Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-01-13 / 2. szám
TIJ BUDAPEST 1934 január 13 (3ßarJ>cicßJ-l}y^rn_cirmjci rnesáP C^/Toffinoii/i läpucrcta bőszéi Igyunk jrmar-vizei! Megrendelhető Székesfővárosi Ásványvíz-üzemnél fl.. Gellért-rakpart 1. Telefon: 53-0-03) tisztító cég, felelőséggel mindenféle ruháknak MENCZER FÍNVTELENITtSÉT egy évi jótállással vállalja. Vidékre is szállít. Központ: Budapest, 19., zsígmond-utca lö. Tel: 52-0-42 Belvárosi fiséit: Váci-utca 36. Belvárosi Kavéház mellett VIGNAU RAFAELLO bronzönfö BUDAPEST Lakás: Petncházp-utca 75/1». Gyár; VI., lász-utca 74. szám TELEFON : AUTOMATA 919- 12. EGS TUMCSXMMPlÓJmól Ida: lievs&fy jams természetes S330SD3 Későn feküdtem, ezért elkésve keltem, igy a reggeli lapokat el sem olvastam. — Majd ebéd után! Mi, közéleti férfiak, túl vagyunk terhelve különböző vacsorái, gyűlési, közgyűlési, valamennyi: esti összejövetelekkel. Illő tehát, hogy legalább is ebédre pontos időben térjünk haza. Szerda délben a legnagyobb meglepetésemre terített asztal helyett lexikonokkal, térképekkel borított asztalt találtam az ebédlőben. Mélyentisztelt családom föléjiik hajolva valami nagy dologba volt elmerülve. Kisebbik leányom beléptemkor csillogó szemmel, kérdéssel rontott reám: — Apuka, mi van a szörnyeteggel? Váratlanul ért a kérdés, nem tudván, hogy melyik politikai nagyságra gondol. Óvatos voltam: — Miért? Felelet helyett elém tolja a lexikont. Tessék elolvasni! „Loch Ness, tó Inwerness skót grófságban, amelyet a Kaledóniai csatorna szel át. Területe 50 négyzetkilométer, mélysége 240 m. Az Oich, Tarif és Moriston táplálja; lefolyása a 11 km hosszú Ness, amely a Moray-öbölbe szakad.“ Jobb hijján elkezdtem hűmm ö g n i. Vártam a fejleményeket. Csak nem árulhatom el, hogy még mindig nem tudom, miről van szó? A nagyobbik kisleány is közbeszól: — Egy ravasz ir parti kocsmáros konkurrenciát csinált a skótoknak, de rajtavesztett! Itt van a Magyarságban! — mondja diadalmasan. — Igazán? Mutasd! — És elvettem tőle a lapot. Hiszékeny ember vagyok, de — pesti nyelven szólva — a cikkben megirt skótországi plesiosaurus szörny feltűnéséről szóló tésztát nem tudtam bevenni. A gyerekek várták, inig a cikket elolvasom és lesték a hatást. — Menjünk el Apukám, nézzük meg! — javasolta a nagyobbik. — Hideg van! Anyu nem szereti a hideget! Megfagynánk az utón! — vetettem ellene. — Akkor hozzuk le a Balatonba! — javasolja a kicsi — és belcdugjuk abba a viztölcsérbe, amit hat év előtt Ida néni látott... A londoni lapok — kitűnő idegenforgalmi taktikával az emberek hiszékenységére, babonás sárkánymeséire, kíváncsiságaira támaszkodva — háromezer, vagy tudja Isten hányezer évvel ezelőtt elpusztult őskori lényt csempésznek be fantasztikus cikksorozattal és néhány igazmondó paraszt bevonásával a világsajtóba. Ily segítséggel biztos, hogy a Loch Ness tó vidékét, amelyről — bocsánat — de a múlt héten még a kutya sem tudott, százezrek fogják felkeresni, akárcsak a Vesuvio-t és az Etnát, amely minden év március és április havában a világsajtóban tüzet, füstöt, lávát ont, csak pont akkor tart a m u n k a s z ünet, amikor az ember oda leér. A kisleányomnak igaza van. El kell hozni a Balatonra. És ez nem is fantasztikum. Ha a Loch Ness 50 négyzetkilométer nagyságú és van egy darab plesiosaurusa, miért ne lehetne nekünk is? Tekintettel arra, hogy a Balaton vagy tizenötször nagyoDb — lehetne egynéhány darabot a Balatonba, vagy a tihanyi biológiá-Hasznos tudni, ásványvize a hatékony forrás-sókban Európa leggazdagabb keserűvize. b a becsempészni. Mondjuk például a skót grófsági szörny felfelé menő rokonait, a nagypapát, vagy a nagymamát, egy pár unokatestvérrel. Csak ügyesen kellene ebben a Stav i s k y-v i 1 á g b a n megfogni a kérdést! Ha újévkor a nyári kacsák helyett szörnyek születnek: — fel Balaton! Kaparjunk ki egy pár darabot a jég alól is! Vagy ha ez nem biztatna nagy reménységgel, itt van az Ida né n iféle viz tölcsér, amit Ida néni úgy látott, amikor nagy vihar volt, hogy a tihanyi öbölből indult el, nyakon kapta, tarkón ragadta a Füredről Siófokra haladó hajót, megforgatta, azután magát még jobban magasabbra kavarva, heg y-n agyságban eltűnt Kenese irányában! Például lehetne egy-egy ilyen tölcsért reggel 8 óra 35-kor, délután 4.15 perckor május—októberre beállítani! Mindjárt hosszabbodnék a balatonmenti szezon! És igy jutna egy pár százezer idegen Budapestnek is! ..CLARIDGE iA I., BÖSZÖRMÉIMY1-UT 28 SZ. (59, 75. villamos mentén, 2-es autóbusz) Éttermek - Söröző - Bridgeszalon Külön' erem 5 órai tea TÁ'NTf^T CHARLES LAX jazz-zenekara immiüiemmz HA VALAKI KÉTSÉGBE VONNÁ, hogy a városháza a legnagyobb pletykafészek nemcsak Budapesten, hanem egész csonka országunkban, okvetlenül meggyőzné az ellenkezőjéről a híreszteléseknek, értesüléseknek, szájrólszájra menő sugdosásnak az az áradata, amely az elmúlt héten elöntötte a városházát és annak kapcsolt részeit. Mindenki tud valamit, ünnepélyes komolysággal suttogván el egészen biztos helyről származó értesüléseit, senki nincsen, aki valamit a maga kiválóan működő fantáziájával hozzá nem adna a szépen szabott pletykához. Hogy az eredetileg kicsiny magocskával, vagy azzal sem biró pozitívum a végén egy nagy és természetszerűen felelőtlen lavinává növekszik, amely akkorává gömbölyödött, hogy a városházát magát sem látni tőle, az ezek után csak természetes! Senki sem várja tőlünk, hogy ezeknek a kávénénis pletykáknak helyet adjunk akár a vonal fölött, akár a vonal alatt! Nekünk megvan az az önkritikánk, amely számos újságíró-kollégánkból hiányzik; ízlésünk is akad, megfelelő adagu, és igy nem közöljük azokat az értesüléseket, amelyek a közeljövő biztos tényéül sorolnak fel reményeket, fantáziákat, sőt: egyéni ambíciókat is. A levest nem eszik olyan forrón, ahogyan megfőzték. Ez a közmondás sohasem volt igazabb, mint jelenben, amikor életsorsokat és közpályákat akar egyik napról a másikra rombadönteni a szállongó pletyka-hadjárat. * A KEDDI TANÁCSÜLÉS egyébként szürkén és unalmasan zajlott le — még erősen a karácsonyi és ujesztendei ünnep jegyében. A nagy összecsapás a Vásárpénztár ügyében, nem volt annyira éles, amint azt egyesek várták... inkább a büffé és az előtermek voltak élénkebbek, ahol is nem az ülésteremben tárgyalás alatt levő ügyeket vitatták meg a szenátor urak, — inkább a pletykákat cserélték ki... TISZTELT SZERKESZTŐ UR, — Írják a Városházi Notesznek, — nagybecsű lapja legutóbbi számában szóvátette a szilveszteri tombolát Kenésén, mint örvendetes lehetőséget a Segiiőalap vezérei számára, hogy végre megkezdődjön a Kálvm-téri fényes termekben a takarékoskodás. Még megérthető, ha az alap vezetősége a tombola szegényes dísztárgyain is spórol, ahelyett, hogy a karácsonyi jutalmakat és a különmunka-dijakat racionalizálná, kevésbbé megérthető azonban az az egyoldalú önkényeskedés, amellyel az alap vezetősége a saját üdülőtelepének jólfelfogott anyagi érdekeit vetve kockára, úgy bánok a telep úri közönségével, mintha az nem önérzetes, a kapott szolgáltatásokat jó áron megfizető úri társaság lenne, hanem békésen legelésző juhnyáj, melyet tetszése szerint kerget jobbra vagy balra a karikás ostor. — Nyugodtan töltöttük napjainkat — folytatja a levélíró — Kenésén, a nappalokat korcsolyázással, fakutyázással, sétálással, az estéket pedig szerény bridge-játékkal töltve az első emeleti kártyaszobában. Szerény és csendes játék esett, minden nagyobb feltűnés nélküli, barátságos szórakozás, amely nem zavart különösképpen senkit, legjobb tudomásunk szerint, ebben az irányban panasz nem érkezett sem hozzánk, sem a telep vezetőségéhez. — Ily körülmények között valósággal az arcul csap ás jellegével hatott egy, a Szilveszter napján leérkezett központi főtisztviselőnek az az intézkedése, amely úgy szólt, hogy az emeleti kártyaszobát azonnali hatállyal megszünteti, számunkra pedig egy földszinti különtermet bocsájt másnaptól kezdődően rendelkezésünkre. A szóbanforgó különterem azideig étkezőhelyiség céljaira szolgált, közvetlenül a konyha és a W. C. között. Hogy pedig rendelkezésének nagyobb nyomatéka legyen, az említett ur a kártyaszoba asztalait azonnal elraktároztatta, pár nyeszlett pálmát tétetett helyükre, azután pedig, jól végezve dolgát, hazautazott Budapestre. — Ezt onnan tudom, mert a drákói intézkedés megtétele után azonnal személyesen akartam felháborodásomat kifejezni, de sem az illető urat, sem panaszkönyvet a telepen nem találtam. Így nem tehettünk egyebet, mint hogy negyventagu társaságunk, eltérően az eredeti programúitól, már másnap visszautazott Budapestre: haragosan és elkeseredetten! — Higyje el, Szerkesztő Ur, az efféle barátságtalan önkényeskedések nem öregbítik Kenese jó hírnevét. Végeredményben a mai viszonyokhoz mérten elég magas árakat fizetünk a Kenésén való tartózkodásért, megkövetelhetjük tehát, hogy városházi tisztviselő-kollégáink figyelembe vegyék kívánságainkat, tiszteljék érzékeny ségünket, már csak azért is, mert minden vonatkozásban úriemberek vagyunk, akikkel nem lehet basáskodni, akiket nem lehet egyik percről a másikra ide vagy oda áthelyezni, mert az effélékből ifjú köztisztviselő korunk óta kinőttünk. — Soraim közléséért Szerkesztő Urnák köszönetemet nyilvánítom és vagyok kiváló tisztelettel: (aláírás.) * A TÖRTÉNELEM LAPJAIRA tartozik, — természetesen szeretett fővárosunk történetére gondolunk — az a hősiesség, amellyel a városházi szerkesztők küzdenek kitartóan a tanácsülések és a bizottsági ülések nyilvánosságéinak visszaállításáért. Nem önző célból: hiszen ha jegyezniök kell az ülések lefolyását, jóval több lesz a dolguk, mint most, amikor az ülésről kiadott kommünikét kell megvárniok és lapjaiknak megtelefonálniok, hanem a legtisztább közérdek szem előtt tartásával, mert mindannyian érzik és tudják, hogy a nyilvánosságra éppen úgy szüksége van ennek a városnak, mint a /ejlődő növényzetnek a napsütésre. Egyik is, másik is elsorvad, ha az üdítő és életet adó napsugár helyett nyirkos és sötét pincebe zárják őket. Amiképpen a régi Róma Kálója Karthago lerombolásának hirdetésével fejezte be minden beszédét, a városházi újságírók még a legszokványosabb újévi tisztelgéseket is alkalomnak tartják arra, hogy szót emeljenek a zárt ülések rendszerének megszüntetése mellett. Legutóbb a főpolgármester és a polgármester előtti újévi üdvözlések alkalmával jelentették ki az újságírók szónokai a leghatározottabban, hogy az idő megérett a fővárosi törvény oly értelmű revíziójára, hogy most már szakítsanak a zárt ajtók mögött való tanácskozások rendszerével. Természetes, hogy agy Huszár, mint S ipő ez a maguk felvilágosult gondolkozásával a legteljesebb mértékben állanak a városházi újságírók mellé, akik ebben a kérdésben az egész magyar sajtót reprezentálják és a maguk részéről is állandóan sürgetik és napirenden tartják a kérdést. Ennek a kitartó akciónak köszönhető az az egyhangú határozat, amelyet a közigazgatási bizottság január havi ülésén fogadtak el atekintetben, hogy feliratban fordulnak a kormányhoz a fővárosi törvény olyértelmü revízióját illetően, hogy a törvényhatósági tanács üléseiről személyes feljegyzéseik alapján írhassanak tudósítást a lapok. Nem kisebb hatalmasságok, mint Wolff és Kozma nyilatkoztak ez alkalommal a tanácsülések zárt rendszerének megszüntetése mellett és az elnöki ügyosztályban rövidesen elkészül az a felirat-tervezet, amellyel a polgármester a fővárosi törvény novellá-
