Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-07-22 / 29. szám
rumn>A •JX1 1933 julius 22. Ki és mennyiben feielős a Vásárpénztár bukásáért? Adatok és megjegyzések a vásárpénztári vizsgálathoz — Az Uj Budapest tudósítójától. — A Községi Takarékpénztár Do- rottya-utcai palotájának ablakai estéről estére a késő éjszakai órákig világosak: a nagy tanácskozó teremben fáradhatatlan szorgalommal ülésezik a Lázár Ferenc dr. elnökletével kiküldött külön bizottság, amelyre a főváros törvényhatósági tanácsa a Vásárpénztár ügyeinek legújabb felülvizsgálatát bizta. A bizottság rendelkezésére állanak nemcsak a felszámoló bizottság jelentése, hanem a felszámolás alatt levő Budapest székesfővárosi Vásárpénztár Rt. összes könyvei és személyzete is. A rendelkezésre álló összes eszközök és adatok birtokában hivatott ez a bizottság arra, hogy a fővárosi autonómia végre tiszta képet kapjon, ki felelős, esetleg ki a bűnös a Vásárpénztár tönkre jutásában, mennyit érnek a részvénytársaság künnlevőségei, történtek-e könnyelmű kihitelezések, megfelelő volt-e a szigor a követelések behajtásában, a jövőt illetően pedig: mi legyen a sorsa az intézménynek, amely e pillanatban meg sem állapítható nagyságú vesztesége dacára a főváros közönségének egyik legértékesebb monopolisztikus jogával rendelkezik. A bizottság elnöke, Lázár Ferenc dr., a legelső ülésen közölte a bizottság tagjaival, hogy a tárgyalási anyagot a legdiszkrétebben kell kezelni, arról más formában, mint a hivatalos közlemények utján, a nagy nyilvánosság egyelőre nem tájékoztatható. Néhány semmitmondó kommüniké meg is jelent, amelyek azonban csak külső tényeket regisztrálnak és^ egyáltalában nem adnak érdemi választ a felvetett sok kérdésre. A napisajtóban és a húsipari szaklapokban megjelenő számos cikk, az érdekeltségek memorandumai és küldöttség járásai, nemkülönben a törvényhatósági bizottsági tagok állandó érdeklődése azt mutatják, hogy a vásárpénztári probléma a legnagyobb mértékben izgatja a közvéleményt, úgy a múltat, mint a jövőt illetően. Konkrét feleletet a felvetett kérdésekre csak a törvényhatósági tanács ülése kapcsán fog kapni a főváros közönsége: kétségtelen ugyanis, hogy a bizottság, mielőtt munkássága eredményéről az őt kiküldő tanácsnak jelentést nem tesz, érdemi közlést nem fog a nyilvánosság számára közrebocsátani. A magunk részéről kétségtelennek tartjuk, hogy uj adatokat a bizottság működése nem fog felszínre hozni. Néhány évvel ezelőtt Nagy Ferenc indítványára a törvényhatósági tanács már kiküldött egy bizottságot a Vásárpénztár ügykezelésének felülvizsgálatára, azután itt van a felszámoló bizottság jelentése, amelyből kiderül, hogy az arra leghi- vatottabb pénzügyi- és jogász-szakemberek vizsgálták végig töviről- hegyire a Vásárpénztár ügyekeze- lését, annak keletkezésétől kezdve egészen a felszámolást kimondó közgyűlési határozatig. Szembehelyezkedünk azokkal a hangulatkeltő beállításokkal is, amelyek a Vásárpénztár ügykezelése kapcsán a királyi ügyészség után kiáltanak, mert ismerve a Vásárpénztár működését, ügykezelését és az azt vezető urak egyéni tisztességét, kizártnak tartjuk, hogy a Vásárpénztár ügykezelésében olyan anyagi természetű bűncselekmények fordultak volna elő, amelyek megtorló büntető intézkedéseket involválnak. Lehettek kisebb-nagyobb hibák a Vásárpénztár vezetésében, lehetnek vissza nem fizetett apróbb előlegek, érvényesülhetett talán egyes kölcsönök nyújtásában vagy azok behajtásában a protekció, azonban a Vásárpénztárnál senki sem sikkasztott, nem csalt, okiratot nem hamisított, sőt még a kereskedelmi törvénybe ütköző olyan vétségeket sem követett el, amelyek a részvénytársaságok életében előfordulhatván, büntető szankciókat vonnak maguk után. Igen helyesen és a közhangulatnak megfelelően nyilatkozik Szőke Gyula dr. felsőházi tag az Uj Budapest legutóbbi számában, amikor kijelenti, hogy a gazdasági helyzet romlásával a Keresztény Községi Párt sürgette elsősorban a bajbajutott Vásárpénztár ügyeinek a rendezését. Azok a beállít ások tehát, amelyek a főváros sorsát intéző többségi pártok felelősségét akarják a Vásárpénztár tönkrejutásával kapcsolatosan megállapítani, naiv kortesfogások, mert hiszen éppen a legnagyobb városházi párt, a Keresztény Községi Párt volt az, amely az igazgatóságában helyet foglaló párttagok jelentése alapján elsőnek követelte a rendcsinálást a vásárpénztári portán. De állapítsuk meg egyben a leglojálisabban azt is, hogy a Vásárpénztár botrányáért a város vezetőségét sem lehet felelőssé tenni. Nem pedig azért, mert a főváros gazdasági ügyeinek legfőbb parancsnoka, Borvendég alpolgármester volt az, aki látva a fenyegető összeomlást, hogy megóvja a fővárost a további felelősségtől, a múlt év derekán Sipőcz polgármesterrel való előzetes megbeszélés alapján úgy készítette elő a törvényhatósági tanács számára a Vásárpénztár felszámolására vonatkozó indítványt, hogy az előterjesztés benyújtásáról a Vásárpénztár vezetősége is csak a lapok közléseiből vett tudomást. Amennyiben történtek a Vásárpénztár életében olyan momentumok, amelyek az általános gazdasági leromláson túlmenően bizonyos kereskedelmi vétségeket jelenthetnek, azokért kizárólag a Vásárpénztár igazgatósága a felelős. Az az igazgatóság és az a végrehajtóbizottság, amely a vezérigazgató és általában az ügyvezetés minden cselekményét a jogszerűség pecsétjével látta el. Az az igazgatóság, amelyben nemcsak az összes pártok voltak a maguk kiküldötteivel képviselve, de helyet foglalt abban a hentesség és mészárosság képviselője is, az az igazgatóság, amelyben a Községi Takarék vezetői csakúgy jelen voltak, mint a földművelésügyi minisztérium kiküldöttje. Ennek az igazgatóságnak tudnia kellett és tudott is az ügyvezetés minden cselekményéről, amennyiben az ügyvezetést illetően büntetőjogi kritériumok nem merülnek fel, aminthogy ilyen kritériumok felmerüléséről szó sincs, ez az igazgatóság viseli a teljes erkölcsi, sok tekintetben anyagi felelősséget is a Vásárpénztár összeomlásáért. A vizsgálat eredményét előre látjuk. Meg fogják állapítani, hogy a hirtelen összeomló gazdasági helyzetben semmiféle előrelátással nem korlátozhatta volna jobban a hiteleket a Vásárpénztár vezetősége, mint ahogy korlátozta. A múltat illetően egy tanulság maradt, örök memen- tóként az autonómia számára: az üzemi részvénytársaságok mai formája elavult, mert abban nem az autonómia akarata, hanem a kiküldött igazgatósági tagok sokszor jó, sokszor kevésbé jó elhatározása érvényesül, távol a központtól, távol a politikai párttól, amelynek képviseletében a fungáló igazgatósági tag a legtöbb esetben nem pártja elhatározását, hanem a maga egyéni akaratát érvényesíti. Nem véletlen, hogy külföldön (hogy csak Bécsre és Berlinre utaljunk) a nagy közületi üzemek nem részvénytársasági formában működnek, hanem olyan szerves részei a közületnek, amelyek egyedül és kizárólag a közületek vezetőségével vannak függő viszonyban és nincsenek elbástyázva a részvénytársasági jog mögé, amely, mint a Pedagógiai Filmgyár és a Vásárpénztár esete is mutatja, végeredményben teljes mértékben fedi az üzemek vezetőségének üzleti gesz- cióját. Ma még talán korai a vásárpénztári vizsgálattal kapcsolatosan az intézmény jövőjéről beszélni. Mivel azonban a nyilvánosság különböző fórumain egyre több és több vélemény nyilvánul meg a Vásárpénztár jövőjét illetően, szóvá kell tennünk egyes terveket és célkitűzéseket, amelyek ilyen vagy olyan formában kívánják egyes érdekeltségek számára kamatoztatni az intézményt, természetesen továbbra is a főváros pénzén. így például a kente sipari- és mészáros érdekeltség a leghatározottabban állást foglal, bár erre vonatkozóan konkrét terv fel sem merült, hogy a Vásárpénztár üzletmenetét ne a Községi Élelmiszerüzem érdekeltségében folytassa a város. A hentes ipartestület elnöke egy újságcikkében olyasféléket beszél, hogy az erkölcstelenséggel volna határos a hentesipar mai helyzetében az iparosok hitelének az Élelmiszerüzem tetszésétől^ vagy nemtetszésétől való függővé tétele. Koraiak még a hentesek aggodalmai, hiszen e pillanatban teljesen bizonytalan, mi lesz a Vásárpénztár jövője. Előbb — ahogy Huszár főpolgármester egy hírlapig nyilatkozatában igen helyesen állapította meg: ki kell nyomni a gennyet, ki kell tisztítani a sebeket, mert a tökéletes gyógyuláshoz csak ezen az utón lehet eljutni. Ha majd hivatalosan is megállapítást nyer, hogy a rossz gazdasági helyzeten túlmenően a Vásárpénztár bukásáért kit terhel az erkölcsi és az anyagi felelősség, az autonómia elhatározására lesz bízva, hogy mi történjen a Vásárpénztárral, amelynek múltjában nincs öröm, a jövőjében viszont nagyon kevés a reménység ... Beruházásokra és rekonstrukciós munkálatokra nyugdíjalapja tőkéjét az utolsó fillérig kikölcsönözte a Beszkárt Az utolsó öt évben egyötödével csökkent a személyszállításból eredő bevétel — Fennállásának tiz esztendeje alatt különféle elmeken közel 70 millió pengőt juttatott a beszkárt a fővárosnak —. Az Uj Budapest tudósítójától. — A Fővárosi Közlöny mellékleteként csak most jelent meg a Budapest székesfővárosi közlekedési rt. jelentése^ és zárószámadása az 1932-ik évről, amely túlmenően a Beszkárt közgyűléseiről kiadásra kerülő szokványos kommünikékben, nagyjelentőségű adatokat tartalmaz a főváros közlekedési vállalatának elmúlt évi működéséről. Nagyfoniosságu része a közgyűlés elé terjesztett jelentésnek az a statisztika, amely a személyszállítási bevételek folytonos csökkenéséről számol be. Az elmúlt esztendő tizenkét hónapja közül csak négy hónapban, áprilisban, májusban, júniusban és októberben lépte túl a Beszkárt személyszállítási bevétele a négymillió pengőt. A legkisebb havi bevétel februárban volt: 3,428.780 pengő% A Beszkárt bevételeinek csökkenése az elmúlt esztendőben az 1931-i bevételhez arányitva 12.12 százalék, 22A7 százalékkal kevesebb, mint az 1928-as bevétel. Végeredményben tehát megállapíthatjuk, hogy az utolsó öt esztendőben a Beszkárt bevétele egyötödével csökkent. összegszerűleg 6,080.696 pengő az elmúlt évi összbevétel csökkenése az 1931-es üzletévvel szemben. Abból az alkalomból, hogy a Beszkárt az elmúlt esztendővel zárta tizedik üzletévét, részletesen beszámol a közgyűlés elé terjesztett jelentés a tiz esztendő történetéről és annak megvilágítására, hogy a társaság nagyszabású rekonstrukciós munkálatai és uj beruházásai a hazai gyáripar és kereskedelem számára mennyi munkaalkalmat és forgalmat jelentettek, közli a jelentés, hogy a Beszkárt fennállásának első tiz évében a rekonstrukciós munkálatokra összesen 20,328.178 pengőt, az uj beruházásokra pedig 33,673.161 pengőt költött. Megállapítja a jelentés, hogy az uj beruházásokra fordított összegek, valamint az affiliált vasutvállalatokra ugyancsak beruházások céljaira kölcsönadott 3,550.000 pengőt a nyugdíjalapból és a társaság egyéb alapjaiból vették kölcsönképpen igénybe, „mert az adott viszonyok között a tőkeszükséglet biztositásá- nak ez a módja mutatkozott a legelőnyösebbnek“. Megállapija a jelentés, hogy az 1930. évben kedvező ajánlat folytán áruhitel formájában történt ötmillió pengős beruházástól eltekintve, a társaság külső kölcsönt nem vett igénybe. A jelentés szerint a Beszkárt a lefolyt tiz esztendő alatt közlekedési adó, rendes és rendkívüli területhasználati dij, nemkülönben osztalék fejében összesen 69,154.494 pengőt nyújtott pénzbeli szolgáltatásképpen a fővárosnak. A Beszkárt zárószámadásának mammutszámai arról tesznek tanú- bizonyságot, hogy a mai rossz gazdasági viszonyok közepette is a főváros nagy vasút vállalata a közérdeknek megfelelő módon vezettetik. Egyetlen aggodalmat keltő momentum a zárószámadásban az alapoktól kölcsönvett 37 millió pengő. A nyugdíjalap teljes vagyona, amelynek állaga a záró számadás szerint a múlt év december 31-én 30,685.667 pengő volt, teljes egészében ki van kölcsönözve az anyavállalatnak, ahelyett, hogy ezen az ösz- szegen ingatlanokat vásárolt volna a nyugdíjalap, vagy azt más hasz- nothajtó módon fektette volna be. Nagy kérdés ugyanis, hogy a mai viszonyok között horribilis kölcsönt mikor tudja visszafizetni az anya- vállalat saját nyugdíjintézetének és meggondolandó, nem lett volna-e helyesebb, ha a beruházásokra és a rekonstrukciós munkálatokra szükséges összegeket más bevételi forrásból, esetleg a folyó bevételek emeléséből teremtette volna elő a vasúttársaság, vállalva esetleg azt a népszerűtlenséget is, amelyet a folyó bevételek emelése jelent. The Neuchaiel Asphalte Company Limited Budapesten treats VI.. VH»»* ríitiir ál II. m Trieb» Awtomsta 212-41. *y*r : ft HíKK M u Telefon : Automatic 914-SS Gyárt &» elad Val alr haverei maatbtot rcffmált bitunvsat. Íalexiíeteló aszfaltot Készít Traverai terméazete» lómönteti aszfaltúinkat é* ónldtt aszfaltból járdákat éa kocsiutakat ■•áa»(ft Mákeattváros Merséáéaea eáUalkaséla
