Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-11-10 / 44. szám
II. évfolyam 44. szám Budapest, 1934 november 10 CD tXJ T3 Oi CD < ca P' c+ *1UJ BUDAPEST ELŐFIZETÉSI ÁRAK: z évre.......................................30 pengő vre...........................................lö pengő Egyes szám ára eo fillér Felelős szerkesztő : DOB Y ANDOR O55-Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST, IV.. KAAS IVOR-UTCA Telefön : 82-8-23 Postatakarökp. csekkszámla 30913. h & y férfi vallomásai A történelem-filozófiának és a ne..ies, férfias Urának szerencsés vegyüléke volt a polgármester ezévi költségvetési közgyűlési expozéja. Ha coctail-hez akarjuk hasonlítani ezt a beszédet, azt kell mondanunk, volt benne kesernyés angol pezsgő, kevés szirupos vermuth, színesítőül pedig valami piros-árnyalatú folyadék, már amilyet a bármixerek alkalmazni szoktak. Párizsban, ahol a parfőmöknek és az italoknak nevet adnak, úgy hívnák ezt az italt: Egy férfi vallomásai! Egy férfi vallomásai! Valóban! Amint egy gyüszünyi tokajiban a Hegy alja minden napsugarát, a Kárpátok zúgó szelének erejét és a lankás domboldal áldott humuszát érezzük, ebben a beszédben benne volt a polgármester nemesveretű egyéniségének minden komponense. Benne volt az ö úri magyarsága, optimista, inkább a derűre hajló, de mindig komoly életszemlélete, frappáns, a legnagyobb jogászokat a többitől annyira megkülönböztető, éles és határozott ítélő-képessége, táblabírós egyszerűsége, becsületes és tiszta jóérzése. Olyan volt ez a beszéd, mint egy nemestörzsű rózsa a vadvirágos mezőn, amely már messziről felhívja magára a figyelmet a maga kiváló tulajdonságaival. Esemény volt ez a beszéd, nemcsak mint megindítója a főváros első, a szanálással kapcsolatos költségvetésének, d,e mint történelmi dokumentum is, amely a háborgó világválságok közepette is nyugodt és biztos kézzel tudott rámutatni arra, hogy a magyar főváros a maga bölcs előrelátásával, gazdasági megalapozottságával és virulens erejével záloga annak a szebb magyar jövendőnek, amelynek eljöveteléért valamennyien imádkozunk. Üde oázis volt ez a beszéd, reménytelenségünk sivatagában. Aminthogy a költségvetés ez évi tárgyalása is, (mindenkor pontos karakterisztikonja a várospolitikai helyzetnek) újból azt a megnyugtató bizonyosságot szolgáltatta, hogy változó korok és áramlatok imbolygó fényei közepette is céltudatos és erős kezekben van a városházi kormányzat. Nem volt véletlen Sipőcz beszédének az a kiemelkedő passzusa, amely új szavakkal, de a régi értelemmel hangoztatta a változathatatlan elvet, hogy a polgármester az önkormányzatért van, az autonómia az, amely bölcs és tartós pillére a jelennek, de egyetlen alapja Budapest jövendőjének is. Megnyugvást és bizalmat merítettünk a polgármesteri beszédből. Külpolitikai viharok, gazdasági összeroppanások és bizalmi válságok idején de jó tudni, hogy Sipőcz Jenő a maga nem csüggedő optimizmusával, kipróbált korrektségével, halk, de elszánt energiájával, bölcs megfontoltságával, vigyázza és ója álmát Budapest népének, amelynek — mint az annyira szép és költői páthosszal mondotta szerdán délután Sipőcz Jenő — minden bánata és fájdalma az övé! Ezt a megnyugvást és bizalmat leszögezték Wolff és Friedrich beszédei is, akik valóban egész Budapest nevében dicsérték meg a polgármester közhivatalnoki működését. Szanálás nélkül is az önkormányzat a háztartási egyensúly teljes helyreállítására Petrovácz Gyula kritikája Sipőcz és Woíli költségvetési beszédeiről - A kereszténypárt változatlanul a várakozás álláspontján a szanálás kérdésében —• Az Uj Budapest tudósítójától. — A főváros törvényhatósági bizottsága élénk tempóban tárgyalja a jövő évi költségvetést. Az általános vitg már befejeződött ugyan, de a közgyűlés tagjai még mindig Sipőcz Jenő polgármester nagyszabású pénzügyi expozéjának a hatása alatt állanak. Úgy a polgármester pénzügyi expozéjának az elhangzása alatt, mint a vita egész eddigi menetében egységes képet mutatott a törvényhatósági bizottság közgyűlése. A vita az autonómia jogainak megvédelmezése jegyében indult meg és folyik tovább zavartalanul abban az elgondolásban, hogy a főváros megbolygatott háztartási egyensúlyának a helyreállítására maga az autonómia is képes minden idegen, úgynevezett szanálási beavatkozás nélkül is. Ezt a felfogást juttatja kifejezésre Petrovácz Gyulának, a Keresztény Községi Párt vezető tagjának alábbi nyilatkozata is, amely egyrészről Sipőcz polgármester pénzügyi expozéjához fűz reflexiókat, másrészről Wolff Károly határozati javaslatának elfogadásától várja a kibontakozást. Petrovácz Gyula a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: —• Tizenötödször hallom Sipőcz Jenő polgármester pénzügyi expozéját a törvényhatósági bizottság közgyűlésén. Mindig optimista világnézeten alapuló, nyugodt expozét mondott, amelyben kiterjeszkedett a főváros összes aktuális kérdéseire. Ezúttal is ilyen természetű beszéddel vezette be a költségvetés tárgyalását. Ezévi pénzügyi expozéja mégis bizonyos mértékben különbözött az eddigiektől, amennyiben volt a mostani pénzügyi expozéban néhány szarkasztikus megjegyzés is, amelyekkel találóan jellemezte az állam és a főváros közötti viszonyt. Mindenekelőtt helytállónak kell minősíteni azt a megjegyzését, amely szerint a kormány az államháztartás pénzügyi helyzetének egyensúlyba hozására nemcsak a kiadások csökkentésének az eszközéhez nyúlt, hanem ezenkívül az adóemelés fegyveréhez is, — ezzel szemben a fó'város a maga háztartási helyzetének megjavítására kizárólag takarékossági intézkedéseket léptetett életbe. Ezenkívül igen helyesen hangsúlyozta, hogy ezeket a takarékossági intézkedéseket is a főváros korábban tette meg, mint a kormány az állami költségvetés keretében. Talán túlzott lojalitásból nem terjeszkedett ki Sipőcz polgármester annak a kétségtelen ténynek a hangsúlyozására, hogy a főváros bevételi forrásai éppen kormányintézkedések következtében csappantak meg, ami figyelemreméltó körülmény akkor, amikor a főváros a maga hatáskörében az adózóra egyetlen egy új terhet nem rakott. — Elég ebből a szempontból a forgalmiadó-részesedés terén elvont bevételekre hivatkozni. Megkülönböztetett hangsúllyal kell kiemelni ezt a tényt, mert attól lehet tartani, hogy abban az esetben, ha a fázisadó az egész vonalon bekövetkezik, akkor a fővárosi bevételeknél olyan nagyarányú kiesés fog jelentkezni, amely a deficitet ismét hibánkon kívül fogja megduzzasztani. Éppen ezért nem tudom helyeselni azokat az elismerő szavakat, amelyeket Sipőcz polgármester fővárosi vonatkozásban a pénzügyminiszterre pazarolt, még kevésbbé azokat, amelyekkel a a földmívelésügyi minisztert dicsérte. Azok a cselekedetek, amelyeknek a földmívelésügyi miniszter részéről legutóbb tanúi voltunk, egyáltalán nem igazolják azt, hogy a főváros közönsége iránt valami különös szeretettel viseltetnék. — Wolff Károly költségvetési beszédét is tizenötödször hallottam a törvényhatósági bizottság közgyűlésén. Konstatálnom kell, hogy nemcsak tartalomban, hanem formában és erőben is a régi beszédek közül való volt, tapasztalatokban pedig mindenesetre gazdagabb volt minden eddiginél. A közgyűlés összes pártjai nagy figyelemmel hallgatták felszólalását. Wolff beszédének különösen azt a részét kísérte nagy érdeklődés, amelyben reális indítványt terjesztett elő a deficit eltüntetésére nézve. Az indítvány lényege az, hogy a deficit eltüntethető, ha a költségvetésből kivesszük az összes produktív beruházásokat és ezeknek a fedezésére a főváros kölcsönt vesz fék Annál indokoltabb ez az indítvány, mert hiszen a régi békeévekben is ez volt a gyakorlat. A polgármester mindenképen hitelművelettel akarja pótolni a költségvetési deficitet, ebben az esetben pedig sokkal racionálisabb eljárás az, ha a költségvetésben szereplő és produktív természetű beruházásokra vesz fel kölcsönt a főváros és nem terheli ezekkel a tételekkel a kiadási oldalt. A polgármesternek most az lesz a feladata, hogy a költségvetésből kiemelje ezeket a beruházási tételeket és ezekre nézve új javaslatot terjesszen a pénzügyi bizottság elé. Az előterjesztésnek természeszetesen ki kell terjeszkednie megfelelő kölcsönnek a felvételére is. Ez az egyetlen járható út és egyben útmutatás a jövő évi költségvetés előkészítésére vonatkozóan is. — A határozati javaslatnak másik része az autonómia akaratának a költségvetéssel kapcsolatos respektálását kívánja biztosítani. Még az új fővárosi törvény is meghagyta a közgyűlésnek a költségvetési jogot, amibe a szanáló főpolgármesternek sem lehet beleszólása, — kizárólag olyan értelemben tehet ellenintézkedéseket, hogy a szanálás érdekében megtilthatja bizonyos elhatározott munkálatoknak a végrehajtását. Az autonómia jogainak hatékonyabb érvényesítését célozza Wolff Károly javaslatának az a része, amely szerint a költségvetési tételek közötti hitelátruházás összes eseteit ötvenezer pengőn felül az autonóm szervek engedélyezésétől kell a jövőben függővé tenni. Ezzel meg akarjuk akadályozni, hogy bizonyos, a főváros speciális érdekeitől távolálló célok szolgálására lehessen fordítani olyan összegeket, amelyek a szociálpolitikai, kereskedelem- és ipartámogatási vagy művészeti címeken szerepeltek a költségvetésben. Az új törvény is megállapítja a közgyűlésnek ilyen irányú hatáskörét százezer pengőn felüli összegnél, Wolff Károly javaslata most ezt a százezer pengős értékhatárt ötvenezer pengőre kívánja leszállítani, mivel azt a
