Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-01-06 / 1. szám

XII. évfolyam 1. szám V í$ 1963 £ Budapest, 1934 január 6 UJ BUDAPEST Előfizetési Arak: Epész évre 30 pengő Félévre........................................ ..... »3 pengő Eg yes szám éré 60 fillér FELtLŐs bZEKKESZlö: DOBY ANDOR D«­Szerkesztőség és klariohivni«l: Budapest. IV. Kaas Ivor-ulca O. Telefon: NZ-8-23. Potla'akarékp. chequeszomla 30013 A feltámadt konflis Nem akarunk Urai ömlengéseket elkövetni abból az alkalomból, hogy a polgármester reaktiválta a kon­flist, engedélyt adván tizenkilenc régi bérkocsis-iparosnak, hogy egy­előre a Rombach-utcában, a Dob­utcában és a Károly király-utón el­foglalhassák ismét, régi standjai­kat. Bár tagadJiatatlan, hogy a pol­gármesteri intézkedés a régi jó idők emlékét idézi, a maga békebeli ro­mantikájával juttatja eszünkbe a konflis feltámadása vissza nem térő ifjúságunkat, vannak egyéb szempontok is, gazdaságiak, köz­lekedésügyiek és városszépészetiek: jelen alkalommal ezekkel az utóbb említett szempontokkal kívánunk foglalkozni. A ló által húzott bérkocsi nem je­lent okvetlenül Balkánt és közel száz konflis él még és él meg Paris­ban, híresek a római konflisok is, a maguk eredeti óriási esernyőjével az ócska bakon. Azonban azt is meg kell állapítani, hogy mindenütt a vi­lágon a régi ló-korszak még el nem tűnt csökevénye a konjiis, nuiíu- pest az első, amely a közúti jármű­forgalom jól vagy rosszul sikerült motorizálása után újra polgárjogot biztosit a múzeumból elöráncigáU ócska, bárkáknak. A régi jogosítványok megváltása békebeli százezreibe került a fővá­rosnak, amidőn a háború előtti utolsó esztendőkben Budapest ut­cáin feltűnt az első autótaxi. Ha ideiglenes jogosítványokat is adott ki most helyfoglalásra a polgár- mester, amelyek mindenkor, min­den ellenérték nélkül visszavonha­tok, jól tudjuk, hogy holnap már meg lesz az előkelő pártfogójuk a nincstelen kisembereknek, holnap­után már egyesületbe tömörülnek vagy ^ valamelyik várospolitikai párt zászlaja alatt húzódnak meg, egy szer smindenkorra biztosítván maguknak, hogy nem akad polgár- mester, aki a könnyelműen kiadott jogosítványt vissza merné tőlük követelni. Naiv feltevés, hogy agrár-orszá­gunkban minden eszközt meg kell ragadni az autó-forgalom üzemben tartásához szükséges külföldi nyers­anyagok importjának csökkentésé­re. Budapest közlekedésügye nincs összefüggésben az ország zabterme­lésével, ettől függetlenül minden­esetre kár, hogy az ország agrár­jellegének védelme nem a köztisz­tasági szolgálat motorizálási kísér­leteinél jutott az urak eszébe, ha­nem most használják fel azt gyönge argumentumul. Arról nem is be­szélve, hogy ősidők óta a nyeszlett konflislovak mindent a világon ab- rakoltak goromba gazdáiktól, csak zabocskát nem! A konflis reaktiválása a Balkánt jelenti, köztisztasági, közlekedés- ügyi és városszépészeti szempontból egyaránt. Nem használ senkinek, még a tizenhét reaktivált konflis­iparosnak sem, akik mindenesetre boldogabbak lettek volna, ha a visszakapott jogosítvány helyett utcaseprői stallummal ajándékozza meg őket a nemes főváros. A föpol-. gármester éppen néhány nap előtt jelentelte ki egyik újévi beszédé­ben, hogy nem lehet Budapest a kanászok városa, ami pedig — sze­rény véleményünk szerint — erő­sen előkelő nyugateurópai nívót jelent a konflis retrográd reaktivá­lása mellett! Q o Wolff Károly nagyszabású terve a mvmSíanélfeüliség leküzdésére Nemzeti alap létesítését javasolja a megindítandó állami és városi Közmunkái! fedezetéül — Az Uj Budapest tudósitójától. — A karácsonyi ünnepek és újév alkalmából úgy a várospolitikusok, mint a hivatalos városházi ténye­zők részéről is a nyilatkozatoknak egész serege jelent meg a külön­böző lapokban. Ezek a nyilatkoza­tok felölelték mindazokat a terve­ket, amelyek fővárosi vonatkozás­ban az 1934. év folyamán megvaló­sulhatnak. Felmerül azonban a kér­dés: mennyiben nyílik lehetőség ezeknek a terveknek a megvalósí­tására és a különböző nyilatkoza­tokban foglalt ígéreteknek a telje­sítésére? Ezt a kérdést joggal fel lehet tenni, ha figyelembe vesszük azorcai a súlyos pénzügyi és gazda­sági nehézségeket, amelyekkel a fővárosnak az uj esztendő folyamán meg kell küzdenie. Az Uj Budapest munkatársa az újév alkalmábóLA^l szólt erről a kérdésről magával > Wolff Károllyal, a Keresztény Köz­ségi Párt vezérével, akinek állás- foglalása döntő súllyal esik latba e tervek megvalósításánál. Wolff Károly, a Keresztény Községi Párt vezére a következőket mondotta az Uj Bu­dapest munkatársának: — Nem akarok beállani a sokat Ígérőknek a táborába, amely tábor a karácsonyi ünnepek és az újév alkalmával erősen megduzzadt. Ha a városházi adminisztráció vezetői­vel tárgyalunk, nem hallunk egye­bet, mint panaszt és aggodalmat. Minden életrevaló ötlet felveté­se ellenében azt hangoztatják, hogy nincs pénz, nem tudnak megfelelő fedezetet találni. A legsúlyosabb pesszimizmussal ta­lálkozunk minden oldalon. Ilyen körülmények között tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy uj be­ruházást, uj közmunkát csak rend­kívüli keretek között lehet 1934. év folyamán megindítani. Nem szok­tam olyasmit Ígérni, amit nem tu­dok teljesíteni, éppen azért minden ellenkező beállítással szemben hang­súlyozni kívánom, hogy uj közmunkák megindítása te­kintetében egyetlenegy lehető­séget látok és ez a Tabán újjá­építésének a megkezdése. A Tabán újjáépítését is csak egé­szen szűk keretek között lehet ez év folyamán megindítani. Május ha­vában lebontják azokat a házakat is, amelyek ott most még állanak. Az ott ásitozó terület mielőbbi in­tézkedések sürgős foganatosítását fogja követelni. Nagy érdeklődés­sel várom a polgármester urnák e probléma megoldására vonatkozó konkrét előterjesztését. Remélem, hogy a fürdőváros jelleg kidombori- tása lesz a legfontosabb szempont, mert különben eltévesztjük szem elő éppen azt a legfontosabb célt, ame lyet szolgálni akarunk. A Tubái újjáépítésével kapcsolatosan meg­felelő parkokról kell ott gondos kodni és lehetőség szerint olya: villa- és szanatórium-épitkezéseke; kell megindítani és szorgalmazni amely villákba és szanatóriumok­ba be lehet vezetni a gyógyvizeket Ismétlem azonban, hogy gyakorlat értelemben vett munka igen kévé; számmal indulhat meg ezen a terű létén az 1934. év folyamán. Nekiinl az a feladatunk, hogy nagyarányr építkezések megindítását megfele lően előkészítsük, mert ellenkező esetben még jövőre sem indulha meg nagyobb tempóban az építi munka a Tabánban.-— Amikor az uj közmunkák meg indításához szükséges fedezetnek - Alanyát fölpanaszoljuk, nem mu laszthatjuk el annak a feladatna! a jelentőségét hangsúlyozni, amely feladat a munkanélküliség enyhítése tekintetében a főváros vezetőire hárul. A munkanélküliséget csak tömeg­munkák megindításával lehet eny­híteni. Ilyen tömegmunka fővárosi vonatkozásban csak útépítés lehet. Ezen a téren kell tehát uj kenyér- lehetőségeket nyújtani a főváros­nak. Legnagyobb eredménnyel az építkezések fellendítése járna, erre azonban kevés remény van, tekin­tettel arra a körülményre, hogy a házadómentesség megadásának a határideje december 31-ével lejárt. Az ujesztendőben már csak azok a házak kapják meg az adómentessé­get, amelyek a sztrájk miatt még nem készülhettek el. Az építőipar terén fellendülést várni még nem lehet, sőt — saj­nálattal kell megállapítanom — attól tartok, hogy az ujesztendő folyamán az építőipar terén nagy pangás fog bekövetkezni. E pangás bekövetkezésének az oka legnagyobbrészben az a válság, amely a háztulajdont illetően mu­tatkozik. Sok az üres lakás, uj há­zat építeni tehát nem rentábilis vállalkozás. Mindezek ellenére le­hetne olyan eszközt igénybe venni, amely legalább némiképp az építő­ipar fellendítését eredményezné. Tervszerű adómentességet kellene nyújtani az ujesztendő fo lyamán is. Az adómentességet bi­zonyos városrészekre kellene korlá­tozni, például az Erzsébet-sugárut- ra, amikor azt megnyitjuk, vagy a Belvárosra. Nem korlátlan, hanem tervszerű. céltudatos programba illeszkedő és hivatalosan irányított adómentességgel kell operálni. Né­zetem szerint a főváros vezetőségének ilyen irányban kellene eljárnia a kor­mánynál és én remélem, hogy a pénzügyi kormányzat nem fog elzárkózni ennek a kérésnek a teljesítése elől, mert hiszen bizonyos fejlesztési programba beilleszkedő adómen­tesség nem lesz sablonos és töme­ges jellegű, hanem csak bizonyos vonalakra fog kiterjeszkedni. _— Ha a munkanélküliség enyhíté­sének a szükségességéről beszélünk, meg kell állapítanunk, hogy a leg­nagyobb baj a tőkehiány. Nagyon sajnálom, hogy a pénzügyminiszter mereven elzárkózik minden uj terv elől. Azokat a feladatokat, amelyek a munkanélküliség enyhítése szem­pontjából Budapest székesfőváros törvényhatóságára hárulnak, nem lehet hónapról-hónapra csökkentett bank jegymennyiség mellett meg­oldani Gondoskodni kell a közmunkák megindításához szükséges pénz­ről is, ami szerintem úgy történhetnék meg, hogy minden közmunkát ki kellene venni az állami és a fővá­rosi költségvetés keretéből. Fölvetek egy uj ötletet: létesí­teni kell egy nemzeti alapot, amely függetlenül a bankjegy- állománytól, kizárólag megje­lölt közmunkákra nyújtana fe­dezetet. Az igy eszközölt kiadá­sokat bizonyos időn belül meg kell természetesen téríteni, vagyis a visszafizetés előre meg- áliapitott időn belül megtörtén­nék. Ezt a tervet a bankjegy és állam­jegy kombinációjával is meg le­hetne valósítani. Annak a nemzeti munkának a fogalmát, amely abból az alapból indulna meg, természe­tesen szorosan körülírt esetekre kell korlátozni. Szerintem ezen az utón hatalmas föllendü­lést lehetne elérni, nagy forga­lom indulna meg és ez az akció egyáltalán nem érintené a bank­jegyforgalmat és nem volna in­flációnak nevezhető. Ellenkezőleg nagy vonatkozásokban csökkentené a bankjegyes költség- vetéseket is. Ez szerintem az egyet­len mód arra, hogy a halálos csend és temető helyén lüktető élet in­duljon meg. Wolff Károlynak, a Keresztény Községi Párt vezérének ez a^ nyi­latkozata éles fénnyel világítja meg azokat a feladatokat, amelyek az ujesztendőben a városházi ad­minisztráció vezetőire várnak. A nyilatkozatnak az a része, amely a nemzeti munkaalap megteremtésé­nek a gondolatát veti fel, alkalmas arra, hogy a legilletékesebb kor­mánytényezőket is megfontolásra késztesse.

Next

/
Oldalképek
Tartalom