Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-01-27 / 4. szám
1934 január 27 njmmvpisT H Az alkotmány védelmében ... * Wolff Károly történelmi Jelentőségű beszéde a főváros rendkívüli közgyűlésén — Az Uj Budapest tudósítójától. — Valóban történelmi pillanat volt, amikor szerdán délután a köz gyűlési terem zsúfolt padsorai élén felállt Wolff Károly, a Keresztény Köz séflri Párt országos blrti vezére, hogy elmondja hatalmas beszédét az önkor mányzat, sőt az alkotmány védelmében. E percben nehéz, szinte lehetet len megjósolni, lesz-e törvény és ha Igen, milyen formában a tervezetből de akármi fog is történni, kétségtelen, hogy Wolff Károly az a férfiú aki százszázalékosan megtette ebben az ügyben, mint min den közügyben, nemesen és egyszerűen a maga kötelességét A történelmi idők történelmi jelentőségű megnyilat kozdsát az alábbiakban teljes terjedelmében közzéteszi az Uj Budapest. Különlegesen nagy példányszámban nyomatjuk lapunk mai számát, hogy a keresztény közönség ezrei és tízezrei olvassák ezt a* élményszerü beszédet és legyenek büszkék a keresztény Budapest tántoríthatatlan hűség ü vezérére... * — Ezek a feketéid padok — mon dottp Wolff —, ez a zsúfolt karzat azt bizonyítják, hogy a székesfőváros életében rendkívüli esemény történt. A rendkívüli esemény nem az öröm, hanem az aggodalom jegyében hozta össze a székesfőváros hivatott képviselőit. A rend kívüli eseménnyel kapcsolatban kényszerülve vagyunk rendkívüli eszközt igénybevenni. Ilyen rendkívüli eszköz a rendkívüli közgyűlés öszehivása. A törvény intenciói szerint a rendkívüli közgyűlés gondolata magának az autonómiának a védelmét jelenti, mert hiszen a rendkívüli közgyűlés elsősorban azt akarja lehetővé tenni, hogy a bizottsági tagok a közgyűlési tejemben olyan témakörről beszélhessenek, amelyet nem a polgármesteri adminisztráció terjeszt a közgyűlés elé. hanem amely a bizottsági tagok spontán elhatározásának az eredménye. Helyreállott a nemzeti egység! iSzükségesnek tartottuk ezt a rendkívüli közgyűlést összehívni. Mindjárt megjegyezzük, olyan eseménnyel kapcsolatban tartottuk szükségesnek az összehívást, amely sajátságos paradoxonja a politikai eseményeknek, hogy amig az egyik oldalon a mélyen tisztelt kormány minden fáradságot megragadott a nemzeti egység megteremtésére egy általunk helyesnek nem tartott utón, addig ez a mai kép azt bizonyítja, hogy a székesfőváros polgárságának törvényes képviselői között ezen eseménnyel szemben helyreállott itt a nemzeti egység. Ezen egység jegyében az összpolgárság nevében lehet indokainkat előterjeszteni. Ebből minden felelős tényező levonhatja azt a tanulságot, hogy a székesfőváros közönsége a jelen alkalommal spontán, minden erőszaktól távol, meggyőződéséből kifolyóan akar véleményt mondani és nyilvánítani. Ez a rendkívüli esemény az 1930. évi XVIII. törvénycikk megmásitására vonatkozó terv előterjesztése. Már magában véve a törvénytisztelőt, a kodifikációs hátsó érte lem, az államrezon szempontjából le kell szögeznem, hogy a nagy, egyetemes témakört intéző törvényeknek állandó változtatása jogbizonytalanságot teremt és az adminisztráció lehetetlenné tételét jelenti. Ugyanezt mondanám, ha más alapvető törvény módosításáról volna szó, mert végeredményben nem nevezhetem a komoly intenciók érvényesülésének azt a tényt, hogy amikor az 1930. évi XVIII. törvénycikk lényegében még végre sincs hajtva, mert a szabályrendeletek egész sorozata még nincs kidolgozva, és a törvényhatósági bizottság ebben a tekintetben még nem nyilvánította akaratát, akkor már is uj tervezettel állunk szemben, amely nem is teszi lehetővé a törvényhozás által szentesített törvény alapján előirt intézkedések végrehajtását. A törvény-változtatások lehetősége Mi lenne a magyar közigazgatásból, ha minden két-három esztendőben a törvény változtatásának lehetőségével állana. szemben. Mi lesz a jogi helyzet1? Hogyan alakulnak a célok? Hogyan lehet végrehajtani a terveket, mikép lehet megvalósítani a koncepciókat, ha ilyen rövid időn belül inkább kapkodó, mint öntudatosnak mutatkozó kormányintézkedés lehetetlenné teszi a, pozitív munkáit? Lehetnek a törvénynek hiányosságai, lehet bizonyos intézkedésekre vonatkozóan kritika, de rendszerint a múltban is decenniumok voltak, amelyek ilyen alapvető nagy intézkedésekkel szemben az empíria tálynak érdemes főtisztviselője. A régi Fock-iskolának volt tehetséges tanítványa Pokomándy, abból a mérnöki generációból, amelyből rajta kívül Rumba eh Dezső és Salty Lajos a legnevezetesebbek. Az öreg Pokomándy csöndesen és szépen élte nyugdíjas esztendeit, szinte mindennapos látogatója volt a tisztviselők Eszterházy-utcai kaszinójának és nagy kedvelője a Rudas-gőznek. Általános részvét közepeié hántolták el. Az aktiv tisztviselői gárdából Halász Olivén dr. hunyt el a közeli napokban. A legidősebb tanácsi fogalmazó volt a kis púpos Halász: ötvenháromesztendős, azonban csak harmincegyéves korában 1911-ben lépett a főváros szolgálatába. Leg utóbb az erzsébetvárosi anyakönyv- Vézetőségnél teljesített szolgálatot. UBER ALPOLGÁRMESTER ÍRJA a Városházi notesznek:-y Az Uj Budapest legutóbbi számában megjelent cikkecske nem hűen adja vissza Almády Géza tvyug álmazott tanácsnok urnák a Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége egyik körülbelül másfél-két évvel ezelőtti ülésén tett észrevételeit. Meg kell állapítanom, hogy Almády tanácsnok ur ott a tisztviselői szövetségek vezetőségének működését birálóan, elégedetlenségének adott kifejezést és erélyesebb intézkedéseket kívánt, de sztrájkról egyáltalán nem beszélt, amint nem is beszélhetett. *«* En a magam részéről — írja Liber alpolgármester — általánosságban helyeselvén a felszólalásban foglaltakat, csak a v é g ső konklúzióra nézve jegyeztem meg, hogy nem tudom, mit ért erélyesebb intézkedések alatt. Amennyiben a sztrájkot értené — mondottam humorosan — azt talán kezdjék meg a nyugdíjasok! A szerkesztő megjegyzé$ e; Liber alpolgármester ur fenti levele kapcsán megállapíthatjuk, hogy az ártalmatlan kis történet közreadásával, amelyet közölt formájában egy az értekezleten résztvett magasállásu állami tisztviselő mondott el munkatársunknak, Almády Öméltósága általánosan nagyrabecsült, köztiszteletben álló személyiségét semmilyen formában megbántani nem állt szándékunkban. * ILOVSZKY JÁNOS VEZETÉSÉVEL a legrégibb józsefvárosi keresztény társaságnak, a K rizantémum-Társaságnak tagjai ruccantak le vasárnap Balatonkenesére, hogy ott a téli sportokban detektálják magukat. Ott voltak István f f y Lajos kúriai tanácselnök, a társaság elnöke, Blieszner Ágoston, a Józsefváros népszerű plébánosa, Müller Antal országgyűlési képviselő, Glat z Géza józsefvárosi templomgondnok, Csupor József kormányfőtanácsos, nyug. tanácsnok, L eit g ib főkonzul és sokan mások. János barátunk, úgy is, mint az Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének tiszteleti tagja, természetszerűen otthonosan érzi magát Kenésén és mint szeretetreméltó házigazda, szívélyesen kalauzolta a derék józsefvárosiakat a Balaton kies partján. Volt korcsolyázás, fakutyázás, vitorlás-szánkázás bőven. Mint óvatos bür perekhez illik, a jégvitorlásokra nem mertek azonnal rátelepedni a vendégek, előbb k i - próbálták Ilovszkyt. Mikor azután q tükörsima jégen egy szépen svejfolt jégvitorlán János barátunk vidáman tűnt el Almádi irányában és látni való volt, hogy sem a jég nem szakadt le alatta, sem a saját maga által feltalált balatoni szörnyeteg nem harapja le a fejét, merészkedtek ki az ur ak a part mellől a Balatonra .. MIND ANNYIUNK KEDVES PALI BÁCSIJA, Joanovich Pál dr. nyug. államtitkár Öméltósága, az Uj Budapest Városházi Notesze mintájáéra szintén noteszt ir, amely azonban, híven az ő sokoldalú egyéniségéhez, nem a mindennap eseményeit veti papírra, hanem a messze múltba, az ő kedves Budája múltjába kalandozik vissza. — Az öreg Pali bácsit — állapítja meg önmagáról bájos közvetlenséggel a feljegyzéseit most külön könyvben is kiadó szerző — nem lehet falhoz állítani, mert a jó Isten hosszúra növesztette az ő szakállát és meg is adta hozzá nagy kegyelmével a megfelelő tudást! Ezen a megvesztegetően kedves hangon kutatgat Pali bácsi Buda múltjában, nem a történettudós nagyképűségével (bár több tudás szorult beléje, mint akárhány nagyképű professzorunkba), hanem mesélő anekdotizálással, mintha ott ülnénk mellette a széles klubfotelben, hallgatva érdekes és tanulságos megjegyzéseit. Mert sok olyan érdekes dolgot elmesél Pali bácsi, amik nincsenek a tudós históriás könyvekben, pedig legalább is annyira figyelemreméltóak, mint a történelem véres lapjai. Hogy csak egyetlen gyöngyszemet említsünk Pali bácsi tudásának szinte végtelennek tetsző tárházából, idejegyezzük a Pasarét nevének jelentését Pali bátyánk aranyos szavaival: — Bizony-bizony, akárhogy is haragszik az én igen tisztelt Kozma Jenő barátom — elmélkedik a Budai Notesz írója — a Pasarét és kapcsolt részeinek uralkodó gyalog pasája, nem a budai török pasáról, hanem arról, ami tényleg volt, a közlegelőről, amit szlávul pasának hívnak, nevezték el az ő birodalmát, a Pasarétet... alapján összegyűjtőitek a tárgyilagos argumentumokat és megfontoltan, minden részletnek a lehetőségét bírálva vették igénybe tijból a törvényhozás munkáját. Ez volt az első megdöbbenés, hogy ilyen alapvető törvénynél kétévi tartam után a harmadik esztendőben máris módosítással állunk szemben — Nem vitatható, hogy ez a tervezet az összpo'lgárság súlyos aggodalmát váltotta ki és általános bizalmatlanság lett úrrá. Koncedáiom azt, hogy a kinevezés ténye a politika veztésében fait accompli-1 teremt, de magának a fejlődésnek érdeke az, hogy a kinevezés puszta ténye csak nagyon gyakorlatilag átgondolt okokból nyúlhasson hozzá az alkotmányos élet biztosítékaihoz. Éri majdnem azt mondhatnám, hogy csodálattal nézem a múlt konzervatív erejét, amely az alkotmányosság kérdésében nagyon megfontoltan intézkedett ezer éven át és nem hiszem, hogy a kinevezés ténye maga bárkit feljogosíthatna arra, hogy az alkotmány sarkalatos intézkedéseit — végveszély esetét kivéve — módosítsa és ahhoz hozzányúljon. Jelen esetben úgy fogom fel a kérdést, hogy az alkotmánybiztositék egyik sarkalatos elvéről van szó. A főváros teljesítette kötelességét! — Engem ennek a törvénytervezetnek megjelenése nem ért váratlanul. A legnagyobb objektivitással, amely eltölt ebben a pillanatban is, kutattam, higgadtan kerestem a tárgyi okokat, de nem találtam meg. Nem is tárgyi okokból ered ez a törvénytervezet. Ez a törvénytervezet inkább az egyeduralom pszihozisából származik. Ez a törvénytervezet nem számol azzal, hogy a székesfőváros, ez az előkelő emporium, az ország első törvényhatósága minden vonatkozásban teljesíteni kívánta és teljesítette a nemzettel és a várossal szemben fennálló kötelességét. Mi magunk között kifogásoltuk azt, hogy szinte kevés az a szociális teljesítés, amelyet teljesítettünk, de a pénzügyi helyzettel szemben meg kell állapítanunk, hogy a pénzügyi keretek között igenis mi teljesíteni kívántuk szociális és nemzeti kötelességünket a rendelkezésre álló erőhöz képest és büszke öntudattal mutathatunk reá. hogy a tárgyilagos bírálat, ha Európa öszszes metropolisát a számszerű adatok, a statisztika alapján vizsgálat tárgyává fogja tenni, úgy Budapest az első helyen fog állni. Ezek a számok, statisztikai adatok és rovatok be fogják bizonyítani, hogy ez a székesfőváros igenis teljesítette kötelességét. Nem teljesítette Budapest polgársága kötelességét az egész országgal kapcsolatban szociális téren? Nem etettük a munkanélküliség alatt — a lehetőség szerint — az összes éhezőket? Nem gondoskodtunk a kisdedekről, a jövő generációról? És nem mi voltunk pénzügyileg mindig aktivak addig, amig saját elhatározásaink korlát nélkül érvényesültek? A deficit oka — Ha a 20 millió pengős deficitről beszélnek, nem kell-e kijelentenem, hogy ez a 20 milliós deficit nem a székesfőváros autonómiájában találja okát, nem az autonómia által elkövetett túlzásokban, nem az autonómia által elkövethetett pazarlásokban, mert ezt mindig kerülni kívánta ez az autonómia; sok
