Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-03-28 / 12-13. szám
5 1934 március 28 HE BUDAPEST Az lns€Hcngmt€s uj szelleme írta: LIBER ENDRE A kereszténység’ husvétja a legnagyobb gyász és a legnagyobb öröm ünnepe. A megfeszített Megváltó nagypénteki szenvedéseinek borzalma még visszhangzik a lelkűnkben, amikor felzng a feltámadás hallelujája. 1900 évvel ezelőtt minden idők legfájdalmasabb gyásznapját és legragyogóbb örömünnepét Isten fiának az emberiség iránt érzett mérhetetlen szeretető adta ennek a földnek. És ma, amikor csak ebben a milliós fővárosban tiz- és tízezrek a szenvedés és reménytelen életküzdelem keresztjét hordozzák, amikor tiz- és tízezer otthonra a nyomor fekete palástja borul, — a krisztusi szeretet gyakorlásáról akarok beszélni, arról a szeretetről, amelynek — ha igazán segíteni akar — a hatóság munkájában is élő, eleven erőnek kell lennie. Elmondom röviden, hogy az inségenyhitésben — a szegénysegélyezés jelenleg legélőbb formájában — milyen szerepe van és milyen szerepe kell, hogy legyen a tevékeny szeretetnek. 1930—31. évek telén még a csekély számú személyzettel dolgozó' régi szervezet igyekezett a téli ínség enyhítését lebonyolítani, de akkor már mutatkoztak a nagy válság jelei, már megkezdődött a munkanélküliek felvonulása a kerületek szegénygondozó osztályain. A helyzet egyre rosszabbodott és 1931 őszén már láttuk, hogy az inségenyhités régi szervezete nem folytathat eredményes küzdelmet egy olyan tömeg nyomora ellen, amely tömegnek túlnyomó része nemrég még maga is adófizető, dolgozó, termelő tagja volt a főváros társadalmának. A szegényügyet intéző kerületi népjóléti osztályokban egészen uj arcok jelentek meg-, egészen uj emberek vonultak fel és azok a személyszerint is ismert „régi“ szegények, a munkaképtelenek és öregek, csak töredékei lettek í\z „újak“ seregének. Az inségenyhités egész rendszerét át kellett alakítani, az uj segélynemek egész sorát bevezetni, hogy a létalapjukban megrendített és bizonytalanná vált • egzisztenciáju családokat és egyéneket a hatóság a pusztulástól megmenthesse. Az inségenyhités uj rendszerének három tulajdonsággal kellett rendelkeznie, ezek: a rugalmasság, az igazságosság és az egyénesités, vagyis hogy azt adja, annak adja és úgy adja a hatóság-, ahogyan azt az Ínségnek eddig teljesen ismeretlen méretei megkívánják. A rugalmasság azt jelenti, hogy a segélyezési rendszernek alkalmazkodó képessége van, vagyis annak keretei tágíthatok anélkül, hogy a rendszer lényegében változást szenvedne. Az ínség állandósulása és mélyülése az elemi életszükségleti cikkek mind nagyobb hiányát vonja maga után és ezt a körülményt csak a segélynemek állandó szaporításával lehet ellensúlyozni. Ma már több mint 25 féle segélynemet foglalunk össze az inségenyhités neve alatt. A rendszer azonban nem volna hatékony, ha nem éltetné az igazságosság szelleme. Annak megállapítása után, hogy mire van szükség, meg kell állapítani azt is, hogy kinek van arra valóban szüksége. Amikor ilyen nagy Ínséggel szemben aránylag csekély anyagi erőket tudunk harcba vinni, amikor a szükség és a szükség enyhítése céljából rendelkezésünkre álló eszközök között aránytalanság mutatkozik, akkor nemcsak hogy nem segítünk, de egyenesen nagy erkölcsi károkat okozhatunk, ha nem a lehető legigazságosabban elosztva, nem a legnagyobb szükséget szenvedőknek juttatjuk azt a segítséget, amire pillanatnyilag a legjobban rá vannak utalva. Az elkeseredett, szenvedésektől türelmetlenné vált és az üres gyomor miatt szélsőségekre hajló embereket mindenkor lecsillapítja és megnyugtatja az, ha a szociális munkában az igazságosságosságra való törekvést látják. Az a segélyezési rendszer azonban, amelyik .rugalmas és igazságos, még mindig lehet lélektelen és gépies, mert lia csak a tényállást tartja szem előtt és nem az embert, akire a tényállás vonatkozik, akkor működését csupán az ész irányítja, de a szív nem vesz részt munkájában. Vájjon teljes és elegendő-e, ha a hatóság szociális tevékenységét csak a meggondolás, a rideg tények és adatok irányítják; vagy lehet és szabad-e a szívnek, a szeretetnek is részt kérnie ebből a munkából? Ennél a pontnál kapcsolódik a hatósági segélyezés problémájába az egyéniesités kérdése. Igaz, hogy az inségemyhitést lebonyolítók előtt tömegek vonulnak fel, de ezek a tömegek egyes emberekből, egyénekből tevődnek össze, akiknek más és más a lelkiviláguk, gondolkodásmódjuk, jellemük és sorsuk és körülményeik. Tekintetbe veheti-e a hatóság, hogy az ínséges nemcsak „az ember“ hanem „egy ember“, egy a sok közül, de más mint a többi. Régen, amikor egy-egy kerületi népjóléti előadó aránylag kis számú és személyükben évről évre alig változó közsegélyesek ügyeit intézte, természetes volt, hogy személy szerint ismerte mindegyiket és ha volt benne szociális érzék, akkor egyénenként is foglalkozott velük. A százakból azonban tiz- és tízezrek lettek, a népjóléti osztályok személyzetét szaporítani kellett, de még úgy sem voltak képesek az inségenyhitésnek egyik legfontosabb, legnagyobb jelentőséggel biró részletét: a segélyért jelentkezők környezettanulmányozását és ezzel kapcsolatban elsősorban a reászorultságnak a megállapítását kívánatos módon és mértékben lebonyolítani. A székesfőváros 1931—32 telén a társadalom bevonásával kísérelte meg ennek a szociális munkakörnek tökéletesebb megszervezését. Száz és száz önkéntes munkaerő: a népjóléti megbizottak vállalták az ínséges családok látogatását és ellenőrzését. De bár legnagyobb részük lelkes önfeláldozással végezte az önként vállalt' szociális szolgálatot, ez a szervezet még sem tudta a rábízott feladatot teljesen megoldani, mert munkája nem volt és nem is lehetett elég egyöntetű, szakszerű és objektiv, továbbá éppen önkéntes jellegénél fogva központilag úgy irányítható és fegyelmezhető, ahogyan azt a segélyek igazságos, arányos és ökonomikus elosztása megkívánja. Ezért állítottuk be még az elmúlt télen a szociális munkába a szellemi szükségmunkások egy részét és rövid elméleti, majd a kerületek népjóléti osztályain dolgozó gyakorlott szociális munkások mellett nyert gyakorlati kiképzés után reájuk bíztuk az önkéntes népjóléti megbizottak munkakörét. Egy év tapasztalata és a közben megtörtént kiválogatás után bízvást mondhatjuk és remélhetjük, hogy ezek a szociális munkába beállított munkaerők jól megállják a helyüket. Ha munkateljesítményüket ma még nem is mérjük azzal a mértékkel, amit hivatásos, szakszerűen és alaposan kiképzett szociális munkásokkal szemben alkalmazni lehet, de megállapíthatjuk, hogy túlnyomó részük sok szociális érzékkel és mindegyikük a legnagyobb lelkiismeretességgel igyekszik a rábízott feladatnak megfelelni. Az emberi természet adottsága, hogy részvétet, szeretetet általában csak azzal szemben érez, akit ismer. Ismerhetik-e a kerületi népjóléti osztályok tagjai azt a sok tízezer ínségest, akiknek a segélyezésével foglalkoznak? Ma már elmondhatjuk, hogy igen, ismerhetik. Minden kerület több nagy körzetre van felosztva és minden nagy körzet ismét kis körzetekre oszlik. Minden nagy körzetnek megvan a maga állandó vezetője és minden kis körzetnek a maga állandó munkaereje, illetve környezettanulmányozója. A munkaképtelen ínségesek régi ismerősei a népjóléti osztály tagjainak, a munkaképes Ínségesek legnagyobb részének munkanélkülisége pedig — sajnos — ugyanannyira állandó jellegű, hog’y a körzetvezetők és munkatársaik hovatovább személy szerint is mindjobban megismerik a hatáskörébe tartozó szegényeket és családjaikat. Mindegyik családról gondozó-lap készül, amely pontosan és részletesen feltünteti a család viszonyaira és körülményeire vonatkozó összes adatokat és miután a havonta ismétlődő családlátogatások lehetővé teszik minden, a családban történő változás feljegyzését, ezek a gondozó-lapok idővel hü tükörképei lesznek egy-egy ínséges család életének. Az ínséges családok körülményei igy már nemcsak „adatok“ a tisztviselők, a szociális munkások szemében, akik a szavak és a számok mögött lassankint az élő embert, a szenvedő és nélkülöző embertársat is meglátják. Kutatják és keresik a család nyomorának közvetlen vagy közvetett okait. Megfigyelik, hogy nem forognak-e fenn olyan egészségügyi vagy erkölcsi körülmények, amelyek előidézték, esetleg meggyorsítják vagy fokozzák a család anyagi és erkölcsi romlását, széthulláséit. Ezért van szoros együttműködés a népjóléti osztályok és a kerületi orvosok, valamint a szellemi szükségmunka keretében alkalmazott és a szegények egészségügyi gondozásával megbízott orvosok és gondozónővérek között. A segítséget várók és a segíteni vágyók nem tisztán hivatalos, hanem mélyen emberi találkozásává fejlődnek lassan és fokozatosan a környezettanulmányok, a családlátogatások és olyan szálak szövődnek a hatóság és az Ínségesek közölt, amelyek talán egy igazi krisztusi szellemtől áthatott szociális társadalmi létnek az alapjait vetik meg. Most egy uj végrehajtási utasítást ké szitíink, amely részletesen intézkedik az inségenyhités minden mozzanatának gyakorlati kiviteléről és amely egyben az egész tevékenységet éltető szellemet is tükrözi. Ez a végrehajtási utasítás nehéz esztendők munkájának leszürődött tapasztalatait önti formába és minden rendelkezését az a gondolat inspirálja, hogy az inségenyhitésnek az egyénesités elvén felépülő embervédelemnek kell lennie. Ezt a magasabb szempontot akarja mindazok elé állítani, akik évek óta szinte személytelenül, fárasztó és idegtépő munkával fogják fel a nyomor feléjük csapódó hullámait, a sok panaszt, keserűséget, sokszor a nélkülözésben kifáradtak meg nem érdemelt kífakadásait, amelyek éppen az érettük dolgozókat érik legelőször. Most már nemcsak az inségenyhitő munkában résztvevő egyesek önként adódó belső indítására, helyes szociális érzékére akarjuk bízni az inségenyhités lelkét, hanem mintegy kötelezővé akarjuk tenni az embervédelem gondolatának érvényesítését, ami természetesen az egyesek lelkikészsége és rátermettsége nélkül nem valósítható meg. Ez az inségenyhitő munka fejlődésének iránya, ez az, amit számokkal kifejezni, adatokkal megvilágítani, mintegy kézzelfoghatóan lemérni nem lehet. Ez a munka csendes és láthatatlan, de át van hatva a húsvéti feltámadás nagyszerűségének szellemétől, a szenvedések kálváriáját járó száz- és százezrek emberibb sorsra támadásának megingathatatlan hitével és reményével. A húsvéti harangok z ligásakor ennek a reménynek át kell járnia minden lelket: a segítséget várókét és a segíteni vágyókét egyaránt. Szász Albert oki- mérnök út, vasút, csatorna és magasépítési vállalkozó Bai«3apes8, 13-, Hargihhörut 43 Telefon : 51—4—06. LISKA JENŐ ok!, gépészmérnök vállalkozó BUDAPEST, VIII., BAROSS-U. 77. r HÖSZÉNBANYA ’S TÉGLAGYÁR TÁRSULAT PESTEN (DRÄSCHE) © BUDAPEST, V., KlttTIIDlI. 3 TELErON: 25-5-54, 25-5-55 ÉS 25-5-56 Szives tudomásul! 1. Az uj 32. M. Kir. Osztálysorsjáték játékterve nem változott. 84.000 sorsjegy, 42.000 nyeremény. Legnagyobb nyeremény szerencsés esetben 500.000 pengő, jutalom 300.000 pengő, főnyeremény 200.000 pengő, azután 100.000 P, 50.000 P, 40.000 P, 30.000 P, 23.000 P, 20.000 P stb., összesen 7,722.000 pengő készpénz. 2. Ajánlatos, hogy eddigi sorsjegy számát mindenki tartsa meg. A főárusitók a folytonosság miatt üzletfeleiknek a régi sorsjegyeket elküldik, vagy egyideig fen tartják. 3. Ha azonban valaki más, uj sorsjegyszámmal akar a következő sorsjátékon részt venni, azt a kívánságát készséggel teljesítik a főárusitók. 4. Mindenkinek és minden egyes sorsjegynek egyenlő a nyerési esélye, nem létezik előny, vagy kiváltság, csak „szerencse!“ 5. A sorsjegyek árát — egész 24, fél 12, negyed 0, nyolcad 3 pengő — van ideje mindenkinek legkésőbb az április 14-én kezdődő húzás előtt megfizetni. <5. Csak kifizetett sorsjegyeknek van nyereményjogosultságuk. A befizetést legcélszerűbb postabefizetési lapon eszközölni. 7. Ha valaki bármely okból nem akar most részit venni az nj sorsjátékban, küldje azonnal vissza a kapott sorsjegyet az illetékes főárusitónak, mert kárt és veszteséget okoz, ha idejében, nem küldi vissza. 8. Akinek még nincs sorsjegye, kérjen prospektust. Ingyen és bérmentve küldik a hivatalos tervezettel együtt az összes főáruisitók. 9. A húzások után hivatalos nyereményjegyzéket küldenek a főárusitók. Nagyobb nyereményekről pedig diszkréten külön értesítik azonnal feleiket. 10. Senki se feledje el, hogy sorsjegy nélkül nem nyerhet se kis, se nagy, se főnyereményt! A szerencse útja azonban most mindenkinek nyitva áll! („mem*/* „yi o)Utana- mC . \ u m e Csak uxólá«npö' n \eU® eV. S U TUNGSRAM
