Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-06-30 / 26. szám
XII- évfolyam 26. szám A»Fővárosi Kyil^nos Bpest, VIT Eü Budapest, 1934 junius 30 ElOUzelétl Arak : Egész évre ................................30 pengő Fél évre............................... 13 pengő Egyes szám Ara ©O filléri FELELŐS SZERKESZTŐ: D O B Y ANDOR DH f SzerKeszlOség és kiadóhivatal < Budapest, IV., Haas Ivor-ulca O. Telefon: 82-8-23, Poslatakarékp. chequeszámla 30013 Első interjú az uj alpolgármesterrel * Szendy Károly ulja a Józsefvárostól az alpolgármesteri székig Szavak, csak szavakl A fővárosi novella 5. §-ának 2. bekezdése, amely szerint: az állandó szakbizottságok nyilvános ülésben tanácskoznak és határoznak — a szavak áradatának olyan hatalmas zsilipjét szabadította fel az egymásután megalakuló szakbizottságok első ülésein, hogy az valóban példa nélkül való! Szemben a régi állapottal, amikor hónap, sőt évszámra nem ültek össze a szakbizottságok, mert a zárt, ülések nem érdekelték a közönséget, de magát a szakbizottság tagjait sem, most a másik végletbe csusszant az önkormányzat élete. Ülések csak ülések, szavak, csak szavak — felszólalásoknak, megjegyzéseknek, közbekiáltásoknak olyan zuhataga, amely elönti a városházát, nem is hasábokat, hanem oldalakat követel a napilapok hasábjain, közvéleményt akar teremteni, irányítani kívánja a várost, és ami a legfontosabb: a hiú és még hiúbb városatyák szürke és még szürkébb neveit óhajtja kissé megfüröszteni a közérdeklődés fénytengerében. Ne értsen senki bennünket félre: nálunk nagyobb hive nem lehet az alkotmányos szólásszabadságnak senki, mi voltunk az elsők, akik az 1930: XVIII-nak már a bölcsőjénél rámutattunk a nyilvánosság kizárásának súlyos következményeire! Jelen esetben azonban nem szabadságról, hanem szabadosságról van szó, a bizottsági tagok legnagyobb része nem él, hanem visszaél törvényadta jogával, többre becsülvén a hallgatás aranyánál a beszéd ezüstjét... A legnagyobb baj mindenesetre az, hogy az uraknak sok a beszélni, de kevés a mondani valójuk. Az általános örömön felül, amelyet a szónokok számára az újságírók serényen jegyző ceruzájának boldogító tudata jelent, apró malomalatti politika, sekélyes vicinálisszempontok mozgatják a szinte gyógyíthatatlannak tetsző szereplési viszketeget. Az a körülmény, hogy a zöldposztós asztal meghitt csendjében kevésbbé van szükség szónoki attitűdökre, elég a szabályos dadogás is, egyre sűrűbb tömegét hozza felszínre a nyom nélkül elröppenő nyekergéseknek, aminthogy a tenger mélyébe merülő buvárháló is mennyi iszapot és értéktelen csigát emel ki, közöttük de kevés igazgyöngy akad! Az önkormányzat fejlődése nem áll egyenes arányban a különböző f órumokon elhangzó beszédek menynyiségével, a sok hangosan való gondolkodás (ennél többnek a legtöbb felszólalás nem nevezhető) nem azonos a komoly városépítő munkával és a gyorsírói ceruzák kopásán felül egyébre álig jó, mint hogy elvonja Íróasztalától az adminisztár dóval amúgy is túlterhelt polgármestereket és tanácsnokokat. Több önmérsékletet, még több önkritikát kérünk tehát a bízott sóig okban helyetfoglaló uraktól, akiknek be kell látniok, hogy nem minden polgármesteri előterjesztés alkalmas az egyébként kétségtelenül salamoni bölcsességgel fényeskedő elmék fitogtatására. Több elmélyedést az igazi alkotó munkában, kevesebb reklámhajhászást, több tudást, kevesebb tudatlanságot: különben minden elmerül a gátvesztett szóáradatban, végezetül maga az autonómia is! — Az Uj Budapest tudósítójától — A fővárosi választások közismerten kemény csatáinak minden izgalmát felülmxdta az a választási aktus, amelyet ezen a héten hajtott végre a főváros törvényhatósági bizottsága. Jelentős szótöbbséggel Szendy Károly lett Budapest uj alpolgármestere, szemben Lamotte Károly pénzügyi tanácsnokkal. Két egyenlő értékű és egyenlő esélyű jelöli pályázott a Borvendég Ferenc főpolgármesterré történt megválasztásával megüresedett alpolgármesteri székbe. Mindketten kitűnő régi tisztviselői a fővárosnak, mindkettőjüknek sok a hive, barátja és tisztelője. Természetes ily körülmények között, hogy nehéz volt közöttük a választás. Hogy mégis Szendy Károly lett az uj alpármester, annak jelentős mértékben politikai okai vannak. Borvendég főpolgármesternek tudvalévőén Lamotte Károly volt a jelöltje: az ellenzéki pártok, a Keresztény Községi Párt, amely a főpolgármesterrel szemben ellenzékinek érzi magát, továbbá a szociáldemokrata párt, a főpolgármester jelöltjét akarták megbuktatni, annak a centrális hatalomnak a képviselőjét, aki a fővárosi novella értelmében diktátori hatáskörrel került a városházára. * Az uj alpolgármester élete és működése nyitott könyv tisztviselőtársai és a törvényhatósági bizottságban helyetfoglaló pártok előtt. Mellőzve az életrajzi adatokat, kezdjük eddigi közpályájának jellemzését a közegészségügyi ügyosztályban való működésének időpontjától. 1918 őszén került, mint tanáesjegyző, két esztendei előljárósági és nyolc esztendős tanügyi ügyosztályi szolgálat után Csupor tanácsnok helyetteseként Szendy Károly a közegészségi ügyosztályba. Kerek tiz esztendeig dolgozott itt Szendy Károly: Csupor, majd Némethy Béla helyetteseként. 1929-ben került a közjogi és katonai ügyosztályba, már mint vezető. * Ennek az ügyosztálynak az élén bontakozik ki Szendy Károly egyénisége. Az alárendelt tisztviselőkkel szemben szeretettel teljes, de szigorú főnök, a városatyákat illetően kissé zárkózott, a protekciókat nem szívesen vevő férfiú, aminek meg is van az egyszerű ina-; gyarázat: honosítási és illetőségi ügyekben a törvény szigorú szavai beszélnek, itt vajmi nehéz szívességeket tenni! Rendet és nyugalmat teremt a zaklatott életű ügyosztályban, lerakja az illetőségi és honosítási eljárások modern formáit, olyan módon, hogy még ma is, noha onnan esztendők óta elkerült, mintaügyosztály a polgármester IV. ügyosztálya. Szendy Károly, aki eddig a politikai élettől teljesen visszavonultan dolgozott hivatalában, ebben az időben kezd sűrűbben összejönni bizottsági tagokkal. Különösen a felekezetek bizottságitag-képviselői keresik fel nagy számmal. Ügyosztályába tartoznak a kegyúri dolgok és az egyéb felekezetek segélyezési ügyei. Szendy Károly annyi jóakarattal, tapintattal, mégis a főváros érdekeinek teljes figyelembevételével intézi ezeket a kényes természetű dolgokat, hogy egyszeriben szeretetükbe fogadják a hallgatag modorú főjegyzőt a nála járó bizottsági tagok. * Purébl Győző nyugdíjazásával a közoktatásügyi ügyosztály fontos és jelentős vezetői pozícióját foglalja el már, mint megválasztott tanácsnok a polgármester bizalmából Szendy Károly. Az a négy esztendő, amelyet Szendy a tanügyi osztály élén töltött, a maga alkotó munkásságával, komoly és értékes célkitűzéseivel és ami a legfontosabb, takarékossági intézkedéseivel az alapja annak, hogy Szendy Károlyt alpolgármesterré választották. Napról-napra nő a bizottsági tagok és a város vezetősége előtt a fiatal tanácsnok, aki szokatlan eréllyel veszi kezébe a konjunktúra évei alatt személyzettel és dologi kiadásokkal túlterhelt közoktatási ügyosztályt. Szendy Károly legnagyobb büszkeségei közé tartozik, hogy az eltelt négy esztendő alatt évi tizenhét millióval sikerült restringálnia a közoktatási ügyosztály kiadásait, olyképpen — és az a legfontosabb, — hogy ennek a takarékosságnak a főváros közoktatásügye semmilyen vonatkozásban nem látta kárát * Kétségtelen, hogy ezeket a kitűnő erényeket fogja érvényesíteni Szendy Károly uj, díszes méltóságában is. Nem vitás, hogy Szendy Ká,roly a maga elsőrendű képességeivel komoly és értékes segítsége lesz a polgármesternek a főváros adminisztrációjának vitelében, nemkülönben a főpolgármesternek is a szanálási tervezet akadálytalan keresztülvitelét illetően. Terveiről és célkitűzéseiről Szendy alpolgármester a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Terveim és célkitűzéseim: Nincsenek! Nem is lehetnek. Az én szerény véleményem szerint egy alpolgármesternek nem lehet egyéb feladata, mint a polgármester rendeletéinek végrehajtása, a polgármester intencióinak és célkitűzéseinek támogatása és elősegítése. — A múltat illetően egyetlen büszkeségem: mindig komoly, kötelességtudó hivatalnok voltam. Tisztviselő, semmi egyéb. Nem is akarok más lenni. Feladatomnak azt érzem, hogy a jövőben is az legyek, ami eddig voltam: komoly, kötelességtudó tisztviselő-ember. Ebbéli működésem annál könnyebb számomra, mert közel harmincesztendős fővárosi tisztviselői működésem alatt alig volt a közigazgatásnak olyan ága, amelyben verzátus ne lennék. Azon kevesek közé tartozom a központi emberek között, aki elöljáróságon is dolgoztam, teljesen és tökéletesen megismertem az elöljárósági szolgálatot, amely véleményem szerint egyik legfontosabb része a főváros közigazgatásának. — Családi tradícióim arra utalnak, hogy szeressem ezt a várost! Budapesti születésű vagyok, famíliám régi józsefvárosi család, polgári erényeket tanultam tőlük, szorgalmat és takarékosságot, ezek irányítottak harmincesztendős köztisztviselői működésem alatt. A főváros tisztviselőkarát már gyermekkoromban becsültem, nagybátyám kerületi elöljáró volt: Eszláry Sándor, akinek mindenkor a közügyekkel foglalkozó és komoly személye oly nagy hatással volt reám, hogy gyermekkori álmom volt az ő nyomdokaiba lépni. Neki köszönhetem, hogy a városhoz jutottam. Áldás emlékére! — Ez minden, amit jelen pillanatban az Uj Budapestnek mondhatok. Budapestinek érzem magamat százszázalékosan, más vágyam nincsen, mint hogy ezt a várost szolgáljam megnövekedett hatáskörömben a főváros vezetőségének tagjaként, úgy, amint ezt eddig is tettem! *1* És Lamotte Károly? Az a hetvenhét szavazat, amelyet ő szerdán délután a gátló politikai körülmények dacára kapott, azt bizonyítják, hogy minden párt részéről szeretet és bizalom nyilvánul meg iránta. A Lamotteprobléma egyetlen megoldása: ha másképpen nem sikerül, a szanálás időtartamára meg kell szervezni a harmadik alpolgármesteri állást, mert kétségtelen, hogy a szanáló főpolgármester nem nélkülözheti bevált pénzügyi munkatársát nagy feladatai elvégzésére.
