Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-10-20 / 41. szám

2 XU BUDAPEST 1934 október 20. Református sérelmek Szabó esperes: A főváros vezetősége mélységes felekezeti elégedetlenségnek vetette el magvait Mi ezt a megállapodást eddig minden­kor megtartottuk és a jövőben is meg akarjuk tartani. Nincs semmiféle okunk kételkedni abban, hogy az Egy­séges Községi Polgári Párt a maga részéről is állja ezt a megállapodást. Nem is tudom elképzelni, miként le­hetne bármilyen természetű változást előidézni az Egységes Községi Polgári Párt városházi szereplését illetően. Petrovácz Gyulának ez a nyilatko­zata kimerítő és világos képet ad a ■mai városházi politikai helyzetről. lllUllllllllllllllllllill Bishn János j IX., Ferenc-Kisrut as= TELEFON: 87-8-03. Aszfaltozás, szigetelés, fedéllemez - tetőfedés, motorbenzol, paraffin. Zománctáblák a Segofcsóbhan Beér Sándor V., Gróf Tisza íslván-u. 5. Telefon: 32—4—29. Union aulai és Fiai ul-, csatorna- és beton­­épííéss uéiialKazó Budapa^t, m\i ruta-u, iq Telefon: 30-3-85. — Az Uj Budapest tudósítójától. — Mészáros János érseki helynök leg­utóbb a budapesti egyházközségek köz­ponti tanácsának az ülésén szóvátette azokat a problémákat, amelyek a fővá­ros katholikus vallású lakosságát közel­iül érintik és e problémák megoldására nézve konkrét javaslatokat tett. így pél­dául megállapította, hogy Budapest szé­kesfőváros még mindig nem tett eleget annak a kötelezettségének, amellyel a katholikus híveknek tartozik. — Sok minden történt a legutóbbi évek alatt, — mondotta az érseki helynök — de még mindig sok tennivaló akad és pedig főként új templomok építésének a szükségessége tekintetében. Beszéde vé­gén Mészáros János érseki helynök azt javasolta, hogy az illetékes katholikus körök szorgalmazzák a főváros vezető­ségénél új templomoknak az építését. Nincs a városházi pártok tagjai kö­zött senki, aki sokallaná azt, amit a fő­város vezetősége a katholikus egyházi cé­lok megvalósítása érdekében tett. Annyi azonban bizonyos, hogy a református egyház támogatása tekintetében sok jo­gos kifogás emelhető a főváros vezető­ségével szemben. Ezt a felfogást tükrözi vissza az a nyilatkozat, amelyet Szabó Imre fasori református lelkész, a budapesti egyházmegye esperese, törvényhatósági bizottsági tag tett az Uj Budapest mun­— Nagy érdeklődéssel olvastam az ér­seki helytartó úrnak az új katholikus templomok építése érdekében történt fel­szólalását. Annál is inkább érdekel ez a kérdés, mert uj református templomok építését szorgalmazó kéréseinkre megnyugta­tásul mindig azt felelték illetékes városházi helyeken, hogy a mi jo­gos kéréseink teljesítésére akkor ke­rülhet sor, ha a katholikus templom­építések programmja már lezárult. Állandóan a fedezet hiányát emlegették előttünk és azt hangoztatták, hogy a katholikus templomépítési programúi megvalósítása után felszabaduló össze­geket protestáns egyházi célok szolgála­tára juttatják. —Úgy tudom, hogy a katholikus temp­lomépítési programm első része befeje­zést nyert. Tíz év alatt 17-ről 40-re ugrott fel a kegyúri plébániák száma és közel hétmillió pengőt tesz ki az az ösz­­szeg, amit a székesfőváros a legutol­só tíz esztendőben római katholikus templomok építésére fordított. Nem veheti senki sem rossznéven tő­lünk, ha ebből az alkalomból felpanaszol­juk sérelmeinket és iparkodunk a fővá­ros vezetőinek figyelmét felhívni azokra az ígéretekre, amelyeket előttünk tet­tek. — Most is arra kérem a főváros veze­tőit, hogy mielőtt a katholikus templomépíté-ocn mdc'uUlK lumuoóbu bclekcutlcncli, ne feledkezzenek el a protestáns egy­házak jogos kívánságáról sem és azokról az Ígéretekről sem, amelye­ket előttünk tettek s amelyekben bizva, éveken keresztül szerény, vá­rakozó álláspontra helyezkedtünk. — Szívesen látjuk, ha új templomok épülnek Budapest területén. Örömmel vesszük tudomásul, valahányszor egy­­egy új katholikus templomot szentelnek fel, de még szívesebben látnánk, ha ugyanakkor mellőznék az összes ille­tékes városházi tényezők a protes­táns egyházakat. És itt nem hallgathatom el, bármeny­nyire fáj is a nyilvánosságnak ilyen irá­nyú informálása, — hogy a mostani segélyezési rendszerrel a főváros vezetősége mélységes felelve­zeti elégedetlenségnek hintette el magvait. Az érseki helytartó úr beszédében egyéb­ként igen kellemes hang lepte meg a szí­vemet, amikor azt mondotta, hogy a templomépítések terén még mindig nem tett eleget a főváros annak a kötelezett­ségének, amellyel a katholikus híveknek tartozik. Azért örültem ennek a kije­lentésnek, mert abban az esetben, ha a katholikus egyház vezetői szerint a fő­város vezetőségét velük szemben még kötelezettség terheli, mennyivel óriásibb mértékben áll fent a fővárosnak ez a kötelezettsége a többi felekezettel szem­ben, akik eddig még mindig csak kértek és sohasem követeltek! Hinni akarom, hogy a székesfőváros vezetősége végre az igazságosság és a méltányosság út­jára lépve végrehajtja a budapesti református egyházmegyének azt a programmját, amelyet Budapest szé­kesfőváros közgyűlése már el foga­dott. Ebben a reményben nagy várakozással tekintek a főváros költségvetésének most kezdődő közgyűlési vitája elé. TmasMumiEsi WOLFF KÁROLY CSENDES GYÁSZBAN, távol a közügyektöl tölti napjait. Úgy volt, hogy néhány heti tartózkodásin fia kíséretében Olasz­­országba utazik, Wolff azonban úgy döntött, hogy nem megy el: Halottak napját Budapesten kívánja eltölteni. A közeljövőben azonban a Keresz­tény Községi Párt vezére a tőle meg­szokott hévvel és energiával fogja újra elfoglalni helyét az országos és a városi politikában. * A KOMOLY ÉS NÍVÓS VITA, másrészről —- az unalom jegyében folyt le a főváros szerdai közgyűlése. A vitában — az egy Hatolkay Kázmért leszámítva — csak a töneg­­pártok: a szociáldemokraták és a Ke­resztény Községi Párt nettek részt. A két szélső párton általános figye­lem fogadta a szónokokat, jellemző, hogy a szélsőbal rendzavarás nélkül hallgatta végig a szélsőjobb felszó­lalóit, viszont a szélsőjobbon sem csen­dült fel egyetlen zavaró hang sem, amikor a szocialista bizottsági tagok emelkedtek szólásra. Megállapíthat­juk, hogy ez a kölcsönös méltánylása az egymás szónokainak, nemcsak ud­variassági tény, ezen túlmenően a tö­megpártok tudatalatti érzése: a nagy szociális kérdések tárgyalásánál össze kell fogniok, erre utasítja őket paran­­csolóan választóik érdeke! Feltűnő volt, hogy a községi kor­mánypárt távollétével tüntetett, alig néhány tagja hallgatta végig a be­szédeket. Még feltűnőbb volt, hogy a keresztény ellenzék és a szabadelvű párt F r i edri c h, illetőleg R a s­­say vezényletével teljes számban vo­nlát fel és hallgatta végig a szónok­latokat. Végeredményben mégis az volt a közérzet, hogy egy olyan nagy­­fontosságú probléma van szőnyegen, amelynek árnyéka ott borong nemcsak a közgyűlési terem, hanem egész Bu­dapest felett . . . * DICSÉRET A SZÓNOKOKNAK: a Wolff-párti C s elé nyi Pálnak és Miklós Ferencnek csak úgy, mint a szocialistáknak: a statisztikus Gál Benőnek és Stern Szerénának egy­aránt. Ritka alaposság, számokkal és adatokkal való felkészültség, a teore­tikus részben való jártasság és érté­kes szociológiai ismeret jellemezték a vita miamennyi szónokát. A közgyűlési terem a maga általá­nos figyelem közepette hallgatott fel­szólalóival és népes karzatával külön­ben a nagy ülések képét mutatta. Zsú­foltak voltak a társalgó termei is, amelyekben a szőnyegen fekvő prob­lémánál jobban érdekelte vámsunk atyjaib a jövő szerdai tanácsnok­választás. Általános megnyugvást kel­tett azután az a hír, hogy biztosítva van a behelyettesített tanácsnokok egyhangú megválasztása, aminek jele­­képen a megválasztandókon kívül a pályázó főjegyzők vissza is fogják vonni pályázatukat. * KISS MENYHÉRT, a kiváló költő, aki tragikus körülmények között, hat­hónapos kisgyermekével az ölében, hunyt el vasárnap délután, 1925-től 1930-ig tagja volt a főváros törvény­­hatósági bizottságának is. Még nem­zetgyűlési képviselő korában válasz­tották a Keresztény Községi Párt pro­­grammjával a fővárosi törvényható­ság tagjává Kiss Menyhértet, aki több alkalommal felszólalt és interpellált a közgyűlésen és élénk tevékenységet fejtett ki a színügyi és a képzőművé­szeti bizottságokban is. * EGYRE LANYHULÓBB ÉRDEK­LŐDÉS MELLETT f oly t-f oly dogált a hét első napjaiban a pénzügyi bizott­ság költségvetési vitája. Minden pár ton csak őrszemek ültek, illetőleg azok, akik a gyors egymásutánban követ­kező költségvetési fejezeteknél fal akartak szólalni. A kereszténypárton a legszorgalma­sabb a résztvevő bizottsági tagok kö­zül a novicius Mátyásfal vy Erich volt, aki valóban v i t é z ü l ülte végig a napi három-négy órán át ter­jengő unalmat. Mindvégig résztvettek a részletes vitában a szociáldemokra­ták is, akik a maguk négy tagjával elejétől végig ott voltak a részletes vitában is. Liber alpolgármester nem fáradt bele a hosszantartó elnöklésbe, csak kedden délelőtt átadta már az elnök­lést Lamotte tanácsnoknak, de csupán azért, mert ő a föpolgárme s­­terhez volt hivatalos a jövő szerdai rendes közgyűlés tárgysoroza­tának megállapítása ügyében. MINDEN CÁFOLAT ELLENÉRE változatlanul arról szólnak a hírek, hogy a szerdai tanácsnokválasztás után jelentősen átcsoporto­sítja a polgármester a vá­ró s há z i vezetői g a r ni túr á t. Ismét arról van szó, hogy nem is egy, hanerr}, mingy árt két tanácsnok megy kerületbe, a főváros központi ügyosz­tályok közül kettő fog ezzel kapcsolat­ban főjegyzők vezetése alá kerülni. Bizonyosat természetesen nem lehet tudni, kétségtelen azonban, hogy az illetékes tényezők cáfolata ellenére is az egész vonalon általános az ijedelem. * AZ ITT KÖVETKEZŐ ÉDES KIS TÖRTÉNET annyira jellemzően, ad bepillantást a városházi kulisszák mögé, hogy teljes részletességgel tart­juk érdemesnek közölni. A közigazgatási bizottság október havi ülésén történt, hogy Pét r o­­v á c z Gyula, aki állandóan a gyakor­lati élet ütőerén tartja a kezét és min­dig a legaktuálisabb problémákat hozza a bizottság elé, nagyobb beszé­det tartott, amelynek során kitért az ismeretes alagútproblémára is. Be­széde kapcsán Petrovácz azt a kijelen­tést tette, hogy a főpolgármester cavate-rendelete lényegesen enyhítette az alagút-ügy körül támadt feszült­séget. Petrovácznak ez a kijelentése enyhe mosolyt fakasztott a bizottság tagjai­ban. —• íme a mérnök! — gondolták­­magukban a jogász urak. (Tudni kell ugyanis, hogy a közigazgatási bizott­ság tagjainak, úgy a választottakat, mint a hivatalbóliakat illetően legna­gyobb része jogász.) — Látszik, hogy reáliskolába járt ez a Petrovácz! Azt se tudja, hogy az nem cavate, hanem cavete! A dolog ennyiben maradt. Az újságírók, akik természetszerűen

Next

/
Oldalképek
Tartalom