Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-05-26 / 21. szám
XII. évfolyam 21. szám Budapest, 1934 május 26 UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI ívek. * Nynnos * -T ' Egész évre ... , Fél évre....................................... *j Egyes szám éra 60 fillér Köt. uflŐ I FELELŐ5 SZERKESZTö : DOBY ANDOR DR2 SzerkeszlOség és kiadóhivatal: Budapest. IV., itaas Ivor-utco O. Telelőn: 82-8-23. Postatakarékp. chequeszémla 30913 Sorvadás A főváros izzó szeretetétől és az autonómia iránt való lelkesedéstől volt áthatva az a beszéd, amellyel Petrovácz Gyula a képviselőház szerdai ülésén a belügyi tárca költségvetésének első szónokaként párhuzamot vont a kormányzat és a főváros háztartásvitele között. A Keresztény Községi Párt illusztris közgazdasági szakértője megállapította, hogy a főváros már 1929-ben megkezdte a költségvetés csökkentését és hogy mig a főváros deficitje csak formailag jelent tízmillió pengős kiesést, az államnál ezzel szemben majdnem minden hónapban eléri a deficit a tízmillió pengőt. Arra is rámutatott Petrovácz, hogy az állami üzemeknél a kiadások 12 millióval növekedtek és hatmillióval növekedett a bevételek összege, ezzel szemben a fővárosi üzemek 3.6 millió pengővel jobb eredményt értek el. Petrovácz azzal végezte beszédét, hogy a fővárosi törvény elvesztette létalapját és talán nem kellene kihirdetni, mert egy blamázs még mindig jobb, mint kettő. Utalunk ehelyütt Szőke Gyulának, a kitűnő pénzügyi szakembernek és jogásznak az Uj Budapest legutóbbi számában megjelent azon cikkére, amely a Tyler-jelentés kapcsán napnál fényesebben beigazolta, hogy a költségvetés nemcsak számszerüség kérdése, mert amikor az állami kiadások egy részét áthárítják az autonómiákra, igy a rendőrségi hozzájárulást és a kórházi ápolási költségeket, akkor amennyivel az állam kiadásai csökkennek, annyival emelkednek a község kiadásai. A kereszténypárt költségvetési vonalvezetése a városházán és a parlamentben egyaránt kiemeli, hogy a gazdasági nyomorúság miatt a községek szociális feladatai és így elsősorban a fővároséi is, rendkívül emelkedtek. Minden oka és indoka megvan tehát annak, hogy a fővárosi háztartási előirányzat a folyó esztendőben nem brillíroz bevételi fölöslegekkel és az a zárszámadás, amelyet éppen most boncolgat két bizottság is, az egyik a pénzügyi bizottság, a másik a törvényhatósági tanács kiküldetésében, nem könyvelhet el nyereségeket, háztartási feleslegeket, mert hiszen már régen az a helyzet, hogy a fővárosi kiadásokat nem az előirányzat, hanem a tényleges bevétel szabja meg. Ily körülmények között valóban gondolkozni kell azon, hogy ha szükség van a közületi gazdálkodásban uj rendszerre, ez az uj rendszer sürgethető-e elsősorban a fővárosban? Sokan azt mondják, hogy a népképviseleti rendszer szerte Európában megbukott, itt a diktatúrák korszaka! Egyelőre azonban az a helyzet hogy a fővárossal szemben egyoldalú pénzügyi diktatúrát nem lehet rendszeresíteni. Amíg alkotmányos élet' van a városházán, amig az autonómia maradék roncsaiból érvényben van a budgetjog, addig a kormányzatnak nem lehet és nem szabad mesterségeseit deficitet kitermelnie a főváros háztartásából, jól tudva azt, hogy az estleges költségvetési vagy zárszámadási hiányokért nem a város vezetősége és nem a törvényhatóság pártjai a felelősek, hanem az a rendszer, amely egyre több és több terhet rak az autonómiák vállaira, egyre több jövedelmet von el az autonómiáktól, amely mesterségesen elszegényíti az önkormányzatokat! Pénzügyi, vagy politikai okok az uj törvény mögött? Petrovácz Gyula íeíelete a belügyminiszter beszédére-- Az Uj Budapest tudósítójától. — A kormány néhány napon belül dönt a főpolgármesteri problémának a megoldásáról, nyilvánosságra hozza szanálási tervezetét és ezzel egyidejűén életbelép az uj fővárosi törvény. Bár csak napok választanak el bennünket annak a nagyarányú változásnak a bekövetkezésétől, amely előreláthatóan átalakítja az egész adminisztrációt és a várospolitikai életet, az uj fővárosi törvény körül keletkezett vita mégis újból fellángolt a belügyi tárca költségvetésének a tárgyalása során. Ennek a vitának a középpontjában az a kérdés állott, hogy szükség volt-e az uj fővárosi törvény megalkotására — akkor, amikor kiderült, hogy a főváros háztartásának 15 millió pengős rejtett tartalékja van, amelynek a felhasználásával 1933. év végéig egyensúlyba lehet hozni a pénzügyi helyzetet. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, aki a belügyi tárca költségvetésének parlamenti vitájában hosszabb beszédet mondott, azt a kijelentést tette, hogy a fővárosi törvény megalkotására mindenképpen szükség volt, mert ez a 15 millió pengős tartalék nem egyéb, mint egy könyvelési tétel, amely most egyik oldalról átkerült a másik oldalra, de többletet a főváros háztartása számára nem jelent. Különösen nagy feltűnést keltett a belügyminiszter kijelentéseinek az a része, amely szerint még mindig 30 millió pengős deficitnek az eltüntetése vár. a szanálási főpolgármesterre. Ezt a 30 millió pengős végösszeget a belügyminiszter úgy hozta ki, hogy számításba vette az 1933. év végén mutatkozó közel kétmillió pengős hiányt, az 1934. évre előirányzott tízmillió pengős deficitet és ideszámította a kórházi alapnál mutatkozó. 18 millió pengős hiányt is. Az Uj Budapest munkatársa szükségesnek tartotta, hogy a belügyminiszternek a kijelentéseiről megkérdezze Petrovácz Gyulát, aki a következőkben fejtette ki a Keresztény Községi Párt álláspontját: — Mindenekelőtt azt a kijelentését kell helyreigazítanom a belügyminiszter urnák, amely szerint a 15 millió pengős tartalék felfedezése nem egyéb, mint egy tételnek valamely könyvelési oldalról a másik könyvelési oldalra való áthozatala. A belügyminiszter ur ebből azt a következtetést vonta le, hogy a 15 millió pengős tartalék felhasználása egyáltalán nem változtatja meg a főváros helyzetét. Azért hangsúlyoztam annyira élesen ezt a megállapítást, mert arra a következtetésre akar eljutni, hogy a szanálásra, vagyis az uj fővárosi törvény életbeléptetésére a történtek után is feltétlenül szükség van, tehát szerinte nem helytállóak azok az érvek, amelyek szerint a fővárosi törvény életbeléptetése elvesztette aktualitását. Ezzel szemben a helyes tényállás a következő: 7- A 15 millió pengős tartalék — mint ez úgy Sebő Béla fővárosi főszámvevőnek, mint Papanek Ernőnek, a fővárosi számszék igazgatójának, tehát a kormány hivatalos ellenőrző szervének a jelentéséből is kiderül — ténylegesen felhasználható a háztartási hiány fedezésére. Ezt a kérdést tehát nem lehet úgy beállítani, hogy itt nines egyébről szó, mint egy tételnek az egyik oldalról a másik oldalra való átkönyveléséről. Itt arról van szó, hogy a háztartási oldalon mutatkozik egy deficit, amelynek pótlására át lehet könyvelni a beruházási oldalról egy fölösleget. Ezzel a művelettel a főváros háztartási helyzete ténylegesen megjavul, mert felhasználhatunk egy fölöslegessé vált tételt, amivel a belügyminiszter ur által emlegetett egyik könyvelési oldal nem vészit, de a másik oldal nyer. Pozitív eredményt jelent a 15 millió pengős tartalék felhasználása, tehát ennek a ténynek a jelentőségét nem lehet lekicsinyelni. — A belügyminiszter másik nem helytálló kijelentése az volt, hogy a fővárosnak 1934-ben legalább tízmillió pengős deficittel kell számolnia, Ezzel az állítással szembeszögezzük azt a kétségbe nem vonható tényt, hogy májusig egyetlen egy fillér deficit nem mutatkozik a főváros pénzügyi helyzetében, sőt a monopolisztikus üzemeknek, főként az Elektromos Műveknek és a Vízműveknek a bevételei állandóan emelkedő tendenciát mutatnak. Az Elektromos Müvek forgalma például 18 százalékkal emelkedett, ugyanez a helyzet a Vízmüveknél is, sőt még a Beszkárt és az Autóbuszüzem is forgalomnövekedésről tud beszámolni. Ami mindazt bizonyítja, hogy a főváros bevételei emelkedőben vannak, tehát bevételi kieséstől nem kell tartani. Ezek a kedvező jelenségek reményt nyújtanak arra, hogy a költségvetési tervezetben mutatkozó hiány az év végéig lényegesen csökkenni fog és pedig nemcsak azért, mert a bevételeknél mutatkozó tényleges eredmények nem maradnak alatta az előirányzatnak, hanem azért is, mert már január elseje óta szigorú takarékossági intézkedések léptek életbe. Lehet, hogy az év vég’én deficittel zárul a mérleg, de az semmi esetre sem lesz tízmillió pengő! — A harmadik kijelentése a belügyminiszter urnák, amely szintén helyreigazításra szorul, vonatkozott a kórházi alapnál meg állapítható 18 millió pengős hiányra. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy ez a 18 millió pengős tétel ebben az évben nem esedékes, de különben sem kórházi deficit ez, hanem azoknak a differenciáknak a végösszege, amelyek az elmúlt esztendők folyamán a kórházak tényleges ápolási költségei és a mindenkori miniszterek által megállapított ápolási dijak között jelentkeztek s amely kórházi ápolási dij-differenciákból gyűlemlett össze az elmúlt évek folyamán ez a hatalmas tétel. A belügyminiszter ur tehát a főváros terhére mutatja ki azt a 18 millió pengős hiányt, amely a megelőző kormányoknak a fővárosra kedvezőtlen döntéséből állott elő. De egyébként 3-CJ tv fö V Ú/1UŰ éo CC Lv. KJ JL ludjULJ KOíjUtt ebben az iigybeu megállapodás jött létre, amely úgy szól, hogy a kormány megtéríteni tartozik a kórházi dij-differenciát és éppen ennek a megtérítési kötelezettségnek a figyelembevételével nyert megállapítást ebben az említett egyezményben a kormány által évről-évre fizetendő összeg. Úgy beállítani tehát ezt a 18 millió pengős tételt, mint amely a főváros háztartását momentán terheli, nem lehet, már csak azért sem, mert ez a 18 millió pengőn nem esedékes összeg. — Végeredményben le kell szögeznem és ez nemcsak nekem és nemcsak a Keresztény Községi Pártnak, hanem az egész ellenzéknek, sőt az összes városházi pártoknak is egyöntetű véleménye, hogy a belügyminiszter ur erőltetett indokokat sorakoztatott fel, amelyekből azt akarta kihozni, hogy a fővárosi törvényre szükség van. A képviselőházban a belügyminiszter ur kijelentéseinek egészen más a visszhangja, mint amit ezek a kijelentések más fórumon keltettek volna. Azok tapsoltak és azok helyeseltek, akik ezeket a fővárosi kérdéseket egyáltalán nem is ismerik. Ellenben ellenmondottak és a közbeszólások özönével cáfolták a belügyminiszter ur kijelentéseit azok, akik a városházi helyzetet ismerik és ebben teljesen egységes volt a kereszténypárt, Rassay Károly pártjával, a többi polgári ellenzékiekkel és a szociáldemokratákkal is. Nem kétséges, hogy politikai tendenciák húzódtak meg az uj fővárosi törvény életbeléptetése mögött, mert különben le kellett volna vonni azokat a konzekvenciákat, amelyek a 15 millió pengős tartalék felhasználásából és általában az ellenzék által felsorakoztatott érvekből maguktól adódnak,
