Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-11-03 / 43. szám
Szerkesztőség és kiadéhlvat" I • BUDAPEST, IV. KA AS IVOR-UTOA Telefon ; Ö2~ít“23 Postatakarékp. csekkszámla 30913. Pánik a városházán A szanáló főpolgármester a tisztviselő-társadalom minden frontján vérző egziztenciák csonkjaiba ütközik A főváros hallgat A Magyar Mérnök és Építészegyletnek a pénzügyminiszterhez a rendkívüli házadómentesség kiterjesztése ügyében intézett felterjesztése kétségbeesett kiáltása az építkezéssel foglalkozó érdekeltségeknek. Bebizonyította ez a felterjesztés, hogy a tavasszal szűkmarkúan kimért házadómentességi rendelet nemhogy előbbre lendítette volna az építkezési tempót, hanem annak megtorpanását idézte elő. Mindjárt tervezetet is kidolgoztak az építészmérnökök, amely részletesen megvilágítja, miféle városrendezési és közgazdasági szempontok figyelembevételével kell tágítani azokat az építkezési könnyítéseket, amelyeket anynyira keserves takarékossággal szabott meg az év tavaszán a pénzügyminiszter. Szenvedélyes szavakkal mutat rá ez a felterjesztés arra, hogy a pénzügy miniszter rendeletéből nem a városfejlesztési szándék érződött ki elsősorban, hanem az építéstől való félelem. Hogy a pénzügyminisztert mégsem igen fog sikerülni más belátásra bírni a mérnökök emlékiratával, az valószínűnek tetszik. Hiszen az Ipartestületek Országos Központja azon kérelmére, hogy változtassa meg a főváros ideiglenes házadómentessége ügyében hozott rendelkezéseket, a maga ékes stílusában azt a választ adta nemrégiben lmrédy Béla, hogy „alapos mérlegelés után úgy a közgazdasági szempontok, mint az állami és önkormányzati háztartások egyensúlyban tartásának rendkívül fontos érdekére való tekintettel bocsájtották ki a rendeletet és az emlékiratban foglaltak nem alkalmasak arra, hogy ezeket a megfontolásokat megdöntsék.” Miközben a Botondok okos és céltudatos memorandumok buzogányaival verik a pénzügyminisztériumi érckapukat, a háttérben ott áll bölcsen, megfontoltan, ölhetett kézzel a főváros autonómiája. Az önkormányzat és az adminisztráció jó fiúk akarnak lenni, úgy az építkezéstől páni félelemmel irtózó háztulajdonos-érdekeltségek és azok fő-patronusa: a pénzügyminiszter irányában, mint az építkezési munkaalkalomért esdeklő vállalkozói és iparos-érdekeltségek felé. Ha megszólal a főváros, megharagítja a szembenálló felek valamelyikét. Már pedig a főváros senkit sem akar megharagítani ... Ha megért egy rendkívüli közgyűlést az OTBA-ügy, ha szavát hallatja ismét rendkívüli közgyűlésen az autonómia az élelmiszer-kartelek ügyében, akkor az építkezéssel foglalkozó ötven iparág végveszélye az építkezés megindulásával kapcsolatos általános fellendülés és ami a legfontosabb: Budapestnek csak építkezés útján megvalósítható fejlődése kötelezik a főváros autonómiáját az állásfoglalásra, ha egyébért nem, hát azért, hogy ne lehessen rá, mint hallgatólagos beleegyezöre hivatkozni. Mert ma az a helyzet, hogy az autonómia mindeddig nem hallatta szavát ebben a kérdésben, holott mégis csak és legelsősorban a főváros jövőjéről van szó! — Az XJj Budapest tudósítójától. — A főváros tisztviselő-társadalmát nemszűnő élénkséggel nyugtalanítják azok a hírek, amelyek a szanálással kapcsolatban terjedtek el a városházán. Noha bizonyosat senki sem tud, mert a főpolgái’mester semmiféle konkrét nyilatkozatot arra vonatkozóan nem tett, mekkora mértékben kíván a tisztviselők jövedelmeihez nyúlni, mégis bizonyosra veszik a tisztviselők, mégpedig épen a főpolgármester által elrendelt különféle statisztikák és összeírások alapján, hogy a külön munkadíjak fokozatos leépítése, a gáz- és villany-kedvezmény megszüntetése, a közlekedési segély és ezzel kapcsolatban a kedvezményes villamosjegyek lefaragása lesznek elsősorban a tisztviselőkkel szemben a főpolgármester első szanálási ténykedései. Miért hallgat a FANSz? Ezekkel a szanálási törekvésekkel szem. ben a tisztviselő-társadalom természetszerűen nem tud védekezni, részben azért, mert jól tudja, hogy a főpolgármester szanálási törekvései mögött ott áll lmrédy pénzügyminiszter, aki elsősorban követeli, hogy a fővárosi tisztviselők és az állami alkalmazottak fizetése nivelláltassék, vagyis hogy az állami fizetési kategóriákba sorakoztassanak be a fővárosi tisztviselők. Az is kétségtelen, hogy a fővárosi alkalmazottak erkölcsi testületé: a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége nem léphet ki abból a passzív magatartásból, amelyet a különféle fizetésleszállítások alkalmával is a felsőbbséggel szemben mindenkor tanúsítani volt kényetlen. A tisztviselők jól tudják, hogy a FANSz erélyes megmozdulása csak elmérgesítené — amennyiben erről egyáltalában szó lehet — még jobban a helyzetet és ezért hallgatólagosan veszik tudomásul a tisztviselők, hogy érdekképviseletük a főpolgármester szanálási törekvéseivel szemben mindezideig semmiféle véleményt nem nyilvánított és minden valószínűség szerint a jövőben sem fog nyilvánítani. A nemzet gerincére mért halálos csapás ... Az Uj Budapest multheti számának azon cikke, amely részletesen foglalkozott a fővárosi tisztviselők helyzetével a szanálási törekvésekkel kapcsolatban, a városházán élénk feltűnést és egyben örömet keltett. Számos helyről kapjuk a gratulációt és köszönetét erélyes állásfoglalásunkért a tisztviselő-társadalom legégetőbb problémáival kapcsolatosan. A tisztviselők igazsága és függetlenségünk tudatában továbbra is vállaljuk és álljuk a harcot a tisztviselő-társadalom érdekében indított küzdelmeink során. Teszszük ezt a köetlességteljesíiés tudatában és abban a reményben, hogy az autonomia, amely mindeddig nem nyilvánította véleményét a fővárosi tisztviselők legújabban tervbevett illetményleszállítása ügyében, fel fog eszmélni ezekre a cikkekre és rá fog jönni arra, hogy a tisztviselő-társadalom további gyengítése az illetmények csökkentésével és elvonásával a nemzet gerincére mért halálos csapás, arra a keresztény középosztályra, amely Trianon után a maga sértetlen ideológiájával, szerény, de tisztességes egzisztenciájával, öntudatos magyarságával záloga volt a jobb jövendőnek! Jóval a békeilletmények alatt... Legutóbbi számában rámutatott az Uj Budapest a szervezett állásban lévő közigazgatási tisztviselők, az ideiglenes hivatalnokok és a végleges altisztek illetményeire és bebizonyítottuk, hogy — leszámítva az ideiglenes hivatalnokok bizonyos kategóriáit — a tisztviselő-társadalom ma az egész vonalon jóval kevesebb fizetést és lakbért élvez, mimt az utolsó béke-esztendőben. Jelen alkalommal a rendelkezésünkre álló statisztikai adatok alapján a főváros tisztviselőinek szolgálati idő, életkor és fizetési osztály szerint való megoszlását akarjuk tárgyalni, hogy ezzel az eszközzel is rámutathassunk arra a fontos nemzeti és gazdasági pozícióra, amelyet a fővárosi tisztviselők Budapest társadalmában elfoglalnak. Szolgálati idő és fizetés Ha a székesfőváros tisztviselőinek megoszlását vizsgáljuk, szolgálati idő és fizetési osztály szerint az elmúlt esztendőben, azt látjuk, hogy a 2146 tisztviselő közül egyetlenegy érte el az első fizetési osztályt: Sipőcz polgármester. A második fizetési osztályban harminc éven felüli szolgálati idővel csak a két alpolgármester szerepel. A harmadik fizetési osztályban 30, a negyedikben 76 tisztviselő van. Számszerint a legtöbb tisztviselő: 187 van tíz éven aluli szolgálati idővel a XI. fizetési osztályban, további 196 tíztől húsz esztendeig terjedő szolgálati évvel a IX. fizetési osztályban. Százalék szerint tíz éven aluli szolgálati idővel a legtöbb tisztviselő a XI. fizetési osztályban van (59.2 százalék). A tíztől húszig terjedő szolgálati évvel a legtöbb tisztviselő a X. fizetési osztályban van (52.0 százalék). Húsztól harmincig terjedő szolgálati évvel a legtöbb tisztviselő a Vili. fizetési osztályban van (53.1 százalék). Látható tehát, hogy a fővárosi tisztviselők előmenetelében nagy ugrások nincsenek: a legtöbb tisztviselő csak húsz szolgálati év után jut el a VIII. fizetési osztályba, amelynek első fizetési tagozatában a különbség az 1912. évi fizetéshez — 2.043 pengő, vagyis a VIII. fizetési osztályban húsz esztendei szolgála tután eljutott tisztviselő ezidén 2.01+3 pengővel kap évenként fizetésben és 392 pengővel lakbérben kevesebbet, mint 1912-ben kapott. Fizetés és életkor De nézzük a fővárosi tisztviselők megoszlását életkor és fizetési osztály szerint! Az adatok az 1933. évből származnak. A legnagyobb számot a IX. fizetési osztályban találjuk, ahol 266 ci harminc— negyven év között lévő tisztviselők száma. A X. fizetési osztályban 21+1, a XI.-ben 191+ tisztviselő van 30—1+0 év között. A XI. fizetési osztályban 62.0 százalék van 30—1+0 év között, 20.4 százalék 30 év alatt, 12.6 százalék 40—50 év között, 4.4 százalék 50—60 között és 0.6 százalék 60 éven túl. A IV. fizetési osztályig bezárólag egyetlen tisztviselő sincs a 1+0. életéven alul, számuk az V. fizetési osztályban az ezen fizetési osztályban lévők 11.4 százaléka, a VI. fizetési osztályban 6.0 százaléka, a VII.-ben 14.1 százaléka, a VIII.-ban 27.2 százaléka, a IX.-ben 60.0 százaléka, a X.-ben 60.30 százaléka! Vagyis az úgynevezett legszebb férfikorban a fővárosi tisztviselők 39.7 százaléka van, tehát a fővárosi tisztviselők kétötöde a három legalsóbb fizetési osztályban sínylődik. Hogy ezeken a fizetéseken mit lehet szanálni, az könnyen elképzelhető a fentiek után! Hol a hiba? Kétségtelen, hogy végeredményben nem a tisztviselők fizetésében és jövedelmeiben, hanem a főváros szolgálatában álló személyzet nagy számában van a hiba. A rendelkezésünkre álló hivatalos statisztikai adatok szerint 1874-ben 1.682, 1890-ben 3.201, 1910-ben 10.027, 1923-ban 25.823, 1931-ben 2J+.71+0 ember állott a főváros szolgálatában (beleértve természetszerűen az üzemeket is). Hogy csak az 1910-es és 1531-es adatokat vessük össze, a közigazgatási hivatalnokok száma ezen idő alatt 1.861-ről 3.006-ra, a tanszemélyzeté 3.271-ről 5.301-re, a közegészségügyi alkalmazottaké 1.252-ről 2.903-ra, a közélelmezési alkalmazottaké 500-ról 4.015-re, a közüzemi alkalmazottaké 385-ről 5.143-ra, a tűzoltósági személyzeté 440-ről 595 főre emelkedett! Kétségtelen, hogy ezek a horribilis számok jelentékeny részben Trianon következményei és a kétségbeejtő gazdasági helyzet okozatai.
