Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-12-09 / 49. szám
Budapest, 1933 december 9 XI. évfolyam 49. szám UJWIDAPEST Tek- ' ______om-khatikai és közgazdasági Ft LtLŐJ &ZERKESZIÖ: D O B Y ANDOR D« i Szerkesztőség és kladóhlvaial: Budapest. IV.. kaas Ivor-utca 0. Telefon: S2-8-23. Posta'akarékp. chequeszamla 30013 Éberiádák Aki azt hitte, hogy Rozinante békés jászlában ropogtatja a zabot, és a derék lovag nem ostromolja immáron a szélmalmokat, csalódott. Don Antonio nem az az ember, akit elcsüggesztenek a kudarcok. Elővette a régi vesszőparipát, az ócska fonográfra rátette a kopott lemezt, kiásta a rozsdás csatabárdot és azt feje fölött megforgatva, újból nekitámadt a képzelt ellenségnek: a Kereskedelmi és Iparkamara közüzemi bizottságának hétfői ülésén újabb beszédet mondott Éber Antal, azt állitván, hogy a belügyminiszter üzemi rendelete csak kis részben elégíti ki az ipar és kereskedelem jogos igényeit. — Egyetlen hatósági üzem sem juttatott még — szavalta Éber Antal — akár a termelőnek, akár a fogyasztónak előnyt, ellenben ezeknek az üzemeknek óriási veszteségei a közvagyonból emésztettek fel olyan nagy tőkét, amelynek segítségével a nyomorgó kisiparnak és kereskedelemnek, de a munkásságnak is számos jogos érdekét lehetett volna könnyűszerrel és eredményesen kielégíteni! — Hogy a drámai hatású előadás után Koch Gyulától Balkányi Kálmánig vérszövetséget kötöttek a jelenvoltak, az csak természetes! De nézzük az érem másik oldalát! A belügyminiszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőén a főváros és a Kereskedelmi és Iparkamara meghallgatása után szövegezte meg rendeletét az üzemek ügyében, amely a Keresztény Községi Párt állásfoglalását téve magáévá, sértetlenül hagyta a mo- nopolisztikus nagyüzemeket, viszont tekintettel a kisemberekre, leépítette az üzemek műhelyeit és megszüntette azokat a közüzemeket, amelyek versenyre kelve a magániparral, méltánytalan kon- kurrenciát okoztak adófizető polgároknak. Ezzel a rendelettel meg van elégedve mindenki: maguk az érdekeltek is, nem számítva egykét nem túlságosan jóhiszemű iparosvezért, akiknek létalapja az ellenzékieskedés és a főváros ellen folytatott demagóg küzdelem. Mert mii akar akkor Éber, miért a harci üvöltés, mi az inditóok, amely uj küzdelemre korbácsolja a kapitalizmus kitűnő vezérbajnokát? Azért haragszik Éber Antal, a közüzemekre, hogy másra ne kelljen haragudnia! A kormányra nem ha- ragudhaiik, mert ez nem opportunity a kamarai elnök ur parlamenti szereplését illetően. A nagybankokra sem haragudhatik, nem olyan madár ő, aki a saját fészkét bepiszkítja! Hogy a körteitekre miért nem haragszik ő bankvezér- sége, nem kell magyaráznunk, any- nyira közismertek a kartellek és a bankok Impcsolatai. Mivel azonban valakire mégis csak haragudni kell annak, akiben nem az alkotás, hanem a rombolás szelleme buzog, o fővárosra haragszik, lévén a város az egyetlen, amely ellen a patéti- kus kirohanásokat veszély és minden ■felelősség nélkül meg lehet cselekedni. Óvatos duhaj a kamarai vezér, aki nemcsak a barátait, hanem. az ellenségeit is kitünően meg tudja válogatni. Éber Antal azonban messzebb esik Cato-tól mint Makó Jeruzsálemtől, és ami jól állt a római hadvezérnek, lapos és fárasztó önismétléssé válik Éber hadjáratában, szélmalom-harccá, amely annyira unalmas, hogy már nem is nevetséges! Miért rossz az uj fővárosi törvény? ina: Szőke Gyula dr. felsőházi és törvényhatósági bizottsági tag Az állami mindenhatóság felé való törekvés mindenütt az önkormányzatok hatáskörének szűkítésére, vagy azok teljes megsemmisítésére törekszik. Az uj magyar törvényhatósági és a fővárosi törvény szintén ebben a légkörben született meg. A főváros jövő évi költség- vetésének közgyűlési tárgyalása és az azon elhangzott felszólalások teljes képét adják annak a, bizonytalan érzésnek, amely az ország és a főváros kormányzatával foglalkozó gondolkozó embereket eltölti, amikor azt látják, hogy az ország ezeréves alkotmányában kinevelt közigazgatási rendszer a törvényhozás tudatos munkájával és szándékos törekvésével elpusztul, anélkül, hogy arra akár ok volna, vagy akár abból a közre haszon származnék. A tárgyilagos szemlélő úgy látja, hogy a világégés xitáni kormányok a gazdasági háború kellemetlenségei helyett foglalkoznak ezekkel a közigazgatási kérdésekkel, amelyek kevésbbé izgatják ma az anyagiakkal küzködő polgárságot és mintegy a figyelmet akarja az államhatalom elterelni a gazdasági szenvedésről, amelyhez vagy nem tud, vagy nem mer, vagy nein akar hozzányúlni. A fővárosi törvény tárgyalása során és már a megelőző tanácskozásokon is igen erősen kiemeltem azt az egyébként sohasem titkolt nézetemet, hogy a régi, a fővárost megalkotó törvényünk egyáltalán nem olyan rossz, mint azt azok hirdetni szeretik, akik a törvényt betartani nem óhajtják. És ha valaki ahhoz hozzányúl, csak ugv szabad érinteni, ha ahelyett jobbat tud alkotni és azzal a közigazgatást megjavítani képes. Azt is hangoztattam, hogy gyermekes képzelődés alapján törvényeket alkotni és valami misztikus elképzelés alapján közigazgatási életet a gyakorlatban átalakítani még normális időkben sem helyes, annál kevésbbé akkor, amikor az úgyis hét sebből vérző gazdasági élet sQm anyagiakban, smn szellemiekben, sem idegekben nem kép°s újra járni a köz- igazgatási képzelődés elemi iskoláját. Főleg pedig nem szerencsés gondolat olyanoknak nynlni a főváros adminisztrációjához, akik egy egészen más világban, a vármegyék világában éltek és akik nem veszik észre, hogy a városok és elsősorban a székesfőváros nemcsak egyszerű politikai igazgatási intézmény, liánom azzal kapcsolatban az ország leghatalmasabb közgazdasági szervezete és mint ilyen, hacsak elsorvasztani nem akarja a saját gazdasági életét, nem lehet a gazdasági keretektől és szükségletektől elvonatkoztatott kizárólag politikai és közigazgatási életet élnie. Ennélfogva már az is nagy hiba volt, ■ amikor a régi tanács helyett felállította a törvényhatósági tanácsot, amelynek jószándéku működése szinte kell, hogy megakadjon azon, hogy a tagok az ügyekkel csak rendesen az ülésen, az előadó szavaiból ismerkednek meg, és nem hatolhatnak be természetszerűleg annak a munkának az egész szervezetébe és lényegébe, tehát nem ismerhetik annak a hatását ngy, mint azok az arra hivatottak, akik állandóan ezzel foglalkozván, az ügyek mélyére hatolnak. Ha nem is nézzük, hogy ezzel a köz- igazgatás csak nehézkesebb és lassúbb lett, több a szónoklat és politika a köz- igazgatásban, mint a gazdasági élet kívánta gyors és szakszerű intézkedés, természetesen meg kell látnunk, hogy sokkal kisebb a felelősségérzet, mert ez csak a polgármesteren át hatályosul, márpedig a felelősségérzetnek másokon keresztül való érvényesülése annak teljes elsorvadását vonja maga után. A törvényhatósági tanács üléseiről megjelenő közlemények a nehéz időkben mindig pontosan közlik velünk, hogy hány telekparcellázáshoz járul hozzá a tanács, mennyi apró kisajátítás és építkezési tárgyalás folyt, még arról is kapunk tudósításokat, hogy egy-egy választás mekkora izgalmat keltett a városházán, vagy a politikai pártok összecsapása az egyes kérdésekben mennyire izgatja a kedélyeket, de a rendes közigazgatási és gazdasági kérdések, valamint a pénzügyi nagy problémák a sajtó nyilvánossága nélkül kerülnek tárgyalás alá, ha ugyan tényleg tárgyalás alá kerülnek. Ha már elkövettetett az a szerencsétlenség, rhogy az uj fővárosi törvénnyel a politika és a pártpolitika bevitetett nemcsak a közigazgatásba, de a gazdasági életbe és az üzemek működésébe is, a nyilvánosság fenntartása az az éltető levegő, amely szinte kényszeríti a pártokat a tárgyilagos tanácskozásra és határozatra, amit pedig az uj fővárosi törvény a tanács működéséből szinte teljesen kizár. Ugyanigy elsorvasztotta az uj törvény la szakbizottságok működését. A közgyűlésnek tagadhatatlanul sokkal szél°s°bb hatásköre volt a múltban, talán sok aprólékos ügy is tartozott hozzá, amellyel a közgyűlés talán pem is foglalkozott elég komolyan, de ott voltak az előkészítő szakbizottságok és a tanács, amely részben a hivatalos szervek, részint az albizottságok utján a legkisebb ügyet is ugv előkészitette, hogy a főváros gyors fejlődése során, vagy a kommunizmus után következett nagytakarítás idején is, megfelelt a legváltozatosabb körülményeknek is. A szakbizottságokat az uj törvény szerint nem is kell meghallgatni. A polgármester még a költségvetést sem viszi a legfontosabb szakbizottság, a pénzügyi bizottság elé, amelyet éppen ezévt ugylátszik, úgy ötévenként egyszer hívnak össze. Ezért az autonómia még a legfontosabb teendőjét sem tudja ellátni éspedig nemcsak a szerveiben, hanem a közgyűlésén sem, mert ebben a törvény és annak végrehajtása megakadályozza. Korábban az összeállított költségvetést, amelyet az ügyosztályok, az üzemek és a szakbizottságok letárgyaltak, a tanács alapos megfontolás után terjesztette a pénzügyi bizottság elé, amely a részletekbe behatoló rövid, komoly indokolással telített tanácskozás után, akárhányszor igen-igen lényeges módosítással terjesztette azt ismét a tanács utján a közgyűlés elé, amely az ilyen retortákon keresztülment költségvetésQn nem egyszer szintén érdemi változtatást eszközölt, éspedig a közület javára. Most az uj törvény megköti a törvényhatóság kezét, hogy mikorra kell a költségvetést a kormányhoz felterjeszteni, mennyi ideig szabad tárgyalni és ebből a megkötöttségből kifejlődik az a lehetetlen helyzet, hogy a közigazgatási szervből kormányzó és politizáló szervvé alakult törvény- hatósági tanács szónoklatai után pár napig szónokol a közgyűlés és nem esik alig egy-két komoly szó arról, hogy a költségvetési hiányt hogyan kellene pótolni. Megengedem, hogy a közgyűlés nagy testület ahhoz, hogy ott erről beszéljünk, de akkor köteles a polgármester és a tanács megkérdezni a pénzügyi bizottságot és az egyes ügyekre a szakbizottságokat, vájjon milyen megoldás volna lehetséges, mert igen lelkiismereti kérdés az, hogy egy-egy gazdasági év az ö közigazgatási kiadásait a jövő generációra hárítsa át, és ne kövessen el mindent, hogy esetleg a megoldás lehetőségét ma megtalálja. Az uj fővárosi törvény kihangsúlyozza nemcsak az erkölcsi, hanem az anyagi felelősséget is. Merem állítani, hogy a régi törvény felelősséget rendelő szakaszai sokkal jobban meg fogják az üggyel komolyan foglalkozó férfiút, mert megadják neki a lehetőséget is, hogy a felelőssége érzetében a kötelességét teljesítse. Az uj fővárosi törvény az üzemi igazgatóságok tagjait is erkölcsi és anj ági felelősséggel terheli, ugyanakkor, amikor évek óta nem adatik meg a szabály- rendelet hiánya miatt a lehetőség, hogy ezek az igazgatóságok tényleg rendelkezzenek és felelősségük tudatában a költségvetés megalkotásában és annak az egész évben az alkalmazásában tevőlegesen részt vehessenek. Ámde a sokat hangoztatott felelősség voltaképpen a gyakorlati életben sohasem hatályosul. Ha egyszer komolyan venné a törvény- hatóság, vagy az állam ezt a felelősséget és ugyanúgy komolyán venné a kritika felelősségét is, meg vagyok arról győződve, hogy a rendelkezésre hivatottak, közigazgatásiak és üzemiek, egyaránt sokkal pontosabban teljesítenék a feladatukat és a kritizálok sokkal óvatosabban nyúlnának a kérdésekhez, amelyeknek célzatos taglalása akárhányszor nemcsak egyeseknek okoz jogtalanul kellemetlenséget, de rendkívül nagy kárt okoz magának a köznek is. Hacsak arra gondolok, hogy micsoda huzavona történt éveken át a Vásárpénztár körül, hogyan lett az a felelősség nélkül való működés és cllenmüködés áldozata, hogyan veszett el a főváros egyik legfőbb jogának, a vásártartási jognak a gyakorlása, és ezzel mekkora kárt okoztak a főváros fogyasztó lakosságának és kereskedelmének, úgy nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy kevesebb képzelődést kérek a törvényhozásba és közigazgatásba, kevesebb felelősség-hangoztatást a napi működésben, de annál több gyakorlati érzéket a törvények és szabályrendeletek megalkotásához és annál több felelősségérzést és felelősségre- vonást az egyes ténykedésekben. De kérek minél nagyobb nyilvánosságot, éspedig sajtónyilvánosságot is a kérdések elintézésénél, és akkor mindenki, aki arra hivatott, tudni fogja, hogy azok a szakbizottságok és üzemi igazgatóságok nem parádénak vannak a törvényben felállítva, hanem azok az autonómiának olyan szervei, amelyek a köz javára munkálkodni nemcsak hivatvák, de jogosultak is és ha abban őket megakadályozzák, a legszebb szónoklat s^m mentesíti a város vezetőségét a felelőssége alól.