Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-01-21 / 3. szám
6 njmmAPFST 1933 január 21. A centrále távvezetéke Feyér Gyula miniszteri tanácsos és Verebély László műegyetemi tanár levelei az Uj Budapest szerkesztőjéhez — Az Uj Budapest tudósítójától — Lapunk legutóbbi számában Pet- rovácz Gyula a centrále távvezetékének többszöri elszakadása folytán bekövetkezett közlekedési üzemzavarokkal foglalkozva azt a nyilatkozatot tette, hogy a centrále távvezetékének konstrukciójában feltétlenül méretezési hibának kell lennie, mert a műszaki életben szokásos biztonság mellett csak számiI Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Becses lapjának folyó évi január 14. számában a Magyar Dunántúli Villamossági Részvénytársaság Bánhida-Budapest közötti távvezeték ével kapcsolatban Petro- v á o z Gyula országgyűlési. képviselő, törvényhatósági tanácstag ur szájába adotton, súlyos állításokat tartalmazó kijelentések láttak napvilágot, amelyekre úgy is mint mérnök, de mint a kereskedelemügyi minisztérium az ügyben illetékes szakosztályának vezetője is kénytelen vagyok néhány megjegyzést tenni. Petrovácz Gyula képviselő ur szerint a centrále távvezetékének konstrukciójában méretezési hibának kell lennie, mert mint később mondja: rendkívül enyhe telünk van ... s igy a vezetékre lerakodó zúzmara és jég mai mértékét a vezetéknek minden körülmények között el kellett volna.bírni a. Ezzel az állítással szemben legyen szabad a vezeték építkezés közigazgatási engedélyezése során az összes érdekelt hatóságok bevonásával 1020. évben megtartott műszaki bejárás jegyzőkönyvére utalnom, amely >á távvezeték létesítésének műszáki feltételeit részletesen körülírva tartalmazza. (Ez a jegyzőkönyv másolatban a székesfőváros összes, az ügyben érdekelt hatóságainak és üzemeinek is birtokában van.) E jegyzőkönyv szerint a vezetéket általában a Magyar Elektrotechnikai Egyesület, illetve ott ahol ennek rendelkezései nem volnának még alkalmazhatók a Verein Deutscher Elektrotechniker szabványai szerint kellett kiépíteni. E szabványok szerint a vezeték nyílt terepen —-5° C hőmérsékletnek és folyóméteremként 750 gr zúzmara és jégterhelésnek figyelembevételével úgy méretezendő, hogy a kadmiumrézből való kereken 80 négyzetmilliméter keresztszelvényű kötelek igénybevétele e legkedvezőtlenebb igénybevételi viszonyok mellett négy- zetmllliméterenkint 21 kg-nál nagyobb ne legyen. Tekintve azt, hogy a kadrnium-réz szilárdsága az elektrolit réz 40 kg-s szilárdságával szemben 52 kg/min2, ez. a megengedett igénybevétel a szabványokban nyílt terepen futó vezetékre előirt 2,5-szörös biztosságot ki is elégíti. Ez a biztosság utkercsztezésckben és lakott területek mentén, a székesfőváros területén a Petneházi-réttől kiindulóan 3.ötszörösre, vasúti keresztezésekben és a vasúti pályamentén, valamint az összekötő hídon keresztül is ’5-szörösre volt fokozandó. Tekintve azt, hogy a zúzmara és jégképződés mindig valamivel 0° aló eső ködös időjárásban mérsékelt légmozgás mellett a legveszedelmesebb, a —5 C° és megadott szabványszerü pótterbelésre számított igénybevétel a szakadások idején észlelt valóságos hőmérséklet mellett tulajdonképpen a fent megadott értékeknél n a g y o b b biztosságot jelentett. Annak, hogy a vezeték több bolyén ennek ellenére is elszakadt, az az oka, hogy a jég és zúzmarából származó p ó 11 e r h el és a szakadási helyeken a középeurópai tapasztalatokon nyugvó szabvány .szerű fm-kénti 750 gr-os terhelést 8—10-szeresen felülmúlta. Olyan rendkívüli, mondhatnám katasztrofális pótterhelés ez, amelynek értékeire vezetéket észszerűen méretezni alig lehet, mert az ilyen vezetők céljának a ren>- t ab Hit ás határain belül megfelelni nem tudna. Annak, hogy a vezetékszakadásnak az egyes helyeken jelentkezett rendkívüli zúzmara képződ és s nem a vezeték hibás méretezése volt az oka, az is bizonysága, hogy ez a vezeték megelőzően két — egy étiként zúznia rés telet — minden baj és tásba nem vehető elemi erőknek a fellépése okozhat ilyen zavarokat. Petrovácz nyilatkozatával kapcsolatosan Feyér Gyula miniszteri tanácsos, a kereskedelemügyi minisztérium IX. B szakosztályának vezetője és Verebély László műegyetemi professzor levelet intéztek lapunk szerkesztőjéhez, e leveleket szerkesztőnk az alábbiakban teljes terjedelmükben nyilvánosságra hozza. ,.n ' fennakadás nélkül ért meg « az idén ijs a vezeték valóban csak egy es k r i t ik u s, bár részben a fokozott biztosság követelményeinek megfelelően kiépített, pontokon s nem egészen hosszában mondta fel a szolgálatot. Egyébként annak, hogy a vezeték méretezése és engedélyezése körül elég szigorú felfogás érvényesült, bizonyítéka az is, hogy a legújabb német szabványok a fent megadott 750 gr-os póttehert már 620 gr-na, a magyar szabványok meg éppen 615 gr-ra mérsékelték. Ebben a mérsékelésben épp a gyakorló mérnökök és építészek részéről a háború utáni időkben hangosan sürgetett ama kívánságnak honorálása nyilvánult meg, hogy az előző évek túlságosan szigorú ,'s a mai viszonyok között az építkező kedvet erősen fékező építési feltételeket az építkezés olcsóbbá tétele érdekében minden áron enyhíteni kell. Ilyen természetű enyhítések nemcsak az elektrotechnikában, hanem a magasépitéiszet terén., sőt a biztossági szempontból sokkal kényesebb igényli hidépité- szetben is életbeléptek. Másrészt reá kell mutatnom arra is, hogy a felügyeleti hatóság, a .biztossága szabványokat a legszigorúbb értelmezésben alkalmazta, annak ellenére, hogy az építtető vállalat ezeket >a tu tsz lg o rúnák Ítélt feltételeket azzal igyekezett elhárítani magától, hogy ezek a távvezeték építkezését kereken hatszázezer P-vel megdrágították. A ziuamarüképződés rend kívüliségét és kataszt ró falls jellegét egyébként mi sem bizonyítja meggyőzőbben, minit az a tény, hogy a kritikus vonalszakaszok szomszédságában levő szálerdőben a zuzmanateher SO-AíO éves fákat roppanitott össze, holott ezek bizonyára nem egy zúzmaráé telet éltek már át. Hasonló eseteket ész'eltek az ország egyes más területein is, bizonyságául annak, hogy az idei zuamaraképződés valóban rendki- vüli, sőt egyenesen katasztrofális volt. De ilyen bajokat észlellek a szomszédos Ausztriában is, ahol újsághírek szerint a távvezetékeken észlelt zavarok emiatt még nagyobbak voltak, mint nálunk. Az isteni gondviseléssel száll perbe az, aki az ilyen természeti jelenségekkel szemben is mindenáron bűnbakot keres. Meg kell említenem azt is, hogy a vezeték- és tartóoszlopszám,itásohat .és vezeték- anyagot az építkezés megkezdése előtt •; a iogliivatottabb szakerőik a leggondosabban fieJjülviasgálllták, az építkezést követően pedig a minisztérium a hivatalos műszáki felülvizsgálatot megelőzően, az építési feltételek betartását (megfeszítés mértéke, a belógás alapján) a kész vezeték bitossági szempontból* legkritikusabb szakaszain fofco- graíikus eljárással ellenőriztette s csak fennék kedvező eredményei alapján adatott meg az 1030 május 15—16-án, az összes érdekelitek bevonásával ilebonyoli tolt hivatalos műszaki fölül vizsgálat során az üzembehe- '.yeaési engedély. Ha szabad, az eset tanulságaira is reánvu- tatok. A baj a közöltek szerint nem a vezeték hibás méretezésében rejlett, hanem abban, hogy a veszedelmet az üzemvezetőség, bizonyára az előző kél tél elkényeztető tapasztalatai alapján későn, illetve csak akkor ismerte fel, amikor a veaetékiszakadás már bekövetkezett. A vonnllferügyeleti személyzet összevonásával s később megerősítésével (a Bánhida— Győr között vonalszakaszon a. zúzmara semmi bajt nein okozott! igyekezett ugyan a bajok nyakára hágni, de az elhatalmasodó veszedelemmel inár emberi erővel nem tudott megbirkózi, mert az üzenifolytonosság fenntartása mellett, nem volt a*ég beoktatott személyzete arra, hogy a mindenképpen nehéz és veszedelmes vezetékjavitó-muniká- iatok mellett a vezetékek ugyancsak vészedéi mos mechanikai tisztogatását is kellő energiával folytathatta vo’na, holott tapasztalás szerint a beteken keresetül tartó állandóan kritikus időjárás közepette (alig 0° feletti hőmérséklet, köd és igen, enyhe légmozgás) a kritikus pontokon a zúzmara a letisztított vezetékeken egyik napról: a másikra karvastagságura növekedett. A helyzet megértéséhez nem szabad figyeíinenkivül hagyni, bogy a Dunántúli Villamossági R.-T. egyik 110.000 Voltos vezetékén az energiaszolgáltatást az utolsó pillanatig fenntartotta. Csak szakember tudja megítélni, hogy a javító és tisztító műveleteik folytatása ilyen körülmények között a vonalsze- mélyzetre és sebtében toborzott segédcsapa- taira, mily heroikus feladatot rótt. Teljes •elismerés illeti meg a vonalszeonélyzet.et és a magyar münkásökat azért, hogy e rendkívüli feladat megoldása, me’lett erőik szélső m>egfeszitésévei kitartottak. Baj volt az is, hogy az üzemvezetőség a jég- és zuzmaraképiződós preventív leküzdésére alkalmas s csak utólagosan kipróbált és alkalmazásba vett leo’vásztási módszerek lath a vetésével idejében neun élt. Oka ennek — mentségéül legyen mondva — az e módszer használhatóságát illetően uralkodó felfogásbeli ellentéteket s ebből folyó bizalmatlanságot nem tekintve, elsősorban abban rejlett, hogy az üzem folytonosságának biztosítására irányuló erőfeszítéseik közepette nem merte megkockáztatni az olvasztási kísérleteket, annál kevésbé, mert a kelenföldi erőmű segítségére — kooperációs megegyezés hijjá.u — nem szúnithatott. Egyébként a probléma beható vizsgálata arra utal, hogy a zúzmarába jók leküzdésére különleges miivetetfelkré és berendezésekre nincs is tulaj dóraképpen szükség, mert ha a kettős távvezetéknek az eredeti tervezés alapjául vol t terhelés valóban romtelko-, zésére álf, a napi nagyobb terheléseknek egyik vezetéknyalábra való koronkénti teljes áthárításával a zuz,n anale olvasztás normális üzemben is miniden további nehézség nólk üli 1 ebon y o 1 it ható. El Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Az Uj Budapest 1933 január 14-i száma Petrovácz Gyula országgyűlési képviselő és tanácstag ur nyilatkozatát közli a Magyar Dunántúli Villamossági Rt. bánhida—budapesti távvezetékén december hó utolsó napjaiban bekövetkezett üzemzavarokra vonatkozóan. Mint a bánhidai mii volt építésvezetője és ellenőrző bizottságának egyik elektrotechnikus tagja és mint a Műegyetemen a villamosmüvek tanszékének, vagyis annak a tanszékinek tanára, amely villamos vezetékek számításával és tervezésével foglalkozik, jogomnak, de egyúttal az Uj Buda p e s t. olvasóközönségével szemben kötelességemnek is érzem, hogy Petrovácz képviselő ur nyilatkozata egyes pontjainak kellő megvilágítására néhány megjegyzést tegyek. 1. A nyilatkozat szerint: „vagy a támaszok egymástól való távolsága nagyobb a megengedettnél é9 szokásosnál, vagy pedig az erre a nagy támközre méretezett sodronynak az átmérője elégtelenül kicsi, ezenfelül pedig a tervezés nem számolt biztonsági koefficienssel“. A bánhida—budapesti vezeték 81 mm2 kadmiumréz-sodronyból készült és az átlagos oszlopköz 240—250 m. Ilyen vezetékek ezer kilóméit,erszámra épültek és épülnek külföldön, minthogy e méretek a 00.000 és 100.000 voltos távvezetékek szabványosnak nevezhető méretei. Minden vezeték-típusra ugyanis meg lehet állapítani azt az oszlopközt, amely mellett a vezeték leggazdaságosabb. Ez, az úgynevezett gazdaságos oszlopköz, pl. 70 mm2 keresztmetszetinél 235 m., 95 mm2 keresztmetszetnél 260 m. A bánhidai vezeték, mint említette,m, a kettő közé esik, de biztonsága nagyobb a rendesnél és pedig először azért, mert az említett adatok egyszerű vörösréz sodronyokra vonatkoznak, a bánhidai vezeték pedig kadmiuin- ötvözetü rézből készült, amelynek szilárdsága kereken 30%-kal nagyobb a vörösrézénél, másodszor azért, mert a zúzmara tul- teher számításánál kb. 25%-kal nagyobb értéket vettek figyelembe, mint amekkora a magyar, az osztrák és a német szabványok Példaképpen megemitem, hogy a Trust Újpest—Vác közötti távvezetéke, noha az a Dunam entén az ural’kodó szél- járáshoz képest igen exponál- tan halad, a zuzmaravesizedelemtől egyáltalában nem szenvedett, mert a vezeték természetes felmelege dé6e a nap némely szakában mutatkozó mérsékelt túlterhelés m fe !l Pi e t it elég volt a jégteher elhatalmasodásának raegakada- ly ozására. Sajnos, a Magyar Dunántúli Villamossági R.-T.-nak az a terhelése, amely a jégteher- neik ilyen utón való leküzdését lehetővé tenné, ma még nincs meg, mert a fővárossá* folyó tárgyalások máig som vezettek sikerre. Kétségtelen azonban., hogy az ilyen rendkívüli atmoszférikus jelenségek elleni küzdelemre az energiaszolgáltató vápátoknak a jövőben jobban fel ikeil készíilniök s valóságos zuzmaraelieni szolgálatot ké’ÍL kifej- leisztemiök. Semmi kétségem az iránit, hogy ennek a szolgálatnak megszervezése az idei tél tanulságainak alapján tökéletesen és miniden irányban sikerülni fog. A kereskedelemügyi minisztérium, mint fc" ügyeleti hatóság, máris elrendelte a posta vezérigazgatóságnál és érdekelt nagyobb távvezetékes vállalatoknál az idei zuzmarakárok körül szerzett tapasztalatok össze gyűjtését. Ezek ,az adatok s a különleges légköri jelem ségeknek a kritikus helyekre kitérjeisztett pontos felderítése lényegesen meg fogja könnyíteni ennek a védelmi rendszernek tökéletes kiépítését és eredményes aLkiatLma- zását. A minisztérium ezen tűi menően, a dunántúli erőmű távvezetéke sérülést szenvedett szakaszainak rendszeres felülvizsgálatát fogja a vezetéksziakadások kiegyenlítése s a rendszer beszabályozása után, elrendelni s minden rendelkezésére. álló törvényes eszköz alkalmazásával arra fogja a válla’latot szorítani, hogy a jövőben vezetékén az ener- giszoLg áltatás folytonosságát veszélyeztető zavarok elő ne forduljanak. A várospolitika uraira viszont s itt elsősorban arra. kell gondol’nőm, akik magukat szakembereknek vallják, az a feladat hárul, hogy a maguk részéről igyekezzenek azokat a mesterségesen feltorlaszalt akadályokat, amelyek az ál’ami erőmű és székesfőváros közötti megegyezésnek útjában meredeknek, nem tetézni, hanem hozzáértésükkel elhári- tani és eltüntetni, mert az ország mai sn- lyois helyzetében csak ez áll az, állam, de a. főváros közönségének is érdekében. Kiváló tisztei’ettfeh Feyér Gyula szerint jelenleg elő van irva. Téves azt hinni, hogy a vezeték biztonságának rovására megy, ha a gazdaságosnál kisebb, vagy nagyobb oszlopközt alkalmazunk. Ugyanaz a vezeték 200, vagy 300 m.-es osziopközben ugyanolyan igénybevétellel, tehát szilárdsági szempontból ugyanolyan biztonsággal feszíthető, ha csak a belógást az oszlopközök négyzetének arányában változtatjuk. Minthogy a vezetékek feszítése a belógás ellenőrzés alapján, előre pontosan kiszámított belógása táblázatok segítségével történik, nyilvánvaló, hogy a vezeték bármely a gyakorlatban előforduló oszlopközben egyenlő biztonságú. Magától értetődik, hogy a belógásokat szerelés közben a Dunántúli Rt. mérnöke állandóan, a hatóság pedig az üzembehelyezési engedély megadása előtt pontosan ellenőrizte. Mindebből következik, hogy a vezeték a hatósági előírásoknak, szabványoknak és szokásoknak megfelelően épült és igy sem „konstrukciós hibáról“ beszélni nem lehet, sem „a távvezetékek átépítésének“ szükségessége nem forog fenn. 2. A nyilatkozat szerint „rendkívül enyhe telünk van, a vezetékre lerakódé zúzmara ós jég mai mértékét a vezetéknek minden körülmények között el kellett volna bírnia“ A távvezetékek a magyar, német és osztrák szabvány szerint két esetben bekövetkezhető legnagyobb igénybevételre kell méretezni. Az egyik —20° C hőmérséklet zúzmaráménte.sen, a másik —5° C hőmérséklet zúzmarával. Ez az előírás, amely az időjárási viszonyok figyelembevételével készült és amelyet a mindennapi tapasztalat is megerősít, világosan arra utal, hogy az erős zuzmaraképződéssel a nulla fok körüli hőmérsékleteken kell számolni, tehát éppen akkor, amikor a tél enyhe, a levegő közel szélcsendes és ködös. Ezek a viszonyok uralkodnak nálunk már több mint hat hete és éppen az emiatt bekövetkezett egészen abnormális és mindenképpen vis maior jellegével biró zuzmaraképződés vette veszélyesen igénybe a vezetéket, amely már három sokkal keményebb tél hóviharait kiállotta. Tájékoztatás céljából megemlítem, hogy a hatósági
