Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-01-06 / 1. szám
XII. évfolyam 1. szám V í$ 1963 £ Budapest, 1934 január 6 UJ BUDAPEST Előfizetési Arak: Epész évre 30 pengő Félévre............................................. »3 pengő Egyes szám éré 60 fillér FELtLŐs bZEKKESZlö: DOBY ANDOR D«Szerkesztőség és klariohivni«l: Budapest. IV. Kaas Ivor-ulca O. Telefon: NZ-8-23. Potla'akarékp. chequeszomla 30013 A feltámadt konflis Nem akarunk Urai ömlengéseket elkövetni abból az alkalomból, hogy a polgármester reaktiválta a konflist, engedélyt adván tizenkilenc régi bérkocsis-iparosnak, hogy egyelőre a Rombach-utcában, a Dobutcában és a Károly király-utón elfoglalhassák ismét, régi standjaikat. Bár tagadJiatatlan, hogy a polgármesteri intézkedés a régi jó idők emlékét idézi, a maga békebeli romantikájával juttatja eszünkbe a konflis feltámadása vissza nem térő ifjúságunkat, vannak egyéb szempontok is, gazdaságiak, közlekedésügyiek és városszépészetiek: jelen alkalommal ezekkel az utóbb említett szempontokkal kívánunk foglalkozni. A ló által húzott bérkocsi nem jelent okvetlenül Balkánt és közel száz konflis él még és él meg Parisban, híresek a római konflisok is, a maguk eredeti óriási esernyőjével az ócska bakon. Azonban azt is meg kell állapítani, hogy mindenütt a világon a régi ló-korszak még el nem tűnt csökevénye a konjiis, nuiíupest az első, amely a közúti járműforgalom jól vagy rosszul sikerült motorizálása után újra polgárjogot biztosit a múzeumból elöráncigáU ócska, bárkáknak. A régi jogosítványok megváltása békebeli százezreibe került a fővárosnak, amidőn a háború előtti utolsó esztendőkben Budapest utcáin feltűnt az első autótaxi. Ha ideiglenes jogosítványokat is adott ki most helyfoglalásra a polgármester, amelyek mindenkor, minden ellenérték nélkül visszavonhatok, jól tudjuk, hogy holnap már meg lesz az előkelő pártfogójuk a nincstelen kisembereknek, holnapután már egyesületbe tömörülnek vagy ^ valamelyik várospolitikai párt zászlaja alatt húzódnak meg, egy szer smindenkorra biztosítván maguknak, hogy nem akad polgármester, aki a könnyelműen kiadott jogosítványt vissza merné tőlük követelni. Naiv feltevés, hogy agrár-országunkban minden eszközt meg kell ragadni az autó-forgalom üzemben tartásához szükséges külföldi nyersanyagok importjának csökkentésére. Budapest közlekedésügye nincs összefüggésben az ország zabtermelésével, ettől függetlenül mindenesetre kár, hogy az ország agrárjellegének védelme nem a köztisztasági szolgálat motorizálási kísérleteinél jutott az urak eszébe, hanem most használják fel azt gyönge argumentumul. Arról nem is beszélve, hogy ősidők óta a nyeszlett konflislovak mindent a világon abrakoltak goromba gazdáiktól, csak zabocskát nem! A konflis reaktiválása a Balkánt jelenti, köztisztasági, közlekedésügyi és városszépészeti szempontból egyaránt. Nem használ senkinek, még a tizenhét reaktivált konflisiparosnak sem, akik mindenesetre boldogabbak lettek volna, ha a visszakapott jogosítvány helyett utcaseprői stallummal ajándékozza meg őket a nemes főváros. A föpol-. gármester éppen néhány nap előtt jelentelte ki egyik újévi beszédében, hogy nem lehet Budapest a kanászok városa, ami pedig — szerény véleményünk szerint — erősen előkelő nyugateurópai nívót jelent a konflis retrográd reaktiválása mellett! Q oWolff Károly nagyszabású terve a mvmSíanélfeüliség leküzdésére Nemzeti alap létesítését javasolja a megindítandó állami és városi Közmunkái! fedezetéül — Az Uj Budapest tudósitójától. — A karácsonyi ünnepek és újév alkalmából úgy a várospolitikusok, mint a hivatalos városházi tényezők részéről is a nyilatkozatoknak egész serege jelent meg a különböző lapokban. Ezek a nyilatkozatok felölelték mindazokat a terveket, amelyek fővárosi vonatkozásban az 1934. év folyamán megvalósulhatnak. Felmerül azonban a kérdés: mennyiben nyílik lehetőség ezeknek a terveknek a megvalósítására és a különböző nyilatkozatokban foglalt ígéreteknek a teljesítésére? Ezt a kérdést joggal fel lehet tenni, ha figyelembe vesszük azorcai a súlyos pénzügyi és gazdasági nehézségeket, amelyekkel a fővárosnak az uj esztendő folyamán meg kell küzdenie. Az Uj Budapest munkatársa az újév alkalmábóLA^l szólt erről a kérdésről magával > Wolff Károllyal, a Keresztény Községi Párt vezérével, akinek állásfoglalása döntő súllyal esik latba e tervek megvalósításánál. Wolff Károly, a Keresztény Községi Párt vezére a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Nem akarok beállani a sokat Ígérőknek a táborába, amely tábor a karácsonyi ünnepek és az újév alkalmával erősen megduzzadt. Ha a városházi adminisztráció vezetőivel tárgyalunk, nem hallunk egyebet, mint panaszt és aggodalmat. Minden életrevaló ötlet felvetése ellenében azt hangoztatják, hogy nincs pénz, nem tudnak megfelelő fedezetet találni. A legsúlyosabb pesszimizmussal találkozunk minden oldalon. Ilyen körülmények között tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy uj beruházást, uj közmunkát csak rendkívüli keretek között lehet 1934. év folyamán megindítani. Nem szoktam olyasmit Ígérni, amit nem tudok teljesíteni, éppen azért minden ellenkező beállítással szemben hangsúlyozni kívánom, hogy uj közmunkák megindítása tekintetében egyetlenegy lehetőséget látok és ez a Tabán újjáépítésének a megkezdése. A Tabán újjáépítését is csak egészen szűk keretek között lehet ez év folyamán megindítani. Május havában lebontják azokat a házakat is, amelyek ott most még állanak. Az ott ásitozó terület mielőbbi intézkedések sürgős foganatosítását fogja követelni. Nagy érdeklődéssel várom a polgármester urnák e probléma megoldására vonatkozó konkrét előterjesztését. Remélem, hogy a fürdőváros jelleg kidomboritása lesz a legfontosabb szempont, mert különben eltévesztjük szem elő éppen azt a legfontosabb célt, ame lyet szolgálni akarunk. A Tubái újjáépítésével kapcsolatosan megfelelő parkokról kell ott gondos kodni és lehetőség szerint olya: villa- és szanatórium-épitkezéseke; kell megindítani és szorgalmazni amely villákba és szanatóriumokba be lehet vezetni a gyógyvizeket Ismétlem azonban, hogy gyakorlat értelemben vett munka igen kévé; számmal indulhat meg ezen a terű létén az 1934. év folyamán. Nekiinl az a feladatunk, hogy nagyarányr építkezések megindítását megfele lően előkészítsük, mert ellenkező esetben még jövőre sem indulha meg nagyobb tempóban az építi munka a Tabánban.-— Amikor az uj közmunkák meg indításához szükséges fedezetnek - Alanyát fölpanaszoljuk, nem mu laszthatjuk el annak a feladatna! a jelentőségét hangsúlyozni, amely feladat a munkanélküliség enyhítése tekintetében a főváros vezetőire hárul. A munkanélküliséget csak tömegmunkák megindításával lehet enyhíteni. Ilyen tömegmunka fővárosi vonatkozásban csak útépítés lehet. Ezen a téren kell tehát uj kenyérlehetőségeket nyújtani a fővárosnak. Legnagyobb eredménnyel az építkezések fellendítése járna, erre azonban kevés remény van, tekintettel arra a körülményre, hogy a házadómentesség megadásának a határideje december 31-ével lejárt. Az ujesztendőben már csak azok a házak kapják meg az adómentességet, amelyek a sztrájk miatt még nem készülhettek el. Az építőipar terén fellendülést várni még nem lehet, sőt — sajnálattal kell megállapítanom — attól tartok, hogy az ujesztendő folyamán az építőipar terén nagy pangás fog bekövetkezni. E pangás bekövetkezésének az oka legnagyobbrészben az a válság, amely a háztulajdont illetően mutatkozik. Sok az üres lakás, uj házat építeni tehát nem rentábilis vállalkozás. Mindezek ellenére lehetne olyan eszközt igénybe venni, amely legalább némiképp az építőipar fellendítését eredményezné. Tervszerű adómentességet kellene nyújtani az ujesztendő fo lyamán is. Az adómentességet bizonyos városrészekre kellene korlátozni, például az Erzsébet-sugárutra, amikor azt megnyitjuk, vagy a Belvárosra. Nem korlátlan, hanem tervszerű. céltudatos programba illeszkedő és hivatalosan irányított adómentességgel kell operálni. Nézetem szerint a főváros vezetőségének ilyen irányban kellene eljárnia a kormánynál és én remélem, hogy a pénzügyi kormányzat nem fog elzárkózni ennek a kérésnek a teljesítése elől, mert hiszen bizonyos fejlesztési programba beilleszkedő adómentesség nem lesz sablonos és tömeges jellegű, hanem csak bizonyos vonalakra fog kiterjeszkedni. _— Ha a munkanélküliség enyhítésének a szükségességéről beszélünk, meg kell állapítanunk, hogy a legnagyobb baj a tőkehiány. Nagyon sajnálom, hogy a pénzügyminiszter mereven elzárkózik minden uj terv elől. Azokat a feladatokat, amelyek a munkanélküliség enyhítése szempontjából Budapest székesfőváros törvényhatóságára hárulnak, nem lehet hónapról-hónapra csökkentett bank jegymennyiség mellett megoldani Gondoskodni kell a közmunkák megindításához szükséges pénzről is, ami szerintem úgy történhetnék meg, hogy minden közmunkát ki kellene venni az állami és a fővárosi költségvetés keretéből. Fölvetek egy uj ötletet: létesíteni kell egy nemzeti alapot, amely függetlenül a bankjegyállománytól, kizárólag megjelölt közmunkákra nyújtana fedezetet. Az igy eszközölt kiadásokat bizonyos időn belül meg kell természetesen téríteni, vagyis a visszafizetés előre megáliapitott időn belül megtörténnék. Ezt a tervet a bankjegy és államjegy kombinációjával is meg lehetne valósítani. Annak a nemzeti munkának a fogalmát, amely abból az alapból indulna meg, természetesen szorosan körülírt esetekre kell korlátozni. Szerintem ezen az utón hatalmas föllendülést lehetne elérni, nagy forgalom indulna meg és ez az akció egyáltalán nem érintené a bankjegyforgalmat és nem volna inflációnak nevezhető. Ellenkezőleg nagy vonatkozásokban csökkentené a bankjegyes költségvetéseket is. Ez szerintem az egyetlen mód arra, hogy a halálos csend és temető helyén lüktető élet induljon meg. Wolff Károlynak, a Keresztény Községi Párt vezérének ez a^ nyilatkozata éles fénnyel világítja meg azokat a feladatokat, amelyek az ujesztendőben a városházi adminisztráció vezetőire várnak. A nyilatkozatnak az a része, amely a nemzeti munkaalap megteremtésének a gondolatát veti fel, alkalmas arra, hogy a legilletékesebb kormánytényezőket is megfontolásra késztesse.
