Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-08-26 / 34. szám
/ XL évfolyam 34. szám Budapestf 1933 augusztus 26 UJ BUDAPEST Tek. Fővárosi Nyilvános Könyvtár, Bpest, VIII.,Revitzky-u.l. Előfizetési érák : Egész évre . . . * ............................30 pengő Fé l évre......................................., - - - 15 pengő Eg yes szám éra 60 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. IV., Haas Ivor-ulca O. Telefon: 82-8-23. Postalakarékp. chequeszámla 30013 A mi 99 • . /_ jo vo jogán Végetértek az istvánnapi ünnepségek: az ámuló idegen, aki ezeréves földünkön nem keleti tunyaságot és balkáni piszkot, hanem nyugati kultúrát talált, megható- dottan a körmenet nemes patinájától, elérzékenyülten a Gyöngyös Boki'éta szinpompás képein, visszament a maga hazájába, a maga hétköznapjai közé, itthagyván bennünket is a mi hétköznapjaink között. Egész Budapest egyetlen kirakat volt a külföld felé, a jamboree és az első szent király ünnepének ragyogó napjai után lehuzódik a kirakat függönye, a raktár-rendezés ideje következik, a nagy leltárkészítés: mi lesz velünk ezután, hogyan fogunk élni és megélni az egymásután következő hétköznapok szürke egyformaságában? A főváros vezetősége a magyar jogban ismert legszigorúbb felelősség: a gondos családapa felelősségével köteles elkészíteni a maga üzleti leltárát, lezárni könyveit, elkészíteni a zárszámadást és a költségelőirányzatot. A főváros jövő esztendei költségvetése már készül a pénzügyi ügyosztályban, Lamotte bölcs útmutatásai szerint olyképen, hogy amint az a rendes kereskedő gondosságához illik, az előirányzott bevételek szigorúan fedezzék az előirányzott kiadásokat, ne legyen deficit, hogy a városi pénzügyi technika uj zsinórmértékét említsük: a keret-költségvetés végrehajtása során az életfentartáshoz szükséges folyó kiadásokon felül uj beruházásokra csak annyit és csak akkor fordít pénzt a főváros, amennyi pénz és amikor van a nem túlságosan bőven csörgedező fővárosi kasszában. Az az ízes és erőteljes magyar kifejezés, amely jelen cikkünk homlokán ékeskedik, egyik erdélyi fejedelmünk mondása, amely akkor hangzott el, amikor a császár-dulta, török-pusztitotta Erdély véráztatta földjén a nagyságos fejedelem a dúló harcok közepette is egyre- másra tudós iskolákat építtetett. — Mire ez az építkezés, nagy jó- uram, hiszen a nyakunkon a császár is, a török is? — hangzott a kérdés. De készen volt a komoly felelet: — A jövő jogán! A jövő jogán épített és alkotott századok vérzivatarai közt a kicsiny Erdély, mert érezte, tudta, remélte a jobb jövőt, melynek bizodalmában létesülhettek a jövőnek szóló alkotások! A jövő jogát idézzük, amikor azt kívánjuk, hogy a hétköznapok egymásutánjában ne csak vegetativ ten- gődés legyen Budapest élete, hanem alkotások sorozata, ha nem is nekünk, rossz csillagzat alatt született, szerencsétlen nemzedéknek, hanem fiaink számára, akiket a jobb jövendő oázisával vesz körül kívánságunk és képzeletünk. Elég volt a csontváz-költségvetésből, a jövő jogán kissé messzebb akarunk nyújtózkodni, ameddig a takarónk ér. A fasiszta körirat a huszlirás pénzdarabon azt hirdeti szerte Olaszországban: inkább legyek egy napig .oroszlán, mint egy évszázadig igavonó barom! A jövő jogát hirdeti az uj Itália büszke jelmondata, azt a jövőt, melynek alapja leikeinkben van: ezt a jövőt csak az önmagunkban való hit, akarat és bizalom valósíthatja meg, nem a hétköznapok szürkesége, hanem, a friss és bátor energia^ akár Budapest költségvetése, akár hazánk jövője van a mérlegen! Pártkülönbség nélkül telkesen ünnepelték a törvényhatósági tanácstagok a méltatlanul megtámadott Sipőczpolgármestert Petrovácz Gyula megindokolja, hogy miért akarja az államnak bérbeadni a Városi Színházat — A Közérdekeltségek Felügyeleti Hatóságától nem kell félteni a főváros autonómiáját — A két téli nagy munkaalkatom: az Andrássy-ut meghosszabbítása és a ceglédi vasútvonal áthelyezése — Az Uj Budapest tudósítójától. — A törvényhatósági tanács hétfői ülésével végétért a városháza nyári szünete, megindult a városházpolitikai élet, előtérbe^ került a problémák egész sokasága, amelyeknek megoldása több-kevesebb vihart fog még támasztani. Júniusban a tennivalók egész sorozatát odázta át az őszre a törvényhatósági tanács: ezek a feladatok már zörgetnek az ajtón, nem tűrve további halasztást. Az ősz aktuális nagy kérdéseiről Petrovácz Gyula, a Keresztény Községi Párt vezető tagja a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának : — A megoldásra váró nagy feladatok során elsőnek a Vásárpénztár problémáját említem. A Vásárpénztár felülvizsgálatára kiküldött bizottság jelentése szeptember _ első felében már a törvényhatósági tanács előtt lesz, módot adva arra, hogy erősen és remélhetőleg utoljára nézzünk szemébe ennek a sok port felvert botránypörnek. A Vásárpénztár ügyében sziklaszilárdan áll és változatlan a polgármester és a törvényhatósági bizottság egyöntetű felfogása: nem akarunk és nem hagyunk eltussolni semmit, rendet és vi- lágosságot követelünk a legapróbb részletkérdésekben is, aki azután bűnösnek nyilvánit- tatik, bűnhődjön, bárki legyen is az, minden kímélet és minden melléktekintet nélkül. — A Vásárpénztár ügyének fel- emlitése kapcsán szóvá kell tennem az Uj Budapest hasábjain azt a támadást is, amelyik az egyik hétfői reggeli lapban a polgármestert érte. Az a tüntetésszerü lelkesedés, amely a törvényhatósági tanácsülést megelőző bizalmas értekezleten a közgyűlés minden pártja részéről a terembe lépő polgármestert érte, magában foglalja az egész törvényhatóság kritikáját Lázár Miklós cikkével szemben. Nyugodt lehet Lázár Miklós: az ő közbeszólása nélkül is minden párt a teljes és meztelen igazságot követeli a Vásárpénztár kérdésében. Tény az, hogy a bizalmas értekezlet során felszólaló ellenzékiek, Friedrich István csakúgy, mint Peyer Károly — a többségi párti vezérekről nem is beszélve — egyképpen hibáztatta Lázár Miklós cikkének nemcsak hangját, hanem időelőtti megírását is. Semmi olyan szempont nincsen, hogy a törvényhatósági tanács a Vásárpénztár ügyét mellékvágányra engedje terelni és közölhetem mindenkivel: nem is fogjuk engedni mellékvágányra terelni! Petrovácz Gyula fenti erőshangu nyilatkozata minden kétséget kizáró módon megállapitja, hogy Lázár Miklós támadását illetően a törvényhatósági bizottság minden pártja változatlan tisztelettel és ragaszkodással viseltetik a polgármester személye iránt. Kérdést intéztünk ezután Petrovácz Gyulához, hogy a Vásárpénztár ügyének elintézése után melyek az autonómia legközelebbi feladatai? — Itt van elsőnek a Centrale kérdése, — folytatta nyilatkozatát Pet- röúácz Gyula, — erre vonatkozóan a nyári szünet előtti tárgyalások kapcsán ugyanis az volt Borvendég alpolgármester álláspontja, amelyhez a magam részéről én is csatlakoztam^ hogy a bánhidai telepet vásárolja meg a főváros. Tudomásom szerint ebben a kérdésben ugyanezt az álláspontot foglalja el Gömbös miniszterelnök is. Ezzel szemben Eabinyi kereskedelemügyi miniszter változatlanul ragaszkodik ahhoz az elhatározásához, hogy a főváros a jövőben is, úgy mint eddig. csupán áramvásárlója legyen a Dunántúli Villamossági rt.-nak. — A legfontosabb tennivalónk, amelynek megtárgyalására már az első szeptemberi tanácsülésen sor fog kerülni, a főváros küzdelme a munka- nélküliség ellen, olyan munkaalkalmak teremtése, amelyek a téli fagy beálltáig folytathatók. E tekintetben két javas- lantom van, amelyeket a törvényhatósági tanácsban elő fogok terjeszteni. Az egyik munkaalkalom szerintem — amint azt már az Uj Budapest hasábjain hónapokkal ezelőtt bejelentettem — a tabáni terv elhalasztódásával rendelkezésre álló másik nagy közmunka: az Andrássy-ut meghosszabbítása. Ez a; közmunka most különlegesen aktuálissá vált, mert az ügetőegyesület augusztus végével uj otthonába, a Tattersaalba költözik, aminek következtében az Andrássy-ut meghosszabbított, vonalába eső régi pálya felszabadul és igy az elgondolás elől az utolsó akadály is leomlik. A másik nagy közmunkalehetőség, véleményem szerint, a halálsorompók eltüntetése. E tekintetben utalok az ismeretes W itt enbarth-féle megoldási módozatra, amely szerint a ceglédi vonalnak a körvasutra való kihelyezésével kell a halálsorompót megszüntetni. Ennek a tervnek a végrehajtása is igen jelentékeny mértékű földmozgósitással jár, vagyis olyan munkával, amelyet a legszigorúbb tél beköszöntőig lehet folytatni. A törvényhatósági tanács hétfői ülésén tudvalévőén Petrovácz Gyula indítványára határozta el a törvényhatósági tanács, hogy a Városi Színház hasznosítása tárgyában közvetlen érintkezést keres a kultuszminisztériummal. — Indítványom megtételénél — mondotta Petrovácz — az a szempont vezetett, hogy a Városi Színház egyes estékre való átengedésével a főváros tulajdonképpen nagy szívességet tesz az állami színházaknak. Főleg a sikeresebb daraboknál, nem beszélve a vendégjátékokról, állandóan az az állami színházak panasza, hogy a nézőterek kis befogadóképessége következtében még zsúfolt ház mellett sem találják meg számításukat. Az óriási befogadóképességű Városi Színház minden tekintetben alkalmas arra, hogy a népszerűbb, nagyobb közönségre számítható színdarabokat és operákat a Városi Színházban olcsó helyárak mellett hozza színre az állami színházak vezetősége. Arra vonatkozóan, hogy a Városi Színháznak az állami színházak céljaira való felhasználása kapcsolatba lenne hozva a szubvenció-kérdéssel, nem. gondolok, mert az előadá- sonkénti 2500 pengőket a főváros folyósítja a színházaknak, akár az Operában, akár a Nemzetiben, akár a Városi Színházban tartják meg ezeket az előadásokat. Ha a Lab- riola által fizetett évi 40 ezer pengős bérösszeget veszem alapul, olyan jelentéktelen bérösszeg jut egy-egy estére, hogy a kultuszminisztériumnak kitűnő üzlet a Városi Színház épületének ilyen célokra való bérbevétele. Magával Hóman miniszterrel nem beszéltem erről a témáról, a minisztérium művészeti osztálya azonban lelkesedéssel fogadta indítványomat. Végezetül azokról a tárgyalásokról kértük ki Petrovácz Gyula véleményét, amely tárgyalások az uj felügyeleti hatóság jogkörének értelmezésével kapcsolatosan folynak a főváros és a kormány között. — A Közérdekeltségek Felügyeleti Hatóságának működése — mondotta Petrovácz Gyula — az én véleményem szerint egyáltalában nem veszélyes a főváros autonómiájára vonatkozóan. A főváros autonómiáját ezekben a kérdésekben teljesen és tökéletesen megvédi a fővárosi törvény, ennek sarkalatos intézkedéseit kormányrendelet nem homályosithatja el. TJgy tudom különben, hogy ebben a kérdésben a főváros és a kormány között teljes az összhang, a szóban-
