Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-01-06 / 1. szám

4 UJJBUDAPJEST 1934 jauuár 6. * A Keresztény Községi Párt njéwe (Jj honfoglalást hirdetett Wolír Károly a keresztény magyarság számára, mert első soriban ezt Illeti meg a kenyér — Az Uj Budapest tudósítójától — A Keresztény Községi Párt ujesztendő napján Városház-utcai párthelyiségében az immár hagyományos szeretettel és lelkesedéssel köszöntötte vezérét: Wolff Károlyt. A hatalmas termeket zsúfolá­sig megtöltötték a párt bizottsági tag­jai és a keresztény társadalom vezető egyéniségei. Lelkes éljenzés fogadta a terembe lépő Wolff Károlyt, akit Csilléry András biztositott a keresztény társadalom hű­ségéről. — A kereszténypárt katonáinak se­rege — mondotta — az újév küszöbén eljött, hogy vezérétől útmutatást kapjon u jövő szolgálatára. Az önismeret je­gyében történik meg ez a találkozás. Ha ma körülnézünk, rendkívüli bajokat látunk szerteszét, a gazdasági életben azt tapasztaljuk, hogy a kereskedelem és az ipar az elszegényedés útját járja, látjuk, hogy a nyomor problémái meg­oldatlanok, elrémülünk azon, hogy a tisztviselői osztályt még mélyebbre akarják sülyeszteni és mindezek össze­­tevődéséből azt tapasztaljuk, hogy a magyar jövendő útja sivár. Ajkunkra tolul a kérdés, vájjon miért van ez igy, miért van, hogy a nemzet kilencvenöt százaléka a pénzügyi moloch kapzsisága folytán e szomorú helyzetbe juthatott? — A válasz egyszerű, — folytatta Csilléry — kiszolgáltatottságunknak az az oka, hogy mást hirdettek a pódiumon, mint amit a hatalom birtokában cseleked­tek. A kereszténység tettrekészen, de bék­­lyóbakötött kézzel áll és lobogó lelkese­déssel hirdeti tiszta keresztény hitének lángolásában, hogy mindenki, aki ma­gyar, egyet akar, az életet és a feltáma­dást. A mai sivár időkben jólesően nézünk a városházára, arra az épületre, amelynek minden fun­damentumát Wolff Károly rakta le. Spur Istvánná a Keresztény Magyar Asszonyok Pártszövetségének ragaszko­dását tolmácsolta és arra kérte a Gond­viselést, tartsa meg Wolff Károlyt a keresztény magyarság rendíthetetlen akaratú vezérének. Szabó József a ke­resztényszocialista munkásság nevében beszélt. Kifejtette, hogy a munkásság helyesli Wolff Károly politikai irányát és nem akar más irányzatról tudni semmit. A keresztényszocialista munkásság min­dig nacionalista volt, mert tudta, hogy a munkásság sorsa összefügg a nemzet sorsával. Harcos ujesztendőt kíván és a harcos ujesztendőhöz erőt, törhetetlen akaratot. Ezután Wolff Károly köszönte meg az üdvözléseket. — Újév mindig az az esemény, — mon­dotta — amely a bizonytalanságot je­lenti. A bizonytalanság az egyén és a közület életében egyaránt megmutatko­zik, de mindig nagyobb azokra nézve, akik birtokban vannak és mindig na­gyobb azokra, akik dúskálnak a földi javakban. A magyar nemzet valóban a siralom völgyében van. Tarisznyánkban nincs egyéb, csak a reménység és az a hit, hogy ügyünk igazságos. A siker nem jön gyorsan, mert az igazság min­dig küzdelmeket igényel. A siker eljön azonban, ha a lelki válságot lebirjuk. Mert ma mindenütt lelki válság van, még a legnagyobb államokban is és a válsággal szemben csak az erő állhat meg. A kereszténység erejét bizonyítja a budapesti városháza, amely áll és állni fog akkor is, ha egyéni csaló­dások érnek is bennünket. Az infernális erők igyekeznek meggyen­­giteni a kereszténység pilléreit és ez az igyekezet is mutatja, hogy mi erő va­­gyünk, mert gyöngíteni csak erőt lehel. A törekvések nem fognak sikerre ve­zetni, mert mi saját fajtánknak csinál­juk a politikát. Utunkon haladva áldo­zatkészségre van szükségünk és én az áldozatkészség teljes tudatában állok helyemen, mert meggyőződésem, hogy nem lehet szolgálni az eszmét, ha ön­magunkban le nem győzzük a kétsége­ket. — A nemzetek életében beállott vál­tozások egy uj korszak közeledtét jelentik. És aki nyitvatartja a szemét,, látja, hogy nagy szellemi válság küszö­bén állunk. E téren nincs különbség az anyagi javakban dús, vagy azoktól meg­fosztott államok között. Megszűntek a megrendithetetlen ér­tékek, hitelüket vesztették a régi teóriák. Lejárt az idő, amikor az aranyat, pénzt és vagyont lehetett szolgálni, mi egy uj lelkiséget, a krisztusi igazságot tartjuk vezé­rünknek. A nemzeti társadalom jövőjét anyagi bázisra nem lehet, felépíteni, csak az erkölcsiségre. Szerencsétlenségünk első­sorban az, hogy az individualitás jegyé­ben állították előtérbe az elméleteket, pedig nem reálpolitika, ha nincsen bá­torság megvalósítani gyakorlatban is az ígéreteket. — Az individualizmus még a holt tár­gyaknál is megvan és az individualiz­mus korlátlanságát feltétlenül meg kell fékezni. A mi világnézetünk a jövendő, mert az individualitást csak krisztusi vallásunk tudja béklyóba szorítani. A mi hitünk világraszóló szeretete vált­hatja meg a világot és a mi hitünk a létekből fakadó olyan energia-forrás, amely egyedül irányíthatja sorsunkat. Célkitűzésünkön változtatnunk nem kell„ ele tömegre, hitre és elszántságra van szükségünk a cél érdekében. A — A keresztény politikának eddig két nagy akadálya volt. Az egyik az, hogy gazdaságilag semmit sem tettünk érvényesítésére, a másik, hogy a munkáskérdésben az állam nem tett semmit. Tűrték, hogy a rnunkáslelkek a marxiz­mus béklyóiban senyvedjenek. Tűrték, hogy a keresztényszoeialistákat kidobál­ják a gyárakból és elfeledték, hogy ezek a munkások nagy dolgot mü­veitek, mert meg merték mondani, hogy ők keresztények és magyarok. — A gazdasági rendet gyökeresen meg kell változtatni, mert a keresztény ma­gyarság joga a földön kenyeret kapni. Meg kell hódítanunk hazánk földjét a keresztény magyarság számára, mert, elsősorban est illeti meg a ke­nyér. Nem Ígérnünk, hanem cselekednünk kell. Ez az igazi reálpolitika és tudnunk kell, hogy nem akkor becsülnek meg bennün­ket Európaszerte, lia egy pártban va­gyunk, hanem akkor, ha egy eszmét szolgálunk. Az újévben is törhetetlenül követem elveimet és ha az én eszméim ellen mernek cselekedni, meg fogják ismerni ellenfeleim, azt a mindenre kész tettrevágyást, amely lelkemben van. A keresztény Budapestet tiizön-vi­­zen, az ördögök poklán át is megvé­­dclmezzük és a keresztény város­háza elleni ostrom jelenthet megpró­báltatást, de annál erőteljesebben szolgálja a mi küzdelmünk diadalát. Keresztény alapon tudunk és akarunk harcolni és a világnézetet nem engedem háttérbe szorítani, mert a nemzetet csak az igazság jegyében lehet vezetni. A ke­resztény lelkekben terjengő expanzív erő előbb vagy utóbb, de félre fogja sodorni azokat, akik nem ismerik fel, hogy a nemzetet csak keresztény alapon lehet válságából kiemelni. Harcolni aka­rok Krisztus igazi demokráciája jegyé­ben és ennek a harcnak diadalát kérem a Gondviseléstől az újév hajnalán. Á jelenlévők lelkesedéssel ünrinepcl­­ték hatalmas beszéde után Wolff Ká­rolyt. Cjesztendei üdvözlések a kerületi szervezetekben A Keresztény Községi Párt kerületi szer­vezeteiben mindenütt bensőséges meleg­séggel ünnepelték az uj esztendő alkal­mából a kerületek vezéreit A Lipótváros iijéve Az V. kerületi Keresztény Párt, a Belső és Külső Lipótvárosi Ke­resztény Társaskör tagjai zsúfolá­sig megtöltötték január í-én a Belső Lipótvárosi Keresztény Társaskör helyiségeit, hogy meleg szeretetük­­nek és törhetetlen bizalmuknak ad­janak kifejezést a kerületi párt­elnök, Lázár Ferenc dr. személye iránt. A párt és a kerületi társa­dalmi szervezetek nevében Domon­kos Gyula dr. bizottsági tag köszön­tötte Lázár Ferencet. — Büszkeséggel gondolunk — mon­dotta — arra a szerepre, amelyet elnökünk mint pártunk vezető tagja és mint tanácstag a város ügyeinek irányításában betölt. Hatásos beszédét azzal a jó kí­vánsággal fejezte be, hogy úgy a köz, mint a párt szolgálatában vég­zett munkájában Lázár Ferencet siker és hi veinek változatlan szere­teti kisérje. Az üdvözlésre Lázár Ferenc meghatott szavakkal vála­szolt. — Köszönöm — mondta — a^ ke­rület keresztény polgársága részé­ről megnyilvánuló szeretetek Az én személyem szimbólum. A hűség megnyilatkozása az eszmét illeti. Nem tévesztem össze a zászlót a zászlótartóval. Az eszme győzel­méhez kemény vezetésre van szükség. Kevés hivalkodással, de erős elhatározottsággal fo­gok a jövőben is a nemes eszmé­nyek szolgálatában állni. A mély hatást kiváltó beszéd után lelkes taps köszöntötte Lázár Ferencet, akit elhalmoztak a meg­jelent százak őszinte szercncsekivá­­nataikkal. Az általános üdvözlés után a Társaskör elnöki fogadószo­bájában a kerület katholikus és re­formátus egyházközségeinek veze­tősége üdvözölte Lázár Ferencet, mint a kerület keresztény mozgal­mainak vezető férfiát. A Józsefváros újéve A Józsefvárosi Keresztény Gaz­dasági és Szociális Párt e heti érte­kezletét Baján Ferenc elnök nyi­totta meg. Megemlékezett az elmúlt esztendő viszontagságairól és elítél­te a kormányintézkedéseket a tiszt­viselőfizetések csökkentése miatt. Jóllehet az érdekelt és a hozzáértő körök figyelmeztették a kormányt, hogy a tisztviselői illetmények le­faragása a kereskedelmi és ipari élet megbénításához és ezzel kap­csolatosan az adóbevételek feltétlen csökkentéséhez fog vezetni — a kor­mány azt végrehajtotta. Reméli, hogy az ujesztendő a közalkalma­zotti táborra örvendetes változást fog hozni. Utáina Felkay Ferenc dr. főjegy­ző tartott rendkívül nívós és érté­kes előadást a racionalizálásról. Be­széde során megemlítette, hogy so­kan aggodalommal kisérik mun­kásságát s félnek, hogy elbocsátá­sok lesznek. Megnyugtat minden­kit, ez nem, fog bekövetkezni, mert a racionálásnak nem az a célja. Részletesen tárgyalta a racionali­zálás rendszerét, melynek nyomait már 30—40 évvel ezelőtt is ki lehet mutatni. Számtalan példákat sorolt fel, melyek a, rendszer határozott előnyeit bizonyítják. Ezen alapos és nagyvonalú előadását hatalmas tapssal honorálta a párthelyiséget zsúfolásig megtöltő hallgatóság. Majd Müller Antal országgyűlési képviselő örömmel állapítja meg a Keresztény Párt erősödését s to­vábbi szervezkedésre buzdította párthiveit. Felszólalt még Wigh János dr. ny. elöljáró, Téglási István és Ba­ján Ferenc zárószavaival ért végett az értekezlet. A Ferencváros újéve A Ferencvárosi Keresztény Gaz­dasági és Szociális Párt tagjai nagy számban keresték fel újév délelőttjén pártelnöküket, Verebély Jenő dr. bizottsági tagot, hogy az újév alkalmából üdvözöljék. Vass Béla bizottsági tag meleg­hangú beszédben üdvözölte az elnököt, ki a pártot azon a meg nem alkuvó keresztény utón vezeti, amely útra a párt 1919-ben lépett. Ez az ut lehet rÖíTÖS és nehéz, do erőt kell, hogy adjon az a tudat, hogy az elnyomott keresztény testvére­kért kell küzdeni. Halvax Klotild dr. a női tábor nevében üdvözölte néhány kereset­len szóval az elnököt Héger Arthur főtitkár az ifjúság nevében beszélt. Megköszönte Ve­rebély Jenőnek azt a nagy és ön­zetlen munkát, amelyet a fiatalság érdekében kifejt. — Te voltál az el­sők között, — mondotta — aki felis­merted, hogy a fiatalság nélkül nincsen jövendő, hogy a fiatalság­nak nemcsak kötelességei, hanem jogai is vannak. Elhoztuk Neked hü szivünk dobbanását, fogadd el tő­lünk a- munkát, mert mi a pártnak tántoríthatatlan katonái vagyunk. Verebély Jenő dr. elnök megha­­tottan válaszolt a párt tagjainak hosszantartó éljenzésére. Nagyha­tású beszédében rámutatott arra, hogy Magyarország csak akkor tá­madhat fel, ha a tiszta keresz­tény politikát követi. Alkudni nem szabad, mert ez a keresz­ténység rovására megy. Soha­sem fog letérni arról az útról, melyen őt Wolff Károly vezeti. A kereszténypárt mindenkor a kis­emberek érdekeit szolgálta és fogja a jövőben is. Mikor ezt az impozáns üdvözlést megköszöni, ígéretet tesz, hogy semmi sem fogja elkedvetleníteni, hanem a tagok szeretetteljes ra­gaszkodásából erőt merítve, küz­deni fog a szent eszmékért to­vábbra is. Uthengerlést vállal elsőrangú eredeti hengereivel WOLFF ERNŐ Budapest, I.. Kelenföldi-in l. Tel.: 59-9-68.

Next

/
Oldalképek
Tartalom