Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-11-11 / 45. szám
XI. évfolyam 45. szám Budapest, 1933 november 11 UJBUDAPEST Tek Fővárosi nyilvános Könyvtár Bpest, VIII., Revitzky u. tlotlzelésl arak: tgész évre . . . * ............................30 penoő Fé lévre............................................. 13 pengő Kq ven srám éré ao fillér 1 FtLl LÖ » ísZtHKl SZ l ö : O O B V ANDOK DR NZerkr^zlOseg és kiodohivmol: ítudnpeül. IV. n aas Ivor-ulca O. lelelon: Po te nuereuo « hequesz min 30013 uw—ni—in—w — Huszár Aladár főpolgármester kuszáltnak látja a várospolitikai helyzetet------------------■ — —■ j. --------------------A főpolgármester meg van elégedve a költségvetési vita színvonalával, bejelenti, hogy a költségvetés után a centrálé ügyét és a közlekedés egységesítését tárgyalják az autonómia fórumai és közli, hogy már a legközelebbi jövőben megkezdik a tavaszi közmunka-program kidolgozását Revíziói! A most folyó költségvetési vitában volt egy momentum. amely messze tulemelkedik a háztartás apró-cseprő bajain és az uj fővárosi törvény egy olyan hibájára mutat rá, melynek hivatalos helyről való megállapítása elsőidben hangzik el. Az általános vita során elhangzott felszólalásokra válaszolva, sajnálkozását fejezte ki Sipőcz polgármester, hogy a magas színvonalú vita nem a sajtó nyilvánossága előtt folyt le, mert Így a közvéleménynek nincs egyetemes képe a költségvetés tárgyalásáról. Kijelentette a polgár- mester, hogy a fővárosi törvénynek az a szakasza, amely zárttá teszi a törvényhatósági tanács üléseit, nem felel meg az életnek: a tanácsnak nincs semmi titkolnivalója és ezért kívánatos, hogy a tanács munkássága a közvélemény előtt ismert legyen. Az a pár esztendő, amely az uj fővárosi törvény életbelépte óta eltelt, bebizonyította, hogy az uj törvény rosszabb a réginél. A politikusokból álló, az adminisztrációban járatlan törvényhatósági tanács nem tudta pótolni a régi hivatalnoki tanácsot, amely az ügyek abszolút ismeretében, politikai tekintetektől nem feszélyezel ten adminisztrálta a maga korporativ felelősségével a fővárost. A polgármester túltengő hatásköre olyan feladatokat ró a város első polgárára, amelyeket ő akkor sem tudna száz százalékosan teljesíteni, ha a napnak nem huszonnégy, hanem yxegyveyxnyolc órája lenne. Elsorvadtak a bizottságok, kivéve a nyilvánosság előtt dolgozó közigazgatási bizottságot, a bizottsági ülésekre maguk a tagok sem kiváncsiak, a bizottságok egész sorát hónapszámra össze sem hívják az elnökök. És egészben véve: a kuszáit városházi helyzetnek kulcsa és fokmérője az uj fővárosi törvény ziláltsága, kapkodása, merev és üres formalizmusa. A legnagyobb baj mindenesetre a nyilvánosság kizárása az autonómia fórumairól. A sajtó tisztitótüzü reflektorait száműzte a törvény a bizottsági tanácskozótermekből, holott ennek a. sajtónak a főváros fejlődésében, a közélet tisztántartásában való jelentős szerepét senkinek tagadnia sem lehet. íme, most maga a polgármester mutat rá azokra a hibákra, amelyeket pártkülönbségre való tekintet nélkül évek óta hangoztat minden, a főváros ügyeivel foglalkozó^ sajtóorgánum; az erre- vonatkozó cikkek mellett éppolyan gőgös vállyono gatás sál haladtak el a pártvezér urak, mint ahogyan félretették a városházi újságírók okos és közérdekű memorandumait, érveit és tiltakozásait. Az uj fővárosi törvény revíziója nem politikai kérdés és nem tekintély-kérdés. Ellenzéki és többségi pártoknak egyképpen érdeke, mert csak a formák kijavítása után remélhető az abban rejlő tartalom megjavulása is. Hol van az az idő, amikor az országgyűlés két háza az uj fővárosi törvényt elfogadta, mennyire más szellemi áramlatok járják azóta keresztül-kasul Európát, á diktatúrától a rendi alkotmányig! Amiképpen minden korszakot alkotó törvénynek meg van a maga novelláris módosítása, sem városháza, sem kormányzat nem zárkózhat el azelől, hogy az uj fővárosi törvényt újra letegyék a Ház asztalára, megejtve azokat a módosításokat, amelyeket a gyakorlati élet szükségesnek tart! — Az Uj Budapest tudósítójától. — A kaiéi doszkopszerüen változó városházi politika középpontjában kétségtelenül Huszár Aladár főpolgármester személye áll, akinek markáns egyénisége egyik leg jelentékeny ebb tényezője a várospolitika kavargó áradatainak. A főpolgármester személye felé terelte az elmúlt héten a közfigyelmet az a hosszú tanácskozás, amelyet vele Gömbös miniszterelnök folytatott, nemkülönben az a tevékenység, amelyet a főpolgármester a jövő esztendei költségvetés előkészítésében fejt ki. A főpolgármester, mint a törvényhatósági tanács elnöke, vezetője és irányitója a kisebb-nagyobb izgalmakkal fűszerezett költségelőirányzati vitának, a főpolgármester ezt a nehéz feladatát mindenki által megbecsültén, a legteljesebb pártatlanság gal és igazságérzettel végzi. A várospolitika aktuális kérdéseiről kérdést intéztünk Huszár Aladár dr. főpolgármesterhez, aki a következő nagyórdekü nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának: — Azokról a tárgyalásokról, amelyeket a miniszterelnök ur folytatott velem a várospolitika legközelebbi jövőjének kialakulásáról, természetesen nem nyi latkozhatom. Meg kell azonban állapitanom, hogy a magam részéről a várospolitikai helyzetet kuszáltnak látom. Én a magam nézetét a legmesszebbmenő nyíltsággal képviseltem a miniszterelnök ur őnagyméltósága előtt: a döntés azután, hogy hogyan fogja a miniszterelnök ur a helyzetet megoldani, természetesen az ő kezében van. Szóvátettük a főpolgármester előtt azokat a szállongó hireket. amelyek szerint ő az ismeretes Wolff-féle névnapi ünnepségről tüntetésszerüen távozott, amikor ott a kereszténypárti alvezérek a kormányt támadták. A főpolgármester feltűnő élénkséggel válaszolt kérdésünkre, amikor ezen híresztelés tárgyában kértük nyilatkozatát: — Mesebeszéd, hogy én tüntetésszerüen távoztam volna Wolff Károly névnapi ünnepéről. Erről szó .sincs, erre nem volt szükség. Én már előre bejelentettem az ünnepség rendezőinek, megmondottam megérkezésem alkalmával is, hogy rövidesen távoznom kell, mert egyéb halaszthatatlan dolgom van. A rendezők ezen kijelentésemet tudomásul vették és ennek értelmében el is mentem, mielőtt még Wolff Károly beszédét elkezdte volna. A Frontharcos Szövetség ülésére kellett sietnem, ahol már türelmetlenül vártak és amelyen való részvételemet elhalasztani semmi körülmények között nem állt módomban. A főpolgármester szavainak igazolásául egy fényképfelvételt mutatott munkatársunknak, amely Huszár Aladárt a Frontharcos Szövetség elnöki székében ábrázolja. A felvétel ugyanazon napról van keltezve, amelyiken a Vigadóban az ismeretes Wolffot-ünneplő népgyü- lés tartatott meg. Ezután a városházi aktuális kérdésekre került a beszélgetés sora. Első kérdésünk az volt a főpolgármesterhez: meg van-e elégedve a törvényhatósági tanács költségvetési vitájával és nem jelent-e nehézséget, hogy az előirt határidőig, november 15-éig a főváros törvényhatósági bizottsága nem fog elkészülni a jövő évi költségelőirányzat tárgyalásával? — A magam részéről — válaszolta Huszár főpolgármester — csak a legteljesebb elismerés hangján nyiiatkozhatom arról a valóban értékes és nívós vitáról, amelynek során a törvényhatósági tanács tagjai pártkülönb- ség nélkül elvi magaslaton állva, a főváros szerctetétől áthatva vitatják meg a háztartás aktuális problémáit. Azok a konkrétumok, amelyek a vita anyagában indítványok formájában a vezető tanácstagok részéről felmerülnek, minden vonatkozásban figyelemre méltóak és én az elnöki székből azt tapasztalom, hogy a törvényhatósági tanácsban képviselt pártokat a főváros igazi szeretete és érdekeinek mellékgondolat nélkül való képviselete Ixatja át. — Ami szerkesztő ur azon kérdését illeti, hogy nem okoz-e nehézségeket a költségvetési tárgyalás törvényes határidejének túllépése, erre vonatkozólag az a nyilatkozatom, hogy a rövid határidő-túllépésnek nem tulajdonítok nagyobb fontosságot. A belügyminiszter urnák mindenesetre be fogom jelenteni a határidő túllépését, kétségtelennek tartom azonban, hogy ebben az irányban nem fog semmilyen nehézséget a kormányhatóság a fővárosnak támasztani. Végezetül aziránt intéztünk kérdést Huszár főpolgármesterhez: melyek véleménye szerint a főváros legfontosabb feladatai a költségvetés letárgyalása után, melyek azok a problémák, amelyek az év hátralevő részében az autonómia fórumait foglalkoztatni fogják1? — A hosszú nyári szünet után — válaszolta a főpolgármester — szinte túlzsúfolt menetrendet mutat a törvényhatósági tanács és a törvényhatósági bizottság legközelebbi munkássága. A legfontosabb feladatok közül elsőnek az ismeretes cent- rále-problémát említem, amelyet a meghosszabbított opció határidejéig, az esztendő utolsó napjáig el kell döntenie az autonómia két legfontosabb fórumának. Ugyancsak rövidesen tárgyalásra akarom ki- tüzetni a közlekedés egyesítésének jyroblémáját, amelyet a Helyiérdekű Vasutak megváltásáról intézkedő belügyminiszteri leirat kapcsán szintén a legsürgősebb problémák közé sorozunk. — Ezen a két nagy problémán felül a közeljövőben legfontosabb feladatunk: a téli nyomor leküzdése és a tavaszi munkaalkalmak megteremtése. A legélénkebb figyelemmel kísérem a szociálpolitikai ügyosztály működését a téli nyomor ellen tett intézkedéseket illetően és súlyt helyezek arra is, hogy már most, amikor kezdődik a tél, megtegyük a szükséges intézkedéseket, hogy a tavasz beköszöntővel megfelelően elő legyenek már készítve a létesítendő nagy közmunkák. — A tavaszi nagy közmunkákat illetően elsőnek az Erzsébet-sugárut építését említem, én magam ezt forszírozom a legjobban és ha személyesen nem folyok bele az ügyek intézésébe, mert ez hivatali működésemtől távolesik, a probléma minden fázisát élénk figyelemmel kísérem és a megoldás lehetőségeit elő akarom segíteni. A másik nagy, könnyen megoldható feladat véleményem szerint a Rudas-fürdő ügye. Már készül a polgármester ur előterjesztése, amely több esztendőre terjedő program keretében kívánja a Rudas-fürdőben feltörő gyógyforrások közkinccsé tételét az eddiginél erőteljesebb formában keresztülvinni. Sipőcz polgármester ezen akcióját a legmelegebben támogatom, mert magam is át vagyok hatva átlói a meggyőződéstől, — amint azt a Fürdőváros Egyesület közgyűlésén tartott beszédemben is kifejezésre juttattam, — hogy Budapest földalatti kincsei azok, amelyek a város jövendő boldogulását jelentékeny mértékben vannak hivatva elősegíteni. Etekintetben a Rudast látom a jövendő fejlődés központjának és ezért a magam részéről mindent elkövetek, hogy a megfelelő pénzösszegek a fejlesztés céljaira a lehetőség szerint már a jövő esztendei költség- előirányzat keretében rendelkezésre álljanak. Végezetül a Tabán-pályázat alakulása iránt intéztünk kérdést a főpolgármester úrhoz, aki azonban kijelentette, hogy e tekintetben a pályázat eldőlte előtt nem áll módjá-
