Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-07-07 / 27. szám

Budapest, 1934 julius 7 XII. évfolyam 27. szám UJ BUDAPEST Tek. Fővárosi Nyilv,^SSSfeg@si^ Bpest, VIII., * iTlfCAJ Előfizetési Orale : r qész évre.......................................... 30 pengő Fél évre . .............................., . . S3 pengő Egyes szám árn fto fillér . --cisrjMSS 1 FELELŐ!* »ZERKESZ1Ö: OOBV ANDOR I)R i HETILAP €£ Mzerkeszlőség és klodóhivoial: Budepesl, IV. Kaos Ivor—utca 9. Telefon: S2-8-23. Posla'akarékp. chequcsz<imlo 30013 Pestisnél >i harcra indul Budapest ellen Követelik a környéken laké alkalmazottak kereseti adóját a községi pénz­tárak részére és engedményeket kérnek a HÉV tarifáiból a községek belterületén Nő“s az alkotmányban Vasárnap délelőtt, egy apostoli lelkű magyar asszony, Toperczer Ákosné, vezetésével felvonultak az összes keresztény világnézetet valló nőt szervezetele, hogy a dolgozó és dolgozni akaró nők problémáiról tanácskozzanak. Szimbolikus jelen­sége van annak, hogy ez a nagy­gyűlés — amelynek részleteiről la­punk más helyén számolunk be — abban a várospolitikai szempontból annyira fontos fővárosi közgyűlési teremben zajlott le, amelynek tag­jai között csak elvétve akadnak asz­­szonyok, holott az aktív választó­jogot illetően a nők a törvényható­sági választásra jogosult lakosság igen jelentékeny százalékát teszik. Ez a megállapítás különösen aktu­ális most, amikor a belügyminiszté­riumban készül az uj választójogi törvény és minden valószínűsége^ megvan annak, hogy az uj fővárosi törvény után az uj választójog alapján uj községi képviseletet is kap rövidesen Budapest. Ha az Illyefalvi-féle statisztikai tabellákat vizsgáljuk, látjuk, hogy 53.867 római katholikus, 6.181 ágos­tai evangélikus és 10.239 református törvényhatósági választójoggal bí­ró nője van Budapestnek. A 292.580 fővárosi törvényhatósági választó­joggal biró lakos közül 105.521 a nő; általában minden két férfi válasz­tóra. egy nő-választó jut, vagyis a választói jogosultsággal birók egy­­harmada nő. Ezzel szemben úgy mennyiségileg, mint minőségileg igen gyenge a női képviselet a fő­város parlamentjében, ugyan na­gyobb mint az országgyűlésen, de jelentékenyen kisebb, mint azokban az északi államokban, ahol a nőket elsősorban nők képviselik a tör­vényhozó testületekben. Mi ennek az oka? Elsősorban a po­litikai szervezetlenség, de nem ke­vésbé a női öntudat hiánya. Ki­csiny, bár kétségtelenül lelkes csa­pat az az elit-gárda, amely a ke­resztény nőmozgalmakat vezeti, bár kevés független célkitűzéssel és ál­talában alárendelve a férfiakarat­nak. A törvényhozó és önkormány­zati testületekben pedig — tisztelet a, kivételnek — árnyékok a nők, ön­­állótlan részei az egésznek, szavazó­gépek, kényelmes uzsonnázó néni­­kék, ha ugyan egyáltalában részt vesznek az üléseken. Több önállóságot, öntudatot, kü­lönleges célkitűzést követel a ke­resztény várospolitika a keresztény nőktől, akikre az uj választójog és az uj választások küszöbén nem ki­sebb feladat vár, mint fennen lobog­­tatása a keresztény zászlónak, amely veszedelmesen inog a férfi­kezekben. A női fanatizmus, ma­kacs akarat és elszántság legyen sírásója a keresztény közönynek, építője a keresztény újjászületés­nek, csatasorba küldése a fiatalabb generációnak, amely nagyon is unja a várostirányitó keresztény­­pártok langyos közönyét, széthúzó öncéluságát, végelgyengülésben szenvedő lehetetlenségét. Amiképen a női nemen át ifjodik újjá a ter­mészet törvényei szerint az emberi­ség, azonképen Budapest keresz­tény nőinek falaclata, hogy ébresztő akarata legyen a keresztény város­­politika mindenki által hőn óhaj­tott újjászületésének! — Az Uj Budapest tudósítójától — A Budapest-környéki városok és községek és a székesfőváros között állandóak a súrlódások. Az a kerefe­­asztal-konferencia, amelyet még Huszár Aladár hivott össze főpol­gármestersége idején a fővárosi és környékbeli érdekek egyeztetésére, konkrét eredményeket nem hozott. A környéki városok és községek most újabb rohamra indultak a fő­város ellen, képviselőtestületi hatá­rozatok támadják a fővárost, a kor­mányhoz intézett különféle memo­randumokban követel a főváros ér­dekeinek háttérbeszoritásával a kör­nyék előnyöket a maga részére. A főváros azon akciója, hogy a Helyiérdekű 24 filléres tarifát lép­tessen életbe a főváros politikai ha­táráig, vegyes érzéseket keltett a környéki községekben. Hangoztat­ják a környéki képviselőtestületek, hogy a 24 filléres budapesti belterü­leti tarifával a környék közle­kedési problémája még nincs megoldva. A Hév tarifájának legalább a köz­ségek belterületén való csökkenté­sét követeli a környék, olymódon, hogy a községek belterületén mini­mális pótdij fizetése mellett a 2í filléres Hév-tarifa legyen érvény­ben. — Az Uj Budapest tudósitójától — A városháza nyári munkásságá­nak fontos része az a tevékenység, amelyet a szociálpolitikai ügyosztály a szegénysegélyezés terén fejt ki. Mint felügyeleti hatóság, Liber al­polgármester irányítja az ügyosz­tály ezirányu tevékenységét, aki ag­gódó gondossággal ügyel arra, hogy a főváros szociális működésének hatalmas gépezetébe ne csússzon bele semmi hiba. A főváros nyári inségenyhitő tevékenységéről Liber Endre alpolgármester a következőket mon­dotta az Uj Budapest munkatársá­nak: — Most készült el az ügyosztály a főváros hatósági inségenyhitő tevé­kenységének nyári munkatervével, amely szerint a két nyári hónapban, július­ban és augusztusban havonta 430—430 ezer, összesen 860 ezer pengőt emészt fel a főváros in­ségenyhitő tevékenysége. Vagyis napi 11 ezer pengőre rúg az az összeg, amelyet a hatóság sze­génysegélyezésre költ. — A havi 430 ezer pengős inség­enyhitő tevékenységnek legfontosabb tétele az étkezte­tési akció. A főváros természetszerűen nincs abban a helyzetben, hogy a környékbeliek ezen kívánsá­gát teljesítse, elég nagy terhet vállal a főváros magára a 24 filléres belterületi tarifa léte­sítésével kapcsolatosan, arra nem jut pénz a fővárosi adó­fizető közönség filléreiből, hogy Rákosszentmihály, vagy Buda­fok olcsó belterületi tarifát kap­jon. Ennél az akciónál sokkal vesze­delmesebb az a támadás, amelyet az alkalmazottak kereseti adója ügyében indítottak a környékbeli községek és városok a vármegye ut­ján a pénzügyminiszter előtt a fő­város ellen. Az alkalmazottak kere­seti adója tudvalévőén azt a közsé­get. vagy várost illeti, amelynek te­rületén az alkalmazottak munka­helye van és csak abban az esetben engedik meg az alkalmazott állandó lakhelyére való átutalást, ha vala­melyik munkaadónak ötvennél több ugyanazon helységben lakó alkal­mazottja van. A környékbeli lakosságnak az a legújabb sérelme, hogy a túl­nyomó részben fővárosi eífog­­laltságu lakosság kereseti adó­ját nem a községi pénztárakba, amely a nyári hónapokban havi 350 ezer pengőbe kerül. Ebédosztásban naponta 40 ezer gyermek és felnőtt részesül a nyári hónapokban, na­ponta félliter tejet négyezer anya és csecsemő, naponta egy liter tejet 520 tüdőbeteg kap. Ötezer Ínséges család kap minden nap félliter tejet és tiz dekagram kenyeret. Jótékony­­sági utalványból a kerületi elöljáró­ságok utján hetenként 3520 tej-, 14 ezer hentesáru és 6500 lóhusutalvány kerül kiosztásra. Ezenkívül a men­­helyeken gondozottak hetenként 1500 tej, 4000 hentesáru és 5000 lóhusutal­­ványt kapnak. — A nyári hónapokban aránylag kicsiny a ruhaosztási számlája a szociálpolitikai ügy­osztálynak: havi ezer pengő. Ebből természetesen csak a csecse­­mőkelengye-kiosztáis kisebb költsé­gei nyernek fedezetet. Hajléktalanok elhelyezésére naponta ezer pengőt költ a főváros. Ebből fedeződik a hajléktalanok részére a ma­gánházakban bérelt lakások bé­re, a hajléktalanok részére a népszállóban bérelt 225 fülke bé­re, a Magyar Vöröskereszt Egyesületnek 150 ember hálódi­jára napi 20 fillér, lakbérsegé­lyek, továbbá a Szabolcs-utcai menhely kiadásai. hanem a főváros pénztárába fi­zeti be. A pestkörnyéki községek most so­rozatos képviselőtestületi üléseken foglalkoznak ezzel a problémával és követelik saját háztartásuk elő­nyére a fővárosi elfogláltságu kör­nyéki lakosság kereseti adójának a községi pénztárakba való befizeté­séi. Legfőbb ideje, hogy a főváros, amely végerdményben nem állhat oda állandó béka-egér harcokba a környékkel, a kormányzatnál a leg­erélyesebben követelje az eféle kérvényezgetcseknek és politikai ígérgetéseknek egy­szer s mindenkorra való be­szüntetését. A főváros — mint azt számtalan­szor megirtuk — elsősorban arra van kötelezve, hogy a maga jöve­delmeit megvédelmezze, hogy ily­­módon a közterheket a főváros la­kosságának kímélése céljából, ha nem. is tudja csökkenteni, de leg­alább ne kelljen emelnie. Budapest a budapestieké! ez legyen a jelszó, amely a környék különféle próbálkozásait a leghatá­rozottabban visszautasit ja. — Szerkesztő ur azon kérdésére, hogy hány ember részesül a ható­sági inségenyhitő tevékenység kü­lönböző formáiban, közölhetem a jú­niusi statisztikát. Junius elsejétől 10-ig a felnőtt étkezők létszáma 37.237, a gyermekeké junius 1 és 24-e között 18.816 volt. Junius 11—30-ig a felnőtt étkezők létszáma 33.705-re rú­gott, a gyermekétkezők létszóima ju­nius 25 és 30-a között 11.957 volt. Mondanunk sem kell, hogy az étkezők túlnyomó nagy ré­sze ingyenes. Junius 1-e és 24-e között 98, 25 és 30-a között, amikor már csökken az étkeztetési akció, 65 hely volt üzem­ben. — Az elmúlt hónapban összesen 136.907 drb. jótékonysági utal­ványt (amire lóhust, hentesárut és tejet adnak), továbbá a főzőhelyeken be­váltható 18.775 drb egyhetes inség­­tej-utalványt és ugyancsak a főző­helyeken beváltható 15.980 drb napi inségtej-jegyet osztottak ki. — Ugyancsak az elmúlt hónap segélyezési tevékenységéhez tarto­zik az az adat, hogy júniusban az ínséges helyzet­ben levő anyák 418 teljes csecse-Tizennégyezer pengőjébe kerül a fővárosnak naponta a szegénysegélyezés Liber alpolgármester a főváros inségenyhitő tevékenységéről a nyári hónapokban

Next

/
Oldalképek
Tartalom