Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-09-02 / 35. szám

st c

XL évfolyam 35. szám

Budapest, 1933 szeptember 2

UJ BUDAPEST

Tek. Fővárosi Nyilvános Könyvtár. Bpest, Vili., Revitzky-u. 1.

KOZÚAXDASÁQS

Előfizetési érák :

Egész évre ... *

................................30 pengő

Fé

l évre......................................., 13 pengő

Eg

yes széna éra 60 fillér

i

FELELŐS SZERRESZ1Ő:

DOBV ANDOK Di(

I

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. IV., kaas Ivor-utca 9. Telefon: S2-8-23.

Postatakarékp. chequeszamla 30013

Városházi munka — városházi erkölcs

Ma: SZŐKE GYULA dr.

iehőházi és törvényhatósági bizottsági tag

Isméi az üzemek

A belügyminiszter azon nyilatkozata, amely szerint elkészült a rendelet a közüzemek megszüntetéséről és korlátozásáról, amennyiben erről egyáltalában szó lehet, még jobban összekuszálja az amúgy is éppen eléggé bonyolult városházi helyzetet. Azt mondja a belügyminiszter, hogy a képviselőházhoz beterjesztendő jelentésével egyidejűén rendeletet fog intézni a székesfővároshoz, amely tartalmazza az üzemi kérdésben a pénzügyi és kereskedelmi miniszterekkel egyetértésben leendő intézkedéseket. Mindent — mondja a belügyminiszter — amit a magángazdaság érdekében meg lehetett tenni az üzemek és a műhelyek felülvizsgálatánál, azt megtettük!

Minden várospolitikust, de a, nagyközönséget is erősen gondolkodóba kell hogy ejtse ez a belügyminiszteri nyilatkozat. Azt hitte mindenki, hogy az üzemvizsgáló bizottság több mint egy esztendős működése, az üzemi kérdésben a törvényhatósági tanács és a törvényhatósági bizottság közgyűlése megnyilatkozása után nincsen további stáció, az volt az általános meggyőződés, hogy az üzemi problémában a főváros választott képviselőinek maradék nélkül nyilvánított akarata pontot tesz a sok huza-vona mögé. Mit látunk? Egy negatívumot, azt a negatívumot, hogy az autonómia akaratáról és elhatározásairól a belügyminiszteri nyilatkozat egyáltalában nem is beszél, akaratnyilvánítást tartalmaz a nyilatkozat és minden valószínűség szerint a rendelet is, a felsőbbség utasítását, amely ha akarja, figyelembeveszi, ha akarja mellőzi a főváros autonómiájának elhatározásait.

Meggyőződésünk, hogy a belügyminiszter rendelete, amely még a parlament őszi kampánya előtt be fog érkezni a városházára, nem éri el a célját: az általános megnyua- vás helyett újabb és újabb zavaroknak és egyenetlenségeknek lesz a kiindulópontja. Úgy látszik, hogy a belügyminiszter a főváros elhatározásával szemben egyoldalúan döntött az ipari és kereskedelmi érdekeltség javára, holott tudvalevő, hogy a társadalomnak csak egy részét tevő kereskedelem és iparosság álláspontja a, fővárosi üzemek kérdésében távolról sem ugyanaz, mint a közgyűlési vártok által képviselt tömegeké. Utalunk csak arra a szerepre, amelyet Eher Antal, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke esztendők óta játszik a közgyűlési teremben. Azt is jól tudjuk, hooy a belügyminiszter által közölt miniszterközi tárgyalásokon resztvettek a kereskedelmi és ipari érdekképvisel etek is. A pronnosztikon, amely ily körülmények között a fővárosi üzemek jövő sorsát illetően készíthető, az autonómia szempontjából egyáltalában nem megnyugtató. •

Az üzemek megszüntetését illetően az autonómia elment a végső határokig: leépítette a magániparnak jogosulatlan konkurrenciát teremtő üzemeket, viszont hangsúlyozottan emelte ki a monopoltsztikus üzemek fontosságát és gzoknak a jelenlegi formában való szükségességét,. Vigyázzon a, belüayminisz- ter, hogy a, főváros határozatain túlmenő intézkedéseivel jóvá nem tehető sebeket ne ejtsen a főváros testén!

— Az Uj Budapest tudósítójától. —

Egyik hetilap rendkívül éles támadást intézett ismételten a polgármester ellen a Vásárpénztár Rt. ügyével kapcsolatban. A liberális-demokrata támadás egyben felelőssé tette a többségi pártokat a Vá- sárpénztárban történtekért, valamint kilátásba helyezte, hogy jönni fog egyéb leleplezésekkel is, mert mindenütt hasonló állapotok vannak a város üzemeiben és közigazgatásában. Hogy vannak hibák, hogy azokat a hibákat mi állandóan ostorozzuk és az előttünk ismeretes hibákat megszüntetni kívánjuk és mindazt, amit a törvény a felettes hatóság és az autonómia nekünk megengedett, igyekeztünk keresztülvinni, nemcsak mielőttünk és az elfogulatlan szemlélők előtt nem vitás, de azt a felsőbb hatóság és a pártatlan külső szemlélő is elismeri. Ha időnként mégis megjelennek ilyen általános támadások és gyanúsítások és főleg bizonyos alkalmakkor eresztenek fel rakétákat, a keresztény irányzat működése ellen próbálva hangulatot felidézni, az annyira pártpolitikai vagy egyéni izü, hogy azzal alig kellene bővebben foglalkozni, ha

nem volna benne a tekintély- rombolásnak olyan mérve és a polgárságnak olyan felizgatása, amely még akkor sem engedhető meg, ha a pártpolitikai vagy egyéni célok a magas hangon való megszólalást kívánatossá teszik.

Miről van szó? A Vásárpénztárnál a rossz konjunktúra, a helytelen vezetés, a felületesség, a könyelmü- ség és úgy látszik még a bűnös visszaélés is olyan helyzetet teremtett,^ amely a közgyűlés többségének a véleménye szerint a Vásárpénztár Rt. felszámolását tette kívánatossá. Hogy a Vásárpénztárral nem voltunk megelégedve már évek óta, az nem titok.

Csekélységem már ezelőtt több mint hét évvel követeltem nj irányt és rendezést és ezt azóta is sürgetem, de akik most leg- hang-osabban támadják ennek az üzemnek a gesztiéját, azok akkor védték velem szemben a Vásárpénztár vezetőségét.

Hogy végül rendet kell csinálni, azt éppen a Keresztény Községi Párt tagjainak erős fellépésére határozta el a tanács és a közgyűlés. Hogy azonban ez a rendcsinálás éppen ezen a módon és éppen a mostani időben, tehát felszámolással a legnehezebb gazdasági időpontban történjék, ezt helytelenít ettem és amint a következmények mutatják, ismét nekem van igazam mindazokkal szemben, akik a végső eredményt néni látták akkor, amikor a felszámolási határozatot meghozták.

A megindult eljárás során nem titok, hogy a felszámoló bizottság nemcsak a rossz viszonyok okozta nehéz helyzetet állapította meg, de bűnös visszaélésre is rámutatott. A

polgármester az egész jelentést a törvényhatósági tanács ele terjesztette, amely végleges döntés előtt saját tagjaiból kiküldött bizottsággal az egész anyagot újból átvizsgáltatta. Természetes, hogy addig, amíg ez az átvizsgálás megtörténik, a jelentés nem hozható nyilvánosságra.

Hol van itt a polgármester bűne a visszaélések elpalástolása, a bűnök elkenése, a főváros megkárosítása, vagy ily irányú ténykedése, rejtegetése körül?

Bizonyára a tárgyilagos szemlélő is észreveszi, hogy az adatok ismeretében megjelenő támadó cikk nem a polgárság érdekeiért való sikra- szállás, hanem egész más tendenciák érvényesülése, amelyre éppen ezen lap legutóbbi számában mutattam rá a Vásárpénztárral kapcsolatban. Ida lehet beszélni a polgármester bűnéről, vagy tévedéséről, úgy az a bosszú ideig tartó, gyakran kínosan ható tárgyalás, előkészület, vizsgálat, értekezés és tanácskozás, amely módot ad a tévelygések el- fekélyesitésére, a hibák halmozására, akadályozza a tisztánlátást és lehetőséget nyújt a gyanúsításokra, feltevésekre és az ügyek rendezésének az elhúzódására. Ebben a tekintetben szintén magam voltam egyike azoknak, akik évek bosszú során át sürgetem úgy a Keresztény Községi Párt, mint a saját nevemben

az uj irányt, amely a bürokratikus lassúság helyett a mai rohanó élet által megkívánt normális munkát adja.

Meg vagyok arról győződve, hogy nagyon sok félreértésnek, 'hibának, támadásnak és pletykának venné elejét a polgármester és a tanács, ha az ügyek intézését megfelelő gyors tempóban eszközölné és nem hagyná magát befolyásolni sem egyénektől, vagy pártoktól, sem érdekektől, vagy látszatoktól, sem más autonómiáktól, vagy kormánybefolyástól, hanem kellő időben végezné el, ami a főváros és annak lakossága érdekében elsősorban és azután ami az egész ország érdekében szükséges és általa végzendő el.

Szinte adva van ma a példa. Az uj ^ fővárosi törvény meghozatala után mul hatatlanul szükséges ci státusrendezés, a fizetés- és nyug- dijrendezés, az üzemszabályzat és a közigazgatási rendtartásra vonatkozó szabályrendelet. Amíg ezek készen nincsenek, lehetetlen akár a közigazgatásnak az uj idők és az uj törvény kívánta átformálása, akár az üzemek rendezése.

Állandóan sürgetem és napirenden tartom ezeket, még sem találtam olyan csigát, amely olyan lassan tudna haladni, mint ezeket a kérdéseket a vezetőség előkészíti.

Pedig ezek a kérdések már az uj fővárosi törvény előtt is égetően sürgősek voltak és szinte minden szerencsétlensége a főváros vezetésének abból fakadt, hogy

nem tudja a jobbkéz., mit csinál a bal, nem tudták az egyes intézmények, mi a joguk és kötelességük, nem tudták az egyes bizottságok, meddig terjed a hatáskörük és maga a törvényhatóság közgyűlése, annak kiküldött bizottságai és albizottságai is csak mint javasló szervek ültek és szónokoltak, mert a főváros vezetősége ment a saját feje után és sajnos, akárhányszor a falnak ment.

Nagy hiba tehát, hogy ezek az alapvető kérdések el nem intéztettek.

pe ezzel a lassúsággal szemben máshol megnyilvánult a könnyeimig gyorsaság. Távirati stílusban írták ki az árlejtéseket közmunkákra, amelyek előkészítve nem voltak. Hihetetlen gyorsasággal készítettek terveket és leírásokat uj beruházásokra, amelyek pedig hosz- szu évekig^ tartó tanulmányokat kívánnak és igy születik meg az eredmény sikertelensége és ennek nyomán a támadások és gyanúsítások, ami pedig mind elmaradna, ha az elkövetett hibák nyílt bevallása helyett nem a titkolódzással és zárt ajtók mögötti tanácskozás mellett történnék a hibák kijavítása. Innen van azután, hogy

nincs az az intézmény, amelynél a fentebbi cikk is nem szimatolna valami panamát és a jói- értesüitség látszatával nem nyilatkoznék olyanról elítélően, amit ha ismerne, dicsérettel szólana róla.

Ha olvassuk az egyes támadásokat és halljuk az egyes kritikákat, a ' városháza munkája és a városháza erkölcse rettenetes színben tűnik fel előttünk. Ha belenézünk abba a munkába és ha figyelemmel kisérjük azokat a munkásokat és ha objektiv kritikával illetjük a városháza életét, gyakran nem fogunk helyeselni, sokszor éles kifogást emelünk, de erkölcstelenségről beszélnünk nem lehet és nem szabad. A gazdasági viszonyok lehetetlen romlása erősen érinti a főváros gazdálkodását is.

Nem lehet tagadni, hogy a főváros üzemei, de a közigazgatási élet is a legnagyobb igyekezet mellett is megérzik az általános pénzügyi romlást.

Ismételten tiltakoztam az ellen és ma is élesen állást foglalok minden olyan igyekezettel szemben, amely minden nehézséget a világgazdaság pusztulásával akar takargatni. Éppen ezek az általános nehézségek sürgetnek bennünket arra, hogy a közügyek vezetésében különös figyelemmel, helyes tisztánlátással, nagy szorgalommal és magas erkölcsi érzéssel dolgozzunk, és egyrészt minlent megtegyünk, ami tőlünk függ, a köz védelmére, a lakosság életének a könnyítésére és a jólét fokozására, másrészt pedig szigorú, de jó akaratú kritikával irányítsuk a közalkalmazottakat a lelkiisme-