Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-12-09 / 49. szám

Budapest, 1933 december 9 XI. évfolyam 49. szám UJWIDAPEST Tek- ' ______om-khatikai és közgazdasági Ft LtLŐJ &ZERKESZIÖ: D O B Y ANDOR D« i Szerkesztőség és kladóhlvaial: Budapest. IV.. kaas Ivor-utca 0. Telefon: S2-8-23. Posta'akarékp. chequeszamla 30013 Éberiádák Aki azt hitte, hogy Rozinante békés jászlában ropogtatja a zabot, és a derék lovag nem ostromolja im­máron a szélmalmokat, csalódott. Don Antonio nem az az ember, akit elcsüggesztenek a kudarcok. Elővet­te a régi vesszőparipát, az ócska fo­nográfra rátette a kopott lemezt, kiásta a rozsdás csatabárdot és azt feje fölött megforgatva, újból neki­támadt a képzelt ellenségnek: a Kereskedelmi és Iparkamara köz­üzemi bizottságának hétfői ülésén újabb beszédet mondott Éber Antal, azt állitván, hogy a belügyminisz­ter üzemi rendelete csak kis rész­ben elégíti ki az ipar és kereskede­lem jogos igényeit. — Egyetlen hatósági üzem sem juttatott még — szavalta Éber An­tal — akár a termelőnek, akár a fogyasztónak előnyt, ellenben ezek­nek az üzemeknek óriási vesztesé­gei a közvagyonból emésztettek fel olyan nagy tőkét, amelynek segít­ségével a nyomorgó kisiparnak és kereskedelemnek, de a munkásság­nak is számos jogos érdekét lehe­tett volna könnyűszerrel és ered­ményesen kielégíteni! — Hogy a drámai hatású előadás után Koch Gyulától Balkányi Kálmánig vér­szövetséget kötöttek a jelenvoltak, az csak természetes! De nézzük az érem másik ol­dalát! A belügyminiszter a keres­kedelemügyi miniszterrel egyetér­tőén a főváros és a Kereskedelmi és Iparkamara meghallgatása után szövegezte meg rendeletét az üze­mek ügyében, amely a Keresztény Községi Párt állásfoglalását téve magáévá, sértetlenül hagyta a mo- nopolisztikus nagyüzemeket, vi­szont tekintettel a kisemberekre, leépítette az üzemek műhelyeit és megszüntette azokat a közüzeme­ket, amelyek versenyre kelve a ma­gániparral, méltánytalan kon- kurrenciát okoztak adófizető pol­gároknak. Ezzel a rendelettel meg van elégedve mindenki: maguk az érdekeltek is, nem számítva egy­két nem túlságosan jóhiszemű ipa­rosvezért, akiknek létalapja az el­lenzékieskedés és a főváros ellen folytatott demagóg küzdelem. Mert mii akar akkor Éber, miért a harci üvöltés, mi az inditóok, amely uj küzdelemre korbácsolja a kapitalizmus kitűnő vezérbajnokát? Azért haragszik Éber Antal, a köz­üzemekre, hogy másra ne kelljen haragudnia! A kormányra nem ha- ragudhaiik, mert ez nem opportu­nity a kamarai elnök ur parlamenti szereplését illetően. A nagyban­kokra sem haragudhatik, nem olyan madár ő, aki a saját fészkét bepiszkítja! Hogy a körteitekre miért nem haragszik ő bankvezér- sége, nem kell magyaráznunk, any- nyira közismertek a kartellek és a bankok Impcsolatai. Mivel azonban valakire mégis csak haragudni kell annak, akiben nem az alkotás, ha­nem a rombolás szelleme buzog, o fővárosra haragszik, lévén a város az egyetlen, amely ellen a patéti- kus kirohanásokat veszély és min­den ■felelősség nélkül meg lehet cse­lekedni. Óvatos duhaj a kamarai vezér, aki nemcsak a barátait, ha­nem. az ellenségeit is kitünően meg tudja válogatni. Éber Antal azon­ban messzebb esik Cato-tól mint Makó Jeruzsálemtől, és ami jól állt a római hadvezérnek, lapos és fá­rasztó önismétléssé válik Éber had­járatában, szélmalom-harccá, amely annyira unalmas, hogy már nem is nevetséges! Miért rossz az uj fővárosi törvény? ina: Szőke Gyula dr. felsőházi és törvényhatósági bizottsági tag Az állami mindenhatóság felé való tö­rekvés mindenütt az önkormányzatok hatáskörének szűkítésére, vagy azok tel­jes megsemmisítésére törekszik. Az uj magyar törvényhatósági és a fővárosi törvény szintén ebben a légkörben szü­letett meg. A főváros jövő évi költség- vetésének közgyűlési tárgyalása és az azon elhangzott felszólalások teljes ké­pét adják annak a, bizonytalan érzésnek, amely az ország és a főváros kormány­zatával foglalkozó gondolkozó embere­ket eltölti, amikor azt látják, hogy az ország ezeréves alkotmányában kinevelt közigazgatási rendszer a törvényhozás tudatos munkájával és szándékos törek­vésével elpusztul, anélkül, hogy arra akár ok volna, vagy akár abból a közre haszon származnék. A tárgyilagos szem­lélő úgy látja, hogy a világégés xitáni kormányok a gazdasági háború kelle­metlenségei helyett foglalkoznak ezekkel a közigazgatási kérdésekkel, amelyek kevésbbé izgatják ma az anyagiakkal küzködő polgárságot és mintegy a figyelmet akarja az államhatalom elte­relni a gazdasági szenvedésről, amely­hez vagy nem tud, vagy nem mer, vagy nein akar hozzányúlni. A fővárosi törvény tárgyalása során és már a megelőző tanácskozásokon is igen erősen kiemeltem azt az egyébként sohasem titkolt nézetemet, hogy a régi, a fővárost megalkotó törvé­nyünk egyáltalán nem olyan rossz, mint azt azok hirdetni szeretik, akik a törvényt betartani nem óhajtják. És ha valaki ahhoz hozzányúl, csak ugv szabad érinteni, ha ahelyett jobbat tud alkotni és azzal a közigazgatást megja­vítani képes. Azt is hangoztattam, hogy gyermekes képzelődés alapján törvé­nyeket alkotni és valami misztikus elképzelés alapján közigazgatási éle­tet a gyakorlatban átalakítani még normális időkben sem helyes, annál kevésbbé akkor, amikor az úgyis hét sebből vérző gazdasági élet sQm anyagiakban, smn szellemiekben, sem idegekben nem kép°s újra járni a köz- igazgatási képzelődés elemi iskoláját. Főleg pedig nem szerencsés gondolat olyanoknak nynlni a főváros adminisz­trációjához, akik egy egészen más világ­ban, a vármegyék világában éltek és akik nem veszik észre, hogy a városok és elsősorban a székesfő­város nemcsak egyszerű politikai igazgatási intézmény, liánom azzal kapcsolatban az ország leghatalma­sabb közgazdasági szervezete és mint ilyen, hacsak elsorvasztani nem akar­ja a saját gazdasági életét, nem lehet a gazdasági keretektől és szükségle­tektől elvonatkoztatott kizárólag po­litikai és közigazgatási életet élnie. Ennélfogva már az is nagy hiba volt, ■ amikor a régi tanács helyett felállította a törvényhatósági tanácsot, amelynek jószándéku működése szinte kell, hogy megakadjon azon, hogy a tagok az ügyekkel csak rendesen az ülésen, az előadó szavaiból ismerkednek meg, és nem hatolhatnak be természetszerűleg annak a munkának az egész szerveze­tébe és lényegébe, tehát nem ismerhetik annak a hatását ngy, mint azok az arra hivatottak, akik állandóan ezzel foglal­kozván, az ügyek mélyére hatolnak. Ha nem is nézzük, hogy ezzel a köz- igazgatás csak nehézkesebb és lassúbb lett, több a szónoklat és politika a köz- igazgatásban, mint a gazdasági élet kí­vánta gyors és szakszerű intézkedés, ter­mészetesen meg kell látnunk, hogy sokkal kisebb a felelősségérzet, mert ez csak a polgármesteren át hatá­lyosul, márpedig a felelősségérzet­nek másokon keresztül való érvénye­sülése annak teljes elsorvadását von­ja maga után. A törvényhatósági tanács üléseiről megjelenő közlemények a nehéz időkben mindig pontosan közlik velünk, hogy hány telekparcellázáshoz járul hozzá a tanács, mennyi apró kisajátítás és épít­kezési tárgyalás folyt, még arról is ka­punk tudósításokat, hogy egy-egy vá­lasztás mekkora izgalmat keltett a vá­rosházán, vagy a politikai pártok össze­csapása az egyes kérdésekben mennyire izgatja a kedélyeket, de a rendes közigazgatási és gazdasági kérdések, valamint a pénzügyi nagy problémák a sajtó nyilvánossága nélkül kerülnek tárgyalás alá, ha ugyan tényleg tárgyalás alá kerül­nek. Ha már elkövettetett az a szerencsétlen­ség, rhogy az uj fővárosi törvénnyel a politika és a pártpolitika bevitetett nem­csak a közigazgatásba, de a gazdasági életbe és az üzemek működésébe is, a nyilvánosság fenntartása az az éltető levegő, amely szinte kénysze­ríti a pártokat a tárgyilagos tanács­kozásra és határozatra, amit pedig az uj fővárosi törvény a tanács mű­ködéséből szinte teljesen kizár. Ugyanigy elsorvasztotta az uj törvény la szakbizottságok működését. A közgyű­lésnek tagadhatatlanul sokkal szél°s°bb hatásköre volt a múltban, talán sok ap­rólékos ügy is tartozott hozzá, amellyel a közgyűlés talán pem is foglalkozott elég komolyan, de ott voltak az előké­szítő szakbizottságok és a tanács, amely részben a hivatalos szervek, részint az albizottságok utján a legkisebb ügyet is ugv előkészitette, hogy a főváros gyors fejlődése során, vagy a kommunizmus után következett nagytakarítás idején is, megfelelt a legváltozatosabb körülmé­nyeknek is. A szakbizottságokat az uj törvény szerint nem is kell meghall­gatni. A polgármester még a költségvetést sem viszi a legfontosabb szakbizott­ság, a pénzügyi bizottság elé, ame­lyet éppen ezévt ugylátszik, úgy öt­évenként egyszer hívnak össze. Ezért az autonómia még a legfontosabb teendőjét sem tudja ellátni éspedig nem­csak a szerveiben, hanem a közgyűlésén sem, mert ebben a törvény és annak végrehajtása megakadályozza. Korábban az összeállított költségvetést, amelyet az ügyosztályok, az üzemek és a szakbizott­ságok letárgyaltak, a tanács alapos meg­fontolás után terjesztette a pénzügyi bi­zottság elé, amely a részletekbe behatoló rövid, komoly indokolással telített ta­nácskozás után, akárhányszor igen-igen lényeges módosítással terjesztette azt ismét a tanács utján a közgyűlés elé, amely az ilyen retortákon keresztülment költségvetésQn nem egyszer szintén ér­demi változtatást eszközölt, éspedig a közület javára. Most az uj törvény meg­köti a törvényhatóság kezét, hogy mi­korra kell a költségvetést a kormányhoz felterjeszteni, mennyi ideig szabad tár­gyalni és ebből a megkötöttségből kifejlődik az a lehetetlen helyzet, hogy a köz­igazgatási szervből kormányzó és politizáló szervvé alakult törvény- hatósági tanács szónoklatai után pár napig szónokol a közgyűlés és nem esik alig egy-két komoly szó arról, hogy a költségvetési hiányt hogyan kellene pótolni. Megengedem, hogy a közgyűlés nagy testület ahhoz, hogy ott erről beszéljünk, de akkor köteles a polgármester és a tanács megkérdezni a pénzügyi bizott­ságot és az egyes ügyekre a szakbizott­ságokat, vájjon milyen megoldás volna lehetséges, mert igen lelkiismereti kér­dés az, hogy egy-egy gazdasági év az ö közigazgatási kiadásait a jövő generá­cióra hárítsa át, és ne kövessen el min­dent, hogy esetleg a megoldás lehetősé­gét ma megtalálja. Az uj fővárosi tör­vény kihangsúlyozza nemcsak az erköl­csi, hanem az anyagi felelősséget is. Me­rem állítani, hogy a régi törvény fele­lősséget rendelő szakaszai sokkal jobban meg fogják az üggyel komolyan foglal­kozó férfiút, mert megadják neki a lehe­tőséget is, hogy a felelőssége érzetében a kötelességét teljesítse. Az uj fővárosi törvény az üzemi igaz­gatóságok tagjait is erkölcsi és anj ági felelősséggel terheli, ugyanakkor, ami­kor évek óta nem adatik meg a szabály- rendelet hiánya miatt a lehetőség, hogy ezek az igazgatóságok tényleg rendel­kezzenek és felelősségük tudatában a költségvetés megalkotásában és annak az egész évben az alkalmazásában tevő­legesen részt vehessenek. Ámde a sokat hangoztatott felelősség vol­taképpen a gyakorlati életben soha­sem hatályosul. Ha egyszer komolyan venné a törvény- hatóság, vagy az állam ezt a felelősséget és ugyanúgy komolyán venné a kritika felelősségét is, meg vagyok arról győ­ződve, hogy a rendelkezésre hivatottak, közigazgatásiak és üzemiek, egyaránt sokkal pontosabban teljesítenék a fel­adatukat és a kritizálok sokkal óvato­sabban nyúlnának a kérdésekhez, ame­lyeknek célzatos taglalása akárhányszor nemcsak egyeseknek okoz jogtalanul kellemetlenséget, de rendkívül nagy kárt okoz magának a köznek is. Hacsak arra gondolok, hogy micsoda huzavona történt éveken át a Vásárpénztár körül, hogyan lett az a felelősség nélkül való működés és cllenmüködés áldozata, hogyan veszett el a főváros egyik legfőbb jogának, a vásártartási jognak a gyakorlása, és ezzel mekkora kárt okoztak a főváros fogyasztó lakossá­gának és kereskedelmének, úgy nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy kevesebb képzelődést kérek a tör­vényhozásba és közigazgatásba, ke­vesebb felelősség-hangoztatást a napi működésben, de annál több gyakor­lati érzéket a törvények és szabály­rendeletek megalkotásához és annál több felelősségérzést és felelősségre- vonást az egyes ténykedésekben. De kérek minél nagyobb nyilvánosságot, éspedig sajtónyilvánosságot is a kérdé­sek elintézésénél, és akkor mindenki, aki arra hivatott, tudni fogja, hogy azok a szakbizottságok és üzemi igazgatóságok nem parádénak vannak a törvényben felállítva, hanem azok az autonómiának olyan szervei, amelyek a köz javára munkálkodni nemcsak hivatvák, de jo­gosultak is és ha abban őket megakadá­lyozzák, a legszebb szónoklat s^m mente­síti a város vezetőségét a felelőssége alól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom