Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-01-20 / 3. szám
XII. évfolyam 3. szám Budapest, 1934 január 20 UJ BUDAPEST Előfizetési Arak : Egész évre ...*.............................30 pengő Fél évre............................................. 15 pengd Egyes szám Ara 60 fillér FELtLÖ>> SZEHKtSílő: D O » V ANDOR DR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. IV.. Haas Ivor-ulca O. Telefon: «2-8-23. Postatakarékp. chequeszamla 30013 n Keresztény Községi Párt a legélesebb harcot indította meg a fővárosi reform-törvény ellen Petrovácz Gyula, az alkotmány-védő blokk kezdeményezője, küzdelembe szólítja a főváros minden polgárát az önkormányzat védelmére Az autonómia végnapjai A kormány készülő törvényjavaslata nem magánügye valamelyik városházi vezérnek, nem vártügy, sem a többségé, sem az ellenzéké: egész Budapest ügye ez, a milliós városé, amely nemzeti vagyonra fele, lélekszámra egy hetede Csonka- Magyavor szágnak! És amiképpen ezernyolcszáznegyvennyolcban h ires véderő-beszédében Kossuth Lajos azt mondotta, hogy lehetnek különböző vélemények a hazában, de egyben: a haza védelmében minden párt és akarat közös, azonképpen egyesül a főváros minden rendű és rangú lakójának elszánt akarata a miniszterelnök törvényjavaslatává l szemben, amely az önkormányzat teljes elkobzását jelenti. Elöljáróban le kell számolnunk azzal a szofizmával, amely az önkormányzatnak mint alkotmánybiztosítéknak jogosultságát tagadja azzal az indokolással, hogy nincs Bécs, nemzeti kormányunk van, amellyel szemben nemzeti ellenállásra sor nem kerülhet. Ez tévedés! Gömbös Gyula izzó magyar hazafiságához és nemzeti öncéluságához kétség sem férhet, de jöhet olyan idő, jöhet olyan komuíny&<xt, alkotmányos vagy diktatórikus, amikor esetleg a megyei és városi autonómiák puszta exisztálása egyenesen a nemzeti lét megmentését jelentheti. Ha az általános gleichschaltolásban nem is számit a történelmi evolúció, országunknak nemzetközi viszonylatban labilis helyzete minden alkotmányos védbástyának nem lerombolását, hanem kiépítését írja minden előrelátó államférfi számára elő! Azok számára, akik, ahogy Wolff Károly olyan találóan mondotta: a parlamentáris utón keresztülvitt diktatúra felé az első lépést látják a törvény javaslatban, megállapítjuk, hogy diktatúra és autonómia nem homlokegyenest ellenkező fogalmak. A fasizmus diktatúrája a helyi önkormányzatok soha nem látott fejlődését virágoztatta ki. Egyéb diktatúrák csak azokban az országokban söpörték el az autonómiát, ahol az önkormányzat szöges ellentétben állott a nemzet egyetemes célkitűzéseivel. Hogy a Hitleruralom egyetlen tollvonással megsemmisítette a Sklarek-féle Berlint, az éppen annyira természetes, mint ahogy, amint erre módja nyílott a keresztény szocialista osztrák hegyvidék kifüstölte az austro-marxista fővárosa városházi berkeit. De ellensége-e a keresztény és nemzeti főváros a keresztény és nemzeti államhatalomnak, nem rész-e a homogén egészből, nem ugyanaz a vér, akarat és öncéluság? A kormány törvényjavaslata rossz középút az olasz és a német diktatúrák szélsőségei között, idegenből plántált csemete, amely soha sem terebélyesedik életerős fává, fakón csenevészedik el a magyar ugaron. És mindezen túl: szükség van-e arra, hogy tropikus mérgeket fecskendezzenek a guzsbakötött rabszolga vénáiba? Mert — és ez a legfontosabb szempont — a kormányzatnak nincs szüksége arra, hogy törvényjavaslat-ágyukat vonultasson fel a főváros ellen. Az autonómia romokban hever, az önkormányzat régesrégen megfélemlített és engedelmes eszköze a kormányzat akaratának. A város első polgára, az autonómia első tisztviselője, Budapest polgármestere jelentheti a kormánynak: Uraim, a főváros az önök lábai előtt hever! — Az Uj Budapest tudósitójától. — A Gömbös-kormány fővárosi reformtörvénye ellen a legélesebb küzdelem indult meg a városházi pártok részéről. Ebben a küzdelemben pártkülönbség nélkül rósztvesz a főváros egész törvényhatósága. A fővárosi reformtörvény elbuktatására irányuló küzdelmet a Keresztény Községi Párt kezdeményezte, amely minden rendelkezésre álló törvényes eszközt felhasznál arra, hogy a keresztény városházát és a székesfőváros autonómiáját megvédelmezze. Az uj törvény ellen tiltakozni fog Budapest székesfőváros törvényű a.tósáffi bizottságinak a közgyűlése is, amelynek összehívását pártkülönbség nélkül minden oldalon egyaránt követelik. Az összehívást kérő ivet elsőnek Csilléry András nyújtotta át Huszár Aladár főpolgármesternek, de kérte az öszszehivást a városházi ellenzék is, amelynek ilyenirányú akcióját Friedrich István indította meg. Akcióba lépett a székesfővárosi törvényhatósági tanács is, amely legutóbb tartott értekezletén egyhangú határozatban tiltakozott a fővárosi törvény autonómiaellenes intézkedései ellen. A törvényhatósági tanács ebből az alkalomból Petrovácz Gyula indítványára alkotmányvédő szövetség megalakítását határozta el, amely élethalál-harcot folytat a Gömbös-kormány fővárosi reformtörvényének elbuktatása érdekében. Ennek a nagyarányú és úgy méreteiben, mint elszántságában is impozáns akciónak a kezdeményezője Petrovácz Gyula, akit ebben az ügyben megkérdeztünk, a^ következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Úgy a Keresztény Községi Pártban, mint a kormány városházi pártjában is már régebben felmerült a fővárosi törvény revíziójának gondolata. Követelte a fővárosi törvény egyes rendelkezéseinek a megváltoztatását a városházi ellenzék is, természetesen minden párt másmás okból. Abban azonban minden ilyen követelés megegyezett egymással, hogy a változtatások nem irányulnak az autonómia erejének gyöngitésére. Abban is megegyezett minden egyes városházi párt, hogy a bizottságok és a tanács ülésezéseit nyilvánosakká kell tenni a sajtó számára. Most azután megjelent a kormány törvénytervezete, amely éppen az ellenkező célt tűzte maga elé. A fővárosi reformtörvény tervezett intézkedései mélységesen sértik az autonómiát. Az történt tehát, hogy a városházi pártoknak a fővárosi törvény revíziójára vonatkozó követeléseit a kormány ürügyül használta fel saját akaratának érvényesítésére. Minket ebben a pillanatban nem érdekel az a kérdés, hogy az önkormányzaton belül milyen változtatások kívánatosak. Nem érdekel például az a kérdés sem, hogy a jövőben lesz-e törvényhatósági tanács, vagy sem, azzal a kérdéssel sem foglalkozunk, hogy a hatáskörök az autonómián belül miként fognak a jövőben megosztani. Minket egyetlenegy kérdés érdekel és ez az, hogy a kormány a reformtörvényben a törvényhatósági bizottság feloszlatását tervezi és pedig anélkül, hogy az uj választások kiírásáról intézkedne. Ugyanekkor kormánybiztos Iáküldését tervezi és fel akarja ruházni a kormánybiztost a törvényhatósági bizottság jogkörével. Ha ez a két tervezeti rendelkezés bennmarad a törvényben, akkor ez egyenesen a székesfőváros autonómiájának teljes eltörlését jelenti. Az autonómia — alkotmánybiztositék. Ha a kormány az autonómiát megszünteti, megrendülnek a magyar alkotmány bástyái. A főváros autonómiájának, ennek a legerősebb alkotmány-biztosítéknak a megszüntetésére irányuló kormányzati törekvés ellen sorompóba kell lépnie a törvényhatósági bizottság minden egyes tagjának pártkülönbség nélkül. Ez is történt. A törvényhatósági tanácstagok értekezletén, ahol ezt az álláspontomat kifejezésre juttattam, érvelésemhez minden tanácstag csatlakozott. — A kormánynak egyáltalán semmi oka sem volt ennek a reformtörvénynek a benyújtására. Mi nem tiltakoznánk a törvényhatósági bizottság feloszlatása ellen, bár erre egyáltalán semmi oka sincsen a kormánynak, sőt a most érvényben levő fővárosi törvény szerint ehhez nincs is felhatalmazása. Mi azonban hajlandók vagyunk a törvényhatósági bizottság feloszlatásába is belenyugodni, mert mi nem félünk az egyedül illetékes fórum: a választónolgárság Ítéletétől. Mi hajlandók vagyunk odaállani a választópolgárság elé és megkérdezni: meg van-e elégedve a törvényhatósági bizottság eddigi működésével, vagy sem. Hajlandók vagyunk feltenni a választópolgárságnak azt a kérdést is, hogy szükségesnek tartja-e megvédelmezni az autonómiát, vagy inkább támogatja a kormány diktatórikus törekvéseit. — A kormány nem kiváncsi a választópolgárság ítéletére. Ez természetes is, mert hiszen tudja és érzi, hogy a választók frontján csúfos vereséget szenvedne. Tudnánk akceptálni egy olyon kormánybiztost, akinek az volna a feladata, hogy a választásokat előkészítse, de semmiféle körülmények között sem járulunk hozzá ahhoz, hogy olyan kormánybiztost nevezzen ki a kormány és pedig meg nem határozott hosszú időre, aki teljhatalommal cselekedhetne a polgárság mindenkori megkérdezése nélkül. A reformtörvény szerint ugyanis a kormánynak jogában állana olyan kormánybiztost kinevezni, aki szabadon rendelkezhetik a _ főváros javaival és értékeivel, ami azt jelenti, hogy a polgárság akarata ellenére gazdálkodhatna a polgárság pénzével. — A régi fővárosi törvény a közgyűlés szünetelésének idejére az úgynevezett tanácsköz gyűlést állította, mint pótló szervet a közigazgatás élére, a most érvényben lévő uj fővárosi törvény pedig a közgyűlés szünetelésének idejére is meghagyja a törvényhatósági tanácsot, tehát mind a két régi törvényben gondoskodás történt arról, hogy az ügyvitel ne akadjon meg, hanem megfelelő alkotmányos szerv működjék a közgyűlés feloszlatásának az idejében is és pedig az autonómia keretein belül. Az uj törvénytervezetben a kormánybiztos mellé még csak véleményező szerve sem kerülhet az autonómiának, annál kevésbbé akar megtűrni a reformtörvény olyan autonóm szervet, amely az impériumot birtokolhatná. Ellenkezőleg a reformtörvény még a költségvetési jogot is a kormánybiztos kezébe akarja letenni. — Ezek ellen az alkotmánytipró törekvések ellen szólítják küzdelembe az összes pártokat és a fővárosnak minden alkotmány-tisztelő polgárát. Ez nemcsak fővárosi kérdés, hanem országos kérdés is, mert a főváros autonómiájának elkobzása után a vidéki autonómiák megszüntetésére kerül a sor. Ez a diktatúra kezdete és ez a diktatúra természetszerűleg tovább terjed, ha az ország első törvényhatósága ennek gátat nem vet. A végveszély órájában félre kell tenni minden ellentétet, amely a pártokat egymástól elválasztja. Mindnyájunknak egyesülnünk r kell a főváros autonómiájának és a magyar alkotmánynak a védelmében. — Ez a Keresztény Községi Párt álláspontja — fejezte be nyilatkozatát Petrovácz Gyula —_ és csak örülnünk kell, hogy az összes városházi pártok magukévá tették álláspontunkat. -
