Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-08-11 / 31-32. szám
XII. évfolyam 31-32. szám SJ Budapest, 1934 augusztus 11 UJ BUDAPEST Elöllzelétl Arak : Egész évre...............................................30 pengd FAI évre............................... *3 pengd Egye* szám Ara 60 flllAr D O B Y ANDOR DR Szerkesztőség As kladóhlvaial: Budapest. IV. Haas Jvor-ulcn 9. Telefon: S2-S-23. Posla'akarékp ihequesznmla 30013 A sablon és az autonómia----------------------------------- i.iMiiniJiBBSSSSKagst'tP"1 -----------------------------Szendy Károly bátor és okos nyilatkozata az építési engedélyek kiadásának gyorsításáról, a számlafizetés reformjáról és az élelmezési karteliekrel, amelyek között vasököllel fog szétverni Budapest uj alpolgármestere Két adórendelet Amikor a mindenkori pénzügyminiszteri költségvetési expozék az adózó közönséggel szemben tanúsított kímélettől és jóindulattól csöpögnek, akkor valóban a hideg zuhany erejével halnak azok a miniszteriális rendeletek, amelyekkel az adóhatóságok fokozott behajtási tevékenységét igyekszik fokozni ugyanaz a miniszter ur. Az elmúlt hetekben két ilyen rendelethez volt szerencsénk. Az első pellengérre kívánja állítani az ismeretlen helyre költözött adóhátralékosokat, akiknek különféle módon való körözését rendelik el, mintha legalább is ezek a körözendő szegény adóhátralékosok valamiféle főbenjáró bűnt követtek volna el. A másik rendelet arról szól, hogy az adókivetések céljára külön készült adatokon kívül a jövedelem- és vagyonadó-kötelesek összeírása során „fel kell használni mindazokat a rendelkezésre álló hivatalos iratokat és az azokban foglalt adatokat is, amelyek az említett adóknak a kivetése során az adóalapoknak helyes meghatározása céljából célszerűen felhasználhatók.“ A modern technika minden vívmányával folyik tehát az adóhátralékosok üldözése, nemkülönben az adóalanyok igazmondásának ellenőrzése is. Nincs kibúvó! Szerencsétlen pesti polgár, hiába próbálsz ezentúl címed hátrahagyása nélkül egy másik kerületbe vagy a vidékre való költözéssel adóhátralékod elől menekülni. Neved listára kerül, fekete listára, amelyen adatik tudtára mindenkinek, hogy mennyire megbízhatatlan vagy az adómorál szempontjából. Es te, iparos vagy vállalkozó polgártárs, a felszólamlást bizottság előtt hiába sírsz, fölényes mosollyal int le a kincstár igen tisztelt képviselője, kezében lobogtatván a közokiratot, amely bizonyítja, hogy még a 7nai rossz időkben is volt néminemű közmunkád! Arról természetesen, hogy a közhatóság nem utalványoz ingyen pénzt, nem fog szó esni ezekeyi az adófelszólamlási tárgyalásokon, fiogy te az OTI-járuléktól a bélyegilletékig hány de hány formában adóztál már a köznek, arról nem is beszélve, hogy munkásságoddal a nemzeti vagyont igyekeztél gyarapítani, vajmi kevés beszéd leszen. És ha egyébként jóhangzásu neved szerepel majd a hivatalos lap hátralékos listáiban, nem lesz utána írva, mifajta gazdasági világrengés játszott közre abban, hogy te a szabályszerűen kivetett adókat megfizetni nem tudtad, és egyéb elfoglaltságod miatt, ami alatt a mindennapi kenyér megszerzése értendő, nem volt időd ahhoz az udvariassághoz, hogy ismeretlen helyre, esetleg■ a keresztúri temetőbe való költözésed alkalmával uj címedet az adóhatóságok rendelkezésére bocsájtsad! Ne beszéljünk ez alkalommal adóterheink kivételes nagyságáról és arra se mutassunk rá, hogy adófizetési szempontból mekkora a magyar fejkvóta, szembe állítva azt 7nás országok közteherviselési mértékével. Est modus in rebus: legalább az adó behajtása legyen méltányos és könyörületes; mert a latin közmondás második fele szerint: vannak bizonyos határok! — Az Uj Budapest tudósítójától. — Hétfő óta, amikor Liber alpolgármester szabadságra ment, Szendy Károly intézi legfelsőbb fokon a főváros adminisztrációját, az ő kezében futnak össze az ügyosztályok és a szakhivatalok ügyei. Szemben ülünk az uj alpolgármesterrel: nemhogy programot kérünk tőle, hiszen mint azt az Uj Budapestnek adott első interjújában néhány héttel ezelőtt megmondotta, a programcsinálás nem az ő, hanem a polgármester feladata, — hanem, hogy elbeszélgessünk vele célkitűzéseiről és nézeteiről. Nem hivatalos interjú ez a beszélgetés, inkább fesztelen eszmecsere, amely azonban az ujságiró éles szeme előtt határozottabb kontúrokban mutatja meg Budapest uj alpolgármesterét, mintha sokhasábos nyilatkozatot adott volna a jövendőről. — Nézzen körül szerkesztő ur uj hivatalomban — kezdi a beszélgetést Szendy alpolgármester. Itt nem lát elintézetlen aktákat, nincsenek sürgető felek a titkári szobámban, én mindent azonnal elintézek. Mióta kezemben futnak össze a városházi adminisztráció szálai, délelőtt vagy délután, de aláírom az összes elémterjesztett ügyosztályi aktákat. Az én aláírásomra nem kell senkinek sem várakoznia, nem akadálya az valamely ügy elintézésének! — Általában azt gondolom — folytatja elmélyedve a beszélgetést Szendy alpolgármester —• hogy jó hivatalnokembernek mindent el kell követnie az adminisztráció gyorsítása érdekében. Nem a racionalizálásra gondolok, ez nem az én feladatom, hanem arra, hogy a magam kis hatáskörében mindent elkövetek abban az irányban, hogy a hatóságokhoz forduló közönség jól és gyorsan legyen kiszolgálva. Utalok e tekintetben első ténykedésemre, amidőn is elrendeltem, hogy mint az építésügyi bizottság elnöke, vagy ha jobban tetszik, mint alpolgármester haladéktalanul aláírom azokat az építési engedélyeket, amelyek sablonosak, a szokásoktól és a szabályoktól nem eltérőek. Kiadtam a rendeletet a felügyeletem alá tartozó városrendezési ügyosztálynak is, hogy a lehető leggyorsabban intézzék el az építési engedélyért folyamodók ügyeit, hogy ilyképen orvosolódjanak a sok esetben alapos panaszok és egygyel kevesebb akadály gördüljön az amugyis ezer és ezer akadály között vergődő építkezési szándék elé. — Ne gondolja senki, hogy ebbeli intézkedésemmel uzurpálni akarom az autonómia jogait. Ismétlem: csak a szokásnak minden vonatkozásban megfelelő engedélyek elintézéséről van szó, arról, hogy Kiss Pál kétemeletes házat akar építeni az Örömvölgy-utcában, vagy Nagy János földszintes családiházat az tóhegyen. Amint a legkisebb eltérés mutatkozik a fennálló rendeletekhez, amint kivételezni kell, a szabályoktól eltérni, engedményeket tenni, már meghallgatom a szakbizottságot, mert a szakbizottságnak nem az a feladata* hogy sablonos ügyeket intézzen el, hanem hogy szaktanácsokat adjon a város vezetőségének. És ami a legfontosabb: az autonómia sokkal komolyabb és fontosabb valami, az autonómia fórumait sokkal többre becsülöm, semhogy ne lenne az a véleményem, hogy sablonos dolgokkal nem is szabad fárasztani az autonómiát, amelynek feladata: alkotás, irányítás, uj dolgok kezdeményezése, de korántsem blankettamunka! Azonban nemcsak a városrendezési ügyosztályban kívánok azon elvemnek, hogy az adminisztráció a közönségért van, érvényt szerezni, hanem a többi ügyosztályokban is. Elsősorban a másik két műszaki ügyosztályról: az útépítésiről és a magasépítésiről beszélek. Dacára minden eddigi racionalizálási eljárásnak, azt látom, hogy még mindig hosszú a számlák elintézésének az útja, a vállalkozók még mindig nehezen jutnak megérdemelt filléreikhez. E tekintetben az uj Közszállitási Szabályzat rendelkezéseinek megfelelően olyképpen kívánom szabályozni a számlaelintézést, hogy az iparosnak, a vállalkozónak, a szállítónak azonnal fizessen a város, amint a szállító a vállalkozó, az iparos a pénzt kiérdemelte. Természetesen nem a pénzügyi ügyosztály szempontjából óhajtom az azonnal való fizetést, mert itt lehetnek bizonyos technikai eltolódások, aminthogy vannak is, hanem abból a szempontból, hogy a számlák számfejtése, az elvégzett munka va>gy szállítás felülvizsgálása miatt egyetlen perc haladékot se szenvedjen a vállalt munka vagy szállított áru kifizetése. Egyelőre csak tanulmányozom még ezeket az ügyeket, kétségtelennek tartom, hogy e tekintetben is olyan újításokat sikerül majd életbeléptetnem, amelyek megelégedéssel fognak minden vonalon találkozni. Ezután az alpolgármester felülvizsgálati köréhez tartozó egyik legfontosabb ügyosztályra, a közélelmezési ügyosztályra és ezzel kapcsolatban az élelmezési körteitekre került a beszélgetés sora. Megkérdeztük az alpolgármester urat, hogy mint a közélelmezési ügyek főintézője, mit kíván tenni az egyre jobban elharapódzó élelmiszer-kartellek, a pék-kartell, a burgonyakartell stb. ellen1? — Egyelőre csak bizonyos elvi kijelentésekre szorítkozom — mondotta Szendy alpolgármester. — Általában a kereskedelem szabadságának vagyok a hive, a kínálatot a kereslet szabályozza és viszont. Hatósági beavatkozásra az élelmiszerkereskedelmet illetően, kivéve természetesen a háborús időket, véleményem szerint csak akkor kerülhetne a sor, ha vagy kevés az élelmiszer, amit a fogyasztóközönség között ki kell osztani, vagy pedig olyan kartellszerü alakulatokat tapasztalunk, amelyek egyoldalú nyei’észkedés alapján drágítják meg a mindennapi kenyeret és a többi elsőrendű élelmicikket. — A főváros élelmiszerellátása a szabadforgalom alapján történik, és a legmesszebbmenő mértékben óvakodnia kell a főváros vezetőségének attól, hogy az élelmiszerárak alakulásába beleavatkozzon, mindaddig, amíg a fentebb említett két eset valamelyike be nem következik. Általában az a véleményem, ^ hogy e tekintetben a földművelésügyi miniszter urnák van döntő szava és nem fogok késni, hogy az illetékes tényezők figyelmét ráirányítsam azokra a kóros jelenségekre, amelyek a fővárosi élelmiszerkereskedelem terén felmerülnek. A közélelmezési bizottság működésén felül az a célom, hogy a kereskedelmi és fogyasztói érdekeltségek vezetőit a közel jövőben ankétre hívjam össze, meghallgassam a panaszokat, az észrevételeket és ellenészrevételeket és ezek alapján tegye meg azután a főváros azokat az intézkedéseket amelyeknek megtételét szükségesnek látja. Megnyugtatom a közvéleményt, ha csakugyan szükségesnek fog mutatkozni majd valamely intézkedés, nálam keményebb és könyörtelenebb ököllel senki, sem, fog tudni belevágni az élelmezési kartellekbe. Ezekben fejtette ki Szendy’ alpolgármester az aktuális problémákra vonatkozó véleményét, amelyek taglalásában természetszerűen gondosan kerülte a napi politikát, aminthogy Szendy Károly, akinek húsz-
