Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-04-14 / 15. szám

1934 április 14 UJ£UBAI>LSI 3 A Keresztény Községi Párt a folyó esztendőre u\ költségvetés beterjesztésére szólítja fel a polgármestert Feltűnően széleskörű, generális felhatalmazást fog kapni a szanálásra az uj főpolgármester — A 17-es bizottság a főpolgármester mellett nem­csak véleményező, hanem kezdeményező szerv is lesz — Végleg meg­feneklett az Erzsébet-sugárut megépítésének terve — Az Uj Budapest tudósítójától — Régen keltett kormányintézkedés olyan nagy feltűnést a városházán, mint Keresztes-Fischer belügymi­niszter költségvetési leirata. Ez a leirat szóbakerült a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén is, ahol Csilléry András azt a kijelentést tette, hogy a belügyminiszter eljá­rását nem tartja, a törvényes ren­delkezésekkel összhangban állónak. Ebben a pillanatban úgy alakult a helyzet, hogy a fővárosnak nincs jóváhagyott költségvetése, amely­nek alapján a városház adminisztra­tív vezetői a főváros háztartását és az üzemek gazdálkodását irányít­hatnák. A belügyminiszter jóvá­hagyta ugyan azokat az intézkedé­seket, amelyeket Sipőcz polgármes­ter tett az év eleje óta a költségve­tés végrehajtását illetően, ugyan­akkor azonban kikötötte, hogy min­den egyes hónapban csak egy Üzen­hetted részét lehet elkölteni a ki­adási tételeknek. Ezekután felmerül a kérdés, hogy meddig marad ér­vényben ez az ideiglenes állapot, amely egészen szokatlan a főváros háztartásának eddigi történetében. Petrovácz Gyula akivel ebben az ügyben beszélge­tést folytattunk, a Keresztény Köz­ségi Párt álláspontját a követke­zőkben fejtette ki az Uj Budapest munkatársának: — A belügyminiszter ur nyilván­valóan azért nem döntött véglege­sen, mert nem akart elébe vágni az házi berkekbe, azzal rekommendált a vizsgázható bizottság egyes tagjai­nak a figyelmébe, hogy e n n é l okosabb, értelmesebb f la­tul e mb er nincs a gyakornok­­jelöltek többezer főnyi tömegében. Apai büszkeségtől dagadó szívvel közölte a fentemlitett bejáratos fér­fiú, hogy jogászfia első eminens volt a piaristáknál, nyelveket be­szél, verseket ir, nagyszerűen ismeri a városi közigazgatást: szóval min­den tekintetben érdemes arra, hogy mint nagyreményű gyakornok Író­asztalt kapjon valamelyik városházi báróban. * A VIZSGABIZOTTSÁG TAGJAI ÚGY IS, MINT TUDÓS SZAKEM­BEREK, felfigyeltek az áradozó apa tirádáira. Különösen Budó levél­táros ur, aki igen-igen örült annak, hogy magasröptű szellemének meg­felelően nivós kérdéseket in­tézhet a gyakornok-fenoménhez. Elkövetkezett a vizsgáztatás dél­utánja és közel száz beidézett fiatal­ember között ott szorongott e m e bizonyos bölcs ifjú is. Amikor rákerül a sor, a többi kérdező pro­fesszorok megelégedetten bólintot­tak a valóban pompás feleletek hal­latára. Következett Budó dr. ur: — Mondja, fiam, mik voltak azok az ar tik ul á r i s helyek? (A vizsgáztatások rendjét illetően tudni kell, hogy Farkas és F el­kap a közigazgatási gyakorlati is­meretekből és az idegen nyelvekből, Ölveczky a jogi ismeretekből vizgáztatták a jelölteket, Budó pedig az általános irodalmi és his­tóriai műveltséget firtatta.) A jelölt hallgatott. Egyéb kérdések következtek, amelyekre pompásan megfelelt a fiatalember, aki neve mellé megkapta azt a nagy egyest, amely azt jelenti, hogy vizsgája alapján a behivan­­dók között az elsők között foglal helyet az ifjú. * uj fővárosi törvény életbelépteté­sével egyidejűleg nyilvánosságra kerülő szanálási program intézke­déseinek. Minket azonban ezek a szempontok egyáltalában nem érde­kelnek, mi továbbra is az érvény­ben lévő 1930. évi XVIII. te. alap­ján állunk, mely kimondja, hogy március 31-ig véglegesen dönte­nie kell a belügyminiszternek a költségvetés jóváhagyása felöl és abban az esetben, ha a belügy­miniszter a költségvetést nem hagyja jóvá, akkor a főváros A^e­­zetőségének uj költségvetési ter­vezetet kell készítenie. Mi nem vagyunk hajlandók arra, hogy tudomásul vegyük ezt a költ­ségvetés nélküli állapotot és pedig nem csak azért, mert a ma még ér­vényben lévő 1930. évi XVIII. te. kötelezően írja elő a belügyminisz­ter számára a végleges döntést, vagy pedig uj költségvetésnek a ké­szítését, hanem azért sem, mert eb­ből a, szempontból az uj fővárosi törvény sem hoz változást. A költségvetési jogot ugyanis az uj fővárosi reformtörvény sem érinti, hanem meghagyja a tör­vényhatósági bizottság közgyű­lésének a hatáskörében. Az autonómia költségvetéskészitési joga tehát érintetlen marad a jövő­ben is, azt nem konfiskálhatja az uj főpolgármester sem, aki a főváros' AZ APA AZONBAN VÉRIG­­SÉRTETT BÜSZKESÉGÉBEN nem hagyta annyiban a dolgot. Rend­ben van: nagyszerűen felelt a fia, mindenki meg volt vele elégedve, de: miért nem tudott felelni Budó kérdésér el És ami a legfontosabb: mik azok az ar ti­kul ár i s helyekf A boldogtalan apa elindult kér­dezősködni. Sorra kérdezte a város­házi főtisztviselőket: mik voltak az artikuláris helyek? A főtisztvi­selő urak azt felelték, hogy pompá­san tájékozottnak érzik magukat a városi közigazgatás minden ágában, Kitünően ismerik a vá­rosházi pártviszonyokat is, de az artikuláris helyekről bol­dogult ifjúságukban talán tanultak valamit, azonban, ha tudtak is ró­luk, régen elfelejtették, mert ez­­irányban sem interpelláció, sem indítvány nem han g­­zott el a közgyűlési terem­ben. Megkérdezték Budó levéltárost is, aki azonban rejtélyesen mosolygott és nem adott felvilágosítást, hogy mi a helyes felelet a kérdésére. Már­­már arról volt szó, hogy v al a me­ly ik napilap pályázatot f og ki ir n i előfizetői között, első díjul kitűzve egy toronyórát aranylánccal, amikor W il cin er Ödön nyugalmazott tanácsnok, nem kevésbé bölcs és kép­zett koponya, mint Budó Jusz­tin, kisütötte a feleletet: — Artikuláris helyek voltak a protestantizmus terjedésének első idejében azok a törvénybe cikke­ly ezett (artikuláris) felvidéki váro­sok, ahol a protestánsok számára meg volt engedve a nyilvános isteni tisztelet . . . Örök rejtély marad: köteles-e tudni ezekután az artikuláris he­lyek mibenlétét egy városházi gya­kornokjelölt? pénzügyi helyzetének szanálására nézve korlátlan felhatalmazást kap a publikálandó kormányprogram keretében. ■— Mindezek alapján — folytatta Petrovácz Gyula — a Keresztény Községi Párt el­határozta, hogy az uj deficit­­mentes költségvetés haladékta­lan elkészítésére szólítja fel a polgármestert Akár a régi törvényt, akár az uj reformtörvényt nézzük, a főváros­nak mindenképpen uj költségvetést kell készítenie! Arra a kérdésre, hogy a kormány szanálási programja, amelynek végrehajtása a reformtörvény élet­­beléptetésével egyidejűén kezdődik meg, mennyiben fogja befolyásolni az autonómia életének további ala­kulását, Petrovácz Gyula ezeket fe­lelte: — Mi is általános érdeklődéssel várjuk a főváros pénzügyi helyze­tének szanálását célzó kormány­­programnak a nyilvánosságra ho­zatalát. Érthető a nagyarányú ér­deklődés a városházi adminisztráció részéről is, amelynek további mű­ködésére ennek a szanálási pro­gramnak a rendelkezései egészen uj irányú befolyást gyakorolhatnak. Értesüléseim szerint a kormány szanálási programja, amelynek a végrehajtásától a deficit eltüntetését várja, nem fogja taxatíve felsorolni azokat a rendelkezéseket, amelyekkel az uj főpolgármesternek élnie kell, hanem általános, generális fel­hatalmazást fog tartalmazni, amelynek keretében kell majd az uj főpolgármesternek a 17-es pártközi tanácsadó szerv közreműködésével megfelelő szanálási eredményeket elérnie. Úgy tudom, hogy lényegesen enyhült a feszültség, amit legfőképpen az a tény bizo­nyít, hogy maga Keresztes-Fischer belügy­miniszter is nagy súlyt helyez a 17-es bizottság közreműködé­sére. Ez a 17-es bizottság, amely a város­házi pártok vezetőit és szakembe­reit fogja egyesíteni, nemcsak ta­nácsadó szerv lesz a szanálási pro­gramot végrehajtó uj főpolgármes­ter mellett, hanem kezdeményező testület is. Ilyen körülmények kö­zött tehát a székesfőváros autonómiájának az akaratát előreláthatóan — legalább részben — érvényesít­hetjük, de legalább is módunk lesz arra, hogy a nagyközönsé­get állandóan tájékoztassuk, az autonómia akaratát kifejezésre juttassuk és ezen az utón meg­felelő ellenőrzést és kritikát gyakorolhassunk. A beszélgetés során szóbahoztuk Petrovácz Gyula előtt a kormány­nak azt a váratlan ellenállását, amelyet az Erzsébet-sugárut meg­nyitása ügyében tanúsít. Petrovácz Gyula a következőket felelte: — Az Erzsébet-sugárut megépíté­séről semmiféle körülmények között sem lehet legalább is egyelőre szó. Az a probléma, amelynek a megol­dását ezzel a kérdéssel kapcsolato-Hasznos tudni, hogy Schmidthauer Igmándi keserüvize, az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt rendbe hozza. san előkészíteni igyekszünk: az Er­zsébetváros rendezése. Ezt az akciót tőlünk telhető erővel folytatni fog­juk, mert az építő tevékenység meg­indítására, a munkanélküliség eny­hítésére semmiféle más mód nem kínálkozik. Itt az a nehézség, hogy a Közmunkák Tanácsának a három és félmillió pengős kölcsön felvéte­léhez kormányhatósági jóváha­gyásra van szüksége, de egyébként is a Károly-körut 15. számú ház le­bontása, ennek a helyén uj térnek a kiképzése, az Erzsébetváros ren­dezésével kapcsolatos 30 méter szé­les útvonalnak a megépítése és az ehhez szükséges telkek kisajátítása csak akkor történhetik meg, ha az érdekelt magánosok a köz munká­jába bekapcsolódnak. Ennek a be­kapcsolódásnak pedig előfeltétele megfelelő adómentességnek a bizto­sítása. Mi mindenesetre eljárunk az illetékes kormányzati tényezőknél, hogy őket jobb belátásra bírjuk és én remélem, hogy lesz is eredménye közbenjárásunknak. Karg Willibald öröksége Értékes felszerelésekhez és szak­könyvtárhoz jut a Vízmüvek — Az Uj Budapest tudósítójától — Érdekes és értékes adományhoz jutott egy lelkes tisztviselő buzgól­­kodásából a székesfőváros Vízmü­vei. Reminiczky Lajos dr tanácsi fogalmazó kezdeményezésére özvegy Szamkó Mihályné sógorának: Karg Willibaldnak, s hírneves osztrák tudósnak teljes tudományos hagya­tékát a fővárosnak juttatta. Karg Willibald egyike volt Eu­rópa legnevesebb hidrológusainak akihez nálunk csak Kailinger Mi­hály mérhető. Az elmúlt évben halt meg Karg Willibald, 87 esztendős korában, miután szerte Európában épített vízvezetéket, és alig van Eu­rópában vizmütelep, amelynek lé­tesítésénél a kitűnő osztrák tudós közre ne működött volna. Az el­hunyt végakaratának végrehajtója és egyetlen örököse: Szamkóné, el­hunyt sógora tudományos hagya­tékát Reminiczky fogalmazó kezde­ményezésére Budapestnéle ajándé­kozta, Huszonhét hatalmas ládát foglal magában ez a tudományos hagya­ték, rengeteg könyvet, értékes mű­szereket, hidrológiai feljegyzéseket. A huszonhét láda már meg is érke­zett és kicsomagolásra vár a Víz­müvek igazgatóságánál. Az a terv, hogy az értékes hagyatékból, ame­lyért a polgármester természetsze­rűen meleghangú levélben mond köszönetét Szamkónénak, szak­­könyvtárt és laboratóriumot ren­dez be a Vízmüvek igazgatósága. Karg Willibald értékes jegyzetei­nek átvizsgálása kapcsán minden­esetre egy negyven esztendős kér­désre fog feleletet kapni a főváros: mi volt az oka annak, hogy az osz­trák tudós 1893-ban, amikor a ká­posztásmegyeri vízmüvek létesíté­sénél szakértőül hívták ide, mind­össze egy napig tartózkodott Buda­pesten, azután dühösen összepak­­kolt és anélkül, hogy bárkitől bú­csút vett volna, eltávozott?

Next

/
Oldalképek
Tartalom