Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-09-30 / 39. szám
XL évfolyam 39. szám Budapest, 1933 szeptember 30 lök. Fővárosi Nyilvános Könyvtár, Bpest, VIII,, Revitzky-u. 1. KUlOSPVMM r KÖZGAZDASÁGI Előfizetési Árok : Egész évre ... * ............................3® pen°? Fé l évre............................................ - - - *5 pengő Eg yes szám éra 60 fillér jaMawMg^^ninrflimiiiiii u ifi........ f FE LELŐS &ZERKESZ1Ő: DOBV ANDOR D» í Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. IV., Haas Ivor—utca O. Telefon: S2-8-23. Poslaiakarékp. chequeszamla 30013 A Vásárpénztár és a Kt: 218. §. Szőke Gyula megdöbbentő jogi véleménye a Vásárpénztár igazgatóságának és vezetőségének bűnügyi felelősségéről — Az Uj Budapest tudósítójától — Lázár Ferenc dr. felsőházi tag-, a törvényhatósági tanács által a vásárpénztári ügyek megvizsgálására kiküldött bizottság elnöke, jelentését már átadta Huszár főpolgármesternek, aki megtette a szükséges intézkedéseket, hogy a törvényhatósági tanács a jövő hét elején ' foglalkozhasson a vizsgáló- bizottság jelentésével. Mivel a jelentés törvényhatósági tanácsi tárgyalása előtt egyes sajtóorgánumok hasábjain élénk vita tárgya lett, amelynek során a politikai felelősség kérdését is felvetik, a Vásárpénztár ügyében az alábbiakban megszólal; tatjuk Szőke Gyula dr. felsőházi tagot, a Keresztény Községi Párt vezető egyéniségét, aki mint jogász- ember is egyike a legkiválóbbaknak. Szőke Gyulához elsőnek azt a kérdést intézte az Uj Budapest munkatársa, hogy a kiadott vizsgáló- bizottságnak a napilapokból közölt jelentéséből megállapicható-e, hogy á Vasárpénztár vezetőségében olyan vétségek követtetettek-e el, amelyeket kereskedelmi törvényünk büntet? Másik kérdésünk arra vonatkozott, hogy mivel sem a vezetőség, sem az igazgatóság, sem az igazgatóság kebelében megalakított végrehajtó-bizottság egyetlen alkalommal sem tett jelentést arról a főváros vezetőségének, hogy rendellenességek fordulnak elő a Vásárpénztárnál: felelős-e a fővárosi adminisztráció és annak vezetője a vásárpénztári bajokért? Szőke Gyula dr. a felvetett kérdésekre a következő nagyérdekü nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának: — A vizsgáló-bizottság jelentése még mindig nem látott napvilágot, már pedig annak ismerete nélkül tárgyilagos véleményt mondani nem lehet. A napilapokban megjelent közlemények mutatják ugyan a vizsgálat eredményét, de nem adják a tiszta tényállást és főleg amit mutatnak, azt is olyan beállításban hozzák, amelyre Ítéletet alapítani nem lehet. Az eddig ismert tényekből is meg lehet azonban azt állapítani, hogy a Vásárpénztár vezetősége nem tartotta be nemcsak a főváros által eléjeszabott cél szolgálatát, hanem a kereskedelmi törvény rendelkezéseit sem és igy vele szemben a Kt. 218. §-a alkalma* zandónak látszik. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a társaság vezetősége a mérleg felállításánál helytelenül járt el, a törvényhatóságot a tényeknek meg nem felelően informálta, a társaság helyzetét eltitkolta, törvényellenesen osztalékot fizetett és a társaság vagyonának az elvesztését kellő időben be nem jelentette. Mennyiben terheli ez a régi és az uj igazgatóságot, mennyi szándékosság és gondatlanság hárul az igazgatóságra, végrehajtó-bizottságra, az igazgatókra és a felügyelő-bizottságra, valamint a felügyeleti hatóságra, ezt van hivatva a mostani vizsgálat elébünk adni és ezen az alapon hozhatunk határozatot a továbbiak tekintetében. A nyilvánosság elé! — Ezért a vizsgáló-bizottság javaslatát mielőbb nyilvánosságra kell hozni, hogy még a látszata is el- kerültessék annak, mintha itt akár a bizottság, akár a tanács, akár a közgyűlés valamit eltussolni akarna. Ámbár a bizottság javaslata még nem döntés és nem is szokás a vizsgálat anyagát nyilvánosságra hozni, ez gyakran nem is okos, az adott helyzetben szinte ki- kényszeritették azok a közkézen forgó lxirek, amelyek a tagadhatatlanul nagy kárt okozott botrányt már részleteiben is tárgyalták és a közvélemény ítélete után kiáltottak, mielőtt a tényállás teljesen ismert lett volna. Ugyancsak szükséges, hogy most már a tanács ezzel az üggyel soron- kivül foglalkozzék és szinte napok alatt határozzon. Ha már annakidején elkövették azt az alig menthető hibát, hogy tultették magukat a mi kifogásainkon, legalább ma meg kell lenni annak az erélynek és bátorságnak, hogy a főváros érdekét a lehető legjobban megvédjék. És a Községi Takarék! — Azt sem ismerjük ma, hogy az igazgatóság és a végrehajtó bizottság minő jelentést tett a főváros vezetőségének, valamint amikor az uj igazgatóság megkezdte a működését, minő helyzetről tett a polg'ármesternek jelentést. Az uj igazgatóságban olyan személyek foglaltak helyet, akik a székes- főváros érdekét különösen is kellett, hogy képviseljék és olyan szakértelemmel kell rendelkezniük, amely a Vásárpénztár helyzetét tisztán láthatta. Ott ültek'a Községi Takarék- pénztár exponensei is, akiknek az állásfoglalásától függött a Vásárpénztár felszámolásának a kimondása is, akik tehát ismerhették a helyzetét. Mi azonban nem ismerjük a jelentéseket, amelyeket ők a fővárosi adminisztráció elé terjesztettek. Nem szabad előre sem rosszakaratot, sem tudatlanságot feltételezni az összes itt szerepelt személyekről, de tagadhatatlan, hogy mindenki felelős a saját ténykedéséért vagy mulasztásáért és ennek a felelősségrevo- násnak be kell következnie. Cui prod est! — Több bizottsági tagtársam és csekélységem többször szóvá tettünk bizonyos mulasztásokat vagy ténykedéseket, vagy eredményeket, amelyekkel szemben a hivatalos magyarázat a helyzetet mindig- jó színben tüntette fel. Feltétlenül megállapítandó tehát az, hogy mi volt ennek az oka, ki és kinek az érdekében vezette félre évekig a törvényhatóságot és okozott ezáltal ilyen óriási kárt. — Ezt a kérdést nem lehet politikává átjátszani és mindenki, aki ezt a kérdést, mint politikumot akarja kezelni, rossz szolgálatot tesz a köznek. A Vásárpénztár veze; tőségében a legkülönbözőbb politkai pártállásu emberek ültek, az igazgatóságban és felügyelő-bizottságban pedig a tagok, tudomásom szerint a politikai pártok előzetes megkérdezése után jelöltettek ki. Nem mondható tehát, hogy ez vagy az a párt követte el a kárt okozó ténykedést, és viszont feltétlenül hiszem, hogy egyetlen párt sem akarja, hogy ha bármely tagja visszaélést követ el, annak a következményei alól kivonassák. Ugyanúgy nem lehet ez politika a kormányviszonylatban sem. A főváros üzemeit annakidején a kormány vizsgáltatta meg, a főváros egész gesztióját a főpolgármester és a számszék ellenőrizték, minden költségvetést és zárszámadást a kormány külön is megvizsgált, ennélfogva nem lehetnek olyan momentumok, amelyek a kormánynak ebből külön politikai hatalmat adhatnának. Amiről senki sem beszél... — Előáll azonban minden tényező részéről a kötelesség, hogy a helyzeten sürgősen változtasson. Napnap után verekszem az üzemi szabályzat megalkotásáért, amely az üzemekbe helyezett igazgatóságokat a mai szinte szégyenletes hatalom- nélküli szerep helyett megfelelő jogkörhöz, de teljes jogi és anyagi felelősséggel hozzájuttatja. Ismételten rámutattam arra, hogy a főváros nagy vagyontömegét és az üzemekben rejlő tőkeerőt ilyen rendezetlen viszonyok között tovább kezelni/ nem szabad. Sajnálattal látom, hogy úgy a főváros tanácsánál, mint a kormánynál süket fülekre találtunk. Ismételten beszéltek pénzügyi diktátorról, a törvényhatóság feloszlatásáról, uj választásokról, csak arról nem beszélt senki, ami a legfontosabb: ha már — Ámde tisztázni kell azt is, vájjon tényleg mennyi a veszteség és az, mikor és miért keletkezett. Nem titkolom azt a véleményemet, amelyet annakidején is nyilvánosan kifejtettem, hogy a Vásárpénztár felszámolása úgy amint az terveztetett, abban az időben nem helyes és csak azért járultam hozzá, mert arról biztosítottak, hogy a Községi Takarékpénztár vállalja a felszámolást és a lebonyolítás olyan tempóban történik, hogy a fővárost abból veszteség ne érje. Szabad-e akkor ezen határozat meghozatala után hónapok múlva a Községi Takarékpénztárnak a lebonyolítást megtagadnia? Szabad-e most végeladást rendezni? Szabad-e most minden alkalmazottat nyugdíjba küldeni, vagy elbocsátani? eltörölték a régi fővárosi törvényt és politikai szempontok szerint megalkották az újat, azt kiépítsék úgy, hogy az abban szereplők megfelelő hatáskörrel és megfelelő felelősséggel végezzék a feladatukat. A túlhajtott összeférhetetlenség — Ugyancsak most tűnik ki annak a hibának a következménye, hogy a túlhajtott összeférhetetlenséggel a főváros szinte el van zárva attól, hogy ilyen nagy vállalatban a gazdasági világ legjobbjai is részt- vehessenek az üzem vezetésében. Ugyancsak kiütközik az a hiba is, amely az uj törvényben a felelősséget a polgármesternek szegezte neki, ahelyett, hogy a felelősség kérdésében a régi törvény helyes rendelkezéseit fenntartotta volna. Végül ma teljesen világosan kitűnik az is, hogy a főváros vagyonkezelésében nem ez vagy az a forma a hibás, hanem az fontos, hogy ha már részvénytársasági formát választunk, a részvénytársaság- igazgatósága a valóságban feleljen is az ő gesztiójáért. A fővárosi számvevőség mellett a számszék évek óta működik. Ha már az igazgatóság tagjai, valamint a felügyelő-bizottság bármely oknál fogva nem értettek a dolgukhoz és rosszul működtek, legalább a főváros számvevőségi intézményeinek kellett volna látni bizonyos olyan hibák fennforgását, amelyek szakszempontból egyenesen kirívók. Ezeknek a következményei tehát feltétlenül sürgősen levonandók és pedig az autonómia javára. — Meg kell állapítani, hogy elkövettetett bizonyos mulasztás minden hatóság részéről, egyedül az autonómia tagjai szólották kellő időben anélkül, hogy azt akár fent, vagy lent meghallották és értékelték volna. Ebből következik, hogy vissza kell állítani azt a helyzetet, melyben a törvényhatóság közgyűlése sokkal nagyobb hatáskörrel, régi hatalommal és régi ügykörrel rendelkezhetik. De főleg szabad-e most, amikor a vásár irányítása a legfontosabb volna, azt a szervet halálra kárhoztatni, amely éppen az árak nívóban tartása érdekében a vásár irányítására hivatva van? Sem a Vásárpénztár vezetősége, sem a Községi Takarékpénztár ezzel foglalkozó exponensei tagadhatatlanul nem állanak hivatásuk magaslatán. Ebből azonban nem az következik, hogy a Vásárpénztárt megszüntetjük és a vásár irányítását feladjuk, hanem az szükséges, hogy a Vásár- pénztárt megszabadítjuk mind attól a tehertől, amelyet a változott viszonyok rossz gazdálkodása vagy bűne, vagy tudatlansága rárakott és visszaadjuk eredeti hivatásának, hogy ugyr a belföldi, mint az export- vásár irányításával az árak alakúMég sok mindent tisztázni kell!
