Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-02-03 / 5. szám
4 TU BUDAPEST 1934 február 3 Milyen legyen az uj Tabán? Irta2 WOTTENBARTH GYŐZŐ i. Legnehezebb városrendezési problémánk, a Tabán rendezésének tervpályázata zajlott le a napokban. Nehéz pedig e probléma megoldása azért, mert egy hegyekkel körülhatárolt völgyet kellene oly módon rendezni, hogy annak egy része szervesen kapcsolódjék be a Gellért-liegy alatti fürdővárosrész keretébe és igy fővárosunk meglévő gyógyvízkincsének és fürdőinek megfelelő nagyvonalú továbbfejlesztését biztosíthassuk, ugyanakkor azonban e területen nagvfontosságu közlekedési kérdéseket is helyesen kell megoldanunk. Elsősorban a nagyjából északról dél felé, Kelenföld felé vezet a Tabánon át egy főközlekedési útvonal, mely biztosítja a Várhegy, a Rózsadomb és a Svábhegy lejtőin és a köztük lévő területen élő lakosság közlekedési lehetőségeit, egyrészt dél felé, másrészt kisebb részben az Erzsébet-hidon át az üzleti negyed centruma felé. Másodsorban egy részben most kialakítandó főútvonal vezet át rajta nyugat—keleti irányban, mely a Nap- és Gellért-hegy mögötti hatalmasan kiépült területet, a Németvölgyet és Sasadot, majd a most épített Zólyomi- és Sashegyi-utak révén a Sashegy nyugati és déli erőteljesen fejlődő vidékét, valamint a Márton-, Széchényi- és Svábhegy nagykiterjedésü déli részeit — a legjobb lakótelepeket — van hivatva az Ei’zsébet-hidon át a Cityvel összekötni. Minthogy a Gellérthegy és a Naphegy tömbje miatt ezen útvonaltól délre 1600 méterre, északon pedig csak 1500 méternyire vezet a város belsejébe nyugat felől villamos vonal, és északra a legközelebbi átvezető jármü-ut 900 méterre van, e hatalmas és kialakulóban lévő lakótelepek részére a jövőben megfelelő méretű utat és villamosközlekedést kell létesíteni. Erre vezetne egyébként a Svábhegy déli részére felvezető tervezett villamosvonal is. E fontos közlekedési útvonalak természetesen nem illenek bele egy gyógyfürdő-városrész keretébe, melyek csendet kívánnának, azonban ezek olyan adottságok, melyekkel a fontos városközlekedési érdekek miatt meg kell alkudnunk. E kérdések helyes összeegyeztetése, valamint a pályázati program kívánalma, mely a Fehérsas-téri és Czakóutcai iskolákat, a tabáni és a görög keleti templomokat, a Bethlen-udvart és a Görög-u. 12. számú ház megkimélését kívánta meg, okozta főleg a pályázat nehézségeit. Különösen a görög templom és a Fehérsas-téri iskolának a tervezetbe való beillesztése okozott igen nagy nehézséget, ami éppen ezért sok esetben nem maradék nélkül sikerült. Voltak, akik 1,ültették magukat e nehéz problémák megoldásán és egyszerűen elbontották az akadályokat. Persze ezek részére igy a feladat igen megkönnyebbedett. A tervezéshez kiadott programban az összes tervezők mély megdöbbenésére a városfejlesztési bizottság következő kívánalma volt idézve: „A Tabán újjáépítésével szemben különleges fürdőpolitikai követeléseket nem kell támasztani. Kívánatos azonban, hogy az újjáépítéssel kapcsolatban a Tabánban fokozott lakásegészségügyi és városesztétikai követelések érvényesíttessenek.“ Természetesen igen sok tervezőt befolyásolt e programpont .első mondata, bár megállapíthatjuk, hogy minden pályázó bizonyos mértékig túltette magát ezen közfelfogással ellentétes bizottsági határozaton és ezzel programellenessé is váltak. Hiba volt az is, hogy csak 3 hónap állt e hatalmas pályázati munka elvégzésére rendelkezésre. Mindennek dacára a pályázat igen nagy sikerrel járt és igen szép gondolatokat és eszméket hozott az eredeti tervekkel szemben, ami bizonyítja azt, hogy városrendezési kérdéseket nyilvános pályázat nélkül megoldani nem lehet, mert ezek oly fontos problémák, melyeket elsietni, egy-két hónapi késedelemért egy városrészt örökre nem a legtökéletesebben megépíteni nem szabad . Úgy az előzetes Warga-, mint az ettől kismértékben eltérő ügyosztályi tervezet ugyanis az egész völgyben igen nagymértékű szegély-beépítést alkalmaz, ami itt semmiképpen sem kívánatos. A íürdőtelcp részére minimális területet, jóformán csak a Szent Imre-fürdőt kis kiigazítással veszik fel. Ebben, megiso^zsajCojso.iuA v euo^orj ‘^nCpaSuo bizottság érthetetlen döntése. És éppen ezért arra is jó volt e pályázat, hogy ez elhamarkodott döntés helytelenségéről mindenki meggyőződhessék és Budapest fürdőváros déli fürdőcsoportjának és fürdősétányának a Gellért-rakparton való további kiképzése mellett a Tabán irányában való fejlesztés szükségességét is mindenki tisztán lássa. Mert a fürdőváros fejlesztésének tervezésénél nem a mai szükségletek kielégítéséről van szó, melyek az elindulás kezdetén lévén, még természetesen nem lehetnek nagyobb méretűek, hanem a jövőről, a jövő ígéretéről, melyet a megfelelő területek szabadonhagyásával és az ily irányú előrelátással kell a jövő lehetőségeit szolgálnunk. A városrendezési pályázatoknélküli tisztázatlan kérdések kellőleg át nem gondolt városrendezés példáit láthatjuk a Tabánnal kapcsolatban is. A Bethlenudvar megépítésével nemrégiben megrögzitették az Attila-körut szélességét 15 méterben. Az ügyosztály tervében már szükségét érezték ennek 20 méterre szélesítését, melyet a Bethlen-udvar földszintjének árkádos kiképzíésével óhajtanának elérni. Természetesen joggal kérdezhetjük, milyen furcsa képet fog ezáltal nyerni az Attila-körut, ha egy uj hatemeletes épület 5 méterrel ugrik be az utca vonalába. Hasonlóan egy éve készítették el a Gellért-hegyen a Hegyalja-utat (Transzverzális ut) 5.88 százalékos emelkedéssel és mivel e fontos átmenő közlekedési útvonalon a közlekedés biztonsága miatt túl nagy a lejtője, az ügyosztályi terv 5.3, a Wargaféle és a többi terv jobbára 5 százalékosra óhajtja lesülyeszteni. Az utón felületi kezelésű makadámburkolat, betonalapra helyezett szegélykövezés, csatornázás, villanyoszlopok és villanyvezeték és faültetés készült, és most mindez a legmagasabb ponton 4—6 méter mély lesiiiyesztést nyerne. Milyen nagy kiadást lehetett volna előrelátással és a pályázat előbbi megtartásával kikerülni. A Fehérsas-téri polgári iskola is úgy fekszik, hogy nem lehet megfelelően az uj úthálózatba beilleszteni, ezért az ügyosztályi terv az egyik frontját az uj körút vonalára építi át. Ezek után térjünk át az egyes tervpályázatok ismertetésére és bírálatára: Az I. díjjal jutalmazott terv Warga László műegyetemi tanár, volt székesfővárosi városépítési szakértő „Hegyenvölgyön“ jeligéjű terve. Igen nagy előnnyel indult a többi pályázóval szemben, mert az előzményekbe való bevonása révén az ügy minden részlete ismeretes volt előtte és az előzőén felszólításra adott tervére vonatkozó észrevételek révén, csak módosításokat kellett tervén eszközölnie. Ezzel szemben a többi pályázónak oly rövid időt szabtak a tervezéshez, mely a nagy munkával arányban nem állott. Ezen körülmények a többi pályázó részére igen nagy handicape-t jelentettek, amiért is joggal kifogásolhatjuk, hogy terveit többek példájára nem versenyen kívül adta be, amivel helyes eszméit éppúgy érvényesíthette volna, de a díjazását a hátrányban lévők részére biztosítván, igazságot szolgáltatott volna. Közlekedési rendszere: A Krisztinakörut folytatásában 32 méter széles villamossal bíró főutat tervez, mely kétszer törik meg és az Erzsébet-liid feljáró ivéhez van irányítva. A középen haladó villamos sínpárokat járdasávok választják el a kocsiuttól, aminek következtében a jármüpálya 6—6 m. szélességben van kiképezve. Ennek következtében a járda mellett álló jármüsor miatt az egész 32 m. széles „főúton“ mindkét irányban csak egy-egy jármű haladhat. Ha a teherforgalom az Attilaköimton bonyolódnék is le, ilyen útprofil ozás az 1933. évben egy közlekedési főútvonalon elemi hibának számit. Holott közlekedési főútvonalon a szakértők szerint egy álló sor mellett legalább három jármű-pálya készítendő mindkét irányban. Mindezt a közlekedési szakbiráló nem vette észre és nem kifogásolta a bírálatban. A Hegyalja-utat 23 m. szélesre méretezi és 5% emelkedésre igazítja ki, közepén igen helyesen villamospályát vezet át. Leszögezhetjük, hogy e nagyfontosságu villamospályát még csak két tervben, a 18. sz. „Fórum“ és a 31. sz. „Anonymus“ jeligéjű tervekben találjuk meg, ami a pályázatok közlekedési részének nagy hiányosságait mutatja. A Zita királyné-uti (budai Dunapart) villamos vonalat, még nagyobb kerülőt téve, az Apród-u. folytatásában és az uj főúton vezeti a hid felé. Ebből következőleg a Gellértfiirdő-sétányon kiképzendő parkban szintben lehet csak a Gellért-téri villamosvonalat átvezetni. Ezáltal az egyetlen síkban fekvő fürdősétányt sem lehetne — a közlekedési utat a vizmentesitendő alsó és lefödött rakpartra vezetve — a közlekedéstől mentesíteni, holott ez a sétány volna az egyetlen, ahol a fenti módon a közlekedéstől teljesen elszigetelve lehetne egy igazi fürdővárosi parkot létesíteni. Ebből következik, hogy villamos közlekedésének irányítása e részen nem illik bele az egész Gellért-medencei fürdőkiképzés tervezetébe. E fontos kérdésre részletes bírálat szintén nem terjeszkedik ki. Megállapíthatjuk azonban, hogy a Gellért-rakpart on való fürdősétány kiképzése miatti módosítandó közlekedés-elrendezés irányait a fővárosnak a tervezési programban körül kellett volna irni, aminek következtében sokkal eredményesebb és helyesebb irányba terelt pályázatok futottak volna be, mert igy a tervezetek közlekedési része levegőben lóg. Minthogy a hídfő ivhajlata után egy pontból indul ki a Hegyalja-ut villamossal, az uj főút villamossal és az Attila-ut és Döbrentei-utca felé irányuló teher- és gyorsjármtiközlekedés és mindez összesen kb. 30 fokos hegyesszöggel válik el egymástól anélkül, hogy bármilyen térmegoldás a közlekedés irányítását rendszerbe foglalná, e rész a tervezet legkényesebb pontja. A zavar és a fennakadás még nagyobb azáltal, hogy az átmenő dunaparti forgalmat is erre irányítja és hídról, valamint Rudas-fürdő felől közlekedő utszélen vezetett villamosoknak és e pályán haladó gyorsközlekedésnek (autóknak), ugyanitt kell az utközépen haladó lassú teherforgalmat kereszteznie. Minthogy a tervezet szerint e tér közlekedésének rendezésére megfelelő hely nem áll rendelkezésre, itt létesülne Budapest második „Kálvin-iere“, mely utóbb már helyesen megoldható nem volna. E térkiképzés illetve utbecsatlakozás még az ügyosztályi terven is helyesebben van megoldva, mert az egyes utak becsatlakozását eltolja és ezáltal a járműmetsződéseket nagyobb útra, nagyobb térre osztja szét. E nagy hibákat azonban a közlekedési bírálatban felemlítve sem találjuk, ennek a következménye azután, hogy a bírálóbizottság azon terveket, melyek ezen nagyfontosságu útelágazásokat helyesen oldották meg és emiatt az uj főútvonalat Ívesen a görög templom körül vezették be a Döbrenteitérre, amivel bizonyos szépészeti szempontokat fel kellett áldozniok, nem értékelt kellően és a díjazás és helyezésekből jobbára kiestek. A Gellért-hegyre felvezető utjai nagy emelkedésüek, az Erzsébet-hid felől 6%, a Szent János-tér felől 5.8% emelkedéssel bírnak és amellett igen körülményes vezetésüek. Ez ut a Hegyalja-utból bal felé igen hegyes szögben ágazik ki és kellőleg felemelkedve, a Hegyalja-utat ferdén áthidalva a jobb oldalon közel 180 foknyi fordulatot tesz (ide csatlakozik be a Szent János-tér felől induló ut is) és igy ismét a Hegyalja-ut fölötti hídon halad át. E kétszeres áthidalás igen körülményes és erőszakolt utvezetést mutat. Beépitései és térkiképzése: Meghagyja a Szent Imre-fürdőt az uj főutra való homlokzattal, részére azonban semmi parkot sem létesít. Központi fürdőigazgatósági és kaszinó-épületet tervez a tabáni háromszögben a 23.60 m. szintén igen kevéssé megfelelő helyen, mert megközelítése csak az épület mögötti útról lehetséges. Az épület az ut fölé csak 7.1 méterrel emelkedik, mert az útról tekintve mélyedésben fekszik. így a völgy felől 16 méter magas épület az útról teljesen elvesz. A fürdőigazgatósági épület előtt egész az átvonuló főútig eg3r kúposán összeszűkülő és gyalogközlekedésre alkalmas különféle szintekkel biró teret képez ki, melyre a főútvonalról egy 23 m. széles lépcsős utón át nyílik betekintés. E teret jobbról és balról gyógyszálló és fürdőszanatórium övezi, majd lentebb árkádos kiképzésű lakóházak. A szanatóriumhoz és gyógyszállóhoz egy-egy park tartozik. Az uj körúton 19.50 méter magas épületeket tervez, mellékutcái 12 méterrel igen szükek. A Szent János-téren a Szent János-utca vonalán álló két házat az uj kőrúthoz képest a mai ferde vonalával hagyja meg, ami szinte elemi hiba. A Fehérsas-téri iskolát szintén ferde homlokzattal hagyja meg az uj körút vonalában és hogy e ferdeséget kiegyensúlyozza, ama képtelenséget tervezi, hogy a körút túloldalán hasonló ferdeséggel állítja be az előljárósági épületet. Képtelen gondolat, mert semmi olyan utca nem nyílik, amely e ferde elhelyezést indokolttá tenné. Már pedig az iskola ezen frontja 30.000 pengő költséggel az uj körút vonalára építhető át. A Czakó-utcai iskola előnytelen képének eltakarásául előtte egy kioszkot tervez. Az egész Hegyalja-ut és az uj körút közti terület a III. övezeti 300 négyszögölnél kisebb parcellákra osztja és azokon részben a telekhatáron, részben kisebb előkertekkel, zártsorú építkezéssel 9.50 m. magas sorházakat tervez, melyet nem tarthatunk megfelelőnek, mert ezen úgyis drága területet olyan tehetősebb egyének fogják megvásárolni, akik a nagyobb telek megszerzését és a villaszerű építést megengedhetik maguknak. A Szent Imrefürdőhöz csatlakozóan is ilyen sorházakat tervez a Hegyalja-ut mentén, amivel a Hegyalja-utról a völgy felé való kilátást teljesen elzárja. A Palota-tér a testőrségi épületek vonalában vonul a Naphegy oldaláig és ott egy asszimmetrikus fővárosi múzeumépülettel nyerne megfelelő lezárást. A vásárcsarnokot a tabáni templom mellett helyezi el, amit nem találunk teljesen helyesnek, mert ma a Krisztina-tértől a Döbrentei-térig terjedő területnek súlypontjában, tehát északabbra kellene elhelyezni. A régi Döbrentei-téri piac ugyanis a Krisztinatéri piac idejében, a régebbi Tabán területének, mely végig a Dunaparton a Gellért-tértől, az egész északi hegyoldallal együtt terült el a Szent Jánostérig, ténylegesen a súlypontjában feküdt. De hol van ma már ez a Tabán, mikor újjáépülve a déli része már csak a Döbrentei-téren fog elkezdődni. Az előljárósági épület hasonlóan északabbra kívánkozik, mert a Döbrentei-térrel már az I. kerület végénél vagyunk, holott északi oldala a Széli Kálmántéren végződik. Általában megállapíthatjuk, hogy az uj körút képe igen sivár, a Szent János- és a Palota-tér után sehol egy kis zöld terület sem látszik, a fürdőigazgatósági épület előtti tér kivételével sem a Gellért-hegyre, sem a Várhegyre kilátás nem nyílik. A Krisztina-körutat a Vérmezőig 32 méter szélesre bővíti meg, amit csak helyeselhetünk és szükségesnek tartunk. Kénytelenek vagyunk megállapítani, a „Túl a Dunán“ jeligéjű terv, mely az alábbi eltérésekkel teljesen egyezik az előzővel s igy nyilván szintén Wargától származik, sokkal inkább érdemelte volna meg az I. dijat, ha már úgyis neki szánták. E tervnél a Hegyalja-utból a jobb oldal felé ágaztatja le a Gellért-hegyre felvezető utat, amivel az egyik utáthidalás elmarad. A Szent Imre-fiirdővel kapcsolatban árkádokkal összekötött zárt udvarokat és szállodai csoportokat képez ki, egész a polgári iskoláig. E terven a polgári iskola ferde vonala némi szerény indokolást nyer, azáltal, hogy ezen árkádokon át a Gellért-hegyre érdekes kilátás nyílik. A fürdőigazgatóság előtti téren egyik oldalon a Horváth-kerti színházat, a másik oldalon gyógyszállót és depandancet helyez el. Itt a színháznak nincs jármü-megközelitési lehetősége, tehát e hely ilyen célra nem megfelelő. E térhatárolás a másik terven megfelelőbb képet nyújt. (Befejező közlemény a jövő számban.) mérnökök. építési vállalkozók BUDAPEST, Vili., Népszinház-u. 13 Telelőn: 43-1-44
