Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-09-16 / 37. szám
1938 szeptember 16 W BUDAPEST e Országos érdeklődést váltott ki SIpőcz beszéde a polgármesterek pécsi kongresszusán------------------— --------------A polgármester egyetemes nemzeti szempontból üdvözölte a Nemzeti Munkatervet, amely a szabad emberre akarja építeni a magyar reformkorszakot a nemzeti öncéluság szolgálatában — Az Uj Budapest tudósítójától. — Még élénk emlékezetben van az a nagy siker, amelyet a burgonya- kartel ügyében aratott Sipőcz polgármester. Alig hogy a nyilvánosság elé került a közigazgatási bizottsághoz még be sem terjesztett félévi polgármesteri jelentés, amely a főváros burgonyaellátása ügyében állította fel a polgárság követelményeit, máris megjelent, a földmive- lésügyi minisztérium hivatalos nyilatkozata, hogy burgonya-kartelről szó sincs, a kormány nem tervez uj rendszert a főváros burgonyaellátásában. A polgármester legszemélyesebb sikere volt ennek a miniszteri nyilatkozatnak gyors kiprovo- kálása és kétségtelen, hogy az egész Sipöcz Jenő dr. polgármester pécsi beszédét, amelyet mint a Magyar Városok Országos Kongresz- szusa elnöke mondott el, az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük: — Súlyos, sorsdöntő időkben — mondotta a polgármester — gyűltünk össze a gyönyörű Mecsekal- ján, az ősi dicsőség nemes és szép városában, hogy megtanácskozzuk a magyar városok életének aktuális problémáit. A legégetőbb, legidőszerűbb két problémát: az idegenforgalom és közüzemek kérdéseit tűztük ülésünk tárgysorozatára. Kiváló szakférfiak fogják azokat előadni és minden oldalról megvilágítani a kongresszus nyilvánossága előtt. Nem akarok elébevágni fejtegetéseiknek, melyek bizonyára meg fogják mutatni nekünk most is az utat és irányt, mely elvezet a célhoz városaink korszerű haladásában. Ez a két probléma ma a közérdeklődés homlokterében áll, a közvélemény kerepest temetőbe. A Sasok hires vezérének, Polónyi Gézának fia az ősi Belváros tipikus gyermeke volt, aki az Amig városatya lettem című György Endre-féle önéletrajz- gyűjteményben megkapó képet fest a nyolcvanas évek Budapestjéről. Az öv-utcai tornacsarnokok, a Se- bestyén-tér rég elfeledett képei derülnek fel ebben az önéletrajzban, amelynek kezdő dátuma 1875 március 12-ike, ekkor született az öreg Sas fia a Kígyó-utca 5 és Sebestyén- utca 4. számú hires átjáróház első emeletén. Az elmúlt ciklusban bizottsági tag is volt Polónyi Dezső, bizottsági üléseken alig szerepelt, közgyűlésen is igen ritkán. Nevezetes felszólalása volt a Helyiérdekű megváltása elleni, amikor is fényes jogi tudással és szinte félelmetes harci készséggel szállt síkra az ellen a gondolat ellen, hogy a Helyiérdekű a főváros tulajdonába és birtokába kerüljön. Hogy anmtk idején az akció nem sikerült, igen nagy részben Polónyi Dezsőnek az érdeme, aki később is, amikor a Helyiérdekű megváltására mégis sor került, büszkén hirdette, hogy számos milliót sikerült a, fővárosnak állásfoglalásával megtakarítania. Az 1930-as törvényhatósági bizottsági választások alkalmával már fel sem lépett, szentendrei tuskulánumába vonult, ahol hosz- szas és kínos szenvedés után halá- lozott el. * BÁRÁNY OSZKÁR nagyiparosnak, aki az elmúlt ciklusban egysé- gespárti programmal tagja volt a törvényhatósági bizottságnak is, felesége, született Killer Jolán, e hó 10-én hosszas szenvedés után elhunyt. Felesége elhunyta alkalmáfóváros lelkes tapssal fogadta a város első polgárának a köz érdekében történt erélyes és hatásos állásfoglalását. Hasonlóan nagy sikert aratott Sipőcz polgármester a Magyar Városok Országos Kongresszusa pécsi országos értekezletén. A beszédre, amely a maga komoly kijelentéseivel ideális tükre elír ondója nemes és értékes egyéniségének, az egész ország felügyelt, a beszédet bő kivonatban közölték a budapesti és vidéki napilapok, és annak hatását misem mutatja jobban, mint hogy a közigazgatási bizottság szeptemberi ülésén több szónok megállapította Sipőcz pécsi beszédének értékét és országos viszonylatban való jelentőségét. süriin foglalkozik velük, de a városok közéletében is döntő fontossággal birnak. Ez közismert tény mindnyájunk előtt, akik a városok életének régi és hűséges munkásai vagyunk és akik a gyakorlatból ismerjük a közületekre nehezedő kérdéseket és feladatokat. A mai világválság idején, amikor egész társadalmak, sőt nemzetek jövője forog kockán, a mi felelősségünk is meghatványozódott és aggodalmasan kell mérlegelnünk a lelkiismeret mérlegén azt, amit mondunk és amit határozunk. A kongresszust úgy kell tekintenünk, mint a városok együttes ülésre összehívott magisztrátusát, mely jogai és kötelességei tudatában meghatározza, hogy mivel tartozik a mai időkben a résznek és az egésznek, — a városnak és az országnak. — De a kongresszus napirendjére val a törvényhatósági bizottság tagjai' is számosán felkeresték részvétnyilatkozatukkal a gyászbabo- rult férjet. * LENDL ADOLF UTÓDA VOLT az Állatkert igazgatói székében Hilbert Rezső. Bátyja, a kereszténypárti Hilbert Vilmos egy cikluson át: 1920 és 23 között tagja volt a törvényhatósági bizottságnak. Hilbert Rezső hosszú ideig mint állatkerti aligazgató működött, 1919 novemberépen azután az intézmény vezetésével is megbízták. Szorgalmas, lelki- ismeretes tisztviselő volt világéletében, "agyannyira, hogy szolgálati idejének lejárta után is még éveken át visszatartotta őt állásában a polgármester. Temetése általános részvét közepette csütörtökön délután folyt le a Kerepesi-ut melletti temető halottasházából. * DORNER GYULA miniszteri tanácsos, a földmivelésügyi minisztérium műszaki osztályának vezetője, 35 évi működés után nyugalomba vonult. A kormányzó nyuga- lombavonulása kapcsán megengedte, hogy legfelsőbb elismerése tud- tul adassék. Dorner Gyula, aki közszeretetben álló tagja a főváros törvényhatósági bizottságának és tanácsának is, nyugalomba vonulása kapcsán ért legfelsőbb kitüntetés alkalmával városházi barátai részéről is rengeteg gratuláló levelet kapott. * KOZMA JENŐ DR., az Egységes Községi Polgári Párt elnöke, több- fiónapos külföldi üdüléséről hazaérkezett, és már résztvett a közigazgatási bizottság hétfői ülésén. kitűzött kérdéseken túl sok-sok égető problémánk van, hetekig sem tudnék kimeríteni azokat a bajokat és gondokat, amelyek a mindennapi élet erejével szorongatják a városokat. A városok közélete és közigazgatása a háboruelőttihez képest tartalmában és terjedelmében úgy megváltozott, mintha századok múltak volna el két évtized folyamán. Ma a városok a szorosa^ vett ^ köz- igazgatáson kivül nagyjelentőségű szociális, kulturális és gazdasági munkát végeznek, a maguk hatáskörében az egyetemes állami és nemzeti feladatokon dolgoznak. Éppen ezért minden jogcímünk meg van arra, hogy a Magyar Városok Kongresszusán az ország nagy életkérdéseiről is szóljunk. Ezt nemcsak azért tesszük, mert a városokat az állami organizmus nemes életszerveinek érezzük és tartjuk, hanem azért is, mert ezúttal is mutatni akarjuk, hogy a sors minden változása között az egyetemes nemzeti érdeket szolgáljuk, sohasem irányítanak minket részleges, egyoldalú szempontok, hanem a nemzeti gondolat Sion-hegyéről nézzük az életet és a világot. — Valamikor a középkor folyamán várszerüen megerősített helyeken ringatták a művelődés bölcsőjét, a városok alakulása és fejlődése vetette meg alapját a szervezett állami rendnek és a nemzeti életnek. Az elmúlt évezredek legnagyobb értéke városi munka eredménye, a magasrendü szellemi és anyagi kultúra a városokban született és nevelkedett. A városok történelmi jelentősége csak fokozódott az idők haladásával, ma már állami és nemzeti élet városi alap nélkül el sem képzelhető. A városok jelentik a szervezeti kultúrát és társadalmat. Ha. ebből a magas szempontból nézzük a városokat, megértjük azt a szerepüket is, amelyet korszakos átalakulások idején játszanak. A városokon keresztül vezet a történelem útja, a nagy eszmék a városok szellemi hatalmával hódítják meg az országokat. Valamikor a kis Betlehemben született meg a világ Megváltója, de Jeruzsálem városában dőlt el az emberiség sorsa. Korunk is tüzes, viharos eszméktől terhes, a városok falai között uj világot hirdető gondolatok járnak. Nagy népek, hatalmas birodalmak szakítottak a régi világ-renddel. — Mindnyájan élő tanul vagyunk annak a korszakos átalakulásnak, mely most zajlik le és amely nagyszerű erővel mutatja, hogy a mindennapi szükségből fakadó politikai, társadalmi és gazdasági életkérdések uj megoldást és uj kifejezési formát követelnek. Világszerte olyan jelenségek merülnek fel, amelyek arról tanúskodnak, hogy a történelmi erők uj medret vágnak a nemzeti életfolyamat számára. Mi lehet az oka ennek a mélyreható nagy átalakulásnak, melyet nem annyira a tudományosan felépített programok, mint inkább ösztönös mélységekből feltörő erők, vágyak hajtanak? A történelem tanúsága szerint minden korszak a maga történelmi helyzetének és műveltségi fokának megfelelő uj életformákat hozott, az örök alapokon nyugvó, változatlan lelkitörvényektől függő emberi életet uj stilusu, más berendezésű világba állította. A francia forradalom annak idején olyan politikai eszméket robbantott ki, melyek a polgári rend fogalmát égették a köztudatba, de ezért a polgári rend csak évtizedek múlva, a XIX. század második felében épült ki a politikai, társadalmi és gazdasági élet teljes valóságában. — Az eszmék elvetették a magvat, de idő kellett a százados fa kibontakozására. Ha a múlt század történetében az eszmei alapokat nyomozzuk, a polgári rend világának minden gyökerét és életcsiráját megtaláljuk a francia forradalom eszméiben. Ilyen korszakalkotó eszmék járják át ma a világot, a különböző népek és országok hol tudatosan, hol öntudatlanul az uj korszak utján haladnak, amikor mérsékelt politikai reformokat hajtanak végre, vagy pedig forradalmi hevességgel alakítják át közéletünket. Uj szellemiség lüktetését érezzük az idők nagy nyugtalanságában, olyan eszmei erőt látunk a politikai harcok mögött, amelyek az elkorhadt világ megújításán, a XX. század korszerű életberendezésén dolgoznak, de ugyanakkor mélyen érezzük a nagy aggodalmat az emberiség ősi kincsei miatt. Az évezredek legnagyobb vívmányát, a szabad ember eszményét nem áldozzuk fel semmiféle uj világ oltárán, mert az nem lehet uj világ, mely a szabad emberből várt- rabot, vagy jogtalan páriáit csinál. A kornak megfelelő állami és társadalmi rendet a szabad emberre kell építeni, a hatalmat össze kell egyeztetni a szabadsággal, különben nem lesz áldás a reformátorok müvén, vulkánra építik a jövőt. — A korszakos átalakulás eszmehullámai eljutottak a magyar tájra is; a Nemzeti Munkaterv olyan lélekből fakadt, melyet megihletett az uj idők szelleme, a nemzeti újjászületésnek eszmevilága. Túl minden pártpolitikán, egyetemes nemzeti szempontból a magyar városok örömmel üd- vözlik az abban lefektetett reformgondolatokat, nemcsak elfogadják alapelveit, hanem felajánlják megvalósítására hűséges támogatásukat és áldozatos munkájukat is. Ezt nyugodtan, nagy hittel és reménységgel tehetjük, mélyen tisztelt Kongresszus, mert a Nemzeti Munkaterv a szabad emberre akarja építeni a magyar reformkorszakot. Nem egyoldalú pártszempontot képvisel, hanem az egyetemes nemzeti társadalmat tartja szem előtt. Nem revoluciót, hanem evolúciót hirdet. — A magyar városok ünnepélyesen nyilatkoztatják ki a mai napon, hogy fegyelmezett, kötelességtudó lélekkel állnak a nemzeti öncéluság szolgálatába. Minden munkát és áldozatot vállalnak, amit a nemzeti megújhodás érdeke, az uj idők szelleme megkíván. A magyar városok vállalják történelmi feladatukat most is! Szász Albert oki. mérnök út, vasút, csatorna és magasépítési vállalkozó Budapest, II., Margit-körut 43 Telefon : 51—4—06. HEIUEVIIUADAID" VEGYÉSZETI GYÁRA BUDAPEST, UI.,EŰTUÖS-UTCA 21 TELEFON: 27-2-75 Xomámctúb láiz a leéolcsóööan löeér fándor I).. Sróí (Tisza Jsfván-u. 5 TELEFON: 82-4—29