Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-06-16 / 24. szám
->* ’S;V 5 XII. évfolyam 24. szám Budapest, 1934 junius 16 UJ BUDAPEST ElAUzetétl Arak : Fél évre.. I I I I I I l ’ I I IS pengő Egyes tzám éra 60 filléri FELELŐS SZERKESZT ö : D O B Y ANDOR DHI Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. IV.. Haas Ivor-utca O. Telefon: 8Z-8-23. Posfatakarékp. chequeizómla 30913 Borvendég; programja Irta: MÜLLER AMTAL Védekezni! Ritka fontosságú téma vetődött fel a közigazgatási bizottság hétfői ülésén, ahol Petrovácz Gyula majd Kozma Jenő a polgári légvédelem megszervezésének fontosságát hangoztatta. Valóban a főváros minden lakosát a legközvetlenebbül érintő probléma kapott hangot a főváros ezen előkelő testületében, ahol a szónokok kifejezést adtak abbeli aggodalmuknak, hogy a mostani háborús veszély idején nyíltan és védtelenül van kitéve a magyar főváros nemcsak a harminc kilométerre eső határról a messzehordó ágyuk tüzének, hanem a légitámadások és annak a gázháborunak is, amely a civil lakosság számára is annyira veszedelmessé teszi a legmodernebb hadviselést. Arról is kaptunk felvilágosítást a közigazgatási bizottság ülésén, — amit különben minden újságolvasó tud, — hogy a nyugati nagyvárosok gáztámadások esetére megfelelő földalatti fedezékekkel vannak felszerelve, az uj házakat úgy építik, hogy ott a lakók számára gáz- és bombamentes helyiségek is rendelkezésre álljanak, a lakosság gáz-álarcokkal van ellátva és általában: annyira meg van szervezve a polgári lakosság háború esetére, hogy Páris vagy London nem bombázható rommá és nem törülhető el órák alatt a föld színéről, mint a trianoni Magyarország szomorú fővárosa. Nem a mi feladatunk félreverni a háborús harangokat, nem akarjuk, de nem is szabad kritika tárgyává tenni a mai nehéz időkben azokat a szűk lehetőségeket, amelyeket a katonai védekezést illetően a béke-diktátum meghagyott számunkra. Az éremnek ez az oldala a katonák és a diplomaták dolga. Az érem másik oldala azonban — amely nem kevésbbé jelentőségteljes — a legközelebbről érint mindannyiunkat, nemcsak a férfiakat, hanem az asszonyokat és gyermekeket is. Nemcsak a légitámadás esetére a védekezés eszközei hiányoznak Budapesten, álarcok és fedezékek a polgári lakosság részére, hanem hiányzik a veszély tudata, a védekezés szükségességének intuíciója, a társadalmi szervezés, amely háború esetére nem katonákat, hanem saját személyi biztonságukat féltő és azt védő belső frontot nevel Budapest népéből. Amikor szinte állandóan háborús hírek nyugtalanítják a közvéleményt, amikor sohasem tudjuk, melyik országban robbantja ki máról-holnapra a puskaporos hordóba vetett csóva az uj világháborút, akkor a belső frontnak, a civilruhás védekező^ hadseregnek megszervezése a társadalom legelső és legsürgősebb feladatai közé kell hogy tartozzon, Adja Isten, hogy ne legyen újra háború, de ha a csonkaságba dermedt magyar nemzet akaratától és elhatározásától függetlenül mégis megdördül a fegyver, ne találja ez a háború készületlenül és felszereletlenül a polgári lakosságot, a magyar asszonyok és gyerekek millióit. Ez a szervezés nem hatósági, hanem társadalmi feladat, amelynek élén ott szer elnök látni elsősorban azokat, akik a város első polgárai, hivatott vezérei annak a Hinterlandnak, amely egyelőre a polgári munka békés frontja, de holnapra ügyiekét: hadszíntér! Nem véletlen, hogy az ezirányu felhívás az önkormányzat azon fórumán hangzott el, amely szószéke a polgári öntudatnak, tradicionális bástyája annak a gondolatnak, amely századokon át erősítette a városok falait. Amellett szól minden reménység, de a főváros dolgozó polgárságának óhaja is, hogy a városházán üljenek el az 1934. XII. t.-c. keletkezése körül támadt hullámok, álljon helyre a hivatali életnek az a folyamatossága. amely nélkül alkotó munka el sem képzelhető. Budapest dolgozó népe nem politikai viharokat vár a városházán, azt kéri és követeli a főváros vezetőségétől és az autonómia különböző fórumain dolgozó választott képviselőitől, hogy politikai csatározások helyett az legyen az intéző tényezők fő törekvése, hogy a gazdasági válság enyhüljön, munkalehetőségekkel lássák el a főváros dolgozni kívánó polgárságát és munkás népét. Ebből a szempontból a szó szoros értelmében hideg zuhanyként hatott rám Borvendég főpolgármesteri beköszöntő beszédének néhány passzusa. Különösen a programbeszéd az a része érintett kedvezőtlenül, hogy elsősorban a dologi kiadások terén akar megtakarításokat eszközölni az uj főpolgármester és a személyi kiadási tételek lecsökkentésére csak akkor kerül sor, ha dologi téren már nincs több takarékosságra lehetőség. Ez a kijelentés nem azért döbbentett meg, mintha előbbre akarnám helyezni a tisztviselői és munkásfizetések ^ megszorítását a városi j közmunkáknál, hanem általánosságban azért, mert azt láttam belőle, hogy az uj főpolgármester a fővárosi közmunkák megszorításával akarja szanálási tervezetét valóra váltani. Időközben illetékes helyen úgy értesültem, hogy a főpolgármester programbeszédének ez a része csak általános kijelentése volt, amelyet ő a gyakorlatban a legkevésbbé sem akar úgy megvalósítani, hogy a közmunkákat illetően injekcióként szolgáló lehetőségek megszürittassanak. Örömmel tölt el az az értesülésem, hogy a főpolgármester nemcsak a fővárosnál, mint hatóságnál eddig szokásban volt közmunkalehetőségeket nem akarja megnyirbálni, hanem az üzemeknél olyan beruházásokat akar dologi téren eszközölni, amelyek — különben teljesen kongruensen a szanálási programmal — munkalehetőségeket biztosítanak Budapest dolgozó népe számára. A főpolgármester ezen kijelentése alapján a lehető legnagyobb várakozással tekintek a főpolgármester ur szanálási programja elé és már most kijelentem, hogy amennyiben tagja leszek a 17-es bizottságnak, ebbeli működésemben arra fogok törekedni, hogy a főpolgármester urat minden olyan ténykedésében, amely közmunkaalkalmak megteremtésére irányul, melegen támogassam. Í Az az expeditiv szellem,' amely Borvendég Ferencet alpolgárm|stérségé idején a közmunkák pénzügyi fede* zettel való ellátása és általában a közmunkalehetőségek megteremtése terén jellemezte, nem veszhetett ki belőle, mint főpolgármesterből sem, és ezért én tőle a városházi közmunkafronton igen sokat várok. A főpolgármester ur ezen akcióját jelentékenyen támogatja az uj Közszállitási Szabályzatnak a kereskedelemügyi miniszter által legújabban julius elsejére ígért életbeléptetése. Az uj Szabályzat intézményesen biztosítja a kézműipari munkaalkalmakat, megszigorítja a munkát adó hatóságok felelősségét, a legolcsóbb árrendszer helyett az irányárak rendszerét hozza be, szóval a kisiparosságnak annyi régi sérelmét orvosolja, hogy már magában ez a körülmény is elegendőnek látszik arra, hogy a városházi közmunka-front megjavuljon. Ha ezekhez a reménységekhez hozzávesszük azt a bizalmat, amellyel Budapest iparossága és kereskedő világa az uj főpolgármesterrel szemben — természetszerűen hangsúlyozom, hogy minden pártpolitikától mentesen, sőt a legtávolabb állóan — viseltetik, akkor a legteljesebb mértékben optimista vagyok a tekintetben, hogy a városházán olyan uj korszak fog kezdődni, amely hajnalhasadást jelent a főváros azon dolgozó társadalma részére, amely — mint azt a képviselőházban több alkalommal kifejtettem a maga adózási készségével és teljesitőképességével nemcsak a a főváros, de az ország állami létének is egyik legerősebb és legfontosabb pillére. (§ah Ősszel kezdődik a szanálás Pefrovácz Gyula a tönínyliaíésááí tanács által el intézett ügyekről, a zárszámadás problémájáról és a harmadik alpolgármesteri állás megszervezéséről nyilatkozik — Az Uj Budapest tudósítójától — A hónapokig tartó feszült politikai atmoszféra után mindenki azt várja, hogy a városházán végre meginduljon a komoly munka. A közigazgatási bizottság hétfői ülésén felvetődött a probléma, mi fog történni az átmeneti idő alatt, mi lesz azokkal a szőnyegen forgó nagy kérdésekkel, amelyeket a legutóbbi időkben a törvényhatósági tanács el kezdett tárgyalni, de azokat a tanács időközi megszűnése következtében nem fejezhette be. Mindenkit közelről érint az a kérdés is, mikor kezdődik el tulajdonképpen a szanálás, mikor kerül sor a belügyminiszteri tervezet alapján a 17-es bizottság működésének megkezdésére és a belügyminiszteri tervezet végrehajtására. Ezekről a kérdésekről Peírtswllcz Ggula, a Keresztény Községi Párt vezetőtagja a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának: — Már a közigazgatási bizottságban szóvátettem a volt törvényhaló sági tanács függő ügyeit és rámutattam arra, hogy a tanács több eléje ^ került polgármesteri előterjesztésben még nem határozott véglegesen, hanem csupán közbeszóló határozatot hozott, amelynek eredménye még nem is ismeretes és igy végrehajtása sincs meg. Rámutattam arra is, hogy valahogyan pótolni kell a tanács által kiküldött zárszámadási bizottság jelentésének Ictárgyalását. Véleményem szerint a törvényhatósági bizottság közgyűlésének kell ezt a jelentést megkapnia és a közgyűlésnek kell a zárószámadások felett minél előbb álláspontját nyilvánítania, már csak azért is, mert az^ 1930-as törvényben a zárszámadások letár gyalására kitűzött határidő már le is járt. — A polgármester felszólalásomra azt a nézetét nyilvánította, hogy az átmeneti idő kapcsán mindazok a problémák, amelyek a volt törvényhatósági tanácsot foglalkoztatták, az autonómia más illetékes fórumai elé fognak kerülni. Ezzel a polgármesteri nyilatkozattal kapcsolatosan kifejezem abbeli aggodalmamat, hogy az az átmeneti idő, amelyen belül a nyári szünet előtt a törvényhatósági bizottság közgyűlése a törvény szerint még működhetik, végtelenül rövid és ezt a végtelenül rövid időt is nagy részben igény beveszik bizonyos alakulási formaságok. Sajnos, az a meggyőződésem, hogy a nyári szünet előtt már bajosan fog sor kerülni ezeknek a problémáknak letár gyalására, talán a zárszámadás lesz az egyetlen, melyet a közgyűlés is le fog tárgyalhatni, hiszen julius elsején kezdődik a törvényszerű nyári vakáció. Mivel a főtisztviselők nyári szabadságától se lehet eltekinteni, az a véleményem, hogy a városházán a szanálási munka megkezdése őszre marad.
