Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-12-01 / 47. szám
4 UI BUDAPEST 1934 december 1 Rend a csatorna-dsungelben A szabályrendelet^módosiíás honorálja az összes felmerült javaslatokat — Ad, Uj Budapest tudósítójától. — Az autonómia különböző fórumai hosszú idő óta állandóan követelik a burkolási és a csatornépítési szabályrendeletnek módosítását. A költségvetés általános vitájában legutóbb Wolf Károly mutatott rá arra, hogy a behajtás mai rendszere tönkreteszi a kisingatlanok tulajdonosait, K. Császár Ferenc pedig, a Keresztény Községi Párt nevében az út- és csatornaépítési ügyosztály költségvetése tárgyalása során követelte, hogy addig is, amíg úgy az ingatlantidajdonosokat, mint a fővárost teljesen kielégítő megoldásra nyílik lehetőség, ideiglenes intézkedéseket léptessenek életbe azon ingatlantulajdonosok javára, akiknek ingatlanára a nagyösszegű járulékok be vannak kebelezve. Az út- és csatornaépítési ügyosztály érdemes vezetője, Király Kálmán tanácsnok, a pénzügyi ügyosztállyal és a tiszti ügyészséggel folytatott előzetes tanácskozások után most végre elkészítette a polgármesteri előterjesztést a csatornázási szabályrendelet módosítása tárgyában. A szabályrendeletmódosítás december első felében már az illetékes szakbizottság elé kerül és minden valószínűsége megvan annak, hogy azt a főváros közgyűlése is még ebben az esztendőben letárgyalhatja. A szabályrendeletmódosítás ügyében illetékes helyen a következő nyilatkozatot tették az Uj Budapest munkatársának: — A polgármester úr még az év márciusában arra utasított, hogy a csatornákról alkotott és jelenleg érvényben levő szabályrendelet módosítása ügyében tegyünk előterjesztést. A tervezet most már elkészült és megvan a reményem abban az irányban, hogy az az összes kívánalmakat teljes mértékben kielégíti. — A szabályrendelet módosítást illetően az egyes bizottsági tagok részéről a következő kívánságok és megállapítások merültek fel: Az azóta megszűnt törvényhatósági tanácsban Scheuer Róbert indítványozta a csatornajárulékok fizetésére az ötévi részletfizetés megadását, az ingatlanra négyszögölenként kivethető legnagyobb járulékösszeg megállapítását, a keserűvíz ellen való védekezés esetén a többletköltség egyrészének a fővárosra való hárítását, saroktelkeknél a kivetésnek a méltányosság szerint való rendezését. Dorner Gyula nézete szerint a magas csatornaépítési költségek helyes eloszlása érdekében új csatornázási szabályrendeletet kell alkotni, amely alkalommal egyéb fontos elvek érvényre juttatása is megoldható lesz. Csilléry András dr., a súlyos kivetések felfüggesztését kérte, továbbá azt, hogy a csatornázott területnek csak egyik oldalán fekvő ingatlanok esetében, valamint a több homlokzattal bíró ingatlanokra méltányos legyen a járulékkivetés. Petrovácz Gyula szükségesnek tartotta, hogy a kis telkek tulajdonosai a csatornázási járulék kivetésénél a nagy bérházak tulajdonosaitól megkülönböztessenek, hogy az ingatlantulajdonosok csak egy normál csatorna építésének költségeivel terheltessenek meg, a különleges talajviszonyok következtében előálló többletköltségeket pedig a főváros viselje, kérte végül, hogy az új szabályrendeletnek bizonyos időre visszamenő hatálya legyen, nehogy egyesek még a régi szabályrendelet szerinti drágább járulékokat fizessék. Becsey Antal kifogásolta, hogy a főváros túlnagy méretű és ezzel túldrága csatornákat épít. Nem kell a csatornák építésénél százéves élettartamot szem előtt tartani, elég, ha a csatorna harminc évig tart. Becsey kérte még az arányos járulékkivetési rendszert. Harrer Ferenc arra az álláspontra helyezkedett, hogy helyes telepítési politikával sok út- és csatorna építése elkerülhető. — Az ügyosztályom által elkészített tervezet a lehetőség szerint kielégíti az összes, ebben az ügyben állástfoglalt bizottsági tagok kívánságát. A tervezetben javasolt fontosabb módosítások közül a legelső az, hogy a főváros maximálisan kivethető járulék-egységet állapít meg. Tehát, ha különleges viszonyok a csatornaépítést rendellenesen megdrágítanák, akkor a költségek egyrészét a főváros viseli. — Tervezetünk szerint sarokingatlanoknál a járulékokat részben a főváros viseli. Kisértékű, kültelki ingatlanoknál, valamint igen hegyesszögű sarokingatlanoknál sem lehet nagyobb a járulék, mint az ingatlan forgalmi értékének a fele. A Dunaparton, tereken és ahol a csatornának csak egyik oldalán vannak telekkönyvezett ingatlanok, ott a kivethető járulék-összeg egynegyedét a főváros viseli, vagyis az ilyen értékesebb telkek után legfeljebb hatvan pengőt, különleges anyag esetén 75 pengőt kellene egy folyóméter homlokzathosszúság után fizetni. —- Fontos része a tervezetnek, hogy a polgármester kellő fedezet esetén három évnél hosszabb részlefizetési kedvezményre adhat engedélyt. Megjegyzem, hogy a csatornajárulék kivetés javasolt rendszere mellett mintegy húsz százalékkal kevesebb járulék-betelre lehetne számítani. Ezzel szemben áll azonban az az előny, hogy a méltányosan csökkentett járulékok hamarabb fognánk befolyni. Átmenetileg tehát a főváros nagyobb bevételhez jut, mert eddig főleg a különleges anyagból épített csatornák esetében a nagy jámdékok ellen az ingatlantulajdonosok igen sokszor felszólaltak és ezzel a fizetés elodáztatott. Kétségtelen, hogy Király Kálmán tanácsnok nagyszabású koncepciója hosszú időre biztosítja a csatornázási szabályrendelet módosítása révén, ennek a nagyfontosságú problémának minden lehető kívánság figyelembevételével való megoldását. Szabó Nándor, Kácsor Lajos, Kováts István, Szelényi Imre, Kárpáti Ottó, dr. Sármándy Sándor, Urbányi Margit, Karácsonyi Olga, Dajassászy I. Józsefné, dr. Jávay Gábor, Loykó Klára, dr. Ozanich Eszter, Czeglédi Györgyné, Mártely Rózsi, Farkasfalvy Imre, Mátay Gábor, Nagy István, Görög Istvánné, vitéz Ory Gyuláné, Párkányi Aranka, özv. Páldy Dezsőné, dr. szentpéteri Kun Mária, stb. A megjelentek meleg ünneplésben részesítették Párkányi Norbertét, a budapesti középiskolai tanári kör elnökét, akit leányliceum igazgatóvá neveztek ki. Petrovácz Gyula sajnálattal közli, hogy Bednárz Róbert prelátus az értekezleten nem vehet részt. Részvéttel emlékezik meg Borvendég Ferenc főpolgármester haláláról, aki példaadóan kötelességtudó és szorgalmas tisztviselője volt a fővárosnak három évtizeden át. A Tanügyi Bizottság nagy tetszése mellett adott örö. mének kifejezést, hogy vezérünk: Wolff Károly javaslatára Sipöcz Jenő lett a főpolgármester. Az új főpolgármester ezen tisztség elfoglalásával nagy áldozatot hozott a közért. Sipöcz Jenő személye biztosíték arra, hogy a szanálás, melyet fölöslegesnek tartunk, visszakerül az autonómia kezébe. A keresztény nemzeti gondolat felfelé ívelően halad előre és hiszszük, hogy a kitartó munka és az elvekhez való hűséges ragaszkodás bizonyságot fog tenni arról, hogy a keresztény Budapest nem volt, hanem lesz! A hamisság, a fondorlat efemer sikereket érhet el, de állandó eredményeket csak az igazság és becsület útján lehet elérni. Tizenöt éve keresztény nemzeti alapon kezdtük hazafias működésünket és ezen az alapon akarunk tovább haladni a közélet egész vonalán! Ezen eszméknek kell vezérelnie a közigazgatást, a közoktatást, hogy a polgárság részére alapot adhassunk a boldogság és boldoguláshoz. Mosson Izabella polgári iskolai igazgatónő a munkaiskola szociális jelentőségét ismertette. Beszédében a munkaiskola lényegével foglalkozott, melynek legfőbb célja az, hogy a tanuló saját tapasztalata és tevékenysége által önerejéből jusson el szükséges ismereteihez. A munkaiskola pedagógiája kifejleszti az egyéniséget, az önálló gondolkozást. A munkaiskola munkaközössége szociális együttérzéshez és együttműködéshez vezet, mely alapját képezi az állami élet állampolgári közösségének. Végül hangsúlyozta, hogy mindez csak pedagógiai keret, melybe a tartalmat az a világnézet adja meg, amit a pedagógus belevisz. Ne engedjük át a jövő iskoláját a nemzetietlen és vallástalan irányzatnak, hanem állítsuk azt be idejekorán a keresztény nemzeti világszemlélet szolgálatába. Mócsy László elemi iskolai igazgató szellemes előadásban ismertette az iskola gyermekjóléti intézményeit: a napközi otthont, az iskolanővért intézményt, az iskolaorvosi rendelők működését, a gyermek-étkeztetést, a tanulók felruházási akcióját. Egyben az ezekkel szemben támasztott racionális kívánalmakat is ismertette. Az előadáshoz hozzászóltak: Fallembüchl Tivadar, Schaller Sándorné polgári isk. igazgatók, Kárpáti Ottó, dr. Sármándi Sándor, vitéz Morvay Gyula középiskolai tanárok, Wéber József gyógypedagógiai tanár, Fáyer Péter elemi iskolai és Sztankovits Anna kereskedelmi iskolai tanárok. Végül a vita anyagát vitéz Temesi Győző törvényhatósági bizottsági tag foglalta össze. Urbányi C. József felhívta a kerületi körök vezetőit, hogy 10-én nyújtsák be a szervezetükről szóló kimutatást és a kartotékokat. Keresztény Budapest nem volt, hanem lesz! Petrovácz Gyula nagy beszéde a Keresztény Tanügyi Bizottság novemberi ülésén — Az Uj Budapest tudósítójától. — A Kerületi Tanügyi Bizottság havi tagértekezletét rendkívül nagy érdeklődés mellett tartotta a Városház-uccai helyiség nagytermében, melyet zsúfolásig megtöltöttek a magyar pedagógiai élet reprezentánsai. Ott voltak: Petrovácz Gyula országgyűlési képviselő, Temesi Győző törvényhatósági bizottsági tag, Urbányi C. József, Sztankovics Anna, Havas Mihály, Fallenbüchl Tivadar, Gerencsér Istvánné, Sille József, Rencsey Győző, Néder István, Újlaki Gyula, Varga János, Castiglione László, Fekete Géza, Józsa- Rezső, bidestejedi Kiss Gyula, Sávrossy Jánosné, Karácsonyi Pál, dr. Schaller Sándorné, Rózsa Géza, Sternichky István, Mester Izabella, Fetter József, Unghváry Elemér, Reischl Rezső Sándor,dr. Göndör Sándor, Barthounek Katalin, Mócsy László, Jáger Péter igazgatók, Bállá Béla, dr. Horváth Endre, Karácsonyi Geyza, Balázs Jenőné, Bodnár Antónia, Hurják Erzsébet, Fejérvári Etel, Mihalka Ernőné, dr. Papp Rezsőné, Zuclor Elekné, Horváth Ilona, Fehér Ilona, Sipöcz Marien, Urbányi Gizella, Zitta Nándor, Farkasházi Imre, dr. Kisbán Emil, vitéz Monmay Gyula, Hegedűs Emilia, Gerencsér Jolán, Wéber József, Pakots Miklós, Czinnerer Béla, Papp András, Pirovszky Lajos, Gömöry Frigyesné, Kalix Piroska, Krén Márton, Szentpéteri Kun Dezső, Sereg Ákos, TUNGSRAM dJLLp&CM/pdAéJMbÁAY^
