Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-08-19 / 33. szám

XL évfolyam 33. szám Budapest, 1933 augusztus 19 Tek. Fővárosi Nyilvános Könyvtár, Bpoat, Vili., Revitzky-u, 1. r« tCÖZOAXUASÁGE Előfizetési 6rak: Egész évre ..................................................3® pengő Fé l évre............................................. * - - j5 pengő Eg yes szám ára őO fillér I FELELŐS SZERKESZIÖ: DOBY ANDOR DR­I Szerkesztőség és kiadóhívafal: Budapest. IV., Haas Ivor-uica 9. Telefon: »2-8-23. Postaiakarékp. chequeszamla 30913 B. LabrioIától a Gyöngyös Bokrétáig A Tisza Kálmán-téri színpadon — mely változása az időknek! r— magyar muzsika szól, magyar nóta zeng, magyar táncot ropnak a ma­gyar vidék lelkesült fiai és leányai. Ha hallgatjuk a külföldiek elragad­tatott felkiáltásait, a sajtó örömmel teljes kritikáit, meg állapíthatjuk, hogy a Gyöngyös Bokréta az ist- vánnapi ünnepség fontos részévé nőtte ki magát, amely túl az efé- mer-értékü színpadi produkciók kó­ré széltüs ég én, kifelé népi művésze­tünk káprázatos szépségű szinpom- pája, befelé pedig nemzeti létünk és öncéluságunk markáns bizonyí­téka, emlék és emlékeztető, részese a nemzeti felbuzdulásnak, alkotó­eleme a most annyira hirdetett nemzeti egységnek, testvéri koszo­rú az ezeréves ünnepség áhítatában összeölelkezett vidék és főváros homlokán. Köszönet és elismerés Kovácsházy Vilmosnak, akinek fiatalos ener­giája, nemes idealizmustól fütött tettrekészsége és bürokratizmustól mentes aktivitása hozta létre az esztendői'öl-észt end őre nagyobb és mélyebb sikert arató Gyöngyös Bokrétát! Ebben az esztendőben azonban az istvánncipi népi játék­nak a véletlenek különös találko­zása révén különleges jelentősége és jósszerü útmutatása van. A Kun­ság, Szany és Kálló gyermekei azo­kon a deszkákon dalolják az ezer­éves énekeket, táncolják az ősi tán­cokat, amely deszkákat a főváros polgármestere éppen ezekben a na­pokban húzott ki egyszersminden- korra Bernardo Labriola nemzet­közi variété-igazgató lábai alól. Nem véletlen, hogy a budapesti közönség hamarosan beleunt az ide­gen vállalkozó görleibe, jazz-ébe, abba a. csepürágásba, amellyel a ki­tűnő Bernardo vaskos pénzeket re­mélt kicsiklandozni a nagyérdemű publikum zsebéből. Még a házbérrel is adós maradt és most kilakoltat­ják, mint a sarki grájzlerost. A fel­szabadult színpad újra a magyar­ságé és a művészeté lett, egyelőre néhány estére, de azé kell, hogy vég­leg maradjon! A közeli napokban uj versenytár­gyalást hirdet Budapest polgármes­tere a Városi Színház épületére. Amiként a legutóbbi bérbeadás al­kalmával a rideg üzleti szempontok jutottak diadalra a törvényhatósági tanács döntése alkalmával, azon- képpen most nem szabad mellőzni a művészeti szempontokat, hiszen be­bizonyosodott, hogy a csak üzleti célkitűzések megbuktak a Tisza Kálmán-téren, viszont az is előfor­dul, hogy a művészettel is lehet üz­letet csinálni. Mindentől függetle­nül: a fővárosnak a Városi Színhá­zat illetően nem csak anyagi szem­pontjai, hanem művészi és kulturá­lis kötelességei is vannak, amelye­ket, ha nem is közvetlenül, de a bérlő kiválasztásával kapcsolatosan közvetve_ érvényesíteni kell. A Gyöngyös Bokréta istvánnapi zsú­folt házai élesen és világosan szab­ják meg a főváros követendő útját már most, amikor a bérleti ver­senytárgyalás feltételeit állítják össze! Elég volt a tingli-tangliból, de elég volt a tőke és felkészültség nélkül jelentkező direktor urak ki­lincseléséből is. A Tisza Kálmán- téri müintézetben ki kell tárni ajtó­kat és ablakokat, szellőztetni kell, de olyképpen, hogy a légvonat ne hurcolja magával a művészet és a kultúra _ maradék morzsáit, amiket B. Labriola és társai ottfelejtettek! Néhány héten bellii újra megindul a szervezi munka a Keresztény Községi Pártban Wolff Károly bejelenti a főváros idegenforgalmi tevékenységének kiszé­lesítését - A HÉV átvétele után szőnyegre kerül a közlekedés reformja és egységesítése — Az Uj Budapest tudósilójától. —, A főváros közigazgatási bizottsá­gának hétfőn tartott ülésén Wolff Károly általános helyeslés mellett mondott hálás köszönetét a világ- jamboree megrendezőinek, köztük elsősorban Teleki Pál gróf volt mi­niszterelnöknek. Ebből az alkalom­ból Wolff Károly az idegenforga­lom fellendítésének közgazdasági, pénzügyi és nemzeti jelentőségét is hangsúlyozta. Tekintettel arra a körülményre, hoerv Budapest az a következőket mondotta az Uj Bu­dapest munkatársának: — Lelki szükségnek tettem eleget, amikor egyrészt felhasználtam a közigazgatási bizottság nyilvános­ságát, egyrészt azért, hogy köszö­netét mondjak Teleki Pál grófnak és a világ-jamboree rendezőségé­nek, másrészt kiemeljem az idegen- forgalom fellenditésének jelentősé­gét. Különös figyelmet kell fordí­tani az idegenforgalom fellen­dítésére, éppen ezért már most hangsúlyozni kívánom, hogy a jövő évi költségvetés összeállí­tásánál igyekezni fogok ezt a szempontot érvényesíteni. — A jamboree elsősorban külpo­litikai érdekeinket szolgálta, mert ez az évszázadokon keresztül hát­térbe szorított nemzet végre meg tudta mutatni igazi arcát az idege­neknek. De közgazdasági jelentő­sége is van a jamboreenak és álta­lában a fejlődő idegenforgalomnak, amely kimondhatatlan és átlátha­tatlan perspektívákat rejt magá­ban. De hangsúlyoznom kell, hogy a, fogyasztás emelésére szinte egye­dül alkalmas eszköz ez. Közgazda- sági helyzetünket és ezzel együtt államháztartási helyzetünket is le­hetetlenség m,a adóemeléssel meg­javítani. Az idegenforgalom fejlesz­tése hatékony eszköz ennek a cél­nak a szolgálatában, anélkül, hogy ezzel a termelést külön meg kellene terhelni. Kedvező jeleket látok ab­ban is, amit a közigazgatási bizott­ság ülésén külön kiemeltem, hogy Magyarország és Ausztria kö­zött megszűnt a féltékenység, amely idegenforgalmi szempont­ból eddig sok ellentétet szított. — Szükség van az idegenforga­lom fellendülésével járó közgazda- sági előnyökre főként azért is, mert az adókiesés és általában a fővárosi bevételeknél mutatkozó kiesési ten­dencia állandó súly. Az ipar és ke­reskedelem szörnyű helyzetben van. Az adóprés megszorításával nem lehet segíteni, hanem egyedül és kizárólag a forgalom növelésével. utóbbi időben heteken keresztül va­lósággal találkozóhelye volt a nyu­gateurópai nemzetek turistáinak, kirándulóinak, laikusoknak és tu­dósoknak egyaránt, az Uj Budapest munkatársa szükségesnek tartotta, hogy megkérdezze Wolff Károlytól: milyen konkrét, gyakorlati eredmé­nyeket vár az idegenforgalom fel­lendülésétől és milyen eszközök igénybevételét látja szükségesnek a fejlődő idegenforgalmi eredmények megőrzése és fokozása szempontjá­ból? Ebből a szempontból lehetetlenség meg nem említeni, hogy bizonyos ipari érdekeltség, amely politikai szervezettséggel tud jentkezni, meg tudja védeni a maga érdekeit — a kisipar, a kiskereskedelem és más adózók rovására — akkor is, amikor a kormány fennen hangoztatja az agrár érdekek előtérbe helyezé­sének szükségességét. Vannak ipari érdekeltségek, ame­lyek nagyszerűen értik a módját, miként lehet megszabadulni az adó­zás terhétől. Ezen a téren kell ki­munkálni az adózási szempontból jelentkező lehetőségeket. Szóba hoztuk Wolff Károly előtt azokat a panaszokat is, amelyeket a környékbeli városok és községek hangoztatnak az őket — szerintük — meg nem értő székesfőváros ellen. Wolff Károly ezeket felelte: — Hogy mennyire alaptalanok ezek a nem parlamentáris hangon jelentkező panaszok, erre kitűnő bizonyíték az az áldozatkészség, amit a főváros a vidéki betegek gyógykezelése terén tanúsít. A ke- rekasztal-konferencián éles megvi­lágításba kell helyezni ezt a kér­dést és rá kell mutatni, hogy a főváros évenként 4,300.000 pen­gőt költ vidéki betegek ápolá­sára és ebből az összegből 66 százalék Pest vármegye szám­lájára esik. Ez előtt az érvelés előtt min­den tárgyilagos embernek meg kell hajolnia. Nézetem szerint csak ak­kor járhat eredménnyel a kerek- asztal-konferencia, ha u kölcsönös érdekek kölcsönös kielégítését ke­ressük. Én arra kérem a főváros vezetőségét, hogy tárgyalja meg a helyzetet a környékbeli városokkal és községekkel, de nem népgyülés- szerü értekezleteken, hanem csak néhány, mindkét részről illetékes tényezőnek a bevonásával. — A pestkörnyéki községek és városok kívánságai között szerepel a közlekedés megjavítása. Ez a kö­vetelés kétségkívül jogosult és azt hiszem, hogy itt van mód és lehető­ség a panaszok orvoslására. Ha a HÉV a székesfőváros tu­lajdonába megy át, akkor le lehet fektetni az egységes köz­lekedés alapelveit és a közleke­dési reform kidolgozásánál ösz- sze lehet egyeztetni a speciáli­san székesfővárosi érdekeket a pestkörnyéki lakosság közleke­dési kívánságaival. Megkérdeztük Wolff Károlyt: mi a véleménye arról az állítólagos tervről, amely szerint a székesfő­város hajlandóságot mutat az Ás­vány vizüzem bérbeadására. Wolff Károly válasza igy hangzott: — Az Ásványvizüzem bérbeadása ellen minden rendelkezésre álló erő­vel harcolni fogok. Korán örülnek azok, akik azt hiszik, hogy itt szó lehet bármiféle formájú bérbeadás­ról. A bérbeadás ugyanis azt jelen­tené, hogy az Ásványvizüzem bele­fut a kartel karjaiba. Ha rossz az Ásványvizüzem ve­zetősége és a kereskedelmi szol­gálatot nem tudja úgy ellátni, ahogy erre szükség volna, ak­kor ezt a vezetőséget ki kell cserélni. Vegyék tudomásul az Ásványviz­üzem bérbeadására leselkedő kar- telérdekeltségek, hogy a harmatviz gyógyvíz, amelyet nem fogunk köny- nyelmüen kiadni kezünkből. Wolff Károly a közigazgatási bi­zottság ülésén amiatt panaszkodott, hogy az utak olajozása nem törté­nik megfelelő körültekintéssel. Arra a kérdésünkre, hogy ezt a panaszát milyen tényekre alapítja, Wolff Károly igy felelt: — A Budakeszi-ut egyik mellék­utcája a Dénes-utea, amelyben egész nyáron át egyszer nem fordul meg autó, állandóan olajozva van. Ál­landóan portalanitják a Hárshegyi­ül at is, amelyen legnagyobb részben csak turisták járnak. Ézzel szemben az Istenhegyi-utat, amelyen igen nagy autóforgalom bonyolitódik le, legfeljebb vízzel portalanitják. Arra kértem tehát a polgármester urat, hogy vizsgáltassa meg ezeket a por- talanitási és olajozási munká­latokat és már csak takarékos- sági okokból is csak ott enged­jen olajoztatni, ahol erre való­ban szükség van. Wolff Károly közölte végül az Uj Budapest munkatársával, hogy néhány héten belül újra meg­indul a szervező munka a Ke­resztény Községi Pártban. Egyelőre még úgy a kerületi veze­tők, mint a párt tagjainak nagyobb része is nyári szabadságát tölti. Szeptember elején megindul úgy a pártélet, mint a városházi élet is. Woiff Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom