Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-05-19 / 20. szám
1934 május 19 UJ BUDAPEST Az üzemek az állam és a főváros háztartásában irta: SZŐKE GYULA Megjelent az állam és a főváros utolsó évi zárszámadása. Letárgyaltuk a főváros folyó évi költségvetését és tárgyalás alatt van az állam most következő költségvetése. Előttünk vannak a kapcsolatos kimutatások és látjuk a népszövetségi pénzügyi megbízott, Tyler ur jelentését. Ha mindezt figyelemmel átnézzük és visszagondolunk a fővárosi novella törvényhozási tárgyalására, ^ amelyre a kormány szerint szükség volt, mert a főváros pénzügyeit szanálni kellett, vegyes érzések fognak el bennünket. Tagadhatatlan, hogy a főváros folyó évi költségvetése deficites és az is bizonyos, hogy a múlt évi zárószámadás is hiánnyal záródott. Tagadhatatlan az is, hogy ezeket a hiányokat el kell tüntetni, tekintet nélkül arra, hogy az állami költségvetés mekkora hiánnyal dolgozik. Az is föltétlenül igaz, hogy a fővárosnak nem szabad a közterheket és közszolgáltatások árát emelni, ha az állam az őt illető közszolgáltatásokat bármely formában emeli és szaporítja is. Végül az is igaz, hogy az életnek mindezek dacára megállania nem szabad és a fővárosnak nemcsak közigazgatnia kell, hanem a kezében lévő gazdasági erőket úgy kell felhasználnia, hogy a köz javára azok minél nagyobb eredményt és pedig valóságos, a köz érdekét közvetlenül szolgáló eredményt adjanak. Sokan ezért uj gazdasági rendszert, uj pénzügyi elgondolást sürgetnek, anélkül azonban, hogy a Hétfőn a közigazgatási bizottság ülésén lángolt fel a szenvedély, a szerdai nap a pénzügyi szakbizottságé volt, csütörtökön a tanácsülésen ütköztek össze az ellentétes erők, pénteken ismét a pénzügyi bizottságban folytatódott az elementáris erejű viharzás. Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor betegnek, hozzátartozóknak, orvosoknak már minden mindegy, csak valami változás j ö jj ö n : gyógyulás, vagy halál! A városházán már senkisem törődik azzal, hogy mi vagy ki fog következni, a fontos az, legyen vége a mai állapotnak, jöjjön a nyugalmi helyzet, akárki, akárhonnan hozza is. WOLFF KAROLY ELNÖKÖLT a pénzügyi bizottság szerdai ülésén: frissen, erélyesen és bölcsen, élő cáfolatául a betegségéről szóló híreknek. A kegyelmes asszony állapotában is javulás állott be, a fiatal Wolff Károlynak tüdőgyulladása is túl van a krízisen. Minden remény megvan arra, hogy békés és nyugalmas lesz a pünkösd a sashegyi villában — amit őszinte és meleg szeretettel kíván a Wolff-családnak egész Budapest! * KEDVES EPIZÓDJA VOLT A pénzügyi bizottság szerdai ülésének Glückst a hl Samu azon megjegyzése^ hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt nem is voltak képesek a zárszámadást áttanulmányozni. Szőke Gyula mosolyogva rázta a fejét, mire a kormánypárti szónok idegesen feléje fordult: — Hiába mondja Szőke Gyula igen tisztelt barátom, hogy ismeri a zárszámadást, mert bizony ő sem tudhatta ilyen rövid idő alatt megtanulni. — De bizony megtanultam — replikázott Szőke Gyula — és r ö gv e st' kivágott egy hatalmas zárszámadási beszédet, amelyből kiderül, hogy a zárszámadás minden adata, sőt — csillag alatti megjegyzése is: a kisujjában van! rendszerváltozás kivánása mellett megmondanák azt, milyen legyen az az uj rendszer, amit a régi helyett bevezetni kívánnak. És ha ezt a feletet várom, állandóan előttem van az állami és a fővárosi költségvetés és zárószámadás, valamint Tyler urnák a jelentése az ő különböző javaslataival és tévedéseivel együtt. Nem kivánom most Tyler ur jelentését taglalni, azokra a megjelenése után a legkülönbözőbb szempontból már mások rámutattak. Csak arra hivatkozom, hogy ha valaki, úgy mint Tyler ur, csak statisztikára alapítja a véleményét és azt találja, hogy az önkormányzatok költségvetésénél baj van azért, mert a kiadásokat csak 20%-kai csökkentették, holott az állam az ő kiadásait 30%-kal csökkentette, úgy Tyler ur téves utón jár és mindazok, akik az ő véleményét ilyen indokolással elfogadják, helyes bírálatot nem tudnak gyakorolni. Az, hogy a költségvetést mennyivel lehet és kell csökkenteni, nemcsak számszeriiség kérdése. Amikor az állami kiadások egy részét áthárítja a községre, igy a rendőrségi hozzájárulást és kórházi ápolási költségeket, akkor amennyivel az állam kiadásai csökkennek, annyival emelkednek a község kiadásai. De ezt nem véve figyelembe, a mai megcsonkitott helyzetünkben az állam bizonyos tevékenységet nem is gyakorolhat, tehát annak a kiadásait törölheti ugyanakkor, amikor a község feladata nem csökkent, mert hiszen a község nem kisebbeden meg, sőt éppen a gazdasági nyomorúság miatt a községek szociális feladatai és igy elsősorban a fővároséi, rendkívül emelkedtek. Ezeket csak úgy megemlitem, mert voltaképpen arra akarok rámutatni, hogy ha szükség van a közületi gazdálkodásban uj rendszerre, ez az uj rendszer sürgethető-e elsősorban a fővárosban? És ha ezt nézzük, úgy az üzemek gazdálkodását és azok eredményeit kell figyelembe venni. Az állam üzemei, éspedig a három nagyüzem: Vasutak, Postatávirda-távbeszélő és Vasgyárak. valamint az összes kisebb üzemek költségvetési előirányzata szerint az 1933—34. költségvetési évben 64.1 millió, az 1934—35. évben pedig 60 millió aranypengő veszteséggel számol. A főváros 1933. évi költségvetése szerint az üzemek 25 és fél millió, az 1934. évre pedig 23.2 millió aranypengő bevételtöbbletre, mint jövedelemre számítanak. És figyelemmel a nehéz gazdasági helyzetre amig az állami üzemek folyó évi kiadásai a múlt évivel szemben 12 millióval emelkedtek, amig a bevételei csak 6 millióval gyarapodtak, tehát voltaképpen a hiány még szaporodott a költségvetéssel szemben is, addig a főváros üzemeinek multévi tiszta hozama az előirányzott 25 és fél millióval szemben tényleg kitett 24 és félmillió pengőt, tehát az egyenlően rossz gazdasági viszonyok mellett, az előirányzatok figyelembevételével az állami üzemek vesztesége háromszor akkora volt, mint amennyi a főváros üzemeinek a jövedelmezősége. De figyelembevéve az államvasutaknak és póstának egyedárusági helyzetét, valamint az állami vasgyáraknak természetszerűen nagyobb támogatottságát szemben azzal, hogy a fővárosi üzemeknél csak a gáz- és vízmüvek vannak egyedárusági helyzetben, mert a villanynál már, a Talbot-müvel kell számolni, nyilvánvaló, hogy a gazdálkodás rendszere a fővárosi üzemeknél nem lehet olyan, amely helyett valami uj, ismeretlen rendszerrel kellene kísérletezni. A kísérletekből már elég volt! Kísérleteztek kisszakasszal, forgalmi üzemek egyesítésével, Hévmegváltással, és mindegyik meglehetős sok pénzébe került a fővárosnak. De nem vehetünk mintát az állami üzemekről sem. Nem is volna helyes, ha az _ állami üzemek felügyelői és vezetői akarnának a fővárosi üzemeknek tanácsot adni, mert egyrészt az üzemek és azok céljai is _ mások, de az üzemek munkája és annak eredménye is az adott viszonyok között pénzügyi szempontból is előnyösebb a fővárosnál, mint az államnál. Voltaképpen a fővárosnak két deficites üzeme van: az egyik a fürdők, a másik az autóbusz-üzem. A fürdőknél a viszonyok kívánta gyakorlati változások keresztül nem vitele, vagy azoknak későn és drágán való lebonyolítása okozza azonkívül a bajt, hogy túlságos luxussal, drága kölcsönpénzből építették és nemcsak a valóságosan befektetett^ tőkét, hanem az elméletileg kiszámított és eredeti magas kamattal terhelt kölcsönt veszik az elszámolás alapjául, holott egyrészt a kamatok már leszállittattak, másrészt csak a valóságosan befektetett tőke vehető figyelembe, a luxuskiadás kamatozásáról pedig le kell mondani. Az autóbusz-üzemnél a nem helyes elgondolással történt megindítás, az üres kocsijáratok, a villanyos vasútnak okozott konkurrencia és a drága üzemben-tartás okozza a nagy ráfizetést, amely még nagyobb, ha figyelembe vesszük, hogy az autóbusz miatt a Beszkárt jövedelme is csökkent. Ezeknek az üzemeknek a hiányait éppen úgy el lehet tüntetni, amint a többiek jövedelmét még fokozni lehet, ha az általunk oly sokszor sürgetett üzemi szabályzat elkészítésével mód adatik az üzemek vezetőségének arra, hogy az üzemigazgatóságokkal karöltve és a többi üzemekkel összhangban folytassa a saját működését amelyet, hogy egymásnak oknélküll konkurenrenciát csinálnának, csökkentsék a felesleges kiadásaikat, és használják fel a jó alkalmat a bevételek méltányos fokozására. Ezért sürgetjük az Elektromos művek tarifájának a megváltoztatását, a Vízművek dijának a leszállítását, a Beszkárt és az autóbusz, valamint a Hév viteldijak helyes arányosítását, a fürdődijak mérséklését és számtalan más kisebb és nagyobb olyan intézkedést, amely az üzem jövedelmezőségét fokozza anélkül, hogy akár a magániparnak ártana, vagy a magánkereskedelmet gátolná, akár a polgárságra újabb terheket rakna. Nem uj rendszer kell tehát a fővárosi üzemekben, nem az állami üzemekre való átformálás szükséges, hanem az üzemek vezetőinek gyakorlati és kereskedelmi érzékű működése. Ezzel nemcsak az üzemek eredményét növeljük, hanem jórészben rendbehozzuk a főváros költségvetésének megbillent egyensúlyát is. Kik képviseíik a fővárosi a centrále igazgatóságában? Aláírás előtt a szerződés, amely megtiltja a Dunántúlinak, hogy 25 kilométeres körzetben másnak adjon el áramot, mint a fővárosnak — Az Uj Budapest tudósítójától — Az autonómia fórumai a múlt esztendő utolsó napjaiban tudvalévőén utasították a polgármestert, hogy a Dunántúli Villamossági Részvénytársasággal kössön ötesztendős hatállyal áramvételi szerződést. A polgármester e felhatalmazás alapján a centrálétól való áramvétel ügyében a szerződési tárgyalásokat meg is indította, a szerződés elkészült és az a legközelebbi napokban már aláírásra is kerül. A ^ szerződésnek, amelynek határozmányai már a folyó év első napjával életije is léptek, van egy pontja, amely Szerint a Dunántúli Villamossági rt. igazgatóságába a főváros két delegáltját beválasztják. A Dunántúli Villamossági rt.-vel immár megkötöttnek tekinthető szerződés ügyében illetékes helyen a következőket mondották az Uj Budapest munkatársának: — X' szerződés lényegesebb pontjait már elkészítette az Elektromos Müvek ügyészsége, egyetértőén a Dunáituli Villamossági rt. jogtanácsosával és a kereskedelmi minisztérium illetékes szerveivel. Még néháiy kisebb jelentőségű pont szorul csak tisztázásra: igy elsősorban a Beszkárt azon mintegy 160 ezer pengőre rugó károsodása, amely úgy állott elő, hogy az elmúlt esztendő hófúvásom telén ^ a fővárosba vezető felső vezeték, amely az áramot Bánkidáról szállítja Budapestre, több^ helyen leszakadt és igy a Beszkárt tartalékgépeinek készenlétben kellett állmok a közlekedés folytonosságának biztosítása céljából. Másik, egyelőre elintézetlen pontja a szerződésnek a szénáremelkedésre vonatkozó tabellák elkészítése. Nincs írásba foglalva még a szerződésnek azon fontos pontja, amely szerint a budai Lánchídfőtől számított 25 km. terület védett a fővárost illetően, vagyis ezen 25 km-es körzetben a Dunántúli Villamossági rt. nem jogosult a főváros kivételével senkinek sem áramot eladni. Arra vonatkozóan, hogy kik lesznek a főváros képviselői a centrále igazgatóságában, illetékes helyen azt közölték az Uj Budapest munkatársával, hogy ezek az igazgatósági tagok semmi esetre sem politikusok, hanem szakemberek lesznek, akik ott kellő szaktudással és energiával fogják képviselni tudni a főváros érdekeit.
