Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-08-19 / 33. szám
XL évfolyam 33. szám Budapest, 1933 augusztus 19 Tek. Fővárosi Nyilvános Könyvtár, Bpoat, Vili., Revitzky-u, 1. r« tCÖZOAXUASÁGE Előfizetési 6rak: Egész évre ..................................................3® pengő Fé l évre............................................. * - - j5 pengő Eg yes szám ára őO fillér I FELELŐS SZERKESZIÖ: DOBY ANDOR DRI Szerkesztőség és kiadóhívafal: Budapest. IV., Haas Ivor-uica 9. Telefon: »2-8-23. Postaiakarékp. chequeszamla 30913 B. LabrioIától a Gyöngyös Bokrétáig A Tisza Kálmán-téri színpadon — mely változása az időknek! r— magyar muzsika szól, magyar nóta zeng, magyar táncot ropnak a magyar vidék lelkesült fiai és leányai. Ha hallgatjuk a külföldiek elragadtatott felkiáltásait, a sajtó örömmel teljes kritikáit, meg állapíthatjuk, hogy a Gyöngyös Bokréta az ist- vánnapi ünnepség fontos részévé nőtte ki magát, amely túl az efé- mer-értékü színpadi produkciók kóré széltüs ég én, kifelé népi művészetünk káprázatos szépségű szinpom- pája, befelé pedig nemzeti létünk és öncéluságunk markáns bizonyítéka, emlék és emlékeztető, részese a nemzeti felbuzdulásnak, alkotóeleme a most annyira hirdetett nemzeti egységnek, testvéri koszorú az ezeréves ünnepség áhítatában összeölelkezett vidék és főváros homlokán. Köszönet és elismerés Kovácsházy Vilmosnak, akinek fiatalos energiája, nemes idealizmustól fütött tettrekészsége és bürokratizmustól mentes aktivitása hozta létre az esztendői'öl-észt end őre nagyobb és mélyebb sikert arató Gyöngyös Bokrétát! Ebben az esztendőben azonban az istvánncipi népi játéknak a véletlenek különös találkozása révén különleges jelentősége és jósszerü útmutatása van. A Kunság, Szany és Kálló gyermekei azokon a deszkákon dalolják az ezeréves énekeket, táncolják az ősi táncokat, amely deszkákat a főváros polgármestere éppen ezekben a napokban húzott ki egyszersminden- korra Bernardo Labriola nemzetközi variété-igazgató lábai alól. Nem véletlen, hogy a budapesti közönség hamarosan beleunt az idegen vállalkozó görleibe, jazz-ébe, abba a. csepürágásba, amellyel a kitűnő Bernardo vaskos pénzeket remélt kicsiklandozni a nagyérdemű publikum zsebéből. Még a házbérrel is adós maradt és most kilakoltatják, mint a sarki grájzlerost. A felszabadult színpad újra a magyarságé és a művészeté lett, egyelőre néhány estére, de azé kell, hogy végleg maradjon! A közeli napokban uj versenytárgyalást hirdet Budapest polgármestere a Városi Színház épületére. Amiként a legutóbbi bérbeadás alkalmával a rideg üzleti szempontok jutottak diadalra a törvényhatósági tanács döntése alkalmával, azon- képpen most nem szabad mellőzni a művészeti szempontokat, hiszen bebizonyosodott, hogy a csak üzleti célkitűzések megbuktak a Tisza Kálmán-téren, viszont az is előfordul, hogy a művészettel is lehet üzletet csinálni. Mindentől függetlenül: a fővárosnak a Városi Színházat illetően nem csak anyagi szempontjai, hanem művészi és kulturális kötelességei is vannak, amelyeket, ha nem is közvetlenül, de a bérlő kiválasztásával kapcsolatosan közvetve_ érvényesíteni kell. A Gyöngyös Bokréta istvánnapi zsúfolt házai élesen és világosan szabják meg a főváros követendő útját már most, amikor a bérleti versenytárgyalás feltételeit állítják össze! Elég volt a tingli-tangliból, de elég volt a tőke és felkészültség nélkül jelentkező direktor urak kilincseléséből is. A Tisza Kálmán- téri müintézetben ki kell tárni ajtókat és ablakokat, szellőztetni kell, de olyképpen, hogy a légvonat ne hurcolja magával a művészet és a kultúra _ maradék morzsáit, amiket B. Labriola és társai ottfelejtettek! Néhány héten bellii újra megindul a szervezi munka a Keresztény Községi Pártban Wolff Károly bejelenti a főváros idegenforgalmi tevékenységének kiszélesítését - A HÉV átvétele után szőnyegre kerül a közlekedés reformja és egységesítése — Az Uj Budapest tudósilójától. —, A főváros közigazgatási bizottságának hétfőn tartott ülésén Wolff Károly általános helyeslés mellett mondott hálás köszönetét a világ- jamboree megrendezőinek, köztük elsősorban Teleki Pál gróf volt miniszterelnöknek. Ebből az alkalomból Wolff Károly az idegenforgalom fellendítésének közgazdasági, pénzügyi és nemzeti jelentőségét is hangsúlyozta. Tekintettel arra a körülményre, hoerv Budapest az a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Lelki szükségnek tettem eleget, amikor egyrészt felhasználtam a közigazgatási bizottság nyilvánosságát, egyrészt azért, hogy köszönetét mondjak Teleki Pál grófnak és a világ-jamboree rendezőségének, másrészt kiemeljem az idegen- forgalom fellenditésének jelentőségét. Különös figyelmet kell fordítani az idegenforgalom fellendítésére, éppen ezért már most hangsúlyozni kívánom, hogy a jövő évi költségvetés összeállításánál igyekezni fogok ezt a szempontot érvényesíteni. — A jamboree elsősorban külpolitikai érdekeinket szolgálta, mert ez az évszázadokon keresztül háttérbe szorított nemzet végre meg tudta mutatni igazi arcát az idegeneknek. De közgazdasági jelentősége is van a jamboreenak és általában a fejlődő idegenforgalomnak, amely kimondhatatlan és átláthatatlan perspektívákat rejt magában. De hangsúlyoznom kell, hogy a, fogyasztás emelésére szinte egyedül alkalmas eszköz ez. Közgazda- sági helyzetünket és ezzel együtt államháztartási helyzetünket is lehetetlenség m,a adóemeléssel megjavítani. Az idegenforgalom fejlesztése hatékony eszköz ennek a célnak a szolgálatában, anélkül, hogy ezzel a termelést külön meg kellene terhelni. Kedvező jeleket látok abban is, amit a közigazgatási bizottság ülésén külön kiemeltem, hogy Magyarország és Ausztria között megszűnt a féltékenység, amely idegenforgalmi szempontból eddig sok ellentétet szított. — Szükség van az idegenforgalom fellendülésével járó közgazda- sági előnyökre főként azért is, mert az adókiesés és általában a fővárosi bevételeknél mutatkozó kiesési tendencia állandó súly. Az ipar és kereskedelem szörnyű helyzetben van. Az adóprés megszorításával nem lehet segíteni, hanem egyedül és kizárólag a forgalom növelésével. utóbbi időben heteken keresztül valósággal találkozóhelye volt a nyugateurópai nemzetek turistáinak, kirándulóinak, laikusoknak és tudósoknak egyaránt, az Uj Budapest munkatársa szükségesnek tartotta, hogy megkérdezze Wolff Károlytól: milyen konkrét, gyakorlati eredményeket vár az idegenforgalom fellendülésétől és milyen eszközök igénybevételét látja szükségesnek a fejlődő idegenforgalmi eredmények megőrzése és fokozása szempontjából? Ebből a szempontból lehetetlenség meg nem említeni, hogy bizonyos ipari érdekeltség, amely politikai szervezettséggel tud jentkezni, meg tudja védeni a maga érdekeit — a kisipar, a kiskereskedelem és más adózók rovására — akkor is, amikor a kormány fennen hangoztatja az agrár érdekek előtérbe helyezésének szükségességét. Vannak ipari érdekeltségek, amelyek nagyszerűen értik a módját, miként lehet megszabadulni az adózás terhétől. Ezen a téren kell kimunkálni az adózási szempontból jelentkező lehetőségeket. Szóba hoztuk Wolff Károly előtt azokat a panaszokat is, amelyeket a környékbeli városok és községek hangoztatnak az őket — szerintük — meg nem értő székesfőváros ellen. Wolff Károly ezeket felelte: — Hogy mennyire alaptalanok ezek a nem parlamentáris hangon jelentkező panaszok, erre kitűnő bizonyíték az az áldozatkészség, amit a főváros a vidéki betegek gyógykezelése terén tanúsít. A ke- rekasztal-konferencián éles megvilágításba kell helyezni ezt a kérdést és rá kell mutatni, hogy a főváros évenként 4,300.000 pengőt költ vidéki betegek ápolására és ebből az összegből 66 százalék Pest vármegye számlájára esik. Ez előtt az érvelés előtt minden tárgyilagos embernek meg kell hajolnia. Nézetem szerint csak akkor járhat eredménnyel a kerek- asztal-konferencia, ha u kölcsönös érdekek kölcsönös kielégítését keressük. Én arra kérem a főváros vezetőségét, hogy tárgyalja meg a helyzetet a környékbeli városokkal és községekkel, de nem népgyülés- szerü értekezleteken, hanem csak néhány, mindkét részről illetékes tényezőnek a bevonásával. — A pestkörnyéki községek és városok kívánságai között szerepel a közlekedés megjavítása. Ez a követelés kétségkívül jogosult és azt hiszem, hogy itt van mód és lehetőség a panaszok orvoslására. Ha a HÉV a székesfőváros tulajdonába megy át, akkor le lehet fektetni az egységes közlekedés alapelveit és a közlekedési reform kidolgozásánál ösz- sze lehet egyeztetni a speciálisan székesfővárosi érdekeket a pestkörnyéki lakosság közlekedési kívánságaival. Megkérdeztük Wolff Károlyt: mi a véleménye arról az állítólagos tervről, amely szerint a székesfőváros hajlandóságot mutat az Ásvány vizüzem bérbeadására. Wolff Károly válasza igy hangzott: — Az Ásványvizüzem bérbeadása ellen minden rendelkezésre álló erővel harcolni fogok. Korán örülnek azok, akik azt hiszik, hogy itt szó lehet bármiféle formájú bérbeadásról. A bérbeadás ugyanis azt jelentené, hogy az Ásványvizüzem belefut a kartel karjaiba. Ha rossz az Ásványvizüzem vezetősége és a kereskedelmi szolgálatot nem tudja úgy ellátni, ahogy erre szükség volna, akkor ezt a vezetőséget ki kell cserélni. Vegyék tudomásul az Ásványvizüzem bérbeadására leselkedő kar- telérdekeltségek, hogy a harmatviz gyógyvíz, amelyet nem fogunk köny- nyelmüen kiadni kezünkből. Wolff Károly a közigazgatási bizottság ülésén amiatt panaszkodott, hogy az utak olajozása nem történik megfelelő körültekintéssel. Arra a kérdésünkre, hogy ezt a panaszát milyen tényekre alapítja, Wolff Károly igy felelt: — A Budakeszi-ut egyik mellékutcája a Dénes-utea, amelyben egész nyáron át egyszer nem fordul meg autó, állandóan olajozva van. Állandóan portalanitják a Hárshegyiül at is, amelyen legnagyobb részben csak turisták járnak. Ézzel szemben az Istenhegyi-utat, amelyen igen nagy autóforgalom bonyolitódik le, legfeljebb vízzel portalanitják. Arra kértem tehát a polgármester urat, hogy vizsgáltassa meg ezeket a por- talanitási és olajozási munkálatokat és már csak takarékos- sági okokból is csak ott engedjen olajoztatni, ahol erre valóban szükség van. Wolff Károly közölte végül az Uj Budapest munkatársával, hogy néhány héten belül újra megindul a szervező munka a Keresztény Községi Pártban. Egyelőre még úgy a kerületi vezetők, mint a párt tagjainak nagyobb része is nyári szabadságát tölti. Szeptember elején megindul úgy a pártélet, mint a városházi élet is. Woiff Károly
