotás, minden közmunka nélkül. A vitalitásnak azt a mértékét, amelyre a közmunka-programm megindítását illetően annyira büszke lehet a fővárosi önkormányzat, egyáltalában nem látjuk a kormányzatnál, amely változatlan renyheséggel járja tovább a régi pénzügyi politika kitaposott útjait, a kezdeményezés teljesen kiveszett szellemével egyáltalában nem ügyel arra, vagy legalább akkbra mértékben nem ügyel arra, mint a főváros, hogy az elalélt gazdasági helyzetet feltámassza és lendületbe hozza. — Ebbe a fontos problémába, — folytatta nyilatkozatát Müller Antal — nem akarom a napi politikát belekeverni, és ezért csak egészen futólag mutatok arra, hogy az önkormányzatnak ez az erős- kezű és nagyszabású vonalvezetése elsősorban annak a tizenötesztendős keresztény városházi politikának az érdeme, amely néhány hét inulVa az urnák előtt fogja kérni Budapest népének voksait, hogy tovább is alkothasson és építhessen Budapest. Annak azonban, hogy ez az építő és alkotó munka továbbra is zavartalanul folyjon és hogy a beruházó programúi minél előbb megkezdhető legyen, égetően fontos előfeltétele: a városházi interregnum mennél gyorsabban való megszüntetése! — A legsürgősebben meg kell ejteni a tisztújítást, sor kell, hogy kerüljön még a főváros nyári szünete előtt a polgármestert választó rendkívüli közgyűlésre. Az adminisztráció mai ideges hangulatát meg kell szüntetni, vissza kell adni a választási izgalmak után a városházát a nyugalomnak, a munka és alkotás lehetőségeinek. Azt a nézetemet fejezem ki, hogy a huszonegymilliós beruházási Programm felhasználása csak azután kezdődhetik meg, ha már megkondult a belvárosi főplébá- nia-templom polgármester-választást hirdető harangja. Nem lényeges, hogy az alpolgármesterek és a többi főtisztviselők megválasztására sor kerül-e még a nyári szünet előtt, mellőzhetetlen azonban, hogy a közmunkaprogram olyan polgármester kezében legyen, aki maga mögött tudja egy választási aktus révén az újonnan megalakult törvényhatóság bizalmát! — Ez az egyik szempont, — fejezte be általános érdeklődésre számot- tartó nyilatkozatát Müller Antal — amely a városházi interregnum lehető megkurtítását indokolja. A másik nemkevésbbé fontos momentum, hogy az önkormányzat a maga szervei: a szakbizottságok és a törvény- hatósági bizottság közgyűlése útján a legmesszebbmenő módon bele akar avatkozni a huszonegymilliós közmunkaprogram megvalósításába. A közszállítások odaítélésénél annyi kóros jelenségeket látunk, hogy a legéberebb figyelemmel kell kisérnünk, miképen fog történni b nagy közmunkák vállalati szétosztása. Természetesen nem személyileg érdekel bennünket a dolog, csupán arra helyezünk súlyt, hogy a beruházó-program végrehajtásánál a kisipar és a középipar, amely sok vonatkozásban még mindig mostoha gyermek a városháza egyes ügyosztályaiban, eléri-e a kartellekkel és a kartellek mögött álló banktőkével szemben azt a helyet, amely ezt a kisipart a maga nemzetfenntartó mivoltánál fogva okvetlen és minden körülmények között megilleti! Ezért kétszeresen fontos, hogy az átmeneti idő megszüntetésével a keresztény Budapest jegyében újra megindulhasson a fővárosban az az alkotó munka, amely mindért jelszavas napi politikától mentesen a főváros ipari és gazdasági szempontjait a leghathatósabban szolgálja! párisi nagv Áruház
