Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-02-24 / 8. szám
1934 február 24 UJ BUDAPEST 5 HÍREK A tudakozó iroda egy esztendeje Felkay főjegyző érdekes jelentése a polgármesterhez — Az Uj Budapest tudósitójától. Felkay Ferenc dr. tanácsi főjegyző, akinek vezetése és irányítása mellett működik az elnöki ügyosztály mellett felállított tudakozó iroda, az elmúlt esz tendei működésről részletes jelentésben számolt be a polgármester számára. Az elmúlt esztendőben 49.200 esetben adott felvilágosítást a tudakozó iroda, 300 munkanapot véve alapul, mintegy 170 értesitésadást naponta. Személyes eljárással elintézett az iroda 210 ügyet, telefonon 760-at, Írásbeli válaszadással pedig 245 esetben szolgált. Felkay főjegyző jelentése arról is beszámol, hogy a tudakozó iroda kartotékszérűén gyűjtötte az elmúlt esztendőben a fontosabb polgármesteri és miniszteri rendeleteket, valamint az elvi jelentőségű határozatokat, döntéseket és ezek könnyen és hozzáférhető módon állottak értesítés céljából a közhivatalok és a felek rendelkezésére. .A jelentés beszámol arról is, hogy a polgármester külön rendeletével az iroda egységesítette a kerületi elöljáróságoknak a folyó esztendőre szolgáló segédkönyveit, amelyekből az egyéni elgondolás és a házi szokások rendszerét kiküszöbölte. A tudakozó iroda előterjesztésére a polgármester még az elmúlt évben elrendelte, hogy a kerületi elöljáróságok napi postája már reggel kilenc órakor a központban legyen. E rendelkezés kedvező hatása nemcsak a központi segédhivatal szolgálatában, hanem a beszerzett felvilágosítások szerint a kerületi elöljáróságok ügymenetében is előnyösen észlelhető, mert ezzel a napi posta már minden reggel tiz órakor megérkezik a kerületi elöljáróságokhoz, ahol az anyag feldolgozása célszerű időbeosztással történhetik. A tudakozó iroda végezte az elmúlt évben az üresedésben volt tisztviselői állásokra, valamint a pályázatokra beérkezett kérvények feldolgozását. A tisztviselői pályázatokra az elmúlt esztendőben 2048, a gyakornoki pályázatra 2475, tanítói állásokra 1846 jelentkező volt; összesun 6369 kérvény futott be az elmúlt évben tehát a fővároshoz, amelyek benyújtói alkalmazást kértek. Felkay főjegyző végezetül közli jelentésében, hogy a nyomtatvány-rendelések korlátozásából 12 ezer pengő, az iskolai kézbsitéseknél pedig 60 ezer pengő számszerűleg bizonyítható pénzbeli megtakarítás mutatkozott, vagyis az iroda fel állítása a maga aránytalanul kis sze mélyi és dologi kiadásaival jelentős megtakarítással is járt. Mfért nem kap hitelt a kiskereskedelem? Irta: VÁJNÁ EDE tanácsnok Ruhatári szinigazgatók Tárgyalásokat folytat a főváros a színház? törvény előkészítésére — Az Uj Budapest tudósítójától. — A fővároshoz, mint a szinháznyitási engedélyeket kiadó politikai hatósághoz egyre több panasz érkezik a szinház-alapitás és vezetés mai rendje éllen. A főváros liberálisan kénytelen kezelni a szinháznyitási engedélyeket, az államrendőrség főkapitánysága által kiállított erkölcsi bizonyítvány alapján ki kell adnia a színházak felelős vezetésére szóló jogosítványokat és nem áll módjában vizsgálnia, hogy a bejelentett színházigazgatónak megvan-e a kellő művészi és anyagi felkészültsége az általa vállalt kulturális feladatok teljesítésére. A legutóbbi színházi botrányok kapcsán úgy a szinigazgatók, mint a színművészek érdekképviseletei azzal a kéréssel fordultak a városhoz, vegye kezébe a különböző hatóságok között szétforgácsolt színház-ügyeket és megfelélő jogszabály alkotásával igyekezzen rendet teremteni a mostani színházi dsungelben, a ruhatári és büffé-bérletekből színházat gründoló direktorok portáján. A polgármester, mint a főváros kultúrájának hivatott őre és védelmezője a maga részéről igyekszik eleget tenni ezeknek a jogos kívánságoknak és már meg is indultak a A Magyar Nemzeti Bank kijelentése szerint a magyar gazdasági helyzetben immár a javulás jelei mutatkoznak, amennyiben az ország külkereskedelmi forgalma az 1933. évben 81 millió pengővel aktiv volt és az ipar egyes ágaiban élénkebb tevékenység indult meg sőt a kereskedelem egyes területein is jelentkezett némi javulás. E kedvező jelenség-megállapitásokat sajnosán ellensúlyozza a Nemzeti Banknak az a jelentése, hogy a pénzintézeteknek uj hitelnyújtásai az 1933. évben is csak egészen szűk keretek között mozogtak. Ilyen körülmények között érthető a jogosultsága annak a mozgalomnak, amely a kiskereskedelem megmentésére hitelakciót kezdeményez, mert a gazdasági válságnak ezek az elesettjei nem kevésbbé érdemesek a felsegitésre, mint más államfenntartó gazdasági ágazatok katonái, kiknek a megmentése érdekében az államhatalom immár nagyobb áldozatkészséggel megmozdult és amely segitőakcióban a Nemzeti Bank is 175 millió pengő hitel nyújtásával vesz részt. Kérdés már most, hogy valóban közérdek-e a kiskereskedelem felsegitése és hogy a jelenlegi felette súlyos állampénzügyi viszonyok közepette valóban szükséges-e a köz terhére áldozatokat hozni a kiskereskedelem számára, mint amely gazdasági ágazat némelyek nézete szerint tulajdonképpen nem fejt ki termelő munkát, tehát nem produktiv gazdasági tényező. Az utóbb jelzett megállapítások, amelyek sokáig szinte dogmaszerü jelleggel szerepeltek a közfelfogás egy részében, újabban mintha veszítettek volna erejükből még azokban a gazdasági körökben is, ahol pedig eddigelé a kereskedelem áru-értékesitő tevékenysége nem szerepelt a termelő, a produktiv gazdasági élet faktorai között, sőt ahol a kereskedelmet nem ritkán csak árdrágító tényezőnek mondották, amely ballasztként iktatódik a termelő és a fogyasztó közé. A legújabb idődben ugyanis fölmerült a gondolat, hogy a termelő mezőgazdaságot racionalizálni kell, vagyis az eddigi magárahagyottsága helyett irányítani kell. Ezt az irányított gazdálkodást pedig el kell kezdeni a termelés értékesítésénél. Ilymódon az irányított értékesítés, vagyis a kereskedelem szerves részévé lett a termelés munkájának és egyenrangúságot nyert a közgazdasági munka egyéb ágazataival. Ha tehát ezek szerint a kereskedelemnek termelés kiegészítő jellege, most már elismerést nyert a termelő érdekeltség részéről is, mennyivel inkább tarthat a kereskedelem igényt nemcsak létjogosultságának az elismerésére, de egyben támogatásra és elesettségében való fölsegélyezésre azon tényezők részéről, melyek a kereskedelem életéből, annak tevékenységéből közvetlen hasznot, jövedelmet élveznek, amely tényezők mint közületek eddig is mindig jelentékeny részben a kereskedelem létére építették föl énjüket, boldogulásukat, kulturális fejlődésüket. Ami már most a kereskedelemnek azt az ágazatát illeti, amely mint kiskereskedelem vesz részt a gazdasági munkában, amely tehát közvetlenül a fogyasztókat szolgálja a működésével, ezt a kereskedelmet nemcsak az általános közgazdaság szempontjából, do különö sen még a fogyasztóközönség, sőt szó ciális érdekek szolgálatában is szüksé ges elbírálni és a köz védelmében ke zelni. A fogyasztóközönség szükségleteit el sősorban a kiskereskedelem elégíti k Amilyen tehát ennek a helyzete, olyan a fogyasztóközönség sorsa is. Az üzlet tőke hiányát nemcsak a kiskereskedő de a fogyasztó is megsínyli. A pusztán áruhitellel tengődő kiskereskedő nem ott és nem úgy vásárolhat, ahol ahogyan az a legelőnyösebb, a piaci konjunktúrák előnyeit sem biztosíthatja vevői számára, mert maga sem élvezője azoknak. Az ilyen páriája a szakmájá nak tehát nemcsak önmagáért, de a fo gyasztóközönség miatt is támogatást és segítséget érdemel. És ezen fogyasztói közérdeken kívül szociális okokból is szükséges a kiske reskedelem alátámasztása. Ugyanis válságos viszonyok összes hajótöröttjei a munkanélküliek, a hadirokkantak és hadiözvegyek elsősorban rendszerint kiskereskedelem terrénumára menekül nek, itt próbálkoznak újból talpraállni és ismét hasznos tagjaivá lenni a társa dalomnak. Ezért van az, hogy a kis kereskedelem státusza fluktuál a legvál tozatosabban, ez a státusz, ennek a lét száma alakul a legkevésbbé a piac igé nyeivel arányosan és ezért szenvednek ennek a státusznak az állandó jellegű egyedei a legjobban a mai válságos vi szonyok közepette jelentkező nagyszá mu alkalmi vállalkozó kétségbeesett próbálgatásaitól. Ilyen körülmények között a kiskeres kedelem helyzetének a kérdése nemcsak a kereskedelemnek a sziikebb ügye, ha nem vitális ügye a fogyasztó érdekelt ségnek is, sőt közelről érinti a termelés érdekeit is. A közgazdasági élet helyes harmóniája szempontjából kell tehát méltányolni azt a törekvést, amely sze rint a kiskereskedelem a mai bénultsá gátból, a tőkehiány okozta kényszerű tétlenségéből kiemelkedjék, mert az en nek nyomán várható üzleti élénkség fogyasztók széles körében is kedvező, előnyös hatást fog eredményezni és hoz zájárul ahhoz a megmozduláshoz, amely a gazdasági élet fellendüléséhez vezet A kiskereskedelem hiteltámogatása te hát nem csupán egyszerű segélyező ak ció, hanem hasznos és szükségszerű gaz dasági beruházás, amelynek áldozatos része bőségesen megtérül előnyös köz gazdasági hatásában és közérdekű ered ményeiben. Ha pedig szem előtt tartjuk azt a körülményt is, hogy a kiskereskedelemnek üzleti hitellel való támogatása a kispolgári exisztenciáknak tízezreit erősítené és megtartaná hasznos alanyaiként polgári társadalomnak és aktiv adófizetőként az államkincstár számára, úgy a magasabb állam-raison érdeke fokozottabb mértékben megkívánja azt, hogy a kiskereskedelem hitel-támogató akciója mielőbb és minél nagyobb mér tékben megtörténjék. Ezt várja joggal a kiskereskedelem exisztenciális érdeke és hasznos polgári mivolta, ezt követeli a fogyasztók helyzete és igénye és ezt az akciót teszi szükségessé az állam biztonságát erősítő kispolgári társada lom életérdeke. tanácskozások a főváros közművelődési ügyosztálya, a kultuszminisztérium művészeti főosztálya, nemkülönben az érdekeltségek között a megfelelő szabályrendelet megalkotása céljából. Ezekről az egyelőre kezdeti stádiumban levő tárgyalásokról illetékes helyen a következőket mondották az Uj Budapest munkatársának: — Jól tudjuk, hogy az érvényben levő rendeletek a színházak vezetését, művészi és anyagi felkészültségét illetően elavultak, hézagosak és nem felelnek meg a mai kor igényeinek. Sajnos azonban, a fővárosnak nem áll módjában szabályrendelet alkotásával megszüntetnie az anomáliákat. Törvényre van szükség, amely az egész vonalon rendezi szinházigazgatáshoz szükséges előfeltételeket, a szinháznyitási politikai engedély megadásának feltételeit, a külföldi vendégjátékok ügyét, a színigazgató és az alkalmazottak közötti jogviszonyt. A mi feladatunk etekintetben egyelőre nem lehet egyéb, minthogy megfelelő ankétok tartása és az érvényben levő, részben törvényen, részben szokásjogon alapuló szabályok összegyűjtése kapcsán megteremtjük az alapot az erkölcsi és anyagi igényt kielégítő törvény megalkotására. — A fővárosban mindenesetre megvan a jószándék arra, hogy a szinház-dsungel szövevényében rendet teremtsen és a magunk részéről etekintetben már esztendők óta céltudatosan dolgozunk. Hogy az elmúlt esztendőben a színházak tűzrendészen vizsgálatát a közmüvelődéti ügyosztály hatáskörébe helyezte át a polgármester, már ezen cél szolgálatába áll, mert a közművelődési ügyosztály hatáskörébe tartoznak egyébként a szinháznyitási politikai engedélyek. Kétségtelennek látszik, hogy a megalkotandó uj törvényben a főváros hatósága lesz a centrum, amelyben a fővárosi színházakat érintő összes problémák egyesittetni fognak.---------------■«BOT ----------PAüTEíET Verebély ünneplése a Ferencvárosban Beönárz nagy beszéde — Az Uj Budapest tudósitójától. — A Ferencvárosi Keresztény Községi Párt csütörtök este megtartott pártöszszejövotelén Verebély Jenő dr. pártelnök meleg szavakkal köszöntötte a körükben megjelent Bednárz Róbert pápai prelátust. Üdvözlő beszédében kiemelte a pártszervezetnek a központhoz való szoros kapcsolatát, mels'et a jövőben még jobban kimélyiteni kiván. Bednárz Róbert, a Keresztény Községi Párt ügyvezető alelnöke hatalmas beszédben rámutatott a mai tarthatatlan állapotokra. Élesen tiltakozott a főváros autonómiájának tervezett megcsonkítása ellen. Helytelen pénzügyi politika az, hogy az állam jövedelmét a tisztviselők fizetésének csökkentésével akarja növelni. A köztisztviselő elkölti a fizetését, tehát a pénz az iparosság és kereskedők utján tovább forog, mintegy egészséges vérkeringés és végül adók formájában visszatér az állampénztárba. Ha a tisztviselők fizetését tovább is lenyirják, akkor megszűnik ez az egészséges vérkeringés, de megszűnnek az állam jövedelmei is. A kereszténypárt — folytatta Bednárz — a legélesebb harcot folytatja az autonómia érdekében, de különös súlyt helyez arra is, hogy a fiatalság elhelyezkedésének kérdését mielőbb kedvezően oldja meg. Megköszönte Verebély Jenőnek a meleg fogadtatást és rámutatott arra, hogy Verebély Jenő méltó utóda Buday Dezsőnek, mert ugyanolyan fanatikusa a tiszta, meg nem alkuvó keresztény politikának, mint nagynevű elődje volt. Verebély Jenő méltó a párt és a választók bizalmára, amit a legjobban az bizonyít, hogy a központi párt öt alelnökévé választotta meg. Bednárz Róbert beszédét a termeket zsúfolásig megtöltő közönség hosszantartó tapssal és éljenzéssel köszönte meg. 5Ü Ankét a családi nevelés válságáról. A Keresztény Tanügyi Bizottság febr. 26-án hétfőn d. u. 5 órakor IV. kér. Városliáz-u. 10. sz. félemeleten levő helyiségében Bednárz Róbert prelátus elnökletével ankétot kezd a családi nevelés válságáról. A bevezető előadást Tamás Viktor főgimnáziumi igazgató mondja. Érdeklődőket szívesen fogadnak. Belépődíj nincs. Előadás a Saskörben. A Saskörben most szervezett előadássorozatok legutóbbi műsorán vitéz Horváth Béla dr. székesfővárosi tanácsjegyző A m.ai Törökország címen számolt be vetitettképes előadás keretében törökországi élményeiről. A nagyszámú hallgatóság előtt a mindvégig élvezetes előadást Nagy Ferenc vezette be és Altorjay Sándor dr. köszönte meg, majd Nagy Ferenc agilitását emelte ki, aki erős kézzel tartja kezében az evezőlapátot, hogy mindnyájunkat biztos szírt felé vezessen. Rózsavölgyi Antal temetése. Rózsavölgyi Antal nyug. elöljárót, a kerületi elöljárók értekezletének egykori elnökét e hó 16-án impozáns észvét mellett helyezték örök nyugalomra a Kerepesi-ut melletti temető halottasházából. Temetésén a kerületi elöljárói kar, továbbá a főváros közönsége és polgármestere nevében Spannberger Alajos dr. tanácsnok,^ I. kerületi elöljáró mondott gyászbeszédet. Régi kartársai és barátai nevében Bárczy István dr. nyug. igazságügyminiszter, a székesfőváros volt polgármestere, mondott utolsó Istenhozzádot Rózsavölgyi Antalnak.
