Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-10-14 / 41. szám

6 1933 október 14. a szükségmunkák bírálatáról? Az elkészített munkák költségeinek jelentékeny része a kive­tett járulékok révén visszatéríti — Voltak-e kartelek a szükség munkák végrehajtásánál?-Akiadott kilencmillió tekintélyes része a közpénztárakba kerül vissza — Az Uj Budapest tudósítójától — Ut a nyomorúság felé cianmel la­punk múlt számában Munkanélküli iparosok aláírással cikk jelent meg, amely egyoldalú bírálatban része­sítette a főváros ut- és csatorna­építési szükségmunkáit. A cikkben foglaltakra nézve illetékes helyen a következő nyilatkozatot tették az Uj Budapest munkatársának: — Téves a cikknek az az állítása, hogy 10%-os drágulást idézett elő maga az a tény, miszerint a főváros 36 havi részletben fizeti vissza, il­letve törleszti a vállalkozási össze­get, oly föltétellel, hogy a hátralé­kos összeg után a Nemzeti Bank kamatlábánál 1%-kal magasabb ka­matot térit. A polgármester ur ál­tal a vállalati feltételekben megálla­pított kamatláb a mai hitelviszo­nyok mellett a főváros szempont jói­ból is különösen előnyösnek nevez­hető. Az a körülmény pedig, hogy az elkészített munkák költségei­nek nagyobb része ut- és csator­naépítési járulékok címén visz- szatérül, még pedig a kiadott részletfizetési engedélyek kap­csán kamatosán, azt jelenti, mi­szerint igy a főváros végered­ményben a kamat fizetése alól nagyrészt mentesül. — Kétségtelen, hogy a főváros ve­zetősége nincs elragadtatva attól a ténytől, miszerint a szükségmunká­kat, beleértve az 1933. évi költségve­tésben előirányzott ut- és csatorna­építési munkákat is, áruhitelezési alapon kellett végrehajtani. Miután azonban a bankoktól a főváros nem kapott készpénzhitelt, azon dilemma előtt állott, hogy vagy nem épit uj utakat és csatornákat, vagy pedig az áruhitelezés módját választja. n— Helytelen a beállítás, hogy a főváros költségvetését ezek a mun­kálatok három éven keresztül 3 mil­lióval fogják megterhelni. Ugyanis a sziikségmunkák után járulékokat vet ki, améiyeket, mint bevételeket, figyelembe kell venni. Ezen a címen a csatornázási költségeknek leg­nagyobb része megtérül, az út­építéseknél pedig a járulékokon kívül tekintélyes megtakarítás mutatkozik azon a címen, hogy sok utón a drága fenntartást igénylő makadámot végleges burkolatra cserélte ki. — Azt is mondja a cikk, hogy a munkákat elnyert nagyvállalatok gépi felszerelésükkel az emberi munkát a minimumra redukálták és igy a kifizetett vállalati összeg­nek 10%-át tették csak ki a munka­bérek. Ezzel szemben megállapítha­tó, hogy a sziikségmunkák során ugyanazokat a munkákat végezték gépi erővel, mint készpénzfizetés esetén végeztek volna. A múlthoz képest csupán a be­tonúinknál állítottak be a vál­lalkozók gépeket, az úgyneve­zett finishereket. Az ily utakat azonban az egész vi­lágon hasonló módon készítik. A betonutak költségösszege a 9 millió szükségmunka programból összesen csak 1.300.000 pengő. — A tényleges viszonyoknak nem felel meg az az állítás sem, hogy a munkabérek a vállalati összegnek csak a 10%-át^ leszik ki. A munka­helyen dolgozó munkásságnak mun­kabére is ennél jóval nagyobb volt. Ehhez járulnak még, hogy kizárólag magyar, sőt úgyszól­ván teljes egészében a főváros területén gyártott illetve ter­melt anyagok használtattak fel, úgymint keramit, betoncső, ka­vics stb. Ezeknek a gyártási, előállítási mun­kája a fővárosi munkanélküliség enyhítéséhez lényegesen hozzájá­rult. Nem szabad figyelmen kiviil hagyni továbbá még a fuvarozási munkákat, az irodai tisztviselőket, a helyszínen alkalmazott munka- felügyelőket, mérnököket, stb. — Kartelekről a szükségmunkák végrehajtásánál egyáltalán nem lehet beszélni. Hiszen 32 vállalat részesedett a mun­kákban. Épült összesen 33 ut, 41 csatorna, együtt tehát 2 év alatt 74 munkaalkalmat te­remtett a főváros, ami a mai nyomasztó körülmények mellett egyedülálló az országban. A készített utaknak hossza 25 km, a gyűjtőcsatornáké 2.5 km, a inellékcsatornáké pedig kere­ken 27 km. —- Az áruhitelezési munkálatok során elért egységárak — a magyar királyi kereskedelemügyi miniszter ur megállapítása szerint is — meg­felelő. Egyáltalában nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy a főváros 20%-kai magasabb egység­áron fizette a munkálatokat, mintha készpénzfizetéssel adta volna válla­latba —^ A munkák megválasztásánál a főváros vezetősége a legnagyobb körültekintéssel járt el és — nagy vonásokkal jellemezve — a követke­ző szempontokat vette figyelembe: Megépítette és végleges burko­lattal látta el a fő kivezető út­vonalakat, amelyek régi állapo­tukban méltán állandó panaszra adtak okot. Ezzel pénzügyi, közlekedési és köz­egészségügyi igényeket és követel­ményeket egyaránt szolgáltunk. A főváros a jövőre nézve megszabadul a sok drága kar­bantartást igénylő makadám- burkolattól. amelyeknek állandó, évente szüksé­gessé váló javítása a közlekedést kellemetlenül akadályozta. Ehhez járul még, hogy az országutak ren­dezése igen kívánatos az idegenfor­galom emelése és a város fejlődése szempontjából. Nem kíván bővebb megokolást, mit jelentenek a jó ki­vezető útvonalak, mint pl. Budaörsi­ül Hidegkuti'-ut, Szentendrei-ut stb. az idegenforgalom szempont­jából. Nem kevésbbé volt fontos ezeknek az utaknak az átépítése a főváros autóbuszközlekedése szem­pontjából. Mig egyrészről a jó utak a vá­ros fejlődésének alapját képezik, másrészről a rajta közlekedő eszközöknek, a főváros vagyon­tárgyainak megvédése érdeké­ben is a szükséges előfeltételeket biztosítani kell. A főkivezető utakon kiviil olyan utcák is burkoltaitok, amelyek még eddig nem voltak kiépítve; ily helyeken (az ottani kis forga­lomra való tekintettel), vagy ami­dőn igen nagy földfeltöltés vált szükségessé, makadámburkolatok készültek. — A csatornák közül kiépült a Béke-utcai főgyűjtő. Ezáltal az An­gyalföld — eddig a tisztiorvosi hi­vatal által joggal kifogásolt talaj­vizes, mélyen fekvő területe, a ti- fuszbeteg’ség melegágya, — csator- náizhatóvá vált. A főváros egyik legerősebben fejlődő városrésze: a Lágymányos főgyűjtőcsatornája ed­dig még nem volt összekötve a Du­nával. A szükségmunkák során ezt is sikerül megvalósítani. Ezenkívül számos mellékcsatorna, épült, ami egyrészt nagy közegészségügy: előnyt jelent, másrészt pedig a tel­kek értékét erősen növeli. Ugyanis az építésügyi szabályzat szerint csak a csatornával ellátott utcák telkei használhatók ki jól beépítés céljára. — Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a 9 millió pengőnek tekintélyes része a közpénztárakba közvet­ve vagy közvetlenül, adó, bé­lyegilleték címén visszakerül. Ha a munkálatok során szereplő különböző munkabérképző tényező­ket, úgymint helyszíni munka, anyagtermelósi munka, munkaveze­tés, vállalati alkalmazottak stb. számításba vesszük, úgy az egész 9 milliós hitelkeret legalább egy- harmada: 33 százaléka, azaz kere­ken 3 millió pengő munkabérkiadást jelent. A kifizetett munkabérekkel lé­nyegesen emelkedett a munká­sok fogyasztóképessége és ily- módon nemcsak a különböző adónemekben, kereseti, fogyasz­tási, betegápolási, biztosítási stb. jelentékeny bevételi többletek jelentkeznek, hanem az életszük­ségleteknek kielégítése révén a fővárosi iparosság és kereskede­lem is érezte a munkálatoknak áldásos hatását. Nagytétény A Magyar Sertéshizlaló és Hús­ipari rt. a fővárosi költségvetés tükrében 1— Az Uj Budapest tudósítójától — A jövő esztendei fővárosi költségelő­irányzat Intézetek, közmüvek és üzemek c. részében szerepel a Magyar Sertéshiz­laló és Húsipari rt. jövő évi költségelő­irányzata is, amely az ismeretes vásár­pénztári vizsgálat kapcsán jelenleg kü­lönös aktualitással bír. A részvénytársa­ság cége mögött tulajdonképpen a nagy­tétényi sertéshizlaló telep húzódik meg, amely a vásárpénztári vizsgálati jelen­tésből kitünően is 57.6 százalék erejéig 1929 julius elseje óta a főváros tulajdo­nában és birtokában van, mig a válla­lat többi részvényeiből 39.3 százalék a földművelésügyi minisztérium tulajdona. Néhány érdekes adat a tétényi telep költségelőirányzatából: hizlalási dijak és szállásbérek eimén 375 ezer, vámdarálás címén 95 ezer, kamatjövedelem eimén 175 ezer, egyéb jövedelmek eimén 32.065 pengőt kiván a részvénytársaság a jövő esztendőben bevenni, kiadásai ezzel szem­ben 677.061 pengőre rúgnak, vagyis fil­lérig ugyanannyira, mint a bevételi ol­dal. A kiadások főbb tételei: igazgatás 30.724, üzemi kiadások 328.510, kamatok, adók és illetékek 200.000; értékcsökkenési alap 64.572, vegyes kiadások tétele 36.000 pengő. Van a részvénytársaságnak egy igaz­gatója, egy cégvezető-főkönyvelője, há­rom irodai lisztviselője, egy altisztje, egy négyezerpengős jogtanácsosa, 6267 pengővel járul hozzá a volt vezérigaz­gató nyugdijához a Pesti Magyar Ke­reskedelmi Banknak, 2988 pengőt fizet egy igazgatónak kegydij eimén. A rész­vénytársaság üzemi kiadásai a bérhizla­lással kapcsolatos költségek, daramalmi üzem és az etetőmunkások bére. Végeredményben a részvénytársaság költségelőirányzata a nyereség és vesz­teség teljes egyensúlyba hozatalával a főváros számára a befektetett részvé­nyek osztalékául — valószinüleg altruiz­mus eimén — egyetlen fillért sem jelöl meg. Ellenben nem feledkezik meg az igazgatóság segélyéről és jutalmairól, a hat tisztviselő évente nyolcezer pengő segélyt és jutalmat emészt fel, bizony­ságául annak, hogy önmaga működésé­vel nagyon is meg van elégedve. Meg­említjük, hogy a részvénytársaság költ­ségelőirányzata megfelelő százalékban dotálja az értékcsökkenési alapot. Hogyan bocsássa ki belső kölcsö­nét a főváros? (Bécsi levél a szer­kesztőhöz). Mélyen tisztelt szerkesztő ur! Hozzánk, bécsi magyarokhoz csak hírlapi cikkekben érkeznek el azoknak az eseményeknek a hírei, amelyek Budapest városházáján történnek. Számosán vagyunk, akik élénk figyelemmel és nem szűnő sze­retettel ' olvassuk a szülővárosunk belső életéről szóló tudósításokat, fyy legutóbb azt olvastuk a buda­pesti napilapokban, hogy a fővá­ros költségvetése a jövő évet ille­tően deficites és a polgármester ur a községi háztartás ez esztendei meglevő és várható jövő évi defi­citje eltüntetésére más eszközt nem tud, mint kölcsön felvételét. Tekin­tettel arra, hogy a mai gazdálkodás mellett ez a kölcsön csak bel­földig lehet, méltóztassék meg­engedni, hogy néhány ötletet ves­sek fel szerkesztő urnák nagybecsű, különlegesen a kommunális gazdál­kodás ügyeivel foglalkozó lapja ha­sábjain. Itt az osztrák fővárosban most folyik az uj osztrák belső köl­csön kibocsájtása, amelynek során az államhatalom különleges esz­közökkel igyekszik Jelkelteni a kö­zönség érdeklődését, sok esetben hazárd hajlamait is. Az uj osztrák belső kölcsön tulajdonké­pen nyereménykölcsön, évi ötszáz­ezer és minden ötödik évben egy­millió shilling főnyereménnyel. Minden nyeremény adómentes lesz, azt sem a vagyonadó, sem az örökö­södési adó nem érinti. A kölcsönt- jegyzők adó- és devizaamnesztiát kapnak, sőt azok fizetésére bizo­nyos mértékig a háború előtti já­radékokat is fel lehet használni. Kétségtelen, mélyen tisztelt szer­kesztő ur, hogy ha Budapest egy­szerűen jegyzésre bocsájtja kölcsö­nét, a régi módszerek szerint, az a bankok könnyű zsákmánya lesz, holott sokkal egyszerűbb és értéke­sebb is lenne a főváros szempontjá­ból, ha a kibocsájtandó kölcsönt nem a profitéhes pénzintézetek, hanem magúk Budapest polgárai jegyez­nék le. Felvetem azon ötletemet, (ide jegyzem, hogy teljesen díjmen­tesen, vagyis semmiféle feltalálói pert senki ellen folyamatba tenni az ötletek felhasználása esetén nem fo­gok), hogy a kibocsájtandó kölcsön során szintén nyereményeket, jelen­leg a főváros tulajdonában levő bérházakat, értékes telkeket, este­leg városi jogosítványokat kellene kitűzni, ami annál könnyebb, mert hiszen a fővárosnak rengeteg bér- háza és telke van, amelyek arnugy- sem jövedelmeznek eléggé. Azt az ötletet is felvetem, hogy a régi fő­városi kölcsönkötvények felhasz­nálásával is lehessen majd az uj fő­városi kölcsönt jegyezni, aminek következtében a közönség menekül­het a dollár névértékű, — labilis — régi kötvényeitől, viszont az ily- képen beszolgáltatásra kerülő köt­vényekkel a főváros adósságait fi­zetheti vissza a külföldi hitelezők­nek. Soraim közléséért szerkesztő urnák hálás tiszteletemet és köszö- netemet nyilvánítva, vagyok tisz­telő híve: Egy bécsi pesti polgár. Uj kiírások: Benzin szállítására a székesfőváros intéze­tei és üzemei részére. Határidő: 1933. évi ok­tóber hó 24-én d. e. 12 óra. Papíráruk szállítására a székesfőváros üze mei részére. Határidő: 1933. évi október hó 31-én d. e. 12 óra. Az 1934. évre szükséges 20.000 kg nylrfa- seprővessző szállítására a Köztisztasági Hivatal részére. Határidő: 1933 november hó 3-án (pénteken) d. e. Vtll óra. Az UJ Budapest minden héten azambaton reggel Jelenik meg éa egye« példányok s kiadóhivatalban kaphatók. * A szerkesztésért éa klmdáaért felelős: DOBY ANDOK dr. Szerkesztő: RASKÓ OSZKÁR lOHN GYULA. KEFE-*- ECSETGYÁROS Arnnyboaiorua mentor GYÁR: VII., RÓZSA-U.20 TsUfeai József 802—46 ÁLTALÁNOS NYOMDA, KÖNYV- ÉS LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG, BUDAPEST, VI., NAGYMEZÖ-UTCA 3. Felelős: Dr. Uj István.

Next

/
Oldalképek
Tartalom