Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-10-20 / 41. szám
2 XU BUDAPEST 1934 október 20. Református sérelmek Szabó esperes: A főváros vezetősége mélységes felekezeti elégedetlenségnek vetette el magvait Mi ezt a megállapodást eddig mindenkor megtartottuk és a jövőben is meg akarjuk tartani. Nincs semmiféle okunk kételkedni abban, hogy az Egységes Községi Polgári Párt a maga részéről is állja ezt a megállapodást. Nem is tudom elképzelni, miként lehetne bármilyen természetű változást előidézni az Egységes Községi Polgári Párt városházi szereplését illetően. Petrovácz Gyulának ez a nyilatkozata kimerítő és világos képet ad a ■mai városházi politikai helyzetről. lllUllllllllllllllllllill Bishn János j IX., Ferenc-Kisrut as= TELEFON: 87-8-03. Aszfaltozás, szigetelés, fedéllemez - tetőfedés, motorbenzol, paraffin. Zománctáblák a Segofcsóbhan Beér Sándor V., Gróf Tisza íslván-u. 5. Telefon: 32—4—29. Union aulai és Fiai ul-, csatorna- és betonépííéss uéiialKazó Budapa^t, m\i ruta-u, iq Telefon: 30-3-85. — Az Uj Budapest tudósítójától. — Mészáros János érseki helynök legutóbb a budapesti egyházközségek központi tanácsának az ülésén szóvátette azokat a problémákat, amelyek a főváros katholikus vallású lakosságát közeliül érintik és e problémák megoldására nézve konkrét javaslatokat tett. így például megállapította, hogy Budapest székesfőváros még mindig nem tett eleget annak a kötelezettségének, amellyel a katholikus híveknek tartozik. — Sok minden történt a legutóbbi évek alatt, — mondotta az érseki helynök — de még mindig sok tennivaló akad és pedig főként új templomok építésének a szükségessége tekintetében. Beszéde végén Mészáros János érseki helynök azt javasolta, hogy az illetékes katholikus körök szorgalmazzák a főváros vezetőségénél új templomoknak az építését. Nincs a városházi pártok tagjai között senki, aki sokallaná azt, amit a főváros vezetősége a katholikus egyházi célok megvalósítása érdekében tett. Annyi azonban bizonyos, hogy a református egyház támogatása tekintetében sok jogos kifogás emelhető a főváros vezetőségével szemben. Ezt a felfogást tükrözi vissza az a nyilatkozat, amelyet Szabó Imre fasori református lelkész, a budapesti egyházmegye esperese, törvényhatósági bizottsági tag tett az Uj Budapest mun— Nagy érdeklődéssel olvastam az érseki helytartó úrnak az új katholikus templomok építése érdekében történt felszólalását. Annál is inkább érdekel ez a kérdés, mert uj református templomok építését szorgalmazó kéréseinkre megnyugtatásul mindig azt felelték illetékes városházi helyeken, hogy a mi jogos kéréseink teljesítésére akkor kerülhet sor, ha a katholikus templomépítések programmja már lezárult. Állandóan a fedezet hiányát emlegették előttünk és azt hangoztatták, hogy a katholikus templomépítési programúi megvalósítása után felszabaduló összegeket protestáns egyházi célok szolgálatára juttatják. —Úgy tudom, hogy a katholikus templomépítési programm első része befejezést nyert. Tíz év alatt 17-ről 40-re ugrott fel a kegyúri plébániák száma és közel hétmillió pengőt tesz ki az az öszszeg, amit a székesfőváros a legutolsó tíz esztendőben római katholikus templomok építésére fordított. Nem veheti senki sem rossznéven tőlünk, ha ebből az alkalomból felpanaszoljuk sérelmeinket és iparkodunk a főváros vezetőinek figyelmét felhívni azokra az ígéretekre, amelyeket előttünk tettek. — Most is arra kérem a főváros vezetőit, hogy mielőtt a katholikus templomépíté-ocn mdc'uUlK lumuoóbu bclekcutlcncli, ne feledkezzenek el a protestáns egyházak jogos kívánságáról sem és azokról az Ígéretekről sem, amelyeket előttünk tettek s amelyekben bizva, éveken keresztül szerény, várakozó álláspontra helyezkedtünk. — Szívesen látjuk, ha új templomok épülnek Budapest területén. Örömmel vesszük tudomásul, valahányszor egyegy új katholikus templomot szentelnek fel, de még szívesebben látnánk, ha ugyanakkor mellőznék az összes illetékes városházi tényezők a protestáns egyházakat. És itt nem hallgathatom el, bármenynyire fáj is a nyilvánosságnak ilyen irányú informálása, — hogy a mostani segélyezési rendszerrel a főváros vezetősége mélységes felelvezeti elégedetlenségnek hintette el magvait. Az érseki helytartó úr beszédében egyébként igen kellemes hang lepte meg a szívemet, amikor azt mondotta, hogy a templomépítések terén még mindig nem tett eleget a főváros annak a kötelezettségének, amellyel a katholikus híveknek tartozik. Azért örültem ennek a kijelentésnek, mert abban az esetben, ha a katholikus egyház vezetői szerint a főváros vezetőségét velük szemben még kötelezettség terheli, mennyivel óriásibb mértékben áll fent a fővárosnak ez a kötelezettsége a többi felekezettel szemben, akik eddig még mindig csak kértek és sohasem követeltek! Hinni akarom, hogy a székesfőváros vezetősége végre az igazságosság és a méltányosság útjára lépve végrehajtja a budapesti református egyházmegyének azt a programmját, amelyet Budapest székesfőváros közgyűlése már el fogadott. Ebben a reményben nagy várakozással tekintek a főváros költségvetésének most kezdődő közgyűlési vitája elé. TmasMumiEsi WOLFF KÁROLY CSENDES GYÁSZBAN, távol a közügyektöl tölti napjait. Úgy volt, hogy néhány heti tartózkodásin fia kíséretében Olaszországba utazik, Wolff azonban úgy döntött, hogy nem megy el: Halottak napját Budapesten kívánja eltölteni. A közeljövőben azonban a Keresztény Községi Párt vezére a tőle megszokott hévvel és energiával fogja újra elfoglalni helyét az országos és a városi politikában. * A KOMOLY ÉS NÍVÓS VITA, másrészről —- az unalom jegyében folyt le a főváros szerdai közgyűlése. A vitában — az egy Hatolkay Kázmért leszámítva — csak a tönegpártok: a szociáldemokraták és a Keresztény Községi Párt nettek részt. A két szélső párton általános figyelem fogadta a szónokokat, jellemző, hogy a szélsőbal rendzavarás nélkül hallgatta végig a szélsőjobb felszólalóit, viszont a szélsőjobbon sem csendült fel egyetlen zavaró hang sem, amikor a szocialista bizottsági tagok emelkedtek szólásra. Megállapíthatjuk, hogy ez a kölcsönös méltánylása az egymás szónokainak, nemcsak udvariassági tény, ezen túlmenően a tömegpártok tudatalatti érzése: a nagy szociális kérdések tárgyalásánál össze kell fogniok, erre utasítja őket parancsolóan választóik érdeke! Feltűnő volt, hogy a községi kormánypárt távollétével tüntetett, alig néhány tagja hallgatta végig a beszédeket. Még feltűnőbb volt, hogy a keresztény ellenzék és a szabadelvű párt F r i edri c h, illetőleg R a ssay vezényletével teljes számban vonlát fel és hallgatta végig a szónoklatokat. Végeredményben mégis az volt a közérzet, hogy egy olyan nagyfontosságú probléma van szőnyegen, amelynek árnyéka ott borong nemcsak a közgyűlési terem, hanem egész Budapest felett . . . * DICSÉRET A SZÓNOKOKNAK: a Wolff-párti C s elé nyi Pálnak és Miklós Ferencnek csak úgy, mint a szocialistáknak: a statisztikus Gál Benőnek és Stern Szerénának egyaránt. Ritka alaposság, számokkal és adatokkal való felkészültség, a teoretikus részben való jártasság és értékes szociológiai ismeret jellemezték a vita miamennyi szónokát. A közgyűlési terem a maga általános figyelem közepette hallgatott felszólalóival és népes karzatával különben a nagy ülések képét mutatta. Zsúfoltak voltak a társalgó termei is, amelyekben a szőnyegen fekvő problémánál jobban érdekelte vámsunk atyjaib a jövő szerdai tanácsnokválasztás. Általános megnyugvást keltett azután az a hír, hogy biztosítva van a behelyettesített tanácsnokok egyhangú megválasztása, aminek jeleképen a megválasztandókon kívül a pályázó főjegyzők vissza is fogják vonni pályázatukat. * KISS MENYHÉRT, a kiváló költő, aki tragikus körülmények között, hathónapos kisgyermekével az ölében, hunyt el vasárnap délután, 1925-től 1930-ig tagja volt a főváros törvényhatósági bizottságának is. Még nemzetgyűlési képviselő korában választották a Keresztény Községi Párt programmjával a fővárosi törvényhatóság tagjává Kiss Menyhértet, aki több alkalommal felszólalt és interpellált a közgyűlésen és élénk tevékenységet fejtett ki a színügyi és a képzőművészeti bizottságokban is. * EGYRE LANYHULÓBB ÉRDEKLŐDÉS MELLETT f oly t-f oly dogált a hét első napjaiban a pénzügyi bizottság költségvetési vitája. Minden pár ton csak őrszemek ültek, illetőleg azok, akik a gyors egymásutánban következő költségvetési fejezeteknél fal akartak szólalni. A kereszténypárton a legszorgalmasabb a résztvevő bizottsági tagok közül a novicius Mátyásfal vy Erich volt, aki valóban v i t é z ü l ülte végig a napi három-négy órán át terjengő unalmat. Mindvégig résztvettek a részletes vitában a szociáldemokraták is, akik a maguk négy tagjával elejétől végig ott voltak a részletes vitában is. Liber alpolgármester nem fáradt bele a hosszantartó elnöklésbe, csak kedden délelőtt átadta már az elnöklést Lamotte tanácsnoknak, de csupán azért, mert ő a föpolgárme sterhez volt hivatalos a jövő szerdai rendes közgyűlés tárgysorozatának megállapítása ügyében. MINDEN CÁFOLAT ELLENÉRE változatlanul arról szólnak a hírek, hogy a szerdai tanácsnokválasztás után jelentősen átcsoportosítja a polgármester a váró s há z i vezetői g a r ni túr á t. Ismét arról van szó, hogy nem is egy, hanerr}, mingy árt két tanácsnok megy kerületbe, a főváros központi ügyosztályok közül kettő fog ezzel kapcsolatban főjegyzők vezetése alá kerülni. Bizonyosat természetesen nem lehet tudni, kétségtelen azonban, hogy az illetékes tényezők cáfolata ellenére is az egész vonalon általános az ijedelem. * AZ ITT KÖVETKEZŐ ÉDES KIS TÖRTÉNET annyira jellemzően, ad bepillantást a városházi kulisszák mögé, hogy teljes részletességgel tartjuk érdemesnek közölni. A közigazgatási bizottság október havi ülésén történt, hogy Pét r ov á c z Gyula, aki állandóan a gyakorlati élet ütőerén tartja a kezét és mindig a legaktuálisabb problémákat hozza a bizottság elé, nagyobb beszédet tartott, amelynek során kitért az ismeretes alagútproblémára is. Beszéde kapcsán Petrovácz azt a kijelentést tette, hogy a főpolgármester cavate-rendelete lényegesen enyhítette az alagút-ügy körül támadt feszültséget. Petrovácznak ez a kijelentése enyhe mosolyt fakasztott a bizottság tagjaiban. —• íme a mérnök! — gondoltákmagukban a jogász urak. (Tudni kell ugyanis, hogy a közigazgatási bizottság tagjainak, úgy a választottakat, mint a hivatalbóliakat illetően legnagyobb része jogász.) — Látszik, hogy reáliskolába járt ez a Petrovácz! Azt se tudja, hogy az nem cavate, hanem cavete! A dolog ennyiben maradt. Az újságírók, akik természetszerűen
