Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-03-28 / 12-13. szám
Húsvéti szám XII. évfolyam 12-13. szám Budapest, 1334 március 28 UJ BUDAPEST * iniyilvénos r fVÍROSPOLtTlKM Előfizetési árak: Fgész évre.................................................. 30 penoő Fél évre — Egyes szám ára t>0 1 t j pengő léri FEES LŐJ aZEUKicSZlő: D OB V ANDOK D“-I &zerkv»zlöség és kiadohivoial: Budapest. IV. itaas Ivor-ulen O retetőn : ví-8-23. Po<ita okarékp. ( hequeszomia 3WtM3 FeifccstílMeit váija a kcrcszttngpárt a fővárosi reiorm-lOrvftig felsőházi vitáját Szőtte Gyula éles nyiiaittozafa a javaslat hibáiról, amelyen részletesen napfényre tterfiSnett a felsőházi tárgyalás során Húsvéti lény Irta: SIPŐCZ JENŐ Az isteni tragédia megrendítő tanulságai közül az a gondolat világit legmélyebben a világtörténet alakulásába, mely az eszmék diadalát, az igazság örök hatalmát mutatja. Az Isten-embert megfeszítették és az emberek azt gondolták, hogy ezzel elpusztították a tanítását, az Igét. is. A harmadik napon diadalmasan, örök hatalommal támadt fel az eltiport eszme, mely a halálnál erősebb s minden emberi hatalomnál nagyobb hatalmat képvisel. A húsvéti fény: az eszmék, a lelki erő, az örökélet fénye, mely átvilágít az idők végtelenségén az örökkévalóságig s mutatja az ember, a világ számára az utat. A magyar nemzet mindenkor az eszmék katonája, az eszmények népe volt. Nagy gondolatok vezették az élet utján, lelkierők emelték által a történelmi törvények és zátonyok feleit. A magyar kultúra lelkiforrásokból táplálkozott, eszményeket hirdetett, a magyar múlt nagyjai az eszmék oltárán áldozták fel életüket és szellemi kincseket gyűjtöttek a következő nemzedék számára. A magyarság kálváriautja a lélek nagy céljaiért volt, századokon át mindenkor a magyar nép a szellem örök jogaiért való harcot vívott. Sok Nagypénteket élt meg ez a nemzet, sok gyász és siralom szakadt reái de hitét meg nem tagadta, az eszmék husvét fényét nem tévesztette el szem elől soha. A keresztény Budapest is az ősi hit, az ősi eszmény szer etet folytatását jelenti, ugyanaz a nagy gondolat vezet bennünket ebben az eszményi törekvésben, mely a múltban a nemzet legjobbjait irányitotta. A keresztény eszme húsvéti fénytől sugárzik, az örök igazságból meríti erejét, abból az igazságból, mely erősebb a }találnál, — Az Uj Budapest tudósítójától — A legközelebbi napokban fognak az illetékes tényezők dönteni arról, mikor kerül sor a felsőházban a fővárosi reform-törvényjavaslat beterjesztésére. Mint lapunk más helyén olvasható, a képviselőház kedden lezárult vitájában a részletes tárgyalás során csak egészen jelentéktelen engedményeket sikerült a kereszténypárti szónokoknak, élükön Petrovácz Gyulával, kiharcolniok. A kereszténypárt — úgy az országos, mint a községi párt — felsőházi vezérszónoka Szőke Gyula, a Keresztény Községi Párt oszlopos tagja lesz. Szőtte Gyula őr., akit ez irányban megkérdeztünk a felsőházi tárgyalás várható eredményeiről, a következő éles és peszszimisztikus nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának: — A felsőház nem pártpolitikai szempontból nézi a fővárosi törvény módositásáról szóló javaslatot, — amint a felsőházban a pártok szerinti tagozódás nincs is meg — hanem tisztán törvényalkotási, alkotmányjogi és közigazgatási kérdésnek tekinti a kérdést és meggyőződésem szerint a javaslat elfogadása, módositása, vagy visszautasítása kizárólag ebből a szempontból és nem kormánybuktatási vagy politikai győzelmi célból fog megtörténni. — A mai fővárosi törvény tárgyalása során úgy a bizottsági tárgyaláson, mint a -teljes ülésen ismételten nyomatékosan hangsúlyoztam, de velem együtt többen is egyazon állásponton voltak, hogy ez a fővárosi törvény, amely a régi bevált törvénytől egészen eltérő elgondoláson alapszik, nem fogja beváltani a hozzáfűzött reményeket, vagy legalább is nem fog zökkenő nélkül átmenni az életbe, mert egy bizonyos részben csak feltevésekre épül és az autonómiai közigazgatásba igen sok politikumot visz be. Minden kormánynak megvan az a gyöngéje, hogy mindenáron alkotni akar és nemcsak márványba vésetni szereti a nevét, de a minél vastagabb törvénytár minden egyes lapján ott szeret lenni. így azután minden uj elgondolásra, sőt az élet minden egyes mozzanatára mindjárt törvényt akarnak hozni, vagy legalább is egy törvényerejű rendelettel jelennek meg a hivatalos lap hasábjain. — így van ez a mostani javaslattal is. Ha nem is mondhatjuk az 1930. évi XVIII. törvénycikket tökéletes alkotásnak, mégis van benne valami jó és legalább arra kellett volna törekedni, hogy legyen idő, amíg ez a jó életre kél. így elsősorban az üzemek rendezése és ennek alapjául az üzemi szabályzat kidolgozása és az üzemi igazgatóságok működésének a gyakorlati hatása egyik legfontosabb része volna a fővárosi autonómiának. Ennek a bevezetésére pedig elsősorban lett volna hivatott az a törvényhatósági tanács, amely nemcsak a főváros vezető tisztviselőiből, hanem a törvényhatósági bizottság tagjaiból és egyéb közfunkcionáriusokból áll, tehát a kérdést nemcsak egyoldalú hivatalnoki szemmel, hanem a közigazgatási és közgazdasági élet egész látásával nézi. — Az uj törvényjavaslat egyszerűen eltörli a törvényhatósági tanácsot, amely erre a legalkalmasabb volt. Megengedem, hogy éleslátású államférfiak ezen rövid idő alatt is észrevették, hogy a törvényhatósági tanács ebben az összetételében nem lesz eléggé gyakorlati és jó közigazgató szerv. De nem azért, mert abban pártpolitikusok is ülnek, hanem azért, mert sem a köztisztviselőknek a tagozódása nem elég jó, sem pedig nincs megkötve, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai közül minő képzettségűek vegyenek részt ebben a fontos autonómiai szervben. Ha tehát egyrészt a törvényhatóság több tisztviselője venne részt a tanácsban, másrészt figyelemmel a tanács nagy hatáskörére, megfelelő képzettségű bizottsági tagok fognak abba beválasztatni, úgy a tanács a pártpolitikai befolyások dacára is egészen helyesen működhetik. Arról nem is beszélek, hogy a közéletből pártpolitikát kiküszöbölni akarni ugyanakkor, amikor a törvény szerint úgy az országgyűlési mint a törvényhatósági választásoknál voltaképpen pártokra szavaznak, annyira lehetetlen kivánság és annyira külszines indoka a tanács eltörlésének, hogy a felsőház termében való indokul nem fog elfogadtatni. — Bizonyára sokan félő aggodalommal fogják velem együtt a főpolgármester és polgáirmester hatáskörének rendkívüli kiterjesztését fogadni, A legutóbbi pár év közigazgatásának története beigazolta azt, hogy még a legerősebb ember sem képes a mai törvény alapján reáháruló feladatokat elvégezni. Még kevésbbé lehet remélni, hogy ezután ebben a két vezetői székben emberfeletti emberek fognak ülni, tehát nem hihető, amint nincs is úgy, hogy ezek meg fognak felelni a reájuk háruló több feladatnak. Ha pedig ezt előre látjuk, bizony csak kárára van úgy a közigazgatásnak, mint a törvényhozásnak, ha olyan törvényt alkotunk, amely a gyakorlati életben nem válhat be. Éppen úgy törvényalkotási lehetetlenség az, hogy felhatalmazást adunk a titokban tartott tervezet keresztülvitelére. Azt hiszem, ez talán a legnagyobb mértékben ki fogja váltani a felsőház komoly ellenszenvét ezzel a törvényjavaslattal szemben. Mi ugyanis már ismételten kifejeztük az aggályunkat az ellen az uj módszer ellen, hogy mindig csak úgynevezett kerettörvényt alkotunk és azt mindig a kormány töltse ki az ő utógondolataival. Végül is a törvényhozásnak tudnia kell, hogy mit miért csinál és nemcsak a tekintélyének a rovására megy, de egyenest nevetségessé is lesz, ha rébuszokat iktat törvénybe. De nem is érthető ez a titkolódzás a közbizalom szempontjából sem. Ha van a kormánynak helyes elgondolása, úgy mondja meg és a törvényhozás azt szivesen fogadja. Ha nincs helyes elgondolása, akkor ne alkossunk azért törvényt, hogy utólag álljon elő a. bölcs az ő kitalálásával. Ha pedig a kormány elgondolása nem jó, vagy bármely oknál fogva azt nyilvánosságra hozni nem lehet, mert nem birja ki a törvényhozás kritikáját, úgy okosabb, ha örökre titokban marad, mert nem azt az időt éljük, amikor a főváros közigazgatásával, közgazdasági és politikai életével kísérletezni lehessen. — Még nagyobb baj az, hogy a kormány elitéli a pártpolitikát a főváros életében, még sem tesz egy lépést sem még ebben a törvényjavaslatban sem, hogy ezt kiküszöbölhesse. Arról nem is beszélek, hogy a saját pártpolitikáját mint nemzeti közkivánalmat akarja a fővárosban elhelyezni. Ellenben szomorúan kell látni, hogy hiányzik az a megértés még mindig, amelyet éppen a miniszterelnök felhívására, hogy tömörüljünk egységbe, — azonnal ajánlottam a figyelmébe, mert egymás megértése nélkül a közélet nyugalmát megteremteni és a közbizalmat kifejleszteni nem lehet. Megengedem, hogy sok tennivaló van és az e célból szükséges egységet a különböző országokban különböző módon akárhányszor hatalmi szóval teremtik meg én csak azt az egységet tartom jónak, amely a lelkek együttműködésén és az elvek azonosságán alapszik. Remélem, hogy a felsőház ennek fog kifejezést adni.
