Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-04-28 / 17. szám

4 w Budapest 1934 április 28 Újra über alpolgármestert választotta elnökévé a tisztviselők parlamentje #1 Fővárosi Alkalmazottak nemzeti Szövetsége közgyűlése köszönetét szavazott az ül Budapest-nek a tisztviselői érdekek védelmében kifejtett munkásságáért — A József­városi elöljáróságon történt eltévelyedések kapcsán Liber elnöki megnyitójában megvédelmezte a köztisztviselői becsületet és öntudatot — Az Uj Budapest tudósítójától — Zsúfolásig megteltek kedden dél­után az uj városháza közgyűlési termének padsorai: rendes évi köz­gyűlését tartotta a Fővárosi Alkal­mazottak Nemzeti Szövetségének tisztviselő osztálya és erre az ünne­pélyes alkalomra felvonult az egész tanácsnoki kar, számosán a kerületi elöljáróságok és a szakhivatalok tisztviselői. A közgyűlés első pontja az elnökválasztás volt: egyhangú lelkesedéssel az eddigi elnököt, Li­ber alpolgármestert választották meg továbbra is a Fensz elnökéül. Lib@r Endre alpolgármester nagyszabású beszéd­ben köszönte meg a minden oldal­ról feléje áradó bizalmat és meg­tiszteltetést. — Midőn először ért a tisztesség — mondotta Liber alpolgármester —, hogy a szövetség elnöki tisztjét betölthettem, magam előtt láttam a feladatok sokaságód, amelyek az egyre nehezülő időkben megoldásra vártak és most, bogy másodszor lé­pek ide megköszönni az ismételt megválasztást, szinte aggódva te­kintek lelkiismeretem mélyére, mi valósult meg, vagy egyáltalán való­sult-e meg valami azokból. Valóban megtettem a lefolyt három esztendő alatt mindent, amit a kivételesen súlyos körülmények között mégis tennem adatott és tisztviselő tár­saim érdekeit szolgálta. — Az áldozathozatal évei voltak az elmúlt három esztendő, amelyek­ben a tisztviselő-társadalom egy­másután ismételten kénytelen volt lemondani törvényes illetményei­nek egy-egy részéről, úgyhogy ma már a fizetések érzékeny százaléka kerül levonásba minden hónapban. De igazságtalanság volna azt mon­danom, hogy a?, áldozathozatal csakis a tisztviselő-társadalomra hárul. Az egész magyarság, a magyar nemzet áldozathozatala ez, mely­ből minden osztály kiveszi a ré­szét és ugyanakkor, amikor ne­künk, a közelállóknak világosan érezhető, hogy a tisztviselő, a tőle kivánt áldozatokkal életé­hői a szépséget, a melegséget adta oda, hogy a puszta létfenn­tartás legszükösebb lehetőségei között álljon oda sokszorozott kö­telességei teljesítéséhez, ugyan­akkor keserűen tölt el az a tu­dat, hogy sokan vannak, akik a maguk bizonytalan létükben, vagy éppen biztos senyvedésük­­ben talán még irigységgel te­kinthetnek a tisztviselőre, akikhez ha szűkösen, ha kimérten is, de hónapról-hónapra megérkezik, ha egyéb nem, a kenyér, az Ur imá­jában foglalt mindennapi kenyér! — Én erről a felelősségteljes hely­ről is bátran merem hirdetni — folytatta emelt hangon Liber alpol­gármester —, hogy a lisztviselő­társadalom, a történelmi Magyar­­országnak ez a nemzeti és hazafiul érzésben mindig megingathatatlan hatalmas gerince, mindenkor józa­nul számolt a viszonyoknak sokszor igen nehéz adottságaival, sohasem felejtette el azt, hogy minden áldo­zat, amit meg kell hozni, a nemzeti bal végzet jobbra fordulása érdeké­ben történik, amely alatt mindenki szenved és éppen ez a közös megpró­báltatás adhatja a legnagyobb erőt annak elviselésére. Liber alpolgármester ezután a józsefvárosi elöljáróságon történt visszaélések kapcsán a tisztviselők közgyűlésének feszült figyelme mel­lett a következőket mondotta: — A tisztviselő-társadalom hiva­tása magaslatán állva, mindenütt segíteni igyekszik, könnyíteni kí­ván, orvosolni próbál. Amikor ezt a mondatot kimondom, szinte magam­ban érzem baljóslatú visszhangként a társadalom szemrehányó szavát, amely nem is régen egy sajnálatos eltévelyedés kapcsán minden oldal­ról egyértelműen emelkedett a szé­kesfőváros néhány tisztviselője el­len. Nem akarok újból hozzáérni eh­hez a fájó sebhez, de midőn a fővá­ros tisztviselő-társadalmának leghi­­vatottabb testületében mint elnök szólok, nem mulaszthatom el, hogy ne érintsem: nem magát az esetet, hanem annak óriási visszhangját. Világosan megmutatkozik itt mi­nekünk, hogy a tisztviselő az ő tisztviselői éle­tét a nagyközönség szeme előtt éli és minden, amit tesz, súlyo­sabban esik a mérlegre, mert nem a magánegyén, hanem a köz szolgája tette. Ne panaszolja senki, hogy a közvé­lemény szeme esetleg rajta függ, nagyobb feladat a vizsgáló, akár a rosszakaratú szemek előtt is öntu­datosan megállani, mint félni vagy elvonulni attól. A jó intézkedés ön­tudata legyen mindig pajzsunk, erősségünk és ékességünk! Liber alpolgármester végezetül kifejtette, hogy ha a tisztviselőknek vannak érdekeik, azok csak közös érdekek lehetnek, amiknek védel­méért mindnyájan egy táborban nagyobb sikerrel tudnak küzdeni. Kell, _ hogy a tisztviselők társadal­mát áthassa a szövetség öntudata és ereje, a legkisebbet is emelje fel az első sorba, ahol mindannyian tár­sak, egyenlő részesei a rossznak, ha — Az Uj Budapest tudósítójától — A közigazgatási biróság a fővárost il­letően nagyjelentőségű döntést liozott, amely arra vonatkozik, hogy a 2.75 szá­zalékos ingatlanátruházási illetéket 1931 július elsejétől szedheti a főváros. A főváros ugyanis az 1931 : XIII. te. alapján létesített Ilunahid-alaphoz fel­ajánlott évi kétmillió pengős hozzájáru­lás fedezetére engedélyt kapott arra, hogy erre az időtartamra a városi in­gatlan vagyonátruházási illetéket az addigi 1.5 százalékról 2.75 százalékra emelje fel. A főváros a közgyűlés törvé­nyes felhatalmazása alapján az ingat­lanátruházási illetéket 1931 július hó az nem kerülhető el és a jónak, ha azt kiérdemelik! Percekig zúgott a taps Liber Endre valóban fenkölt szellemű és magas szárnyalásu elnöki megnyi­latkozása utáu, majd Budó Jusztin dr. főtitkár a tőle megszokott gond­dal és alapossággal terjesztette elő főtitkári jelentését. A főtitkári jelentés részletesen be­számol a szövetség tisztikarának és autonóm szerveinek elmúlt eszten­dei működéséről. A szövetség érdekképviseleti te­vékenységét az elmúlt évben is hittel és bizakodással folytatta: mindenütt ott volt, ahol az alapo­san megnyirbált fizetések további csökkentésének megakadályozására lehetőség mutatkozott. Kérte a Fansz az elmúlt évben a fővárosi alkalmazottak gyermekeinek minél nagyobb arányszámban való alkal­mazását és ennek intézményes biz­tosítását, a nyugalomba vonuló tisztviselők lakbérének az arányla­­gios csökkentésen nem túlmenő le­faragását, igyekezett biztosítani a karácsonyi segélyt, amiért külön köszönetét mond a főtitkári jelen­tés Lamotte és Farkas tanácsnokok­nak, továbbá llovszky Jánosnak, aki a törvényhatósági tanácsban szállott sikra a segély engedélyezé­séért. A főtitkári jelentés megemlítette, hogy az Uj Budapest a fővárosi autonóm fizetések külön csökken­tése ellen több nagyérdekességii cikket irt, amelyek közül különleges fontosságú volt az Uj Budapest múlt esztendő junius 3-iki számá­ban megjelent nagy cikk. Úgy ezért a közleményért, mint az Uj Budapest azon magatartá­sáért, hogy a tisztviselői érde­keknek nagyobb terjedelemben nyitotta meg hasábjait, hálás köszönetét mondott a főtitkári jelentés. A nagy számban egybegyiilt tiszt­viselők az Uj Budapest-et, a tiszt­viselői érdekek hivatott szószólóját a főtitkári jelentés kapcsán lelkesen megéljenezték. elsejével kezdődő hatállyal emelte. A fő­város határozatát a belügyminiszter csak 1931 július hó elseje után yette tu­domásul és csak ekkor küldte le a jóvá­hagyást tartalmazó leiratot a főváros­hoz. Az illeték-kulcs felemelésére vonat­kozó határozatot ezért csak 1932 január 22-én hirdették ki a Fővárosi Közlöny­ben. Azok az ingatlantulajdonosok, akik 1931 julius hó elseje után, de 1932 január hó 22-e előtt vásároltak ingatlant, arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a. fel­emelt illetéket a főváros csak a felem,e­­lést kimondó közgyűlési határozat ki hirdetése után, vagyis 1932 január 22-e után történt ingatlan-átruházások után szedheti. A közigazgatási biróság, ahova a felek panasszal fordultak, egyes ese­tekben helytadott ezen panaszoknak és az 1932 január 22-e előtt történt átruhá­zásoknál csak a korábbi 1.5 százalékos illetéket állapi tóttá meg. Más döntések szerint azonban már 1931 julius elseje után volt a magasabb illeték szedhető. Ezen ellentétes döntések folytán a köz­­igazgatási biróság jogegységi tanácsa jogegységi határozatot hozott. A 214-es számú jogegységi megállapodás ki­mondja, hogy: Budapest Székesfőváros 1931:X1II. te. V. 7. §-a 6-ik bekezdésében említett 2.75 százalékos ingatlan vagyon­átruházási illetéket azok után a vagyon­átruházások után szedheti, amelyeknél az illetékhez való joga 1931 julius else­jén, vagy azutáni időben nyílt meg. PARTÉIÉT Csilléry szózata a Keresztény Magyar Asszonyokhoz. A Keresztény Magyar Asszonyok Pártszövetségének IV. kerü­leti csoportja április 21-én kitünően si­került teaestét rendezett, melyen meg­jelent Csilléry András dr., a Keresztény Községi Párt ügyvezető elnöke, Ernszí Sándor dr. uy. miniszter, Bednárz Kö­bért prelátus, Goszleth Ernő dr. IV. ke­rületi, Schara Béla dr. VI. kerületi elöl­járók, Miklós Ferenc dr. bizottsági tag és a Keresztény Magyar Asszonyok hölgygárdája. Az előkelő vendégeket Toperczer Margit kerületi elnöknő üd­vözölte megnyitó beszédében. Utána Csilléry András tartott magasnivóju beszédet, melyben világos képet nyúj­tott a mai politikai helyzetről. Részlete­sen tárgyalta a főváros háztartását, ösz­­szehasonlitva az államháztartással, is­mertette azt a nagyszerű munkát, amit a főváros szociális téren végzett. Beszé­dében nagy elismeréssel méltatta a Ke­resztény Magyar Asszonyok munkássá­gát, amit a Keresztény Községi Párt megbecsüléssel hálál meg. Reményét fe­jezte ki afölött, hogy a revizió bekövet­kezik, mert enélkül Magyaroi’szág nem élhet. De ezt magunknak kell elősegí­teni. Erre a szent munkára hívta fel a keresztény magyar asszonyokat. A nagy lelkesedéssel fogadott beszéd után Ernszt Sándor dr. emelkedett szólásra, ki a keresztény politikában a keresz­tény magyar asszonyok nélkülözhetet­lenségét hangsúlyozta, mert „ők is van­nak olyan okosak és müveitek, mint a férfiak“, igy nem szabad tőlük elvenni a már megszerzett politikai jogokat. Ennek megtartásáért a párt férfiai har­colni fognak. * Teaest a Józsefvárosban. A Keresz­tény Magyar Asszonyok belső Józsefvá­rosi csoportja ápr. 21-ón műsoros tea­délutánt rendezett. A megnyitó beszé­det dr. Cholnoky Jenőné kerületi elnök­­nő mondotta, melyben melegen üdvö­zölte a megjelent Petrovácz Gyula és Müller Antal országgyűlési képviselő­ket, valamint Baján Ferenc dr. kerületi pártelnököt. A megnyitó beszéd után Petrovácz Gyula fejtette ki a keresz­tény politika lényegét és célját. A ke­resztény politikát a többi politikai irá­nyoktól a tisztaság különbözteti meg, mert célja a keresztény evangélium megvalósitása. Sokan úgy akarják a ke­resztény politikát feltüntetni, mint va­lami ragályos betegséget, de ennek ép­pen az ellenkezője bizonyosodott be. A keresztény evangéliumi eszme világ­szerte terjed s az országok ezen épülnek rxjjá. Majd Müller Antal kerületi kép­viselő tartott beszédet s szeretettel em­lékezett meg arról a munkáról, amit a Keresztény Magyar Asszonyok a ke­resztény politikában kifejtenek. Végül Baján Ferenc a kerület pártelnöke a Józsefváros politikai jelentőségéről be­szélt, kifejezve abbeli reményét, hogy a Keresztény Magyar Asszonyok segítsé­gével a kerületi párttagok meg fognak sokszorozódni. Mikortól szedhet 2.75 százalékos ingatlan-átruházási illetéket a főváros? A főváros álláspontjára helyezkedett a közigazgatási biróság jogegységi tanácsa PÁRISI NAGY ÁRUHÁZ 96 filléres újdonságok! VI.« ündrássy-ut 39. 96 filléres újdonságok!

Next

/
Oldalképek
Tartalom