Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-07-29 / 30. szám
XL évfolyam 30. szám Budapestf 1933 Julius 29 UJ BUDAPEST Tek Fővárosi Nyilvános Könyvtár, Bpest, VIII., Revizky-u. 1. r<r*j%var'UU TIKAJ V> £$ Előfizetési árak : Fgész évre ... * ............................30 pengő Fé lévre............................................. «5 pengő Eg yes szám óra bO fillér i FELtLŐi SZERKESZlő: DOBY ANDOR D» Szerte eszi Őség és kiadóhivatal: Budapest. IV.. Kaas Ivor-utca 9. Telefoni: á2-8-23. Posta'atearétep. thcqueszomla 30013 ö| költségvetés, üzemek, álláshalmozék, gyakornoki állások Huszár főpolgármester az ahluáiís kerűésefíről A bécsi memento Fásult kétségbeeséssel jelenti a hivatalos kőnyomatos: a Rathauskorrespondenz, hogy a pénzügyi bizottság szombati ülésén megállapították a városi háztartás ezévi eddigi deficitjét, amely hatvanöt millió schillingre rúg. Äz adók és egyéb bevételek húsz millióval csökkentek az előirányzattal szemben, az üzemek bevétele harminckét millióval kevesebb, mint azt a múlt évben előre kicirkalmazták, a villamosvasút a tönk szélén áll, a világítási üzem örül, ha bevételeiből a saját adósságait fizetni tudja: nem marad más hátra, mint a gázgyár tartalék-tőkéjének igénybevétele és a városi kiadások felét képező személyzeti kiadásoknak kényszerű leapasztása. E rendkívüli intézkedések folytán sem tűnik el a deficit, csupán lecsökken húszmillióra, ennek a húszmilliónak a fedezésére azután az égvilágon semmit nem tudnak kitalálni a bécsi városatyák. Nem akarjuk ez alkalommal kihasználni a politikai ziccert, rámutatván arra, hogy a deficitet az általánosan rossz gazdasági helyzeten felül a bécsi radikális-szociáldemokrata városigazgatás tultengései idézték elő, összehasonlítást sem teszünk a bécsi és budapesti állapotok között, arrai konkludálván, hogy a keresztény és nemzeti alapon álló budapesti guvernementá- lis városvezetés még a mai rossz időkben is össze tudta egyeztetni az okos takarékosságot a beruházások és befektetések el nem kerülhető szükségleteivel. Város-pénzügyi szempontból vizsgáljuk csupán a szomszéd világváros anyagi csődjének fenyegető árnyékát, azt a tételt állitván fel: milyen újfajta pénzügyi metódushoz kell fordulnia a. magyar főváros vezetőségének, hogy egyfelől ne álljon elő a jövő évet illetően csontváz-költségvetés, másrészről fedezet nélkül kiadásokba és az ezeket követő pénzügyi nehézségekbe ne keveredjen Budapest? Kétségtelen — Bécs és Budapest bevételi naplója egyképen mutatja, az adóbevételek olyan nagyarányú visszaesésével kell számolniok a pénzügyi közületeknek, hogy a folyó kiadások fedezésére alig elég a lecsökkent bevétel, beruházásokra és befektetésekre pedig egyáltalában nem telik. Az elmaradt adóbevételeket adóemeléssel pótolni csakúgy nem lehet, mint a lecsökkenteti üzemi jövedelmeket a szolgáltatások megdrágításával. Uj kölcsön felvételéről a mai időkben komolyan beszélni sem lehet — marad egyetlen remédiumként: olyan ingatlanok, esetlegesen egyéb vagyontárgyak értékesítése, amelyektől a közérdek sérelme nélkül meg lehet válni. Sajnos, ezirányban csak bizottsági és közgyűlési döntéseket látunk fővárosunk pénzügyi politikájában, tetteket annál kevésbé. Elhatározták a Lipót-köruti bérházak eladását, a rendeltetésüket betöltött fővárosi telkek árverések utján való értékesítését, nagyarányú ingatlan parcellázásokat — a terv azonban csak terv maradt, javaslatok és határozatok elvesztek a bürokrácia aktarengetegében. A bécsi községi háztartás deficitje ijesztő memento Budapest számára, hogy okos előrelátással addig kell megfelelő uj vágányokra, terelni a főváros háztartását, amig az nem egyebet is jelent, mint a zivatar után való kései köpenyeget! Az Uj Budapest tudósítójától: A főváros pénzügyi ügyosztályában már igen előrehaladott stádiumban vannak a jövő évi költség- vetés összeállitásával kapcsolatos munkálatok. Az uj költségvetés tervezetének a publikálását, amire csak szeptember végén, vagy október elején kerülhet sor, — általános érdeklődés előzi meg és pedig nemcsak azért, mert itt derül ki, hogy a főváros a jövő évben mennyit költhet beruházásokra és közmunkákra, hanem azért is, mert ez lesz az első költségvetés, amely Huszár Aladár főpolgármestersége alatt készül. Az Uj Budapest munkatársa éppen ezért Huszár főpolgármesterhez fordult azzal a kéréssel, hogy jelölje meg azokat az egyéni szemszempontokat, amelyeket a jövő évi költségvetés összeállításánál a maga részéről feltétlenül érvényesíteni óhajt. Egyben megragadtuk az alkalmat, hogy felvessük Huszár Aladár főpolgármester előtt azokat a kérdéseket is, amelyekről még nem nyilvánított véleményt. Ezek a kérdések: az álláshalmozások megszüntetése, az üzemi problémák végleges megoldása, a gyakornoki állások betöltése, — mind ■olyan kérdések, amelyek nemcsak az autonómikus fórumokat, hanem a főváros nagyközönségét is közelről érdeklik. Huszár Aladár főpolgármester a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A készülő jövő évi költségve tés részletei még előttem sem ismeretesek, ami természetes is, mert egyelőre az érdekelt adminisztratív tényezők dolgoznak a költségvetési \tervezet összeállitásán. Mielőtt ez az adminisztrativ munka megkezdődött volna, lefektettük az általános alapelveket, amelyeket az uj költségvetés összeállításánál figyelembe kell vennünk. A városházi adminisztráció csak tervezetet készít, amely akkor válik majd előterjesztéssé, ha az illetékes tényezők kifejtették véleményüket. Ha a költségvetési tervezet elkészül, ösz- szeiilünk, hogy a részleteket megbeszéljük. Én a magam részéről két szempontnak az érvényesítéséhez ragaszkodom: az egyik a főváros háztartási egyensúlyának a biztosítása, a másik a jelentkező szociális szükségleteknek a lehetőséghez képest való kielégítése. Rendkívül nehéz, keserves feladat ez. Arról kell ugyanis döntenünk, hogy milyen tételeket milyen mértékben redukáljunk. Számolnunk kell ugyanis a bevételek esésével, aminek az a természetszerű következménye, hogy az egyensúlyt csak a takarékossági szempontok szigorú és fokozott érvényesitése mellett biztosithatjuk. Ha az egyensúly felborul, lehetetlenség a közszolgáltatások árának a felemelését megakadályozni. Már pedig mi minden áron arra törekszünk, hogy megakadályozzuk olyan állapotok bekövetkezését, amelyek ennek az eszköznek az igénybevételét tennék szükségessé. A legfőbb feladatunk tehát az egyensúly biztosítása, anélkül, hogy a polgárság terheit növelni kellene. Ha van pénz bőségesen, akkor lehet azon vitatkozni, hogy mire költsük el. Mivel azonban éppen az ellem kező helyzettel kell viaskodnunkj széleskörű költségvetési vitára nem nyílik lehetőség. Előttem egyetlen cél lebeg: átmenteni a főváros háztartását kedvezőbb időkre. Szóbahoztuk Huszár főpolgármester előtt az üzemi kérdéseket. Megemlítettük, hogy bizonyos oldalról állandóan ellentéteket konstruálnak a fővárosi autonómia és a kormány között — éppen az üzemi kérdésben. Úgy állítják be a helyzetet, mintha a főváros minden egyes üzemét körömszakadtáig védelmezné és ugyanakkor a kormány halálra akarná ítélni a fővárosi üzemek legnagyobb részét Huszár Aladár főpolgármester ebben az ügyben a következőket mondotta munkatársunknak: — Ilyen ellentétek a főváros és a kormány között az üzemi kérdésben egyáltalán nincsenek. Itt legfeljebb látszatról van szó, aminek az a magyarázata, hogy a kormánynak az iparra is tekintettel kell lennie és igy ugyanakkor, amikor a főváros speciális érdekeit mérlegeli, nem hagyhatja számításon kívül a válsággal küzdő ipar érdekeit sem. De — azt hiszem — mindenkit megnyugtathatok azzal a kijelentésemmel, hogy az üzemi kérdésben a legrövidebb időn belül olyan döntést hoz a kormány, amely általános megnyugvással fog találkozni, A kormány ugyanis — tudomásom szerint — nem kívánja érinteni azokat az üzemeket, amelyek közszükségletet látnak el. A kormánynak legfőbb intenciója az, hogy az üzemek mellett működő műhelyeket, amelyek a minden támogatásra és védelemre érdemes kisiparnak fölösleges és káros konkurrenciát okoznak, feltétlenül megszüntetni kívánja. Ez a kormány fő követelménye. Egyébként legnagyobbrészben mindenütt honorálta a kormány a főváros speciális szempontjait. Szóbahoztuk Huszár főpolgármester előtt az álláshalmozások ügyét is. Liber alpolgármester már elkészítette ugyanis a tisztviselőkhöz kibocsájtandó kérdőivet, amelynek alapján készül majd a konkrét előterjesztés a tanácsülés számára. Huszár Aladár a maga véleményét a következőkben fejtette ki: — Az álláshalmozások megszüntetését célzó akció nézetem szerint helyes mederbe került. Nekem ugyanis az a felfogásom, hogy az álláshalmozások ügyét nem lehet elvek előzetes lefektetése mellett rendezni. Minden egyes úgynevezett álláshalmozónak az ügyét külön-külön kell vizsgálat és mérlegelés tárgyává tenni. Ha a kérdőivek befutnak és az elnöki ügyosztály feldolgozza az anyagot, akkor abszolút tiszta képet lehet kapni a helyzetről. Minden egyes esetet egyénileg kell elbírálni és aszerint kell eldönteni, hogy az illető tisztviselőnek milyenek a családi viszonyai, hány gyermeket nevel. Ezen az alapon igazságos és megnyugtató döntést tudunk hozni. Éppen ezért helyeseltem azt az indítványt, amely a kérdőívek kibocsátására vonatkozott s amely indítványt éppen a most kifejtett indokoknál fogva egyhangúlag fogadott el a főváros tanácsa. Úgy látom, hogy ezen az utón közmegelégedésre intézhetjük el az álláshalmozások régóta húzódó problémáját és örökre levehetjük a napirendről ezt a kényes kérdést, amely annyi izgalmat okozott. Megkérdeztük Huszár főpolgármestertől, hogy mikor kerül sor a döntésre a gyakornoki állások betöltését illetően. A kormány ugyanis már jóváhagyta a gyakornoki állások megszervezésére vonatkozó közgyűlési határozatot és az érdekelt diplomás ifjúság most nagy izgalommal várja a főváros vezetőségének döntő elhatározásait. Huszár főpolgármester a következőkben felelt érdeklődésünkre: — A gyakornoki állásokat akkor fogjuk betölteni, ha a polgármester ur visszaérkezett szabadságáról. Rendkívül súlyos feladat előtt állunk, amikor a rengeteg jelentkező közül ki kell választanunk éppen azt a százat, akik a fővárosnál mint gyakornokok kaphatnak majd elhelyezést. Összesen 8600 pályázó van erre a száz gyakornoki állásra. A főszempont szerintem kizárólag a rátermettség lehet. Feltétlenül előnyben kell részesíteni azokat, akik több nyelvet beszélnek. Általános kvalifikáció, különös szakképzettség, nyelvtudás és magasabb intelligencia figyelembe vételével kell majd az egyes kérvényeket elbírálni. Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy ez a száz gyakornok lesz a városházi adminisztráció továbbfejlesztésének az alapja. Két
